Barta Barnabás kandidátusi értekezésének vitája

(1)

DR. TAMÁSY JÓZSEF (1919—1987)

1987. június 24-én elhunyt dr. Tamásy Jó- zsef, a Központi Statisztikai Hivatal Népes—

ségtudományi Kutató Intézetének igazgató- helyettese, a magyar demográfia nemzetközi hírű művelője.

Négy és fél évtizedes statisztikai szolgála- ta alatt a Hivatal különböző területein te- vékenykedett. és már pályafutása első felé—

ben több jelentős munkát végzett, főleg a kultúrstatisztika területén. Legnagyobb szak—

mai sikereit, tudományos tevékenységének ki- bontakozását azonban a Népességtudo—

mányi Kutató Intézetben érte meg, amelynek 1963 óta alapító tagja és munkatársa volt.

Fő kutatási területe a család- és háztar- tásdemográfia volt. a hazai szakirodalomban elsőként foglalkozott a magyar népesség családösszetételével. Kezdeményezője volt a családok és háztartások előreszámítására al- kalmas módszerek kidolgozásának.

1970 és 1972 között ENSZ—megbízással Bejrútban dolgozott mint demográfiai regio- nális tanácsadó, ezenkivül is sok nemzetközi megbizatása volt, legutóbb 1985—ben hét or- szágban végzett szakértői munkát az Egész- ségügyi Világszervezet részére.

Tagja volt a Magyar Tudományos Akadé- mia Demográfiai Bizottságának, a Magyar Család— és Nővédelmi Tudományos Társa- ságnak, a Nemzetközi Népességtudományi Uniónak. a Nemzetközi Szociológiai Társa- ság Családkutató Bizottságának, az Európai Népességtudományi Társaságnak, a Magyar ENSZ Társaságnak, a Demográfia szerkesz- tőbizottságának. A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztályának több ízben vezetőségi tagja, a Szakosztály Törté- neti Stotisztikai Szakcsoportjának 1970-ben elnöke volt.

A Hivatalban és az

munkássága elismeréseként többször ré—

szesült ,,Kiválá Dolgozó" kitüntetésben.

1966—ban a Munka Érdemrend ezüst, 1985- ben arany fokozatát kapta meg. 1987—ben a Hivatal elnöke Fényes Elek Emlékérmet

adományozott számára.

Tamásy József, a kiváló demográfus sze- rény, szeretetre méltó ember és jó barát is volt, akinek elhunytát kollégái, ismerősei és

barátai mélyen gyászolják.

Intézetben végzett

Dr. V. Gy.

BARTA BARNABÁS KANDIDATUSI ERTEKEZÉSÉNEK VlTÁJA

DR. VAVRÓ ISTVÁN

A társadalomstatisztika és a társadalom jelenségeivel foglalkozó valamennyi tudo- mány szempontjából megkülönböztetett je- lentőségű témát tűzött napirendre a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minő- sítő Bizottságának Szakbizottsága. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem ta- nácstermében 1987. június 30—án tartották Barta Barnabás ,,Az urbanizáció társadalmi vonatkozásai Magyarországon" című kandi- dátusi értekezésének nyilvános vitáját.

A Bíráló Bizottság tagjai voltak: Cseh- Szombathy László, a szociológiai tudomány doktora (a bizottság elnöke), Tahin Tamás kandidátus (a bizottság titkára), Beluszky

Pál kandidátus, Mádai Lajos kandidátus, Vavro' István kandidátus.

Az értekezés opponensei Hoóz István, a szociológiai tudomány doktora és Kőszeg—

falví György, a műszaki tudomány doktora voltak.

AZ ÉRTEKEZÉS TÉZlSEI

A modern társadalom egyik jellemzője a társadalmi—gazdasági folyamatok átrende—

ződése. Ez (: szerkezetek, struktúrák változá—

sával jár, a települések vonatkozásában a városodásban és (: városiasodásban nyilvá—

nul meg.

