áldozásnál Krisztus testét valóságosan, testileg is magá-hoz veszi az ember, 1525 márciusában írt Commentariu-sában még csak tárgyalni sem akarta.
Közben Luther nyilvánosságra hozta támadását Karl-stadt úrvacsoratana és többi tanításai ellen, valamint Karlatadt lelkibarátai ellen. A felháborodástól csepegő, vaskos munka címe: ((A mennyei próféták ellen, a
képek-rőlés a szentségrőls.st Többek között ezt írta: «Ha a ti lelketek, az igazi Lélek lenne, úgy hivatását jelekkel és szavakkal bizonyította volna; de nem más, mint orv, titkos ördög».
Ennek a művének főcéljaaz, hogy Karlstadttal szem-ben alehetőlegalaposabban bizonyítsa be Krisztus való-ságos jelenlétét az Oltáriszentségben. Olyéleseszűés nagy tudásra valló érveket sorakoztat fel az «est» szó betű
szerint való értelmezésére, hogy katholikus teológusok is tanu1hatnának tőle,Csak az a baj, hogy félúton meg-áll, az átlényegülést tagadja és azt állítja, hogy Krisztus a kenyérrel együtt van jelen. Ennél az önkényes állitásá-nál megint a dacos, pápaellenes Luther nyilatkozik meg.
De ez a dac még sokkal többször támadja a rajongókat.
Ickelsamer nem alaptalanul vádoltaőtazzal, hogy egyes katholikusellenes tételeket csak dacból ráncigált elő,nem a szükséges következtetés és nyugodt megfontolás követ-keztében, hanem mint maga is bevallja, azért, mert a pá-pisták oly keményen kezelték.
A Karlstadt köréhez tartozó Ickelsamer kiadta a «Né-hány testvér panasza))címűírását, melyben - eltekintve több túlzástól és torzítástől - figyelemreméltó ügyes-séggel részletezte Luther tanait ésjellemét.s" A witten-bergi iskola fejét az igazán rajongó újrakeresztelők,kik lelkiemberek akartak lenni, a világban és érzékiségben elmerült tévelygő gyanánt ismerték. Ha a személyes támadásokat tulzásba is vitték, ügyesen bizonyították többször is, hogy Luther nem tudja beigazolni isteni
küldetésétés hogy nincs joga elítélni mindazt, ami nem egyezik meg az ő véleményével. Nem hitték el neki azt, amit a strassburgiakhoz írt levelében öntelten mondott, hogy «afővonásokbanidáig jogosan és jól tett mindent» ; aki mást mond, írta «az nem lehet jó lélek».33 Eléje tár-ták, hogy éppen a legfontosabb dologban, a Biblia magya-rázatában példátlanul önkényesen járt eLM Tőle tanul-ták, hogy a Bibliát szabadon lehet kutatni ésők higgad-tan éltek ezzel a szabadsággal; most megtiltotta ezt nekik, pedig tőle függetlenül «ad az Evangélium szabad-ságot a hitre és jogot azítéletmondásra»,«Te csak a saját dalodat akarod hallani - mondta neki Ickels amer. 35
Münzer Tamás ment a legmesszebb excentrikus rajon-gásában. Az egykori katholikus pap 1523 húsvétja óta Allstedtben, Eisleben mellett működött, mint újhitű, felsőbbszellem által megihletett prédikátor. Az ő célja az volt, hogy az istenteleneketerőszakka!írtsák ki, a jó-kat pedig egy kommunisztikus államban egyesítsék. Hogy kész volt a tettlegességre. azt bizonyítja az, hogy az Eisleben mellett fekvő Malderbach búcsújáró kápolná-ját egy határtalanul felizgatott tömeg élén lerombolta.
A szellemi és szociális felforgatást, melyet meg akart valósítani, egy prédikációban jelentette be. Ez később
nyomtatásban is megjelent.
Erre Luther1524 július utolsó napjaiban kiadta ellene a «Levél a szász hercegekhez a lázadó lélekről» című
írást,36 melyben arra szólítja fel ezeket, hogy «tiltsák meg a garázdálkodást és előzzék meg a lázadást».
Luthernek erre a levelére Münzer nyomtatásban vála-szolt. Feleletében, melynek «Védbeszéd» stb. címet adta, azt panaszolta, hogy Luther a herceg-levélben «oly ádá-zul és utálatosan pukkadozik, mint valami pompás zsarnok». Ö, Münzer, csak a Szentírásból prédikál, nem pedig «Isten ments, a maga elbizakodottságáböl». Lut-hert, mert wormsi szerepléséről az a hír terjedt el, hogy
x.
