Ausztria 1956. évi nemzeti jövedelme

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEDÖ

361

lével —-— megszűnt Kína tőkefelvevő piac"

lenni. Megváltozott a beruházások jellege is: a közvetlen beruházásokat különböző

kölcsönök váltották fel. A Japán leverése

és a népi Kína megteremtése közti idő—

szak jellemző vonása: az Egyesült Álla—

mok kormánya és a kínai bürokratikus tőke között szorossá vált a kapcsolat, amelyet kínai részről az ún. ,,négy csa—

lád" irányított2 Kína függősége tehát to—

vább fokozódott. Hivatalos amerikai ada—

tok szerint az amerikai kölcsönök 1948—

ban meghaladták a 900 millió amerikai dollárt; az összeg nagy része azonban nem az ország súlyos pénzügyi helyzetét enyhítette, hanem az ún. amerikai hábo—

rús feleslegek importját fedezte. Kínai számítások szerint a különböző címeken juttatott amerikai ,,segélyek", kölcsönök stb, a háború alatt és után S,? milliárd

dollárt tettek ki, amelyből 25 milliárdot emésztett fel a különféle árufelesleg fel—

vásárlása.

!

Az imperialista hatalmak kínai tőke- beruházásait a következő sajátosságok jellemezték.

1. A közvetlen beruházások szokatla—

nul nagy aránya. A XX. század elején a

külföldi vállalkozások kínai fiókjai révén eszközölt közvetlen beruházások az össz- beruházások értékének 63,9 százalékát tették ki. Ez az arány 1931—ig 78,2 száza- lékra nőtt.

2. A külföldi beruházásoknak több, mint a felét kereskedelmi Vállalatok,

bankok, biztosítók, közlekedési vállalatok szívták fel. A fő üzlet az export-import

volt (amely gyakorlatilag az ország kirab—

lását jelentette), továbbá a hajózás és a vasútépítés. A gyarmati helyzetnek meg—

felelően az ipari beruházások aránya je- lentéktelen volt. 1914—ben a pénzintéze—

tekbe, közlekedési vállalatokba és keres- kedelembe beruházott tőkék az összes beruházás 422, 1931—ben 476, 1936—ban 528 százalékát tették ki. Ugyanakkor a feldolgozóiparba és bányászatba az összes beruházások 10 százalékát fektették be.

3. A beruházások meghatározott terüle—

tekre koncentrálódtak, ami a szabadkikö-

! A felszabadulás előtti Kuomintang—Kína egész gazdasági életét a Csang Kai—sek vezetése alatt álló négy monopolista csalá'l ellenőrizte.

8 Statisztikai Szemle

tők és a különböző koncessziók következ—

ménye volt. 1931—ben az összes külföldi

beruházások 42,8 százaléka — a kölcsö—

nök kivételével — Sanghaj környékére,

illetőleg 33,9 százaléka Északkelet—Kínába

koncentrálódtak. A japánellenes háborút megelőzően a bankügyletekben való kül—

földi részvétel 792 százaléka, a bel- és

külkereskedelemben való részesedés 80 százaléka, az ingatlan beruházásoknak 70 százaléka és az iparvállalatokba beru—

házott tőkék 67,1 százaléka Sanghajban

összpontosult.

4. A Kínából kivitt tőkék értéke jelen—

tősen meghaladta a külföld által beruhá—

zott tőkék értékét. Több, mint 90 külföldi

Vállalat átlagos tiszta jövedelmének, il—

letve kiosztott átlagos osztalékainak ará—

nya a következőképpen alakult 1934——

1938 között:

ÁtÉIHFÉOS Átlagos

I'll 5], .

Megnevezés iövr—dnlnm OSZtMék

százalék

l

Bankügyletrk ... 233 21,7

Biztosító vállalatok . 4 . —— 385

Feldolgozóinar ... 13,6 10,7

Közszolgáltatások .. . 123 14,()

Posta-, távírószolgálat . . .. ] M_S ' 1552

A külföldi tőkének a kínai gazdasági

élet egyes szektoraiban elfoglalt szere—

pére a következő adatok mutatnak rá:

1931 előtt a szénbányászat 56,76 száza—

léka idegen kézen volt;

1936—ban a tengerparti hajózás 4128 százaléka angol és 1553 százaléka japán kézen volt;

1936-ban az elektromos energiaszolgál- tatás 50,9 százaléka a külföldi tőkeérde- keltségek kezében volt;

1936—ban a bankok tőkéjének 20,8 szá—

zaléka volt külföldi kézen, ugyanakkor a devizaforgalmat teljes egészében külföldi bankok bonyolították;

1933-ban a külföldi tulajdonban lévő iparvállalatok —— amelyek a kínai ipari üzemek 16,8 százalékát tették ki —— az összmunkáslétszám 30,1 százalékát fog—

lalkoztatták és az ipari össztermelés 35,3 százalékát szolgáltatták;

1936—ban 12 külföldi és 35 kínai bizto—

sító társaság működött Kínában; a 12 kül—

földi vállalat tőkéje 7,6—szerese volt 'a

kínai vállalatokénak.