(2)

A fejlődés számos műszaki, gazdasági és társadalmi problémát vet fel, amelyeket az egyes tudományok sajátos nézőpontból vizs—

gálnak. Minden tudományterületnek megvan az a feladata, amelyet teljesítenie kell, de e feladat magában hordja a tudományterü- let korlátait is. Ezért a városproblematika megismerése egy-egy tudományág számára csaknem megoldhatatlan. Bizonyos ponton túl nélkülözhetetlen az egyes tudományterü- letek eredményeinek összekapcsolása vagy összehangolása, ami interdiszciplináris szem- léletet tesz szükségessé. Napjainkban az ur- banizáció meghatározó tényezője a gazda—

sági fejlődés. Ezen ma már nem ipariej'lő- dést, hanem (: tudományos—technikai forra- dalom eredményeként, a tudomány termelő- erővé válásával a szélesebb értelemben vett infrastruktúra fejlődését mint fő mozgatóerőt kell érteni.

A társadalmi szerkezet és az urbanizált—

ság foka között nyilvánvaló összefüggés mu—

tatható ki. Az infrastruktúra keretbe fogja a gazdasági és a társadalmi szerkezet tel- tételrendszerét. Ebből következően az urba- nizáció folyamata hármas tagolású szerke—

zetben megy végbe:

— a gazdasági szerkezetben.

— a társadalmi szerkezetben.

—- az infrastruktúrában.

Az urbanizáltság foka a három szerkozct eredményeként határozható meg. Szerző fel- fogásában a város olyan komplex rendszer, melyben egyidejűleg van jelen mindhárom szerkezet, és e szerkezetek mindegyike vé- ges számú tulajdonsággal rendelkezik. Ezek a tulajdonságok mint statisztikai ismérvek külön—külön is vizsgálhatók, ha azonban kölcsönhatásukra figyelemmel vagyunk, úgy e tulajdonságok autonómiáját már relatív- nak kell tekintenünk. Szerző álláspontja szerint az urbanisztikai látásmódnak szükség—

szerűen rendszerszemléletűnek kell lennie.

Álláspontja szerint a társadalom különféle jelenségeihez kapcsolódó hagyományos makrastatisztikai elemzési módszert olyan elemzési módszerekkel kell kiegészíteni, amelyek egyaránt alkalmasak a jelenségek együttes hatásának kifejezésére és a struk- túrák meghatározására.

Az értekezés ezért a következő főbb kér- désekre keresett választ:

!. milyen speciális népesedési vonatkozásai van—

nak az urbanizációnak, milyen kölcsönhatás áll fenn a városiasodás és az egyes népesedési folyamatok között:

2. hogyan alakultak a viszonyai;

3. miképpen befolyásolta a magyar urbanizáció sajátos fejlődése a városokban élők életminőségét, a települések környezetét, és miképpen alakitotta (: városi intrastruktúra egyes elemeit:

4. a városiasodás folyamata milyen módon be—

folyásolta a társadalmi devianciók különböző for- máit;

társadalom réteg ződési

5. a termelőerők fejlődése 194946! 198049 milyen, strukturális változásokat idézett elő városaink túr- sadalmi szerkezetében, van—e összefüggés a gazda—

ság struktúrája és a népesség demográfiai össze- tétele között;

6. milyen egyenlőtlenségek tapasztalhatók a vá- roshálózat fejlődésében; a városutak vizsgálata.

Az értekezés az urbanizáció és a demog—

ráfiai folyamatok alakulását kétféle rend- szerben vizsgálja. Egyrészt a hagyományos makrostatisztikai elemző módszerrel, más—

részt az urbanizáció és a népesedési folyamatok dinamikus struktúrarendszerének vá- rosonkénti vizsgálatával, ennek elméleti és, módszertani kérdéseivel, majd az 1949—1980.

évekre történő interpretációval.

Az értekezés a dinamikus struktúrarend—

szer egyes elemeivel foglalkozva a közöttük fennálló kölcsönhatások vizsgálatára törek—

szik. A vizsgálat leglényegesebb eleme a különböző jelenségek együttes létezésének kezelése. az egymásmellettiség kapcsolat—

rendszerének és a jelenségek közötti hason- lóságoknak és különbözőségeknek a mérése, Vizsgálatuk a skálaelmélet felhasználásával, komplex rendszerek összemérésével történt.

