(1521.)
I. LUTHER AZ ORSZÁGGYŰLÉSEN. - Miután Luthert kiközösítették, X. Leó pápa felszólította V. Károlyt, hogy szerezzen érvényt az ítéletnek.
IS2I január 6-ra volt összehíva az országgyűlés
Wormsba. Frigyes választófejedelem, ki Luther pártján állott, azt ajánlotta, hogy kihallgatás céljából hívják meg a reformátort is. Luther maga is azt írta Spalatín-nak, hogy kész megtenni ezt a lépést.l Hosszas huza-vona után 1521 március 2-án a császár aláírta a levelet, melyben Wormsba rendeli őt.!Ezt a rendeletet Witten-bergben március 26-án adta át Sturm Gáspár állami futár. Ez volt azzal is megbízva, hogy Wormsba kísérje
őt. A császár menlevelet is adott neki, mely szerint az egészidőalatt, míg vissza nem tér otthonába, semmiféle
erőszaktól vagy sérelemtől nem kell tartania."
Luther azzal az elhatározással, hogy semmit sem fog visszavonni, április 2-án, húsvét keddjén rendi ruháját öltve magára elindult a fővárosba.
Hívei gondoskodtak róla, hogy átja valóságos diadalút legyen. Erfurtban nagy hallgatóság előtt prédikált az üdvösségnek általa fölfedezett útjáról. A templom zsúfolt karzata recsegni kezdett és pánik támadt. Luther tüstént kiüzte az ördögöt, mert szerinte ennek a fondorlata okozta a zavart. A krónikás a helyreállott rendet azzal magyarázza, hogy Luther hatásos parancsa győzte le a sátánt; ez' lenne az első csoda, amit Istennek ez az embere végbevitt.
Áprilisrő-ána székesegyházi toronyőröktrombitajele tudatta Worms lakóival, hogy Luther bevonult a város kapuján. Mintegy száz lovag kísérte díszőrség gyanánt.
A nép seregestől tódult az utcára; azt beszélik, hogy kétezer ember is fogadta. Mikor kocsija megállt a szállást nyujto johanniták háza előtt, démonikus tekintettel nézve a tömegre,' e szavakkal szállt ki: «Isten velem lesz».
Azországgyűlés marsallja és heroldja kíséretében már másnap el kellett mennie a püspöki palotába, hogy a csá-szár és az egybegyűlt országgyűlési tagok előtt meg-jelenjék. Ajkán erőltetettmosollyal lépett a terembe és vizsgálta a jelenvoltakat. Később azonban nem tudta leplezni szorongását. Egy spanyol tudósítás szerint voná-sain és arcjátékán nagy félelem és kevés nyugalom
tükröződött vissza, mikor azt a keveset elmondta, amit
előadhatott.A gyűlés szőnokavon Eck János, a kiváló jogtanár és a trieri érsek officiálisa (nem tévesztendő
össze az ingolstadti dr. Eck-kel) két kérdést intézett hozzá: először, hogy az eléje tett könyveket a saját
műveinek ismeri-e el, másodszor, hogy kész-e tanaiból valamit visszavonni? A könyveket, címeiket elolvasván, sajátjának ismerte el. A visszavonásra vonatkozólag, tekintettel arra, hogy nagyfontosságú lelkiismereti
kér-désről van sző, gondolkozási időt kért. A császár rövid tanácskozás után egynapi haladékot adott neki.
Luther este segítőtársaivalgondosan elkészítette más-napi nyilatkozatát, amellett azonban víg dolgok között töltötte el az időt.
A döntő ülést ugyancsak a pűspöki palotában tartot-ták meg. Luther barátai társaságában jelent meg. Sokkal bátrabb volt, mint az előző napon és sokkal tisztelet-teljesebb magatartást is tanusított. A trieri érsek offi-ciálisa rövid beszédet intézett hozzá és megkérdezte, hajlandó-e visszavonni tanítását. Ekkor kezdte meg Luther híressé vált beszédét: Az ő művei részben
VIII. A WORMSI ORSZÁGGYŰLf:S
97
praktikus teológiai kérdéseket tárgyalnak, részben a pápa és a pápai udvar ellen beszélnek, részben pedig ellen-feleinek támadásaira válaszolnak. Egyikben sincs semmi olyan, amit támadni lehetne. Nem szakitották őt félbe.
