44 szám -———453—— 1938
Ipar.
Industria
Késmne'. En 1913, on comptait dans la Hon- grie d'avant-yuerre 4.850 établissements industriels de caractére manufacturier. Leur production valait 3.437'7 millions de pengős. Dans la Hongrie ac- tuelle, Penguéte statistigue entreprise en 1921 a enregistré 2.124 manufactures dont la production se chiffrait par 979'4 millions de pengős seulement, [: peine plus de la moitié de la somme relative a lianne'e 1913.
Des trois colonnes du Tableau 1, gu*on pour- rait représenter par trois lignes aux ondes paral- léles, il ressort gue le redressement économigue slest traduit d'abord par liaugmentation du
nombre des usines, le maximum de la
valeur de la production slannoncant avec un certain retard. Au commencement de la crise, les entre- prises disposant de capitauac abondants continuent a travailler; clest pouríjuoi il y a un retard dans la culmination de la valeur moyenne de la pro- duction par usine.
Suivant la statistiyue indiguunt la valeur
des produits manufacturés, la production des
*usines a atteint en 1928 un maximum égalant presgue le triple de la production de 1921. Dans la crise des années 1930 ú 1933, la production est tombe'e a 1.763'4 millions; ensuite un nouvel essor slcst dessine' a tel point gulen 1936 la production a de nouveau dépassé le double et demi de la valeur atteinte en 1921.
Toutefois, la situation de llindustrie manu—
jacturiére n'était pas si favorable. En effet, la valeur des objets fabrigue's ne traduit fidélement llétat de llindustrie gue si on en élimine Ileffet de la haus-se des prix, due aux conjonctures. Pour y arriver, on a un moyen: convertir la valeur des produits en pengős ayant le pouvoir d'achat diavant la guerre. En procédant de la sorte, on trouve gue les fluctuations de la valeur de la production pendant les années 1921—1936 ont une ampleur bien moindre. Én 1929, a llapoge'e des bonnes conjonctures, 'a valeur de la production n'a dépasse' gue de 80% le niveau de Itanne'e 1921;
et en 1932, lorsyue la crise battait son plein, la vraie valeur de la production, soit 1.642 millions de pengős, surpassait toujours de 38% le chiffre relatif a 1921. Compte tenu de Ilindicc des prix, la valeur de la production était en 1936 supérieure á celle de la culmination de 1929. Autrement dit, llévolution se révele plus favorable gu'on ne serait tente' de le supposer en considérant la valeur ex—
primée en pengős du moment.
Avcc l'extension de Pindustrie manufacturiére, lc nombre des personnes occupées dans Fi n- dustrie s'est également accru, En 1921, on en comptait 173725 et en 1936 déja 299033. Dans ce dernier chiffre, les employe's figuraient avec 11'8%; le nombre des ouvriers était de 263816.
La répartition des ouvriers accuse un déplacem'ent considérable pour llintervalle de temps 1921—
1936. La proportion des ouvriers spécialisés est tombée de 41'4% a 27'6%; en revanche, celle des manoeuvres instruits est montée de 23'9% á 42'4%.
Il est donc manifeste gulune partie des entreprises industriellcs ont remplace' des ouvriers spécialisés par des manoeuvres instruits.
Ltaccroissement de lieífectif du personnel des
usines a entrainé comme conse'guence une augmcn—
tation notable des dépenses de personnel.
Celles-ci représentaient en 1921 9'2% (90'0 millions de pengős) de la valeur toiale de la production; en 1936, la proportion correspondante a été de 16'6%
('42'8'1 millions de pengős). Ouoigue les salaires paye's aux ouvriers aient passe', pendant llintervalle considéré 1921—1936, de 715 millions () 284'2 millions de pengős, cest—á—dire au guadruple, la situation des ouvriers ne présente pas diamélio- ration. En prenant pour base le pouvoir d'achat de la monnaie en 1913, on arrive á la conclusion gue le salaire moyen de 1921 .sie'levait [: (%% seu- lement du salaire moyen de 1913. Pendant les anne'es de bonnes conjonctures, les salaires mon—
taient et descendaient avec la valeur des produits;
il y avait cependant un décalage en arriére et il niy avait pas de proportionnalite'. Líindice de la valeur des produits a atteint son maximum: 294 en 1928; celui des salaires d'ouvriers touchait á sa limite supérieure: 284 en 1929; en revanche, le premier avait sa plus petite valeur en 1933, et le second en 1935. Mulheureusement, les bonnes con—
jonctures pour Findustrie provoguent généralement la hausse du coüt de la vie; il en peut résulter une atténuation sinon l'annulation totale de la hausse des salaires réels. Llindice du coüt de la vie, gui nla été gue 44'4 en 1921 par rapport au niveau diavant-guerre, est monté á 116'8 en 1928, année de prospérite' e'conomigue, et méme a 117'4 en 1929. Cela revient á dire gue le maximum de salaire moyen, enregistré en 1929, restait toujours iniérieur de 31'2% au salaire moyen d'avant-guerre.
Le salaire réel moyen a été le plus éleve' en 1930,
et merne alors iI Iaissait une marge (de 27%) par rapport a la moyenne de 1913.
L7indice des salaires re'els avec, comme base, les salaires de 1921, a atteint le chiffre de 107 en 1934 pour retomber (; 103 en 1935 et á 100 en 1936. Donc la situation des ouvriers se trouvait en 1936 au méme niveau 'guten 1921, et pourtant llindice du développement de l'industrie manufacturiére, de'barrasse' de l'effet des fluctua—
tions des prix, révéle pour le nombre des person- nes occupées une augmentation de 90% en 1936 par rapport a 1921. Ce (]ui rend le tableau plus sombre, c'est guien 1936 [*ouvrier fdlusine devait fournir en moyenne 2.521 heures de travail dans l'anne'e contre 2.492 en 1934 pour parer a une baisse catastrophiyue de son standard de vie.