A módszer alapelve, hogy az egyes elemek hatásmechanizmusban betöltött szerepének és kapcsolatrendszerének tisztázásával (: je—

lenségeket előre nem meghatározott kategó- riákba rendezi. Részletesen elemzi az érte- kezés az egyes népességstatisztikai, gazda- ságstatlsztikai adatokat, nem hallgatva el a felhasználható adatok rendszerezésével és csoportosításával kapcsolatban felmerülő ne—

hézségeket sem.

AZ ÉRTEKEZÉS FÖBB MEGÁLLAPlTASAI, ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEl

Az elemzés eredményeképpen a disszertá- cuo:

—-bemutatja az intenzív városiasodási fo- lyamatot és a népesség összetételében a vándorlási folyamat eredményeként bekövet- kező módosulásokat; rámutat az ingázás ha- tására a településszerkezetben, az infrastruk- turális fejlődésben és a fejlesztés szükséges- ségében végbemenő átalakulásokra;

— részletesen foglalkozik a vándorlásak eredményeként a városi népesség nem és életkor szerinti megoszlásában bekövetkező

átrendeződéssel ;

— vizsgálja a házasságkötési és válási szokások településformánkénti jellegzetessé—

geit, az eltelt évtizedek alatt e téren meg- mutatkozó különbségeket és ezek, különösen az utóbbi években megfigyelhető meghatá—

rozó vonásait; külön foglalkozik a válási in- tenzitás trendje és a különböző lakóhelye- ken élő népesség e vonatkozásban kimutat- ható eltérései közötti különbséggel;

—- tárgyalja a termékenységcsökkenés ésa városiasodás összefüggéseit, különös tekin——

(3)

tettel az egyes településtípusok népességrep-

rodukcióban betöltött helyére; elemzi a te—

rületi termékenységi különbségeknek az át- lagos családnagyság és a családok gyermek- száma szerinti megoszlásában megmutatko- zó különbségeket és a településtípusok egyes kategóriáiban e téren bekövetkező — tár- sadalmi szempontból általában hátrányos

— változásait;

—— különös jelentőségűek azok a részek, melyek egyfelől a városi népesség magasabb kulturális színvonala, fejlettebb egészségügyi kultúrája, egészségügyi intézményrendszere, másrészt a városi életmód egészségi állapo- tot kedvezőtlenül befolyásoló elemei közötti ellentmondásban fejeződnek ki; részletesen foglalkozik a halandóság kérdéseivel, rámu—

tatva a születéskor várható átlagos élettar- tam nemenként és településtípusonként meg- figyelhető különbségeire;

— felhívja a figyelmet az egészségi álla-

pot és az urbanizáltság foka, illetőleg az

urbanizálódás szakaszai közötti összefüggé—

sekre; kitér a környezeti ártalmak — az utób- bi időben egyre nagyobb jelentőségűvé vá- ló — egészségkárosító hatására;

— elemzi a településcsoportok közötti tár—

sadalmi rétegződési különbségek főbb ada- tait, a nagyvárosi struktúrák kialakulását, a nagyvárosi és falusi struktúrák közötti kü- lönbségekben:

—— foglalkozik az életkörülmények szem—

pontjából meghatározó tényező, a lakáshely- zet jelentőségével, bizonyítva az egyenlőtlen- ségek lakóhely jellege általi befolyásoltsá- gát, :: lakóhely differenciáló hatásának az egyes társadalmi rétegeknél jelentkező kü-

lönbse'gekben ;

-— elemzi az életkörülmények változását és a társadalmi beilleszkedési zavarok közötti kapcsolatot, különös tekintettel az urbanizá—

ciós hatások, a bűnözés és az öngyilkosság összefüggéseire; részletesen vizsgálja és bi- zonyitja az e téren fennálló különbségeket;

-— a dinamikus struktúramodellel végzett vizsgálat eredményeképpen számos fontos megállapítást tesz; a struktúrarendszer alap- ján a három szerkezeti elemet leíró ismérv segítségével a hatféle városi státust három fő és három alcsoportban különíti el (ezek megnevezése eltér az eddig alkalmazott ti—

pológiától annak ellenére, hogy megtartotta a foglalkozási szerkezetre történő utalást);

