ezért tanácsosaira bízta. Céljukat elérték. Luther egy
időreeltünt a világ színpadáról. Pártfogója ennél többet igazán nem tehetett ekkor megmentésére.
2. Az ITÉLET: SZÁMŰZETÉS.- A császár tanácsosai már az országgyűlés megnyitása előtt is azon az állás-ponton voltak, hogy a császár saját hatalmából ki-folyólag jogosult Luthert számkivetésbe küldeni. A két pápai nuncius arra hivatkozott, hogy a császárt esküje kötelezi az Egyház érdekeinek és jogainak megvédésére.
A szász választófejedelem tiltakozásával szemben Gatti-nara főkancellárazt a tanácsot adta, hogy az ediktumot a fejedelmek előzetestudtával, de nem az ő tanácsukra és nem azőbeleegyezésükkel adják ki.8 Február Ig-én, tehát még Luther megérkezése előtt felhatalmazta az
országgyűlés a császárt, hogy abban az esetben, ha Luther vonakodnék visszavonni tanítását, adja ki a
meg-felelő parancsot. Április 20-án pedig ismét hozzájárultak a követek a számkivetéshez. Később, 1524-ben, a nürn-bergi országgyűlés is teljesen elismerte a császár által kimondott számkivetőítélet jogosságát.
Az ediktumot május 8-i dátummal adták ki. Ekkor Luther már több napja tartózkodott titkos menedék-helyén és a számára kiadott menlevél is lejárt már.
Az okirat felsorolja Luther eretnek tanait s kijelenti, hogy ezenkívül Luther lerombolja a felsőbbség tekin-télyét és olyan írásokat ad ki, amelyek csak engedetlen-ségre, zendülésre lázítanak, szakadásra és meghasonlásra vezethetnek. Olyan keresztény szabadságot hirdet, mely minden törvényt elvet. Tehát a választófejedelmek, fejedelmek és a wormsi országgyiílés tagjainak egyhangú tanácsával és akaratával számkivetésre ítéli Luthert.
E szerint tehát senki sem adhat neki szállást, enni és inni,
sőt ellenkezőleg köteles mindenki, aki csak ráakad, el-fogni és az államhatalomnak átadni őt. Luther összes
7*
írásait, mint a mérget, nyilvánosan kell elégetni, még ha mellesleg valami jót tartalmaznak is.
Mikor a száműzetés híre megérkezett Wartburgba, Luther így írt Amsdorfhoz :" «Borzalmas ediktumot adtak ki ellenem, az Ur pedig kinevetiőket», (Zsolt 37, 13;
Vulg.-ban. 36,13.) Spalatinnak pedig azt írjaellenfeléről.
a hithű, kiváló erkölcsű György szász fejedelemről;10
«Bár méltö lenne ez a drezdai diszn6 arra, hogy egyik nyilvános prédikáciömnál megöljön».
IX. WARTBURG.
r. KÜLSŐ És BELSŐ HARCOK. - Wartburgban Luther lovagi öltönyt vett magára, szakállat és hajat növesztett s hogy teljesen ismeretlen maradhasson, Görg lovagnak nevezte magát. A tizedik napon a
követ-kezőket írta Spalatinnak: «Tétlenül ülök itt egész nap és tulságosan táplálkozom». Ez a tétlenség azonban, mint ebben a levelében tervezte, csak átmeneti állapot, hogy aztán, ha holmijaWittenbergbőlmegérkezik, épp az
ellenkező végletbe csapjon át.! Bár nem tudta minden tervét megvalósítani, a csend és a visszavonultság ideje mégis emberfölötti munkálkodás ideje volt. «Mialatt itt
időzöm- írta egyikelsőlevelében - egész nap az Egyház képe van szemeim előtt és hallom Isten zsoltározó hangját: hiába alkottad-e mind az emberek fiait?
(Zs. 88, 48.) Ö Istenem, milyen rettenetes szörnyalkot-mánya is Isten haragjának a római Antichristus átkozott birodalma.é
Az a hangulat, amelyben ezeket a szónokias szavakat írta Melanchthonhoz, lelkének alaphangja maradt a vár-ban töltött tíz hónap alatt. Hogy úgy mondjuk, itt nyerte el jövő munkájához a lelki keresztséget.
Lakása egy nagyon egyszerűcella volt, honnét nem nyilt pompás kilátás a zölderdős hegységre, mint azt egyes életrajzok írják. Az erkélyt is csak a mult század-ban készítették. A szobát ma olyan Luther-ereklyék töltik meg, melyek hitelességében joggal kételkedhetünk.
Ajtajához szűk és meredek lépcső vezet. A vár maga a pusztulás benyomását tette az emberre. A régen
tata-rozott, srvar, elárvult falak pompásan illettek lakójuk lelki állapotához. Egy lelkész végezte a várkapitány
teendőités ő misézett a kis számban érkező vendégek
előtt. Luther kerülte a misecsuhás (Messpfaff) társa-ságát. Néha, inkább a látszat, mint a szórakozás kedvéért vadászni ment a lovag. Oly visszavonultan élt, hogy még hónapok mulva is kevesen tudtak tartózkodási
helyéről. Sokan azt hitték, hogy ellenségei rabolták el, mások pedig azt, hogy meggyilkolták.
A wartburgi vendégnek eleinte nagy gondokat okoztak az erfurti zavargásokrólérkezőhírek. Azt hallotta, hogy az elutazásátkövetőnapon a deákok és a csőcselék meg-támadták az EgyházhozhűSever-templomi kanonokokat, házaikba betörtek s ott a legrettenetesebb pusztítást vitték végbe. Mindezt Luther okozta az Egyház ellen való gyűlöletre lázító erfurti prédikációjával. Luther egyik Wittenbergbe küldött levelében panaszkodott az
erőszakoskodás miatt: «Az ilyen eljárás rossz hírbe hozza evangéliumunkat és jogos visszautasítást vált ki .. , A sátán akar gúnyt űzni fáradozásainkből»."