D*apre's les chi/fres des salaires réels, une heure de travail était paye'e en moyenne par 51 fillérs en 1934 et par 47 fillérs en 1936. —— Le déplace- ment relevé dans la répartition des ouvriers suivant la nature de llemploi ne saurait expliguer la baisse du salairc moyen; il faut plutót en chercher liorigine dans les tendances des entreprises in- dustrielles ("1 áttribuer, par esprit dle'conomie, les emplois demandant une gualijication spéciale a des jeunes gens appartenant aux catégories ouvrie'res infe'rieures sans les faire entrer dans la catégorie des ouvriers spécialise's.
Les proportions re'elles du développement de l'industrie manufacturiére au cours des années 1921—1936 sont bien mises en Iumiére par la sta- tistigue dleacploitation: la puissance des machines thermigues a augmente' de 85%, celle des machines électriyues de 127%. Ctest un trait caractéristigue du développement de llindustrie
33
1938
4. Szám —-— 454 ——
, , további, erősebb lendületet
A GYARAK SZÁMA. az ipari tevékenységnek.
NOMBRE DE FABRIOUES— Az ipar helyzetének nem-
lF'lzgrrmen állott gyárak üzemen kívül állott gyarak zetközi kialakulása vissza-
4000 a nuues en exploitation Fabnaues hors explovtatcon 4000 tükrözi a magyar ipari fej_
3000
2 000
s e g i t s — í m e , '
'I 000
?? /fff
fie- 4/
%%
§,
;;
;
?!if
i t s " É s " t á s a s s s e s s t g y , _
% % i s ö k x §
§. *—*xr
i s s § ; l s ü s i É § § § § § ö £ $ § x e s
R ?; És.. e;.
i s
%b.'..a? a
_- 69A § N s.
e s s s a z .
lődés képének körvonalait is. A magyar gyáripar há—
borús teljesítménye a szá- zadforduló első évtizedére esett ipari fellendülés na—
gyobb arányú folytatása volt. Az összeomlás után pedig a megcsonkított Ma- gyarország nyersanyagától, termelő eszközeitől, piacai—
tól megfosztott, tönkretett ipara csakhamar megkezdi a munkát, hogy az ország, újjáépítési munkáiban el—
foglalja helyét s felvegye a küzdelmet a szinte rei'nény- telennek látszó temetési viszonyok között.
A háború előtti utolsó
7 3000
2000
'! OOO
$ § ' á ü e i l j i i : j x f y b '
*ai.§,'a,*c,% ;.ö'sáx %%%ag'te,
H
ass
M. SL SL 1938.
hongroise guielle fait usage de plus en plus de I'énetgie électrígue.
Il res-sort des tableaua: indiguant, pour clzague groupe d'industries, les données principales rela—
tives á Pexploitation et á la production gue la demiére décade est marguée surtout par le ptogrés rapide des centrales électl'igues, de l'industrie tex—
líIe, de I'industrie électrotechnigue el de la fabri- cation du papier.
Le tableau statisiigue caractérisant la situation de Pindustrie en Hongrie est complété par les résultats de Penguéte organise'e en 1930 sur la petite industrie, et par ceux de I'enguéte
entreprise en 1935 ayant pour objet la m 0 y enn e i n d a s ! r i e.
1. A gyárak száma és a termelés alakulása.
A nemzetek nagy gazdasági erőfeszítései között — melyek már a világháborúval indultak meg s a nemzetközi helyzet véget nem ért biz—onytalanságai közt egyre na- gyobb intenzitással folynak —— az ipari te- vékenység jelentősége szembetűnően emel- kedik. Az ipar szerepe egyike volt a legfon- tosabbaknak a háborús szükségletek ki- elégítésében, majd a gazdasági újjáépítés évei alatt az ipari termelés az államok gazdasági tevékenységének gócpontjában állt. Még in- kább felé fordul az érdeklődés az önellátási
törekvések nyomán. Újabban a lázas fegy-
verkezés, hadseregfejlesztes, a légi flották kiépítése és légvédelmi berendezések adnak
R. lt. de St. 1938.
békeévben, 1913-ban Ma—
gyarországon 4.850 gyárijellegű ipartelep működött, több mint kétszerese a tizen- öt évvel előbb, 1898—ban számba vett 2.382 gyári üzemnek. Hasonló arányokban 3.434'7 millió pengőre emelkedett ugyan——
ekkor a gyári—pari termelési érték az 1898, évi 1.585'6 millióról, s a háborús szükség-r letek kielégítésére továb'bfokozott ipari ter- melés, — melyre vonatkozó statisztikai fel—
vételek eredményei nem állnak rendelkeb zésre, de az adatgyűjtések figyelemmel kisé—
rése kétségkívül amellett sz' v gyáripar teljesítményének további n'
2.124 gyári jellegű ipartelepet talált. Ezek között is több olyan szerepel, amelyeknek csak a gyári kerete volt meg, de sem a mun—
káslétszámuk, sem a gépi berendezésük, sem a termelésük szerint nem érték el a gyári jelleg határát. A gyáripari termelés értéke—
1921—ben csupán 9794 millió pengő volt, tehát nem sokkal több, mint a fele az 1913. évinek, a gyárankinti átlagos ter—
melési érték pedig az 1913. évi 09 millió—
pengőről 0-5 millióra csökkent. A gyárak számának és a gyáripari termelési érték- nek további alakulását egyébként az 1921—
1936. évekről összeállított alábbi adatok mutatják:
4. szám
1. A ári ellegű ipartelepek száma és terme- gy légi értéke 1921—1936 évben.
Nombre des établissements de came-tére manufacturier et valeur de leur production en 1921—36.