(Ism.: Láng Imre)

362

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

GAZDASÁGI HELYZET; NEMZETI VAGYON, NEMZETI ]ÖVEDELEM STATISZTIKAJA

Ausztria 1956. évi nemzeti jövedelme

Österreichsl Volkseinkommen im Jahre 1956. Wien.

1957, Österr. lnst. [. Wirtschaftslorschung. 23 p.

(Statistische Nachrichten. Heil. 1957. 11. Österreichi—

sches Institut für Wirischaftslorsehung. Monats- berichte. Beil. 51.)

A kiadvány, amelyet az Osztrák Köz—

ponti Statisztikai Hivatal és az Osztrák Gazdaságkutató Intézet állított össze, az 1956. évi statisztikai adatok alapján mu- tatja be, hogyan épült fel a bruttó nem—

zeti termék az egyes gazdasági ágak hozzájárulásából, hogyan részesedtek a különböző jövedelmi csoportok a nemzeti

jövedelemből, és hogyan használták fel a rendelkezésre álló termékmennyiséget

szolgáltatás—fogyasztásra, illetve beruhá—

zásra.

Az egyes gazdasági ágaknak a bruttó nemzeti termékhez való hozzájárulását vizsgálva megállapítható, hogy a gyáripar (a kőolajbányászattal együtt) és a kis—

ipar bruttó terméke 1956-ban 11,6 szá—

zalékkal (5,1 milliárd schillinggel), 1951.

évi árakon számítva 7,4 százalékkal (2,8

milliárd schillinggel) volt magasabb, mint 1955—ben. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a szovjet kezelésben volt vállalatok és a kőolajipari üzemek termelése csak 1955. augusztus közepétől számít Ausztria

bruttó nemzeti termékébe, az ipari fel—

lendülés lanyhulását kell megállapítani.

A mező— és erdőgazdaság termelési ér—

téke részben a gyenge terméseredmények, részben a kitermelt fa mennyiségének csökkenése következtében csak 1,8 száza- lékkal (14,3 milliárd schillingről 14,6 milliárdra) emelkedett, illetve változat—

lan áron számítva 3,5 százalékkal (11,9—ről 115 milliárdra) csökkent az 1955. évihez viszonyitva.

A kereskedelemnek a bruttó nemzeti termékhez való hozzájárulása (10,6, illetve 8,9 milliárd schilling) —— a személyi fo—

gyasztás és különösen a külkereskedelmi

forgalom nagyarányú emelkedése követ—

keztében —— 11,6, illetve 8,1 százalékkal múlta felül 1956—ban az 1955. évit.

A közlekedés teljesítménye — változat—

lan áron — 1956—ban csak 1,6 százalékkal, 10,1 milliárd schillinggel emelkedett,

az 1955. évi 12,7 és az 1954. évi 7,8 száza—

lékos emelkedéssel szemben.

A közszolgálat részesedésének nagy—

arányú emelkedése (22,5, illetve 9,5 szá—

zalék, 1,7, illetve O,5 milliárd schilling), a hadsereg felállításának és a közalkal-

mazottak fizetésemelésének tulajdonít-

ható.

A bruttó nemzeti termék 1956-ban 110,6 milliárd schilling volt, ami 10,1, illetve

5,4 százalékkal magasabb az 1955. évinél.

A 110,6 milliárd schilling bruttó nem- zeti termékből 28,3 milliárdot termék és szolgáltatás formájában exportáltak. Ez- zel szemben az import értéke 28 milliárd schilling volt, így a rendelkezésre álló termék és szolgáltatás volumene 110,3 milliárd, 03 milliárd schillinggel keve—

sebb a belföldön előállított termékek és szolgáltatások értékénél. A rendelkezésre álló termék— és szolgáltatásvolumenböl a magán-, a közfogyasztás és a bruttó be'u- házasok a következő arányban részesed—

tek: 638, 131 és 22,2 százalék (1955-ben 63,0, 12,3 és 230). A beruházásoknak nem—

csak az aránya, hanem változatlan áron számított értéke is csökkent az 1955. évi—

hez viszonyítva (2,7 százalékkal),

A nettó nemzeti termék (a nemzeti jö—

vedelem) 1956—ban 89,6 milliárd schillinget

tett ki, ami 10 százalékkal; változatlan

áron számítva 6 százalékkal volt maga- sabb, mint 1955—ben. (Az 1955. évi emel—

kedés 14, illetve 10 százalék volt.) A bérek

és fizetések összege az előző évektől el—

térően 1956-ban nagyobb mértékben (14, illetve 10 százalékkal) emelkedett, mint az önállók jövedelme (5 százalékkal emel—

kedett, illetve O,1 milliárddal csökkent).

A személyi jövedelmek összege 979 milliárd schillinget tett ki, azaz 11 szá—

zalékkal magasabb volt 1956-ban, mint 1955—ben. Az adók és a társadalombizto—

sítás összegének (18,4 milliárd) levonása után a rendelkezésre álló személyi jöve—

delmek összege 79,5 milliárd schilling

(10 százalékkal haladta meg az 1955. évit), amelyből 704 milliárdot személyi fogyasz—

tásra fordítottak, 9,1 milliárdot pedig iiithakarított a lakosság. A személyi fo—

gyasztás összegét az 1955. évi eliárással becsülték meg, amelynek egyes részleteit

tovább javították, így például az ok—