— a struktúrák vizsgálata lehetőséget ad a gazdasági szerkezet változásának a váro- sok fejlődésére gyakorolt hatása részletes vizsgálatára; az egyes városi státusok defi- niálásával, ,,egymáshoz való viszonyítás te—

rében" megfogalmazhatók az egyes státusok általános tulajdonságai;

—— bemutatja többek között a mono-, a po- listruktúrájú és a tercier struktúrájú városok meghatározott vonásait, az egyes struktúrák

és a történelmi fejlődés közötti összefüggé- seket; kitér a különböző státusokba tartozó városok arányára, az arányok történelmi fej—

lődéssel összefüggő változásaira;

-— foglalkozik az életminőség kérdéseivel, az életminőség és a városiasság kapcsolatá- val, új megfogalmazásba és megvilágításba helyezve a városhiányos térségek problémá—

ját;

— különösen jelentősek azok a megállapí- tások, amelyek a városát elemzése során megvilágítják a poli— és a tercier struktúrájú városok helyzetét, e két státus fejlesztési el- képzelések szerinti cserélődését; rámutat arra, hogy a településfejlődés gazdasági—tár—

sadalmi szerkezetre gyakorolt hatása sokszor irreverzibilis folyamatokat takar.

A struktúrák alakulásának és a városutak- nak tanulmányozásából levont fontos záró következtetés: megalapozott településpoliti-

kát csak a gazdaság, a társadalom és a né-

pesedés összefüggéseit figyelembe vevő in- tegrált fejlesztéspolitika keretében lehet cél- irányosan és hatékonyan megvalósítani.

HOÓZ ISTVÁN OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÖL

Az opponens (: témaválasztás időszerűsé- gét kiemelve rámutat arra, hogy ezt azok az évek óta tartó viták is bizonyítják, amelyek- be a szakemberek mellett egyre nagyobb arányban kapcsolódik be a lakosság. Álta- lános társadalmi érdeklődésre számottartó kérdésről van tehát szó, melyet a szerző in- terdiszciplináris szemléletmóddal közelit meg, szerves egységbe rendezve a különböző tu- dományterületek eredményeit. Az elméleti ré- szeket gazdag adatbázis támasztja alá, do- kumentálva a hazai fejlődésnek egyik jel—

legzetes időszakát, amelynek következményei még sokáig érezhetők lesznek településszer—

kezetünkön.

A disszertáció szerkezetének áttekintése és az egyes fejezetek mondanivalójának kriti- kai elemzése után az opponens a városok státusáról és struktúrájáról írt fogalommeg- határozás elméleti jelentőségét emeli ki.

Hangot ad azonban annak a véleményének.

hogy a városi népesség számának és ará- nyának alakulásával kapcsolatban a jelölt- nek döntenie kellett, hogy a hivatalos sta-

tisztikai szolgálat ,,jelenlevő", ,,állandó" és ,,lakónépesség" fogalmai és a vonatkozó

adatok közül melyeket kívánja felhasználni.

Ez azért lényeges, mert bár országosan nincs nagy eltérés a számok között, ám egy—egy város esetében a különbség jelentős lehet.

Hiányolja, hogy a szerző nem közli, miért tartja egy—egy városra jellemzőbbnek a helyben lakó, mint a helyben (adott helyen) dol- gozó keresők megosztására vonatkozó adatokat. Ez azért lényeges, mert a helyben dol—

gozó aktív keresők száma és foglalkozás

(4)

szerinti összetétele eltér a helyben lakók szá- mától és foglalkozás szerinti összetételétől.

A nagyarányú városba áramlás következté—

ben az aktív keresők között a szellemi tog—

lalkozásúak aránya a helyben lakók és a helyben dolgozók között lényegesen eltér- het. és a falvakban dolgozó népesség össze- tétele is egészen más, mint az ott lakó aktív keresőké. Nem zárható ki ezért, hogy a hely—

ben dolgozó aktív keresők szerinti csoporto- sítás a városok egy részének státusát meg—

változtatná, és reálisabban jellemezné. Le—

hetséges tehát, hogy a különböző települé—

sek státusának, illetve sorszámának azonos—

sága az ingavándorlás figyelmen kivül ha- gyásának következménye.

igen fontosnak tartja az opponens a há- zas termékenység és az urbanizáció növeke- dése közötti összefüggést. melyet népese—

désstatisztikai eszközökkel meg lehet ugyan világítani, minden részletében feltárni azonban nem, és ezt a kérdést Barta Barnabás újszerű adatcsoportositással vizsgálja. Mivel népmozgalmi arányszámaink évek óta egyre kedvezőtlenebb tendenciát mutatnak, jelen- tősége lehet minden olyan elemzésnek, a- mely e kérdés hátterének megvilágítását elő-

segítheti.