' . :ÖÉÉÉ—á
gé § e Ésa s§ stage—x s§
em§ "ll ?. gif—'Ha: %%: v—ll
s Mg tig; esne; lis azzá—?g is
; 5223? es ew— 2:— 33 es
19212124 100 979.388 100 490—9 100 111222494 117 1,377.302 141 579-2 113 19232139 129 1,412.401 144 537—4 110 19242376 135 1321407 186 6631 135 1925 3.160 142 2,068.228 211 6908 141 1926 3.287 155 2,191.658 224 704-0 143 19273544 137 2,691.972 275 7899 131 19233553 167 2,876.871 294 842—7 172 19293512 165 2,867.094 293 8566 174 1930 3.491 164 2,491.868 254 7670 156 19313424 131 2,058.660 210 6462 132 1932 3.324 156 1,822.622 186 ' 5788 118 1933 3.352 158 1,763.429 130 5589 114 1934 3.387 159 1,954.388 200 6054 123 19353491 164 2,201.477 225 6550 133 1936 3.700( 174 2,582.485 264 7134 145
A három adatsor csaknem párhuza—
mosan hullámzó vonala szembetűnően mu—
tatja a gyáripari fejlődés menetét: a gyári vállalatok elszaporodását, a gyáripari termelés intenzitásának emelkedését és a gyárak term-előképességének növekedését. Az adatok hullámzását a gazdasági fellendülés és válság indokolja, melyek csekély időbeli eltolódás—sal egyaránt éreztették hatásukat.
A prosperitás hatása legha'maráhb a gyárak számának alakulásában mutatkozott, a munkaalkalom jelentkezését nyomon kö—
vette a tőkekínálat, mely új ipari vállala- tok létesít—ésére vezetett. A gyáripari terme- lési érték maximuma valamivel későbben alakult ki, .a termelés fokozódása tehát to—
vábbtartott akkor is, amikor már a válság a gyengébb ipari vállalkozások egy részét el- sodorta. A tőkeerő—s vállalatok azonban még ezután is fokozott erővel dolgoztak, amint az a gyárankinti átlagos termelési érték ala- kulásáhól kitünik, melynek kulminációja még későbben, 1929-ben alakult ki.
Az ipari konjunktúra részben az ipari nyersanyagok drágulása, részben (a munka- bérek növekedése folytán az iparcikkek ár- emelkedésével jár karöltve, s így a termelési érték növekedésének aránya jóval maga- sabb, minta termelés intenzitásának a foka.
A gyáripar fejlődésének a termelési érték alakulása szerinti megmérése tehát nem ad- hat helyes képet akkor, ha az előállított
—455—— 1938
iparcikkek értékénél nem vesszük figye-
lembe az árhullámzásokat.
;A gyáripari termelési érték emelkedésé- nek indexszáma szerint ugyanis —— ha az 1921—1936. évi adat-sor hullámzását nézzük
— a gyáripari termelés 1928-ban a fellendü—
lés csúcspontján csaknem a háromszoro—
sára növekedett; majd az 1930—1933. évi gazdasági válság után, amikor 1.763'4 mil- lióra szállt le, újabb lendületet vett, úgyhogy 1936—ban ismét több, mint a két és félszere- sét tette az 1921. évi termelési értéknek.
Vialóságban a gyáripar helyzetének ala- kulása nem' volt ilyen kedvező. Béke—
beli vásárlóerejű pengőre átszámítva az 1921—1936. évi termelés értékét, a hullám- zás jóval kisebb. Az 1929. évi konjunktúra- csúcson csak 80%-kal volt nagyobb a ter- melés, mint 1921-ben. Viszont a Válság mélypontját 1.642 millió penigős termel-éssel már 1932—ben elérte, amikor 1921—4hez mér-
ten még mindig 38% -os töibbterm-elésről szá- molhatunk be.
Az újabb fellendülés 1933 óta figyelhető meg. A gyáripari fejlődés azóta irányvona—
lát és eredményét tekintve a drágulási index alapján átszámított termelési érték szerint kedvezőbbnek mondható, mint ahogy az a mindenkori pengőben kifejezve mutatko- zott. A termelés ugyanis az árhullámzástwól mentesített index szerint 1936-ban meg—
haladta az 1929. évi kulminációt. A gyár- ipar tényleges fejlődés-ét jelző indexszám az 1929. évi ISO-ról 1936-ban 189-re emelke—
dett.
2. Munkáslétszám.
Az ipari fejlődés jelentőség-ére'az abból
származó nemzeti jövedelem növekedésén kívül, leginkább az iparban foglalkoztatott népesség kövének kibővülése és megélhetési színvonalának emelkedése mutat rá. A gyári összes alkalmazőttak' száma az 1921. évi 173.725-ről 1936—ban 299.033-ra szaporo- dott, egy-egy gyárra tehát 1936—ban átlag 83 alkalmazott esik. Az alkalmazottak lét-
számából 11'8%-0t tesz a tisztviselők aráL
nya, odaértve a gyártulajdonosok közül is azokat, akik a gyár közvetlen vezetését inté—
zik. A gyári munkáslétszám ezek szerint 1936—ban 263816 főből állott, melyből 1'6%
esett a vművezetőkre, 3'0% _az előmunká—
sokra, 27'6% a sz.ak'munkásokra, 42'4% a betanított és 18'1% a tanulatlan napszámo- sokra, végül 4'4% a fiatalkorú és gyermek—
munkáSokra, 2'9% pedig .a tanoncokra.
