Már Wartburgban mondotta, hogy szinte hallja, amint katholikus ellenfelei így beszélnek róla: «Ö, hogy szo-rítja a barátot a csuha, hogy szeretne nőt venni magának».10
A zavaró gondolatokat azonban nagyon hamar
le-győzte sajátságos felfogása Isten működéséröl.Mikor a mainzi kardinálist felszólította, hogy nősüljön meg, egész nyiltan ezt üzente neki 1525 június 2-án: «Ha az én házasságom . , , erősítés lenne erre nézve, akár azon-nal is kész volnék rá, hogy példát adjak kegyelmességed-nek, miután úgyis azon a nézeten vagyok, hogy mielőtt
eltávoznám az életből, a házasság kötelékébe lépjek, mely köteléket én úgy tisztelek, hogy azt Isten megköve-teli, még ha nem több is, mint jegyesi ]ózsef-házasság).ll Azokhoz az apácákhoz pedig, akik szűzességi fogadal-muknak búcsút mondtak, mint már említettük, nyom-tatásban intézte a következő felszólítást: «Botrányide, botrány oda! Szükség törvényt bont és nincs többé bot-rány», «Ha tiszta akar az ember lenni - volt egy másik mondása - ennek nem szabad cselekedetáltaltörténnie, hanem a hit által kell magunkban megújítani Krisztus születését .. , A bűn nem tud belém harapni (mordere) ; a bűn erejének vége van,» «Summa summarum, jótett ide, jótett oda, a tantól és a hittől függ minden.sts Katolikus felfogás szerint házassága nemcsak szentség-törés volt, hanem még hozzá érvénytelen is, mert a fo-gadalma és e fogadalomnak az Egyházrészérőlvaló át-vétele által lehetetlenné lett téve a házasság szentségé-nek felvétele.
Lelki küzdelméhez a hátteret még mindig a borzalmas parasztlázadás lángja folytán előállott füst sötétítette el. Ezrek lelkét riasztotta meg agyőztesfejedelmek véres bosszújáról szőlő hír. Ez azonban nem tartotta vissza attól Luthert, hogy esküvőjének színjátékával lépjen
lioitsy: Luther MárIon élete.
a világ elé; ellenkezőleg,amint láttuk, éppen a kor rette-netessége érlelte meg lelkében az elhatározást.
Választása az egyik kilépett apácára esett, ami még rettenetesebbé tette lépését a katholikusok előtt. Bora Katalin maga is hevesen kívánta ezt a választást.P Más fölajánlott házasság nem kellett neki. Többre vágyott.
Azt mondta, hogy vagy Luther, vagy Amsdorf lesz a férje. Női raffínériával fonta be Luthert. Piros-pozsgás arcával nem volt éppenszépségnekmondható ; nagyon okos, ügyes és pergő nyelvü volt. Luther azt mondta
később,hogy mindig látta nagyravágyását és azt akarta bizonyítani, hogy nem szerelembőlvette el. Úgy látszott, szorgalmas és odaadó háziasszony lesz belőle. Ez a lát-szat általánosságban valósággá lett. A szállingó pletykák, hogy márelőbbis szorosabb viszonyban élt volna Luther-rel, nincsenek bebizonyítva; valószínűleg csak Luther szabados modora és a meglepetésszerűleg megkötött házasság adott rájuk okot.
Június l3-án este, anélkül, hogya barátai is tudtak volna róla, szinte elidegenítő gyorsasággal kötötte meg házasságát a lakásán. Csak Bugenhagen, Jonas, Cranach Lukács és felesége és dr. Apel jogtudós voltak jelen.
A szertartást valószínűleg Bugenhagen végezte, mint plébános. Az esküvői lakomát június 27-én tartották meg a környék szokása szerint több meghívott jelen-létében.
Gondolkozásmódjára élénk fényt vetnek első levelei, melyeket az esküvő után írt s egyúttal azt is meglátjuk
belőlük,milyen hatást váltott ki e lépése. Többek között ezt írta: «E házasság által úgy lealacsonyítottam s oly megvetetté tettem magam, hogy remélem, az összes angyalok nevetni fognak, az összes ördögök pedig sírni».14
Midőn a jogászok nem akarták elismerni házasságának érvényességét.Pismételten csak ilyen okadatolással vála-szolt: «Isten akarta így»; «az Isten váratlanul, míg én
Xl. 1525, A VIHAROS~V~SAZESKÜVÖ 163 egész másra gondoltam, aházasállapotba taszított.»16 Bugenhagen kellemetlen nyiltsággal mondta, hogy Luther csunya pletykák hatása alatt, hirtelen lett férjjé.
