emlí-tette, hogy míndég csak borzalommal, sőt «nagy iszo-nyattal» misézett.II
Az ebédnél Luther atyjának beleegyezését ismét ki-akarta erőltetni,ezért a kolostor finom és nyugalmas
életéről és rendjének istenes voltáról beszélt. Mikor azonban említette, hogy a viharban maga Isten hívta
őta szerzetbe, atyja már nem bírta tovább s felkiáltott,
«Adja Isten, hogy ne ördögi kísértet lett legyen», sőt
szemérevetette. hogy a negyedik parancs megszegésével lett szerzetessé, mert az ő, mindenesetre igazságtalan véleménye szerint a gyermekek a kolostorbalépésre vonatkozólag is engedebnességgel tartoznak szüleiknek.
Tizennégy évvel később, mikor Luther nyiltan kárhoz-tatta a szerzetesi fogadalmat, atyjához írt levelében a gyermekeket kötelező engedebnességgel igazolja magát.
Azt mondja, hogy atyjának szavai oly hatással voltak rá, «mintha maga Isten beszélt volnas.s
2. TANULMÁNYOK. LUTHER TANÁRI MŐKÖDÉSÉNEK
KEZDETE. - A primieia után megkezdte a szerzetes teológiai tanulmányait. A pozitiv és spekulatív teo-lógiával azonban nem foglalkozhatott rendszeresen.
Miután másfélévig tanubnányozta Biel Gábor Sen-tenciáit és nominalista irók műveit, elüljárói 1508őszén
azzal a megbízással küldték a wittenbergi rendházba.
hogy az etikát adja elő. Emellett folytatta teológiai tanubnányait is.
Wittenbergben közelebbi érintkezésbe jutott Staupitz-cal. a rend vikáriusával. Ennek rábeszélésére 1509 már-cius 9-én az egyetemen megszerezte a bakkalaureátust a Szentírás-tudományből. Luther legszívesebben a bib-liával foglalkozott; ez jobban megfelelt neki, mint a skolasztika és a rendszeres tudományos kutatás. Ezért és nagy tehetsége következtében Staupitz arra szemelte ki, hogy annak idején ő legyen utódja az akadémia
Hoitsy: Luther Márton~Iete.
szentírástudományitanszékén, A bakkalaureatus lépcső
fok volt ehhez. Most már az akadémiaihallgatökelőtta szent könyvek egyes részeiről előadásokat kellett tar-tania. Emellett sentenciarius is lett, vagyis Petrus Lombardus híres Sentenciáiról kellett előadnia az egye-temen. Ezt a méltóságot már 1509őszénelnyerte. Ezzel be isfejeződött első tartózkodása az elbaparti városban.
Rendje visszaküldte Erfurtba, hol sentenciariusra volt szükség. Az áthelyezéseket a saját kiképzése sínylette meg.
Luther lelki életét erfurti és wittenbergi tartózkodása alatt még mindig a nagy félelem jellemezte. A rémület, amely szerzeteséletének kezdetén kínozta, nem akart enyhülni. Félelem fogta el, ha az isteni Bíróra gondolt ; félt bűneimiatt és félt attól, hogy Isten örök kárhozatra predesztinálta őt. Egyszer, mikor a kóruson a megszál-lottról szóló evangéliumi részt énekelték, görcsök között a földreborult és úgy kiabálta: «Nem én vagyok, nem én vagyok». (T. i. a megszállott.js Epilepsziás rohamról különben későbbnem hallani betegsége során.
Saját bevallása szerint mindig szomorüan járkált ide-oda a kolostorban. Mikor bűneiről panaszkodott Staupitznak és képzelgéseiről is beszélt, ez azt felelte neki, hogy ne törődjék az ilyen zagyvalékokkal és
játékbűnökkel. (Humpelwerke und Puppensünden.]
Későbbi írásaiban és beszédeiben sokszor tett említést kolostori életéről: «Sokszor megijedtem Jézus nevétől
s ha a keresztre néztem, villámként hatott rám», Több-ször mondta: «Azt kívántam, hogy ne is lenne Isten».
Túlozva azt beszélte, hogy sohasem tudott jól imád-kozni; «nagy szenvedések között élt» és Isten itéletének borzalmasságát úgy átérezte, hogy «égnek állt a haja»;
ha a halálról vagy a túlvilágiéletrőlvolt szó a kolostor-ban, összerezzent.!