A munkáslétszámnak a munkások alkal-
33*
4. szám —— 456 l938
maztatási minősége szerinti
ÉÉÉOSÉLÉÉÉ 253331; A avtm ALKALMAZOTTAK MEGOSZLÁSA.
lódást mutat a szakgiunká- % RÉPARTITION DU PERSONNEL DE L lNDUSTRlE MANUFACTURlERE. %
sok és a betanított napszá— 40 1 4—0
IllOSOk csoportja A műve— .Síakmunkások Manoeuvresinstrmts
zetők és előmunkások "", ...,-. ;
arányszáma is csökkent —— I"'""' _!
az elöbbi 2'5%—ról 16 30 "'.L ....-...--- -. -..
%-ra, az utóbbi 3-6%-ról [ ' ,o—A 30
3'0%—ra — a szakmunká- Betamtottnapszémosok fd V ;
sok arányszáma azonban Ouvnersaualxheg'.
41'4%—ról 27'6%-ra esett !
vissza, tehát míg 1921-ben 20—ranutanan napszámosok As 20
átlag egy-egy gyári üzem- ben 32 szakmunkás dolgo—
zott, 1936-ban már csak 20 szakmunkás volt átlagosan alkalmazva. Ugyanakkor a betanított napszámosok arányszáma 23'9% -ról 42'4
%—ra növekedett, vagyis a
-J—- .-
l ?
4 O __llszlwselök (tulaldonos is)
Mavezetök és elömunkásck v
!
y" * Manoeuvres non mstrults
x%???"
Em'ployés (y COViWDHS les propruétauÉes)
IO. , _ _—U- ,T- '10
——-—————-'
l ' Cantramaitres el chets d'éauipe
§ l
gyárankinti átlagos létszá- o muk 18—ról 31—re emelke-
dett. Nyilvánvaló tehát, M St. 51. 1939
1921 19221192311920192511926 192 92811929 1 980 1931119321193311934993599361 O
R. title 811938.
hogy az iparvállalatok egy
része a szakmunkások helyét —— sőt itt—ott még az előmunkáso'k helyét is. —— betanított napszámosokkal töltötte be. Csökkent még a tanulatlan napszámosok és fiatakorú mun- kások, valamint a t—anoncok arányszáma is, az utóbbi 4-7%-ról 2'9%——ra, az előbbi
kettő együttes arányszáma pedig 23'9%-ról 22'5%-ra.
A munkáslétszámnak a munkások al—
kalmaztatási minősége szerinti százalékos megoszlását feltüntető grafikon egyéb- ként szemléltetően mutatja az arány- számoknak ezt az eltolódását. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az 1936. évi adatoknál észlelhető ugrásszerű változás csak részben folytatása az 1921—1935. évi irányzatnak, részben azonban onnan szár- mazik, hogy a textilipari vállalatok a be- gyakorlott, főleg női munkásaikat, akik az előző években a szakmunkások között vol- tak kimutatva, 1936—ban a betanított nap- számosok csoportjába sorozták be.
3. Munkabérek.
A gyári alkalmazottak létszámának 72%-os megnövekedése folytán lényegesen emelkedtek a személyi kiadások. A gyári vállalatok 1921—ben fizetésekre .és munka—
bérekre 90'0 millió pengőt fordítottak, tehát a személyi kiadások a termelési érték 9'2%—át tették, míg 1936—ban a gyáripari
termelési költségből 4281 millió pengő ju- tott személyi kiadásokra, vagyis a termelési érték 16'6%-át emésztettek fel a tisztviselői fizetések és munkabérek. A gyári munkások kereseti viszonyaira a 2. számú táblázat adatai világítanak rá, melyek az összehason- lítlhatóság kedvéért a gyári munká—sok munkabéreivel együtt az otthon dolgozó 2. Munkáslétszám és munkabérek l921—1936-ban.
Nombre des ouvm'ers et salaires en 1921—36.
_ Egy munkás átlagos évi keresete
% § (,, Salaire annual moyen par ouvrz'er
% §; % m—
Év %% §- És §"
% u " aa: 11 H en— 11 H
Arme'es 8 [ Én 81 a 5—7 §?) § ?: mdf—§ § ;;
53587): 23 33353; 23 taglal 23
WW v— u mm;. §; wave §)
ege: 5.3 aes-s se Ras? 5-3
1921 136 808 100 522 100 1.176 100 1922 173 322 127 505 97 1.180 100
1923 197427 144 500 96 943 80
1924 196805 144 965 185 1.023 87
1925 191.760 140 1.273 244 1.174 100 1926 195465 143 1.318 252 1.288 110 1927 227682 166 1.407 270 1.268 108 1928 236284 173 1.465 281 1.254 107 1929 237290 173 1.483 284 1.263 107 1930 212340 155 1.426 273 1.341 114 1931 191365 140 1.316 252 1.308 111 1932 173988 127 1.172 225 1.197 102 1933 179386 131 1.132 217 1.248 106 1934 199273 146 1.125 216 1.264 107 1935 219242 160 1.113 213 1.220 104 1936 251155 184 1.132 217 1.175 100
*A arimkmrseuszúsi A GYÁRVEZETÖ imám SZERINT Es A zsmúii ARANY—A A TISZTVISELOK KÖZÖTT.
RÉPARTlTlON DES FABRlOUES D'APRÉS LA CONFESSlON DU CHEF D'ÉTABUSSEMENT ET PROPORTION DES JUlFS PARMl LES EMPLOYÉS.