És maga Luther a következő jelentőségteljes szavakkal értesítette Spalatint a házasságáról: «Befogtam azoknak a száját, akik engem Bora Katalinnal megrágalmaztak»."
Különben nincs hiánya érvekben, melyeket házassá-gának igazolására felsorol, sőt a kieszelésükben nagyon találékony. A természet törvényénkívülmár bemutattuk Isten akaratára és az alattomos rágalmakra való hivat-kozását, Ehhez járul, hogy valószínűnek tartotta, hogy a háborúsidőalatt meg fogják ölni és ezért dacolni akart az ördöggel, amiért ez elidegenítitőlea világot.l'' A világ végének bekövetkezéseelőttpápista ellenségeit is bosszan-tania és ingerelnie kellett, «még veszettebbé és bolondabbá kellett őket tennie». Azután engedelmeskednie kellett édesapjának, ki úgy kívánta valamikor, hogy házased-jék meg. És végül hetedszer (!)meg kellett könyörülnie a szegény, elhagyatott Bora Katalinon, kit később «leg-szentebb doktorné asszonynak» hívott.P
Durvábbnál-durvább, szinte reprodukálhatatlan tré-fákkal fűszerezteházasságáról szóló leveleit és a felsorolt indítóokait. Melanchthon azonban azt mondta róla, hogy minden tréfálkozása ellenére is gyászban és nyugtalan-ságban élt.
Az új pár a wittenbergi ágostonrendi kolostorban lakott. János választófejedelem a szerzetesek egykori házát, melyet Luther annak idején neki ajánlott fel, át-adta Luthernek és rokonainak. Bora a szerzetesek celláit kiadta deákoknak. kik náluk kaptak élelmezést is és ennek fejében a szegényes jövedelmet megnövelték. Nem vall valami nagy gyengédségre. hogy az utolsó tányérig mindent használatba vettek, még olyan kegyeletes emlék-tárgyakat is, mint például szent Erzsébet ivópohara.20
Mint családatya azonban csakhamar elfelejtette Luther
II*
az új viszonyok között a Melanchthon által emlegetett gyászt és nyugtalanságot.
A pihenés nélküli irodalmi tevékenység is teljesen el-terelte egy időre figyelmét a lelkiismeretfurdalásokról.
3. ANAGY MŰ:A RABSZOLGÁVÁ LETT AKARAT. - 1525, a viharos esztendő, Luther polemikus működésébenis szokatlanul viharos volt.
A különösen szenvedélyes hangon megírt «A mennyei próféták ellen»címűmunkáról már voltsző,Ugyanebben az időben hevesen megtámadta VII. Kelemen pápának a jubileumi esztendő alkalmával kiadott két bulláját:
Az Antichristus - írta - ismét jön a maga lomha, büdös, hazug, az emberek által rég kigúnyolt búcsú-árujával ; Németország a végén rosszabb sorsra fog jutni, míntJeruzsálem.21 Két sermont adott ki, hogy egyházi szabályokat támadva kijelenthesse, hogy a házasság, a csuha levetése, a húsevés és más hasonlók nem állhat-nak a pápa zsarnoksága alatt.22 1526 elején jelent meg egy képes gúnyírata «A pápa és tagjai képben ésírásban»
címen. Ebben felsorakozik egyházi ruhájábanmindenféle világi és szerzetespap. A képek alatt gúnyversek állnak, melyeknek célja a klérus meggyalázása. Abevezetésben azt írta Luther, hogy ez a gúny még mind kevés; a pápa kéjnőjével királyok és fejedelmek paráználkodtak és még most paráználkodnak. A Jelenések könyvének
megfele-Iően (17,l köv.)nyilvánosságra kell hozni mindent, míg ez a Jezabel nem hever úgy széttaposva, mint az utca sara s amíg nincs nála megvetettebb.e
Eddig felsorolt műveihez és több más könyvéhez, melyeket 1525-ben különösen a parasztok ellen írt, ebben az évben csatlakozott kimerítő műve: «A rab-szolgává lett akarat», (De servo arbítrío-s.) Luther saját értékelése szerint ez képezi műveinek koronáját és rend-szerének főtanátés szegletkövét.
Ennek a latin könyvnek kellett a világ tudomására