A disszertáció megállapításaiból megala- pozottan lehet azt a következtetést levonni, hogy a városi lakosság számának növekedé—

se a pronatalista népesedéspolitikai célok megvalósulása szempontjából hátrányos kö- vetkezményekkel járt. A városi léthez kap—

csolódó életmód e szempontból negatív ha- tásait sem a fejlettebb infrastruktúra, sem a szociális juttatások változó rendszere, sem a felvilágosító munka nem volt képes ellen- súlyozni. Az opponens a disszertáció azon eredményeit tartja kiemelkedően fontosnak.

amelyek a városi státus, városhálózat struk—

túráiának meghatározása és időbeni elemzé- se témakörében nyertek megfogalmazást.

Az opponens, a Bíráló Bizottságnak javasolta, tegyen javaslatot a Tudományos Minő- sitő Bizottságnak, hogy a kandidátusi foko—

zatot adja meg Barta Barnabás részére.

KÖSZEGFALVI GYÖRGY OPPONENSI VÉLEMÉNYÉBÓL

Az opponens —— véleményét távollétében a Bizottság titkára olvasta fel — álláspontja szerint a társadalmi—gazdasági élet szinte minden vetülete kapcsolódik az urbanizáció folyamatához. A társadalom—, illetve szociál—

politika feladatai között nem kevés azok szá—

ma, melyek az urbanizációs folyamat nyo—

mán kialakult feszültségek mérséklésére, fel- számolására köteleznek. A településrendszer mélyreható strukturális átalakulása nem sza—

kítható el a társadalmi fejlődéstől, és bár számos munka foglalkozott az urbanizáció

témakörével, azt mégsem tekinthetjük ma minden szempontból feltártnak, a folyamat törvényszerűségeit ismertnek. Az értekezés legnagyobb erényének az interdiszciplináris megközelítést. a rendszerszemléletű elemzést .

tekinti.

Rámutat a társadalmi folyamatokra, nem utolsósorban a fejlődés árnyoidalának de—

viáns magatartásokban megnyilvánuló te—

hertételeire, az urbanizációs folyamatnak az infrastruktúrában jelentkező feszültségforrá—

saira. Hangsúlyozza. hogy csak az összefüg- gések és folyamatok mélyreható feltárásával teremthetők meg a folyamatok irányításának feltételei. szabhatók meg a mindenkori gaz—

dasági és társadalompolitikai beavatkozás eszközei, bővíthető a tudatos beavatkozást szolgáló akciók köre. Az ehhez szükséges.

átfogó és elmélyült ismeretek megszerzését segiti az értekezés.

A kutatási eredmények közül különösen ie- lentősnek tekinti azoknak az összefüggések—

nek a megvilágítását, amelyek az urbanizált- ság mindenkori színvonala és a társadalmi szerkezet között ismerhetők fel. A hazai vi- szonyok között kibontakozó és elmélyüló ur- banizáció folyamata hármas tagoiású szerkezetben megy végbe: a gazdasági szerkezetben, a társadalmi szerkezetben és az inf-

rastruktúróban.

Az urbanizáció és a demográfiai folyamatok közötti kapcsolat megvilágításával a hazai urbanizáció egyik legsarkalatosabb vo—

násának vizsgálatát és értékelését fogalmaz- ta meg a jelölt.