4 ezer mille
% Az iuarvállalati tisztviselők: Employés des établissements industriels / !. Gyárvezetök (tulajdonos, bérlő, igazgató)
3 / Bhefs (l'établissement (propriétaiies, preneurs % bail, directeurs) / ll. Műszaki és kereskedelmi tisztviselők
/ Employés technioues et uommemiaux
2 // Keresztény — Chrétiens
. Zsidó * Juits ,,
l * ii
Il'hllT
Vas- és fémipar Gépgyártás stb. Közhaszn. vill. áramlat KÖ—, föld—, agyag-, Fa- és csontipar Bör-.sllrte—,szór-.toll-.
. 4 : IBSZYÖ ÉS BIOSZlÓ telepek asztteszt- és üvegipar _ ( viaszosv. és ruggyjoar Sidérurgieot Construction de Établissements généra- industrie de la pierre, Industria du bots Industria du cuir,
métallurgie machines, etc. dtaurs et (ttisíbrllbuttsurses poterle, cérammue' et de l'os dagadt; plOü'td'fs
e cuurans ecngu — , e a mo
d'utilité vubliaue asbeste at verreries cirée et du cauutchouc
4 ezer ' mille
8
2
"1 7
I ll,
Fonó- es szüvóipar Ruházati ipar Papirosioar Élelmezési és élvezeti Vegyészeti ipar Sokszomattó- es mdipar
Industria lextile lndustrie du vétement industrie du papier cikkok gyártása lndustria chimioue lndustrie graphioua
lndustne de l'alimen- ,
tatiun et des boissons et d ""
.. A gyárak szamanak o/U'OS megoszlása a gyárvezetö (tulajdonos, bérlő, igazgató) vallása szerint
Répal'titiori % du nombre des tabrioues d'aprés la contession des ctiefs d'établissement (propriétaires, preneurs á ball, directeurs)
Katholikus — Catholidues
M. St. Sz. 1938.
Református —— Calvinlstes Ag. k.ev. — Luhériens Izraelita —— lsraélites Egyéb — Autres
4
R. H. de Süt-338.
4. szánt 497 1938 munkások részére kifizetett munkabéreket
is magukban foglalják, mivel az 1921——
1926. évekről ezek az adatok nem Választ- hatók külön. A művezetők és évi keresetük, minthogy a művezetői; havidíjas alk-alma—
zottak, az összeállított adatokban nem sze—
repelnek.
Bár a munkabérköltség az 1921—1936.
évek alatt 71'5 millió pengőről 2842 millió pengőre, tehát a négyszeresére emelkedett, a munkások helyzetében javulás nem követ- kezett 'be. A munkások évi átlagos keresete 1921-ben ugyan mindössze 522 pengő volt, amely az utolsó békeévben, 1913-ban elért átlagos munkáskeresményeknek csak 284
%—át tette, a pénz akkori vásárlóereje foly- tán azonban ez a keresmény 1.176 pengő—
nek felel meg, tehát a békebeli átlagos mun- káskeresmény 64'0%-át jelenti.
A gazdasági fellendülés éveiben az ipari termelés növekedését a munkabérek javu- lása csekély időbeli eltolódással követte ugyan, arányaiban azonban lényegesen alatta maradt. A munkások átlagos évi ke- resménye ugyanis a maximumot csak egy évvel később, 1929-ben érte el, amikor 1.483 pengő jutott átlagosan egy munkásnak. Az emelkedés 1921—hez viszonyított indexszáma azonban ekkor is csak 284—et mutatott, míg a termelési érték emelkedésének indexszám- ban kifejezett maximuma 1928-ban 294-et ért el.
Ha a konjunktúra éveiben a munkabé—
rek nem is emelkedtek a termelés növekedé—
sével párrhuzamos—an, Viszont a gazdasági válság nyomán sem következett be rögtön a munkabérek ugyanolyan arányú csökken- tése, mint ahogy a termelési érték esett. Az 1933. évi mélyponton a termelési érték 1921.
évhez viszonyított indexe ugyanis ISO—ra szállt le, míg a munkások évi átlagos keresményé- nek hasonló indexszáma ugyanakkor még 217-et mutatott. A következő években. pedig, amikor újabb ipari fellendülés indult meg s a termelési érték évenkint 20—40%-kal emelkedett, a munkások átlagos keresménye tovább csökkent, tehát a munkabérek hul- lámzása kisebb különbségeket mutat, mint
a'térmelési érték Összegének változása.
Az ipari konjunktúra nyomában, sajnos, rendszerint a megélhetés drágulása jár, ami a munkabérek emelkedés—ének értékét csölk- kenti, sőt sok esetben egészen lerontja. A megélhetési index, mely 1921-ben a béke- beli színvonalhoz viszonyítva csak 44'4-en állott, a gazdasági fellendülés éveiben, 1928-
ban 116'8-ra, 1929-ben pedig 117'4—re emel—
kedett, ami azt jelenti, hogy az évi átlagos munkásker-esetek 1929. évi maximuma a va- lóságban még mindig 31'2%-kal maradt alatta a békebeli átlagos keresményeknek.
Reálmunka'bérekben a maximális átlagos évi keresmény 1930-ban állapítható meg, amely szintén 27'0%-kal kevesebb az 1913.
évi átlagnál.
Az 1934—1936. években a munkások helyzete állandóan romlott, holott a gyár—
ipar foglalkoztatottsága számottevően ja—
vult. Ha a gyáripari termel-és növekedésének arányát az előállított ip—arcikkekne'l bekövet- kezett áremelkedés okozta eltolődástól men—
tesen vizsgáljuk, a termelés fokozásának mértékét 1921-lhez viszonyítva 1934—ben 155-ös, 1935-ben 169-es és 1936-ban 189-es indexszám mutatja. Ugyanakkor a reál- munkabérek alapján kiszámított évi átlagos munkáskeresmxények indexszáma lO7—ről 103-ra, majd 100-ra esett vissza. Az alkal- mazott munkások helyzete tehát az index szerint 1936-ban is csak oly színvonalon ál—
lott, mint 1921-ben, annak ellenére, hogy a
gyáripar mintegy 90%-kal jobban volt fog-
lalkoztatva.
