bergben való elhelyezésük sok gondot okozott Luther-nek. Férjhezadásukra nem nyilt azonnal alkalom."
Néhány hét mulva újabb három apácát szöktetett meg családja Nimbschenből.A mannsfeldi kolostorból pedig 16 apáca szökött meg. Ezek közül öt alutherbarát Manns-feld Albert grófnál talált szállásra.
A másik, «A történet, hogy az Isten hogyan segített meg egy zárdaszüzet» című munkának hősnője Ober-weimar Florentinanevűapáca," ki a neuhelftai kolostor-ból jött Wittenbergbe. Ez elmesélte Luthernek, mint szabadult meg azoktól az állítólagos testi gyötrelmektől,
mikkellutherbarát gondolkozása miatt a zárdában kínoz-ták. Luther föltétlen hitelt adott szavainak és történetét Mannsfeld Albert grófhoz intézett írásában örökítette meg, «mint jelet, mely az evangéliummegerősítésevégett történt», hozzá téve, hogy nem szabad tűrni, hogy a dolgok így folyjanak tovább. Florentina kitöltötte a kolostorban az előírt próbaévet és azután fogadalmat tett. Miután az újhitű könyvek olvasása következtében gondolkozása megváltozott, a főnöknő büntetést sza-bott ki rá és szigorú őrizet alatt tartotta. De lám, ó csodák-csodája, «az a személy, akinek kötelessége lett volna őt becsukni, a cellát nyitva hagyta» és így meg-szökhetett! «Isten szavát és működését», írta Luther a legnagyobb komolysággal, «félelemmel kell észrevenni és jeleit és csodáját nem szabad szélnek ereszteni.» Sajnos azonban, Isten ilyen csodás jeleire rendesen nem ügyelnek.
A zárdai élet kárhoztatására I522-ben másik csodát is tett Isten, mert egy szörnyszülött borjú jött a világra világra Freibergben (Szászországban). Luther legalább teljes komolysággal állapította meg, hogy ez is csoda volt.l'' Mikor elhozták hozzá ezt a szörnyszülöttet, úgy találta, hogy ez egy csuhában prédikáló szerzetest ábrá-zolt és világosan azt jelképezte, hogy Isten haragszik a
szerzetességre. Misztikus hangon hozta a világ tudomá-sára felfedezését a «Afreybergi szerzetes-borjújelentősége
stb.» című frásban.P A babona ebben az időben határo-zottan valami titkos jelentőségettulajdonított a szörny-szülötteknek. Amit azonban Luther most produkált, az minden mértéket fölülrnult. Protestáns oldalr61 azt állít ják, hogy ezt a füzetet csak gúnyb61 írta, ha azonban átolvassuk, el kell vetnünk ezt a véleményt. A monstrum-r61 sz616 írás maga is monstrum lett. Félelmetes komoly-ság csendül ki a prőfétikus, túlz6an spirituális sorok közül. A szerző a Szentírást használja föl arra, hogy bebizonyítsa, mennyire alapos a magyarázata; talán a közeledő utols6 napot is akarja hirdetni ez a jel, «mert idáig nagyon sok jel tor16dott össze».Zsörtölődő hangon mutat rá a szömyalak egyes részeire, melyek szerinte csodálatosan jelképezik a szerzetességet. Az elképzelt csuha a kolostorok istentiszteletét jelenti; ez hátul el van szakadva s ezzel mutatja a szerzetesség tisztátalan voltát; a lábak a «hetyke tanítások»; a szörnyeteg vak, mert a szerzetesek is vakok; nyakára szorosan csavaro-dik valami s ez jelenti a szerzetesek megátalkodott gon-dolkozását; az elcsenevészedett szarvak bizonyítják, hogy Isten le akarja dönteni a szerzetesintézményt ; a borjú testtartása olyan, mint valami szőnoké s ez kétségtelenül azt ábrázolja, hogy Isten kárhoztatja a szerzetesek sz6noki működését.
Ugyanebben a füzetben Melanchthon is adott ki egy írást «A r6mai pápaszamár» címen, melyben egy szörny-szülött szamárr61 írt, melyet állít6lag R6mában a Tiberis foly6 habjai közt találtak.
Úgy a szerzetesborjúr61, mint a pápaszamárr61 sz616 írás rövidesen annyi olvasóra tett szert, hogy több kiadást ért meg és idegen nyelvekre is lefordították.