Az opponens nem hallgatja el azt sem, hogy egyes kérdések egyértelműbb fogadá—

suk biztosítása érdekében differenciáltabb megközelítést igényelnének. Ilyen szerinte az a megállapítás. hogy a hazai urbanizáció nem spontán és nem is kizárólag objektív folyamat. Az opponens szerint az a folyamat objektív, melynek megvannak a maga saiá—

tos törvényszerűségei. Vitatja azt (! megálla-"

pitást is, mely szerint .,. ..a települések tár—

sadalmi struktúrái közötti eltérések elsősor—

ban nem a társadalmi munkamegosztásból fakadó indokolt különbségek formájában je- lentkeznek, hanem a nem kivánatos társa- dalmi hátrányok formájában." Az opponens szerint a hátrányok mint következmények nyilvnulnak meg, eredetük lényegében az egyenlőtlen társadalmi—gazdasági fejlődés következtében kialakuló társadalmi munka_

megosztás. Az opponens a maga részéről még két kérdésben szeretné megismerni a jelölt véleményét. Az egyik az, hogyan ítéli meg az új teiepüléspolitikai koncepció köve—

telményei alapján a településiejlesztés fel- adatainak és az urbanizációs folyamat irá- nyitásának összefüggéseit. A másik, hogy a településpolitika új elvei az urbanizációs folyamat kiegyensúlyozottságát erősítik-e, vagy

(5)

újabb feszültségek felszinre kerülésével szá- molhatunk-e.

Az opponens végül javasolta a Bíráló Bi—

zottságnak. tegyen javaslatot az MTA Tu—

dományos Minősítő Bizottságának, hogy Bar- ta Barnabás részére ítélje oda a kandidá-

tusi fokozatot.

A VlTA

Az opponensi vélemények elhangzása után a Bíráló Bizottság a következő kérdést tet- te fel a jelöltnek: ,.A közigazgatás átszer- vezése, a járások megszűnése milyen válto—

zásokat hoz a hazai urbanizáció vonatkozá- sában?"

A vitában kifejtette álláspontját Wirth Gyu- la, az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztá- lyának munkatársa, aki a disszertáció ered- ményeit a gyakorlati munka, így különösen a tervezés és az igazgatásszervezés néző- pontjából vizs'gálta. Véleménye szerint a megvitatott disszertáció olyan munka, mely nem csak elméleti jelentőségű, hanem szá—

mos elméleti kérdést a gyakorlat szempont—

jából közelit meg, megállapításait és követ- keztetéseit a tudományos eredmény gyakor—

lati alkalmazására való törekvés hatja át.

ezzel jelentős segítséget nyújt a közigazga—

tás számára az urbanizációval kapcsolatos feladatok megoldásához,

A JELÖLT VÁLASZA

A jelölt a Bizottság által feltett kérdésre, valamint az opponensi véleményekre vála- szolva kifejtette, hogy hazánkban az 1980-as évekig tartó fejlődés extenzív jellegű volt a társadalomban és a gazdaságban, s ez ter- mészetesen érvényesült a települések fejlő—

désében is. Az 1970-es években meginduló gazdasági és társadalmi fejlődés a telepü—

léshálózat modernizálásának folyamatát in—

ditotta el. Ennek következménye a közigaz- gatás korszerűsítése, melynek egyik legfon- tosabb jellemzője a járások megszűnése. ha—

táskörüknek az érintett községek, városok ré- szére történő átadása, növelve ezzel az irá- nyítás demokratizmusát. Ezzel a változással megszűnt a közigazgatás évszázadokon át fennálló hármas szintű rendszere, lehetővé vált, hogy az ügyeket ott intézzék, ahol azo- kat a legjobban ismerik. Mindez természete—

sen nem maradt hatás nélkül az urbanizáló- dás folyamatára, és ez a hatás a jövőben is még hosszú időn át a településszerkezet fej—

lődésének meghatározó eleme lesz.

Válaszában utalt arra, hogy az urbanizá—

ciós folyamat hazai és nemzetközi szinten egyaránt elkerühetetlen jelenség. Ez a folyo—

mat a múlt század óta felgyorsult. Jelenleg a világ népességének 44 százaléka lakik vá—

rosokban, s ez az arány a századfordulóig

várhatóan 50 százalékra. 2050—ig 75 száza- lékra emelkedik.

E folyamat során az emberek szózmilliói- nak kell az új városi körülményekhez alkal—

mazkodnia. Minden országnak ki kell alakí- tania a saját adottságait figyelembe vevő politikát, mely ezt az alkalmazkodást a le- hetőségek szerinti leggördülékenyebbé teszi.