A gyári munkásság helyzetének az utóbbi években történt leromlását súlyosbítja az a körülmény, hogy a keresményiik ellenében végzett munka emelkedett. A teljesített munkaórák száma ugyanis az 1934. évi 4884 millió-ról 1936-ban 6209 millióra sza—
porodott, tehát egy-egy munkásnak az 1934—
ben átlag 2.492 munka-óra helyett, 1936-ban 2.521 munkaórán át kellett dolgoznia, hogy az életstandardjának nagyobb arányú csök—
kenését megakadályozhassa. Az átlagos no- minál órabérek ugyan a 45 filléres színvo- nalon maradtak, de a reálkeresmények sze- rint az órabér is csökkent, mert az 1934. évi 51 fillérrel sze-mben 1936-ban csak 47 fillér- ben állapítható meg.
A kiszámított átlagos munkabér-keres- mény-ek csökkenésével szemben felmerülhet az a gondolat, hogy a valóságban nem kel- lett a munkabéreknek leszállniok. A csök- kenés okát ugyanis a munkáslétszámnak al- kalmaztatási minőség szerinti megoszlásá- ban történt eltolódás is magyarázhatja.
Fentebb valóban rámutattunk arra, hogy ilyen eltolódás történt, ugyanis a mű- vezetők, előmunkások és szakmunkások aránya az 1921. évi 47'5%-ról 1934- ben 40'4%-ra, 1936-ban pedig 32'2%—r.a
szállt le, míg a betanított napszámosok
4. szám —- 458 —— 1938
csoportjának arányszáma
ugyanakkor ,,23'9% -f01 36'2 A GYÁRIPAR TERMELÉSENEK ERTEKE lllntxszmmlalll.
%—ra, illetoleg 42'4%-ra VALEURDELAPRODUCTlüN DE L'INDUSTRIE MANUFACTURIÉRE.
emelkedett. 1921. : 100
_ Az iparvállalatok racio- 300 ;,L
nalizálási törekvései foly- " aj
tán tényleg történtek elto- 5!
lódások a munkások alkal- 260 maztatási minőség szerinti
összetételében, de inkább
ellentétes irányban. A ve— 220 zetői és minőségi munkát
végzők számában emelke- dés állapítható meg akkor,
amikor a gépek jobb ki-
használása és a termelési eljárás egyszerűsítése a se-
gédmunkaerök számának 440 csökkentésére nyujtott mó-
dot. A munkáslétszámban
történt eltolódást inkább 100 azzal kell magyaráznunk,
hogy az iparvállalatok ta-
karékossági szempontból a so ' '
nagyobb szakképzettséget 192119241923119241192519281192119219291930193119321933193419351936
kívánó munkahelyeket is * '
az alacsonyabb múnkáSka' Valeurdela %m pengés 0-0 Pengőben lrmegállavlilm
300
x (
'S I?— 250
§ ?
!
§ :
L 1 :
"! ; 220
'180
450
W futo
_400 _
80
tegóriákból kiválasztott nruduotion.etabua 32533323332' gízggg'gnváw'óemw temelesnénék
ügyesebb fiatal munkáSOk' l,Sl.Sz lm; masum.
kal töltötték be, anélkül
azonban, hogy őket a magasabb szakkép— 583'8 ezerre, tehát 127%-kal növekedett.
zettségl'iek kategóriájába beosztották volna. A villamos energiának agyáripari ter- mel-ésben fokozottabb mértékben való fel—
4. Az üzemmenet megerősödése. Fejlődés használása ipari fejlődésünk egyik legjel- iparcsoportonkint. l—elnzőhb sajátossága. A széntüzelés helyett a villamosenergia—fogyasztás emelkedése el- sősorban takarékossági kérdés, mert lehe- tővé tette, hogy szénb—ehozatalunk, mely 1929—ben 13 millió métermázsát tett, 1936-ban 1-9 millióra lecsökkenhessen, ami nemzeti jövedelmünk szempontjából 401 millió pengő megtakarítást jelent. De az ipari fejlődés szempontjából nem kisebb jelentőségű az, hogy a villamos mó—
torokkal hlajtott modern munkagépek in- tenzívebb bevezetését vonta maga után, s A gyáripari termelés 1921—1936. évi
fejlődését a termelési értéknek az ipari nyersanyagok és termékek drágulási in—
dexével átszámított adatai alapján vizsgálva -—— mint láttuk —— 89%—os emelkedés álla—
pítható meg. A fejlődésnek ezt az arányát a gyáripar üzemi adatainak az alakulása is alátámaszthatja. A gyárakban alkalma- zott gépi erő növekedésénél 98%-os javu- lásról szólnak az adatok. Az erőgépeknél
ugyan valamivel alacsonyabb fejlődés mu— . ,, , . , ! ,_
tatható ki, mert .az installált lóerő az 1921. 92291 a mmosegl ami .fOkOZOttabbl emailt.