Nemsokára még nagyobb zavarok jöttek. Közben tollá-val kezdett ismét harcolni.
Már az első héten papirra vetette és június I-én Sickingen Frigyes lovagnak, az ő különleges urának és patrónusának ajánlotta a «Gyónás, van-e hatalma a pápának, hogy erre kötelezzen»címűfüzetet.! Ez az írás azt tanítja, hogy a pápaság gyónása jogtalan és csaló intézmény: ezzel szemben az önként, akár világielőttis végzett magángyónás értékes és üdvhozó dolog, mert önmegalázásra vezet és mert a felebarátunk vigasztalása
megerősít. Csak az ily módon nyert feloldozás lehet érvényes és a keresztény ember szabadságához méltó.
Különben is senkit sem lehet kényszeríteni a szentségek vételére, amint a hitet sem szabad és nem is lehet
köte-lezővé tenni.
IX. WARTBURG 103
Az első két hónap alatt jelent meg az Ambrosius Catharinus ellen kiadott hosszabb támadása. Ez a hithű
olasz dominikánus többször is írt Luther ellen, aki most is egy ilyen könyvre válaszolt. Ebben azt írta, hogy Dániel próféta (8, 25) jövendölése az Antichristusről
minden betűjével határozottan beteljesedett a pápa személyében. Ez volt az a műve, melynek a «Babiloni fogság) csakelőjátékát,preludiumát képezte. Meglehetős képet adott ez a könyv arről a lelki túlfeszültségről,
melyben Luther wartburgi idejét átélte,
Ugyancsak ebben a könyvében írta azt is, hogy az egyetemek teol6giai fakultásai az Apokalipszis által leírt kutak,melyekből sűrűfüstben szállnak föl a skorpi6
erejű sáskák.
Apr6bb írásai közül, melyekkel az egyetemeket tá-madta, durvaságávalkitűnik a párisi teol6giai fakultás ellen kiadott füzet.5 Ebben ilyeneket olvashatunk:
A fakultás «a legnagyobb szellemi kéjnő, ki valaha is mutatkozott a nap alatt és igazi hátsó ajtó, mely a pokolhoz vezet». «A pápának, az igazi Antichristusnak»
bűnbarlangja.«Ha ezeknek a párisi uraknak a gyomruk megkordul» stb., már azt kiabálják, hogy «ez hittétek
Működésükbizonyíték arra, hogy «a pápa nem becsül többre, mint arra, hogy nem lennénk mélt6k arra sem, hogy aző bizonyos helyiségévé tegyen» ... Stb.
Mily rikít6 ellentét van ez izgatott, legtöbbször vad
gyűlölet, szenvedély és gyalázkodással átitatott munka és a wartburgi szent hercegnő, Erzsébet, gyengéd és
emberszerető működése között, A szegényeket szerető szívű,Egyházáhozhű és imádságoslelkűszent Erzsébet emlékével e falak között mindenütt találkozhatott a harcos tollú ír6ember. Itt volt a még ma is szépen tartott
nőilakosztály, a szoba, ahol élt; a dúsan ékesített kápolna, hol legszívesebben tart6zkodott; itt emelkedett az ég felé a torony, amelyből annyiszor szemlélte a
ter-mészet gyönyörű tükrében leendő mennyei lakását.
És Luther?
Az ő lelki állapotát szomorúan világítják meg barátai-hoz írt levelei. Aki azt hinné, hogy a magányt arra hasz-nálta föl, hogy a lelkébe nézzen és nyugodtan vizsgálja
felelősségteljes működését, mire Isten kegyelme most
bőséges alkalmat adott neki, az szomorúan csalódnék ezeknek a leveleknek olvasása közben. Bár találunk bennök imákat is, egész rövid, néha forró fohászkodásokat önmagáért és ellenségei ellen, de hiányzik a legfontosabb ima. Az Úr imája helyett: «legyen meg a Te akaratod», mindenütt az «én akaratom legyen meg» csendül ki.
Szinte úgy látszik, hogy azt az Isten akaratán való meg-nyugvást, mit valamikor oly hangosan hirdetett, most egészen elfelejtette.6
A kísértéseket, ha valóban lelki ember lett volna, imával és vezekléssei igyekezett volna leküzdeni. Luther
vezekléseirőlsehol sem hallani, azt pedig, hogy nem imád-kozott, maga is beísmerte:? ((Már van nyolc napja, hogy sem nem írtam, sem nem imádkoztam. részben a hús
kisértései, részben testi bajaim következtében».
Erős nemi kísértéseket (ferveo carne, libidine etc) vallott be itt egész nyiltan. Már I5I9-ben is panasz-kodott ilyen kísértésekről (titillationes) Staupitznak."
Ezeket és az általa emlegetett bűnöket az ördögnek tulajdonította.
Úgy látta, hogy Wartburgban hemzsegnek az ördögök.
Ezt részint az ifjúkorában hallott ördögmesék, részint azonban a kételkedésébőlés a lelkiismereti furdalásaib61 származó nyugtalanságok okozták. A lelkiismeret szavát igen gyakran az ördög birodalmába vezette vissza.
«Hidd el nekem - írta november I-én Gerbel Miklós-nak - hogy ebben a tétlen egyedüllétben ezer ördögnek vagyok odavetves'"
Itt élte át azt a belső harcot is, mely arra vezetett,
IX. WARTBURG 105