Mikor beszédét befejezte, Eck officiális rámutatott arra, hogy tanítását az Egyház már régen elvetette és a pápa mostanában ismét elítélte ; nem lehet elképzelni, hogy az ő fellépéséig az egész kereszténység sötétben botor-kált volna. Végül felszólította őt, hogy minden csűrés
csavarás nélkül nyilatkozzék, hajlandó-e a visszavonásra vagy sem? Erre Luther többek közt így felelt: «• • • Sem-mit sem tudok és nem akarok visszavonni, mert a lelki-ismeret ellen tenni sem nem biztos, sem nem tiszta dolog.
Isten engem úgy segéljen! Amen». Szavait nem az ismert patetikus kijelentéssel fejezte be: «Itt állok, máskép nem tehetek, Isten engem úgy segéljen! Amen». Ezt a mondást a tudományos protestáns körök is régóta úgy kezelik, mint minden történelmi alapot nélkülözöt. Az
«Isten engem úgy segéljen. Amen» a középkorban szokásos ünnepélyes beszédbefejezőformula volt, egyszeru körül-írása a latin Dixi-nek.!
Mikor társai kíséretében elhagyta a termet, odakint karjával a levegőbe vágott és így kiáltott fel: «Túl vagyok rajta! Túl vagyok rajta!» (Ich bin hindurch!) A szállásán is ezzel a demonstrációval üdvözölte a söntés-ben levőket.Víg iddogálásnak adván magukat senki sem gondolt az elmult óra rettentő fontosságára és felelős
ségteljes voltára.
Luther elutazása előtt többször megkísérelték, hogy megváltoztassák nézeteit. Hiába. Igy kárbaveszett a trieri érsek és mások minden fáradozása, hiábavaló volt Johannes Coehlaens minden rábeszélése. Ez beszéli el, hogy Luther könnyezve hallgatta végig, de aztán a ka-pott kinyilatkoztatásokra hivatkozva mégis visszautasí-totta őt.6 Cechlaus ajánlata, hogy hivatalos bírák előtt
Holtsy: Luther Márton élete. 7
nyilvánosan szálljon ellenfeleivel vitába, színtén meg-hiúsult.
Frigyes választófejedelem, hogy védencét az elfogatás
veszélyétőlmegóvja, ravasz tervet eszeltki. Luthert még Wormsban beavatták ebbe a tervbe, mely szerint haza-menet a fejedelem emberei színleg foglyul fogjákőtejteni és egy teljesen biztonságos helyre fogják vinni.
Április 26-án, mielőtta száműzetéstkimondták volna, minden feltűnésnélkül elhagyta a várost. Bár megtiltot-ták neki, hogy útközben prédikáljon, ezt a tilalmat áthágta, mert Isten igéjét nem lehet béklyóba verni.
Friedbergin der Wetterauból két ünnepélyes levelet írt Wormsba a maga igazolására ; egyet Károly császár-nak, egyet pedig a fejedelmeknek és követeknek."
Luther wormsi szereplése körül csakhamar ezer mese támadt hívei körében. Igy azt beszélték, hogy mikor a városba ment, tanításának igazolására egy botot szúrt a földbe s abból csodálatos módon terebélyes fa lett.
Ezek a mesék azt is mondták, hogy a pápista követek jellemtelen és gyáva személyek voltak, emberek, kik
meg-győződésükellenére ítéltek és csák a pápa kegyét és jutal-mazását keresték. A trieri érsek pláne meg is akarta mér-geztetni Luthert, mint a protestáns legenda regéli.
Sötét gondok gyötörték Luthert, mikor május 4-én Amsdorf és egy rendtársa kíséretében Möhrából Gotha felé kocsizott. Waltershausen és Altenstein mögött, este öt lovag támadta meg a kocsit. A megbeszélés szerint Luthert kiráncigálták a kocsiból, lóra ültették és a fel-fedezés elkerülése végettkerülőúton az Eisenach mellett
fekvő Wartburg várába vitték, hová éjjel I I óra tájban érkeztek meg. Aszinténbeavatott Amsdorfot, ki a látszat kedvéért szitkozódni kezdett, útjára engedték, a szerzetes pedig megszökött.
Wartburg a választófejedelem birtoka volt. Ez azon-ban, nehogy kellemetlenséget szerezzen magának, nem
VIII. A WORMSI ORSZÁGGYŰLÉS 99