Jegyzetei, melyeket ebben az időben írt, bizonyítják élénk szellemét. de valami nagyon ellenszenves, öntelt
Il. ELSO ÉVEK A KOLOSTORBAN 35 kritizáló szenvedélyről is tanuságot tesznek. Gúnyoló-dott a vele egykorú teológusok bolondságai ; a logiku-sok hamis szabályai, a filozófulogiku-sok álarca és Aristo-teles, a megavasodott filozófus fölött. Ez utóbbit külö-nösen nagy örömmel támadta. Komédiásnak nevezte, kinek álarcát le fogja rántani.
Hogy kedvelt Szentfrását jobban megérthesse, elkez-dett görögül tanulni. Emellett nagy szorgalommal kezdte tanulmányozni szent Ágoston egyes munkáit. Nyugha-tatlansága folytán és annak következtében, hogy
min-denről előremegalkotta a maga véleményét, mitőlaztán el nem tért, sohasem tudott igazán belehatolni Ágoston műveinek mélységeibe. Ágostonnak a kegyelemről, a szabadságról és megigazulásról, az üdvösséget hozó
jó-cselekedetekről és szolgálatokról szölö tanításai alapjá-ban véve mindig rejtett dolgok maradtak előtte. Hiába hivatkozik rájuk tanításaiban oly gyakran.
15Io-ben nagyarányú küzdelem tört ki az obszervans Ágoston-rendben. A felelősség Staupitzot terheli, ki az obszervans és nemobszervans házakat egyesíteni akarta.
Ezzel az ő hatalma nagyon megnőtt volna. Arra szá-mított, hogy a rend római generálisa melléje áll s azt hitte, ezáltalbensőségesebblelki életet teremthet a német kolostorokban, bár panaszra eddig sem volt ok.
Azobszervans szerzetesek azonban máskép gondolkoz-tak.Őkattól féltek, hogy a többi kolostorok csatlakozása folytán kiváltságaikat veszély fenyegeti. Luther is Staupitz ellen használta föl szönoki képességét. Az ellenzéki kolostorok megbízásából Nathin Jánossal Adolf préposthoz ment Magdeburgba. Ettől kértek segítséget.
Hogy biztosabb eredményt érhessenek el, a kolostorok elhatározták, hogy Luthert Rómába küldik, hogy a rend vezetöségét és a pápai udvart a maguk részére nyerjék meg. Ez volt a Luther életében későbbolynagyjelentő
ségű római utazás célja.
,*
3. A RÓMAI ÚT. - A kolostor szűk falai és a tan-tennekben töltött évek után a római út hozta érint-kezésbe az ifjú Luther fogékony lelkét a nagy Egyház életével. Egész sereg új benyomást kellett szereznie, Meg kellett ismernie azt a vallási és erkölcsi hanyatlást is, mely a reneszánsz következtében mindenütt, de külö-nösen Rómában fellépett. A rend szabályai szerint egy társa kíséretében 1510 késő őszéngyalog indult útnak.
Bajorországon át, a tiroli hegyeket megmászva. Inns-bruckba ment, majd innét a Brenneren keresztül Lom-bardiába jutva a rendes zarándokúton haladt az örök-város felé. Pihenőre az út mentén fekvő kolostorokba tért be. Bár az út viszontagságai és a hideg időjárás
ugyancsak megviselhették. mégis friss erőben állott meg a Monte Marion, hogy az első pillantást vesse a szemei
előtt elterülő városra. Zarándokszokás szerint az ott épült kápolnában térdenállva, buzgó imával köszöntötte a számtalan szent és vértanu által megszentelt falakat.
Rómában az Agoston-rend kolostorában szállt meg.
Az observancia érdekében tett javaslatával azonban, nagy csalódására, mit sem ért el. Ahhoz, hogy a pápai kúriába bejuthasson, a németországirendfőnöktől. tehát épen Staupitztól kellett volna írást hoznia. Ez az igazol-ványa nem volt meg. A rend generálisa és ennek helyet-tese pedig, kik nem nézték jó szemmel az egész mozgal-mat, nem jártak közbe érdekében. Érzékenyen érintette az is, hogy egy másik kérvényével. mit tudományszem-jától ösztönözve adott be a pápai udvarhoz, szintén kudarcot vallott. Egyes szerzeteseknek engedélyt szok-tak adni arra, hogy alaposabb kiképeztetésük céljából bizonyos ideig a kolostoron kívül lakhattak és rendi ruha nélkül járhattak az egyetemre. Ezt a kiváltságot kérte őis. Mivel azonban nem tudta felmutatni a szük-séges rendfőnöki engedélyt. ezzel a kérésével is elutasí-tották.