Az a határozott meggyőződöttség,amivel Luther az ilyen jeleket, melyekben maga Isten nyilatkozik meg,
x.
A LUTHERANIZMUS TERJEDÉSE 125 tárgyalja. egészműködéséreráteszi a morális jóváhagyás koronáját. Abban az ellenzékieskedő munkában, melyet Wartburg óta az Egyházzal szemben kifejtett, nemcsak a harci kedv nyilatkozik meg, hanem a számítás és elkese-redés, a gyűlöletés más elvetendő tényezők is. Nem sza-bad elfelejtenünk túlzott elbizakodottságát sem. A lelki túlfeszültség következtében nem vette észre lépéseinek romboló hatását. Különösen az utolsó dolgokról szölőfogalmak verték bilincsbe a lelkét.
De el kell ismernünk, hogy Luther történelmi jellem-képe, még a Wartburgot követő polémikus feszültség korában sem szűkölködött előnyösvonások nélkül. Ezek-hez tartozik elsősorban nyilvános élete. Amennyire
könnyelműen vette azt, hogy az országgyűlés elítélte, annyira szerény körülmények között élt ; megelégedett a kolostor nagyon is szűkös anyagi viszonyaival, melyek következtében ellátása bizony már szegényesnek is alig volt mondható. Barátainak, ha tanácsra volt szüksé-gük, még írásban is szívesen állt rendelkezésére, pedig szinte száz levéllel rohanták meg. A deákokatmegnyerő, igénytelen lényével bilincselte magához. Prédikációiban erkölcsi tanításokat adott, mégpedig mindig csodála-tosan világos, határozott stílusban, plasztikus széképek-kel fűszerezve és népies közvet1enséggel. Ebben az idő
ben, mikor úgyszólván minden idejét a harc foglalta le, talált mődot arra is, hogy gyakorlatiasan vallásos nép-iratokat .adjon ki; így «Imádságos könyvét», sok bibliai történetet magyarázó prédikációit, ezenkívül a paran-csokról, a hitről, a Miatyánkról és Üdvözlégyről szóló szentbeszédeit.P Ezeknél azonban jelentősebb az Oszö-vetség fordítása, melynek részei egymás után kerültek sajto alá.
Dantiskus szerint r523-ban otthon már nem viselte az ágostonrend ruháját, a prédikációinál azonban r524 októberéig még ebben jelent meg. Ekkor már
meglehető-sen lehordott volt ez a ruha úgy, hogy egy világias kabátot vett föl föléje. Ehhez a szövetet a választófejedelemtől
kapta ajándékba.
3. POLITIKAI MOZGALOM. - Wittenbergbe való vissza-térése óta, mint láttuk, Luther éppúgy dolgozott új tanainak elterjesztésén, mintha Wormsban semmi sem történt volna ellene. A száműzetés kimondása nem sok akadályt gördített útjába. A könyveire vonatkozó tila-lomnak tulajdonképen hatása sem volt; nem akadályoz-ták meg, hogy prédikátorokat küldjön szét és hogy hatalmába kerítse a plébániákat; személyes szabadsága sem volt korlátozva, legalább is a szász választófeje-delemségben nem.
Ügyének hasznára volt, hogy V. Károly császár a wormsi országgyűlés után mindjárt elment Német-országból és jóformán nem is értesült a német
viszonyok-ről. Háborúja, melyet I. Ferenc francia királlyal éveken át vívott, egészen igénybe vette őt. A Luther-ellenes körök számára - pedig ezek szép számmal voltak -hiányzott tehát az ellenálláshoz szükséges szervező,
összefogó erőés a céltudatos vezetés.
A hadseregnek kezdetben erélyes intézkedései, melye-ket a wormsi ediktum érdekében tettek, nem találtak visszhangra. Az ellenzék egyrészt a néplázadás veszélyét emlegette s ezzel takaródzott, másrészt pedig azt hir-dette, hogy a teologiai kérdésekben még nem történt döntés. A hadsereg katholikus tagjai a római pénzköve-telések miatt panaszkodtak s ezzel szintén akadályt gördítettek az erélyes fellépés elé.
S mikor a helyzet Németországban ilyen veszélyes volt, 1521 december I-én meghalt X. Leó pápa. Utóda a jámbor és tudós VI. Hadrián, már mint löweni tanár és tortosai bíboros harcolt az egyházszakadás ellen.
Most azt tervezte, hogy alapos belső reformmal és a római kúria és a klérus hibáinak bevallásával fogja a