évi 0—6 millióról 1936-ban mindössze 1—0 laÉEEmfíezetett: A igyalfpar 1921". 9.36' en
millióra emelkedett, tehát csak 85%-os gya- fe-llédFSÉHEk !??? ,fOÉSOWmUk'Ph illa"
rapodást ért el, __ ami főleg a gépi erő ra- kulasarol a 3; szamu tabla adatai nyujta—
cionálisa—bb kihasználására és a tüzelő- nakialéelígíiatíÉ-ndotmk 5 Hit külö ki
_l l' tk 'ko_'-vra irán'uló tö- *Z Z 'n n '
anyaggá va O a are ssag y kell emelnünk a közhasznú Villamos áram—
rekvések következménye -—- a villamos mó— _ " '
toroknál azonban annál erősebb fejlődés felleSZtOtelePÉ'kI'f vonatkoz o adatokat, ame-
állapítható meg, mert a saját és idegen lyek szembetunoen mutatják az UJ energia-
árammal hajtott villamos motorok együttes iÖrvény alapján történt villamosenergia- lóereje az 1921. évi 2576 ezerről 1936—ban hálózat kiépítésének országos jelentőségét.4. szám —459—— M 1938 3. A gyáripar főbb adatai ipari főcsoportok szerint 1921-ben és 1936—ban.
Renseignements généraum sur l'industm'e manufacturiére en 1921 et 1936, par grandes catégories d'iudustries.
Munkáslétszám (előmunkás, szak-
munkás, napszá-
Ipartelepek mos, tanonc, Kifizetett összes Termelési érték
száma otthánlnítglgozó munkabér ezer Alkalmazott ezer P-ben
Ipari főcsoport Noanbrel OktóRgmÉÉ—gbén .Pben , osszes loero Valeur de la
, . . . * des elabhs- d'ouvriers(coutre— Salau'es payes, Chevaux-vapeur production eu Grandes categorzes dlmdust'rzes semmis mait-res, ouvríers m milliers de employés millíers de
industriels %Zgífeá'ájgizgiít" pengős pengős
014117161'8 eu
Chambre) au Jer
__— octobre
1921I1936 1921 ! 1936 1921[ 1936 1921 [ 1936 1921 1936
12 I. Vas- és fémipar —— Sidé—
rurgz'e et métullurgie. . . 208 290 27.712 41,19915.364 52.328 215.770 204.786158.679_ 314259 IIaGépgyártás, stb. —— Con—
struction mécanigue, etc. 138 168 29.486 31.84314.816 42 011 65.451 85.192 94.295 213.730
Hb. KözhasználatúviIlamosener- '
gia telepek és elosztók Usines électrigues et établis- sements distribuaut de l'e'ner-
gie e'lectrz'gue,d'utz'litépubl. 107 278 4.402 6.906 2.287 11.958 287639 756.198 19.578 124.082 lII.Kö-. agyag—, azbeszt- és
üvegipar —— Industm'e de la pierre, cérumirlue, industrie
de l'asbeste. verreries. . . 407 543 14.912 26.104 7.587 20.069 45.552 76.766 30.711 86.710 IV. Fa- és csontipar— Industries '
du bois et de l'os . 216 331 8.785 12.367 3.966 9.976 12.359 22.801 21.507 66.092 V. Bőr , sörte-, viaszosvászon-
és gumiipar — Industries du cuir, du poil, de la toile
cire'e et ducaoutchouc. . . 68 99 4.785 10.076 2.601 10.837 11.142 26.958 35.429 111.195 VLFonó— és szövöipar ——- In—
dustrie textile ... 114 842 12.992 65.853 3.361 57.684 29.468 118.446 54.649 496.744 VII. Ruházati ipar — Industria
du vétement ... 77 189 3.486 10.627 1.781 10.768 730 2.299 16.580 60.167 VIII, Papirosipar — Industrie du
papver ... 48 87 1.821 4.933 577 5.153 1.596 22.779 4.878 46.987 IX. Élelmezési ipar — Alimen-
tation ... 500 989 31.383 34.47912.334 30.815131.509 251.312464.862 780986 X. Vegyészeti ipar —— Industrie
chimigue ... 144 269 6.842 13.382 3.255 16.729 20.932 58.449 61.913 234.217 XII. Sokszorosító ipar— Indus-
trie polygmphz'gue 97 115 5.985 7.148 8.533 15.904 3.647 6.985 16.312 47.316 Összesen —— Total 2.124 3.700 152591 264417714622842328251951,632.971P79.3882,582.485
Az 1936. évben üzemben volt 154 villamos—
energiatermelő— és 124 elosztótelep egyen—
kint átlag 363 napon át és naponta több, mint 20 órán keresztül szolgáltatott villa- mosenergiát a fogyasztóknak. A fenntartott távvezetékek hossza 72 ezer kilométer, az elosztóhálózat hossza pedig 154 ezer kilo-
—méter volt. A közhasznú energiatelepek
lentősége a fonó- és szövőipar kialakulásá—
nak van. Az 1921—1936. évek alatt a textil- ipari vállalatok száma háromszorosára, munkáslétszámuk ötszörösére, termelésük
több mint tizenkétszeresére nöVekedett. A
gyárak gépi erejének lóerőteljesítménye szintén négyszeresére nőtt, főleg a villamos mótorok nagyarányú elszaporodása folytán.
' 9 65 millió kwó-t termeltek, 25 millió kwó—t más telepek'től vettek át, fogyasztásra tehát 978 millió kwó állott rendelkezésre.
Ebből 53970 szolgált motorikus, 12'8%
vontatási célra, 11'8%-ot pedig magánvilá-
gításra és 2'7%—ot közvilágításra használtak.
Gyáriparunk háború utáni fejlődése szempontjából kétségkívül a legnagyobb je-
ngyanis, míg az erőgépek lóereje a textil—
iparban 19'1 ezerről 439 ezerre növekedett, a villamos mótoroké 104 ezerről 74'5 ezerre emelkedett. A fonó- és szövőipari fejlődés az utolsó tíz évben már olyan eredménye- ket ért el, hogy nemcsak tömeg-textilcik—
kekben, hanem finomabb árukhan is el tudja látni az ország szükségletét, sőt a
4. szám
nemzetközi piacon is számottevő és egyre szélesebb körre kiterjedő elismerést vivott ki magának.