A LUTHERANIZMUS TERJEDÉSE 139 ott bátran viselkedett és más állítólagosnagyszerű tettei-ért hazug doktornak és hazudozó Luthernek nevezte.A rajongók hangos kritikája, mely azt bizonyította, hogy éles szemmel figyelik ellenfelüket, Luthert bizo-nyos tekintetben megfontoltabbá és életének hibáival szemben mindenesetre elővigyázatosabbátette. Mindent megtudnak, amit tesz, mondotta, ő csodája lett a világ-nak. (Spectaculum mundi. I. kor. 4, 9.) Bizonyos mér-sékletre tett szert abban, hogy a Szentlélekre, belső
hangra és isteni felvilágosításra hivatkozzék. Az úgy-nevezett külső ige, vagyis az írások tartalma kezdett nagyobb beccsel bírni előtte. A rajongókkal szemben praktikusságra hajló természete szerzett neki előnyt.
Meg kell bocsátani neki, hogy nagy fölénnyel kezelte ezeknek ködös tanítását." Bármily zavaros volt is Lut-her tanítása Isten fogalmáról, a szenvedés és
kereszt-elméletéről,sem ebben, sem pedig a keresztény közösség megalapításában és a szociális kérdésekben nem hajszolt olyan kivihetetlen fantazmagóriákat, mint a rajongók.
Hangsúlyoznunk kell azonban azt, hogy ezek a rajon-gók éppen azőúgynevezett reformáló gondolataiból vet-ték elméletük alapját. Hogy messzebb jutottak nála, azt egyrészt az okozta, hogy a logikus következtetést végigvezették, míg Luther - ezt nem akarván - a fél-úton megállt, másrészt pedig az, hogy az ő tételeit félre-magyarázták és önkényesen megtoldották. De bármint áll is a dolog, mégis az ő lelki gyermekei ezek is ; az ő
ábrándjainak és rombolásainak gyümölcsei, az ő földjén értek meg. Szomorú büntetés volt számára, hogy egész életén keresztül azért kellett küzdenie, hogy a saját
művét megvédje e rajongöktől. Haragja az ellenállás folytán egyre nőtt. Tagadhatatlan az is, hogy fellángolt benne a féltékenység is. «Az én területemre akarnak be-törni, az én dicsőségemetakarják elrabolni - mondotta félreérthetetlenül; - magukhoz akarják ragadni a
veze-tést és kisajátítani, amit én szenvedve és kínIódva tud-tam elérni». «Felhasználják és kiéivezik a migyőzelmün
ket, gúnyolódott, feleségeket vesznek maguknak és elhagynak pápai törvényeket, amikkel ők nem küz-döttek.»)38
Luther nagy súlyt helyezett arra, hogy a kisdedek-keresztségét a rajongó újrakeresztelők támadásaival szemben is fenntartsa. Amellett nem engedett abból a
dőreségből, hogy bár az ember ezt nem tudja megérteni, a kisdedek mégis hittel veszik föl a keresztséget. 1523-ban adta ki a «Német keresztelókönyvecskét.s'" Eszerint a régi ritust kell megtartani. A keresztelő háromszor rálehel a gyermekre és az ördögűzést is elvégzi, sót tesz a szájába, füleit nyállal megérinti és szentelt olajjal keni meg a hátát ésmellét. Ennyire ment akkoriban az enge-dékenység terén.
1523-ban és 1524-ben a svájci St. Gallenben és Zürich-ben erős mozgalom indult meg a kisdedek keresztelése ellen. Ez hatalmas tápot adott a német újrakeresztelők
tevékenykedésének, minek leglelkesebb hangadója Gre-bel Konrád volt. Ű társaival a papi tizedet támadta, a papokat mind halálraszánta, minden vagyont közössé akart tenni és ahol nem tisztelték Isten törvényét, ott mindenütt meg akarta szervezni a szentek községét.
A svájci rajongók látszólag épp oly szigorúak és jámborak voltak, mint a németek. Közben azonban itt is, ott is hallani lehetett hangokat, melyek a test emancipáció-ját követelték. Elsősorbanaz apácáknak akartak enge-délyt adni a házasságra.
6. FOLYTATÓLAGOS IRODALMI HARC. - A házasság szentségének kérdése állandóan foglalkoztatta Luthert.
A házaséletet megfosztotta szentségijellegétőlés a közön-séges világi dolgok közé alacsonyította le. Új rendet kellett tehát teremtenie, hogy a teljes züllésnek elejét vegye. Emellett pedig a keresztény ember új, szokatlan
X. A LUTHERANIZMUS TERJEDÉSE 141