Ez a folyamat ellentmondásoktól terhes, és a tennivalók ma még nem körvonalazódtak minden részletükben, sem a szakértők sem a tudomány előtt. Ez a folyamat a legsúlyo- sabb problémákat a fejlődő országokban okozza, ahol a problémák a nagyfokú né—

pességkoncentráció következtében óriási munkanélküliségben, hatalmas városi nyo- mortelepek kialakulásában, környezetszeny- nyeződésben, közlekedési problémákban, a bűnözés növekedésében stb. jutnak kifeje—

zésre.

Az ENSZ előrejelzése szerint 2025-ben a világ legurbanizáltabb régiója Latin—Ameri- ka lesz. A fejlettebb régiókban — így Eu- rópában is — a városi népesség aránya már magas, a népesség növekedése gyakorlati—

log megszűnt, a vidéki népesség vándorlá- sának a városi népességre gyakorolt hatása már nem jelentős. Az urbanizáció társadal- mi hátrányait a legfejlettebb országokban többé—kevésbé el lehet kerülni.

Az urbanizáció magyarországi kilátásaival kapcsolatban a jelölt utalt arra, hogy nem—

zetközi tapasztalatok szerint az urbanizációs folyamat a 30—60 százalékos népességarányt jelző szakaszban a leggyorsabb. Ezt a felső határt Magyarország napjainkban lényegé—

ben elérte, ami azt jelenti, hogy a jövőben már lényegesen lassúbb városodási folyamat—

ra lehet számitani. További jellemzője a folyamatnak, hogy az a népességszám csök—

kenése közepette valósul meg.

A jelenlegi népesség-előreszámitások sze—

rint egyébként a megyeszékhelyek és a vá- rosok népességnövekedése az ezredforduló- ig feltehetően folytatódik, ennek forrása azonban egyre inkább a fiatal korösszeté- telből adódó természetes szaporodás lesz, a vándorlási nyereség csökken, sőt esetenként veszteséggé alakul át. Ezt a tendenciát egy eddiginél hatékonyabb településpolitika al- kalmazásánál feltétlenül figyelembe kell ven-

nr.

A magyar gazdaságban és társadalomban a települések és a településrendszer életé- ben is intenziv fejlődési szakasznak kell kö—

vetkeznie. Ennek a szakasznak jával lassúbb mennyiségi és gyorsabb minőségi változások- kal kell együtt járnia. Átgondolt, az eddigi—

nél kevésbé szubjektiv településpolitikoi gya- korláttal el kell érni, hogy a ma még fellel- hető nagy minőségi különbségek belátható időn belül mérséklődjenek. A nagyvárosok további növekedése nem lenne előnyös. A

(6)

fejlesztést kiegyensúlyozottabb, infrastruktu- rális szempontból egyenletesebb település—

hálózat felé kell irányítani, ami gazdasági—

társadalmi szempontból és az életminőség szempontjábói is elengedhetetlen.

a

A Bíráló Bizottság véleménye szerint a je—

lölt sikeresen védte meg álláspontját, a Bi- zottság által feltett kérdésre és az opponensi véleményekre egyaránt megfelelő választ adott. Ezért Úgy döntött, hogy javasolja a Tudományos Minősítő Bizottságnak, ítélje oda!

Barta Barnabásnak a kandidátusi fokozaton

KONFERENCIA A SZOCIALISTA ORSZÁGOK FIATAL STATISZTIKUSAINAK EGYUTTMÚKCDÉSÉRÖL

CSIZMADIA MAGDOLNA

1987. június 23. és 26. között Moszkvában első ízben került sor a szocialista országok statisztikai hivatalaiban dolgozó fiatal szakemberek találkozójára. A tanácskozás célja a fiatalok közötti együttműködés megalapo- zása és az együttes tevékenység körvonala- zása volt. A tanácskozás eredményeit és a jövőbeni munkájuk programját a résztvevők emlékeztetőben rögzítették, melynek ajánlá- sait a KGST Statisztikai Együttműködési Ál- Iandó Bizottsága ülésén a tagországok delegációt fogják véglegesíteni.