Az ipari fejlődés lendületét tekintve, meg kell említenünk az elektrotechnikai ipar és a papírgyártás sikeres előretörését. A tech—
nikai fejlődéssel széleskörű szerephez ju—
tott elektrotechnikai iparban a magyar gyá—
rak világszerte elismert magas színvonalat értek el. A világ izzólámpsa- és rádió-audion- csőszükségletének például ma már tíz szá- zalékát a magyar elektrotechnikai ipar látja el. A papíripar feladatköre egyelőre még csak a hazai szükségletek kielégítésére ter- jed ki, azonban e téren hatalmas fejlődést mutat. A csonka ország területén maradt három kisebb papírgyár a különféle papiros—
fajtákban rohamosan emelkedő szükséglet kielégítésével sem minőség, sem mennyiség szempontjából szóba sem jöhetett. Az 1921.
évben már csak 2 papírgyár állt fenn cse- kély gépi erővel, termelésük értéke együtt sem tett 200 ezer pengőt. Az 1936. évben már 8 papírgyár 211 ezer lóerőteljesítményű gépierővel 271 millió pengőért—ékű terme- lést ért el. Papirszükségletünknek csaknem minden ága: a rotációs papiros, a finom papirosfajták s a különféle vegyi papirosok képviselve vannak ma már a termelésünk- ben 5 a papirosbehozatal egyre szűkebb térre szorul össze.
A gyári jellegű ipartelepek termelési és üzemi adatai eléggé megvilágíthatják az egész ipari fejlődés alakulását. Ipari terme—
lésünkből ugyanis a gyári jellegű ipartele- pek által előállított iparcikkekre 77 '0% esik, a gyáripari statisztika adatainál megálla- pítható eltolódásokból tehát az egész ipar helyzetéről kellő tájékozódás szerezhető an- nál is inkább, mert a kisipar jelentősebb része, a gyáriparhoz közelebb eső felső ré- tege, az ü. n. középipar konjunkturális vál- tozásaiban általában megegyező eltolódáso- kat mutat a gyáriparral.
5. Kis— és középipar.
A kis- és középipar szerepe az ipari ter—
melésben mindamellett olyan jelentőségű, hogy annak statisztikai megfigyelése az iparstatisztika elsőrangú feladata. Sajnos, visszatekintő adatok nem állnak rendelke- zésre, amelyek alapján a kis- és középipar fejlődésmenetéről áttekintő képet kaphat- nánk. Az 1930. évi kisipari felvétel és az 1935. évi középipari felvétel eredményei azonban számos vonatkozásban ismertetik a kis- és kö'zépipar helyzetét. Megállapít—
——-460-—— 1938 ,
ható az adatokból, hogy 1930—ban 1581 ezer kisipari üzem, illetoleg műhely mükö—
dött. Ezek 58'1%'—ában az iparos maga egyedül, tehát alkalmazottak nélkül dolgo- zott. Az alkalmazottat foglalkoztató 66'5 ezer kisipari üzemben összesen 1697 ezer
segéd, tanonc, segítő családtag vagy más
munkás dolgozott, még pedig az Összes kis—
ipari üzem 20'8%-ában csak egy, 17'9%-á- ban 2—5, 2-1%-ában 6—10, O'7%—ában 11—19, O'4%-ában pedig 20 és több mun—
kás volt található.
A kisipari termelés értéke 1930—ban 756'7 millió pengőt ért el, melyből csak 12%-ot tett a javítási, szerelési és karbantartási munkák értéke, míg a többi a kisipar által termelt új iparcikkekre esett. Az alkalma- zott nélkül dolgozó 909 ezer üzemre az összes termelési értékből csak 171'8 millió pengő jut, tehát az egyedül dolgozó kisipa- rosok átlagos évi termelése még kétezer pen- gőt sem ért el. A legalább 5 munkást fog—
lalkoztató kisipari műhelyek termelése vi- szont —— mely az ú; n. középipari kategó- riát alkotja — 2864 millió pengőt tett, s így a 7.154 középipari üzemre egyenkint
étel, —— mely a—eg3áripari statisztikához
ak a tuláÉj onkép-eni iparra
1, míg a 1930. é i kisipari statisz—lika az építőipar, ' ás, vendéglős stb.
ipart is magában foglalja — 6.941 üzemet vett számba, amelyek mindegyike legalább 5 munkást foglalkoztatott, ezenkívül ki- terjedt az összes nem gyári jellegü mal- mokra, tekintet nélkül az alkalmazottak számára, s ezzel összesen 10.341 üzemet vont a megfigyelési körébe. A köztépiparba tartozó üzemek összesen 48 ezer munkást foglalkoztattak és 186'1 millió pengő ér- tékű termelést mutattak ki, míg a nem gyári jellegű malomipari termelés értéke 170 mil—
lió pengőre tehető. Ha az 1935. évi közép- ipari statisztika eredményeit az 1930. évi kisipari felvétel megfelelően csoportosított adataival hasonlítjuk össze, megállapítható, hogy a középipari termelés öt év alatt mindössze 7'1%—os javulást mutat, tehát távolról sem tudott olyan fejlődést elérni, mint amilyent ez alatt az öt év alatt a gyár- iparnál láttunk. Az ipari fellendülés idején ugyanis a gyáriparral szemben nem verseny- képes kis- és középiparnsak csak a gyár- ipar segédiparát alkotó része jut előnyhöz, míg a többi fokozatosan tért veszít.
Farkasfalvi Sándor dr.