A fiatal statisztikusok találkozójának ösz—

szehivását a Szovjetunió Központi Statiszti- kai Hivatala kezdeményezte, elvállalva egy- úttal a rendezvény házigazdájának a szere- pét is. A megbeszélésen -— Románia kivéte—

lével —- valamennyi európai KGST-ország statisztikai hivatala képviseltette magát, és delegációt küldött Jugoszlávia is. (A távo—

lobbi jövőben tervezik az Európán kívüli KGST-országok bevonását is.)

A találkozó szervezői színes és tartalmas programot állitottak össze a tárgyalások rö—

vid, mindössze 4 napos időtartamára. Az ér- tekezlet során kötetlen eszmecserére fogadta (] küldöttségeket V. I. Guriev, a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának elnökhe- lyettese, !. Ny. Ivanov, a KGST Statisztikai osztályának vezetője és F. Szazonov, () moszkvai Szokolnyiki kerület Komszomol Bi—

zottságának titkára.

Az elnökhelyettessel folytatott beszélgetés során a tanácskozás résztvevői képet kaptak a szovjet statisztika rendszerében a ,,peresz- trojka" jegyében bekövetkező változásokról.

Ennek súlyponti kérdései a beszámolási rendszer korszerűsítése, az adatok megbiz- hatóságának fokozása, a jelentések tartal—

masabbá tétele, a szolgálati titok minősítésű adatok körének korlátozása stb. A tervek szerint a szovjet statisztikai évkönyv már az idén ősszel új formátumban, bővebb terje- delemben, eddig nem közölt mutatókkal ki- egészülve, a dinamikai indexek mellett több abszolút adatot is szerepeltetve jelenik meg.

Érdekes volt a Szovjetunió Központi Sta- tisztikai Hivatalának káderhelyzetéről, ezen

belül a fiatalok helyzetéről kapott tájékoz—

tatás. A Szovjetunióban a Statisztikai Hiva- talba kerülni presztízst jelent, igy az után- pótlás biztosított. 5 a Hivatalnak módjában—:

áll a szakirányú főiskola legkiválóbb végző—

sei közül válogatni. A 35 éven aluliaknak mintegy 25—30 százalékos arányát a Statisz- tikai Hivatal dolgozóin belül még így is ke- veslik.

A deiegáciák érdeklődéssel hallgatták a.

magyar Központi Statisztikai Hivatal tapasz—

talatait az ún. rotációs rendszerről. amelynek keretében a pályakezdő fiatalok több szakmai főosztályon szereznek gyakorlatot, mielőtt végleges helyüket elfoglalnák a hi—

vatal apparátusában. Valamennyien megfon- tolásra érdemesnek tartották a pályakezdők hasonló formában történő alkalmazásának kipróbálását. A bolgár Központi Statisztikai Hivatal képviselője elmondta, hogy ott az egyes szakterületeken kizárólag fiatal szak—

emberekből álló osztályokat is létrehoztak.

melynek előnyeiről és hátrányairól élénk vi- ta bontakozott ki.

A KGST Statisztikai osztályán folytatott be- szélgetés is a folyamatban levő átépítés vég- rehajtásának tapasztalataiból indult ki. Tá—

jékaztatást kaptak a résztvevők a Statiszti- kai osztály munkájának jelenleg folyó kor- szerűsítéséről, mindenekelőtt a nagyszabású számltógépesitésről. A Statisztikai osztály ve—

zetője hasznosnak ítélte a fiatal statisztiku—

sok tervbe vett együttműködését, és elkép—

zelhetőnek tartotta, hogy a statisztikai együttműködési munkaterv egyes fejezetei- nek végrehajtásában a feladatok megoldá—

sát fiatal szakértők munkacsoportjára bízzák.

Reményét fejezte ki, hogy a fiatalok együtt—

működésében résztvevők köre a KGST Sta- tisztikai osztályának káderutánpótlását is je- lentheti. Mindezek alapján messzemenő tá- mogatásáról biztosította a küldöttségeket (:

jövőre tervezett program kivitelezésében.

A Szokolnyiki kerület Komszomol Bizottsá- gának titkárával folytatott beszélgetés leg- maradandóbb élménye a fiatalok részéről tapasztalt lelkesedés volt. A Szovjetunióban a ,,fiatal" és (: ..komszomolista" ma is egy—