zata folytán sokakat küld örök kárhozatra. A pokol iránt való rezignáció a legnagyobb erény, mert ezáltal önma-gunkat teljesen alárendeljük Isten akaratának. De éppen ez az odaadás hozza meg a kételkedő embernek az Isten kegyességében való reményt.
E mondatokban röviden összefoglalt dogmatikáját az általános tanításnak és teológiának fennhéjázó, vissza-taszító kezelésével veszi körül. Egyes régi teológusok, különösen az általa eléggé nem ismert skolasztíkusok-valódi tévedését ragadjakiés állítja oda egy egész előző
kor hibája gyanánt.
2. LUTHER ELSŐ FÖLLÉPÉSÉNEK HATÁSA. - A til-takozás e tanok ellen igen hangos volt. Ezért Luther 1516 szeptemberében az egyetemen hitvitát rendezett, melynek tételeit ő állította föl. Ezek között szerepelt többek közt a következő tétel is: «az ember vétkezik, még ha megteszi is mindazt, amire képes, mert magától sem akarni, sem gondolkozni nem tud». (T. i. az üdvös-ségre vonatkozólag.)
Míg Erfurtban és a többi kolostorokban aLutherról szóló hírek nagy felháborodást idéztekelős míg Witten-bergben is kitört az ellenállás, a wittenbergi egyetem tanárai lassan-lassan melléje álltak.
1514 szeptember 4-én tanítványa, Günther Ferenc által újabb feltűnést keltőhitvitát tartatott a skolaszti-kusok és Aristoteles ellen. E vita 97 tételét szinténmaga Luther állította össze.«Azember - e tételek szerint-csak rosszat akarhat és tehet.» «Vágyai nem szabadok.»
«A kegyelemre nem diszponál más, mint a predesztináció, az Istentőlvalókiválasztottság.» «Nemcsak a zsidó szer-tartástörvény nem jó törvény, hanem a tízparancsolat sem és egyetlen törvény sem, melyet tanítanak és
köte-lezővé tesznek; egy jó törvény van csak: Isten szere-tete.» És így tovább. E paradox tételek végén ott áll a megnyugtatás, hogy ne higyje senki, hogy ezek a tanok
Ifoitsy: Luther Mirion~lete. 4
ellenkeznek az Egyház vagy az egyházi irók tanításai-val. Ez a 97 tétel már 1517-ben meglehetösen elterjedt,
mielőttnyilvánosságra jöttek volna Luthemek a búcsúra vonatkozó tételei, melyek korántsem mennek ilyen messze. Ennek alapján oly tekintélyes emberek is, mint a nürnbergi Scheurl, azt hitték, hogy Krisztus teológiájá-nak megújhodása kezdődik. Luther, mint e tételekből
is látszik, bár az ellenkezővel dicsekedett, mégis oly ellentétbenáll Ágostonnal, mint egyik pólus a másikkal.
Igaz, hogy Luther korában - és ez mentségére szol-gál- a teológiai tételek még nem voltak oly alapossággal ésrendszeresen feldolgozva. hogy az új utakon járó ku-tató el ne tévedhetett volna köztük. (A trienti zsinat atyái-nak munkája mutatja, mennyi kérdést kellett még vilá-gosan kifejteni. Eredendő bűn, kegyelem, megigazulás stb.) Nagyon elidegenítőazonban az a körülmény, hogy Luther teljesen átengedte magát felfogásának anélkül, hogy megkérdezte volna az egyháziírok véleményét és az Egyház tanító hivatalát, jóllehet, Krisztus ezt a hiva-talt rendelte a dogmák megőrzésére. Szinte csodálkozva látja az ember, hogy ezt a szent tanítói tekintélyt annyira nem vette figyelembe, mintha nem is léteznék.
Úgy állította be a dolgot, mintha támadásacsak egyes teológiai irányoknak. a skolasztikának és Aristoteles
kö-vetőinek szólna, mert az Egyház tanítói tekintélyétől
még nem idegenkedett. Ellenkezőlegnagyon figyelemre-méltó, hogy a rómaiakhoz írt levél magyarázata közben, jóllehet, magaiselfordult az Egyház tanításától, az eret-nekek tevékenységét, mellyel magukat az Egyházhitétől
függetlenítik, erős, sőt megrázó szavakkal ítélte el.
A hierarhiától való elszakadásra ekkor tehát még nem gondolt. Természetes, hogy a hagyomány elvetése után a következő lépés csak a hierarhiától való szabadulás lehetett.
Feltűnő az is, hogy bár el volt határozva arra, hogy
IV. AZ Új TAN FELTÜNÉSE
51
az álmisztika által diktált tanítását továbbra fejleszti, még hosszú ideig megmaradt szerzetesnek. A szerzetes-élet kiválóságának dicséretére ekkor még szép szavakat talált. Tehát nem az a vágy vitte őt az új tanok felé, hogy megszabaduljon e szent kötelékektöl, hanem egész más dolgok, elsősorban a rosszul értelmezett misztika.
3. Az Új TAN MEGÉRTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES TÖRTÉ-NELMI ÉS LÉLEKTANI TÉNYEK. - A rómaiakhoz írt levél magyarázatai és az egykorú kútforrások tanul-mányozása világossá teszik az ember előtt, hogy mily tévedés volt Luther újításától az egyházi élet nagy-arányú megjavulását várni.
A reformátorról azt hitték, hogy föllépésével hatal-mas külső és belső reformot akar bevezetni, pedig az
őcélja nem ez volt. Elsősorbanaz volt a szándéka, hogy egyéni tanait mindenerővelelterjeszti, azokat kolostorá-val, rendjével, a wittenbergi egyetemmel, azután a tudo-mány más tényezőivelis elfogadtatja.
Ezt természetesen összekapcsolta azzal is, hogy fel-hívást intézzen a világhoz az egyházi élet átalakítása érdekében. Ezt bizonyítják az egykorú forrásmunkák.
Az egyházi visszaéléseklegfőbb okát éppen abban látta, hogy az általa felfedezett igazságokat idáig félreértették.
Fantáziájátölés kíméletlen gáncsolódó természetétől el-vakulva rajzolta le a római levél magyarázatában és más írásaiban azt a szerinte rettenetes romlottságot, mely az egész világ hit- és erkölcséletében megnyilvánul. De mit tudhatott a világról a 32 éves, fiatal szerzetes, ki a kolostor szűk falai közt élve alig látott még valamit
ebből a világból.
Rettenetesen hatottráa visszaemlékezés a sok erkölcs-telenségre, amit állítólag Rómában látott vagy Rómáról hallott. Németországban általános volt az ellenszenv Róma iránt. Staupitz szintén el volt keseredve a római állapotok miatt éskeserűségét Luther előttis kiöntötte.
4"
Luther később azt mondta, hogy őt Staupitz ingerelte Róma ellen.2
Vajjon ez a Rómával szemben érzett ellenszenv vál-tott-e ki már Lutherelőttaz övéhez hasonlo ellenállást?
Volt-e Luthemek elődje?
Sok kiváló ember emelte föl már szavát a hanyatlás és az egyházkormányzat hibái ellen, de ezek hívek ma-radtak hitükhöz és a reformot az Egyház hitelveinek szellemében akarták megvalósítani. Csak egyesek me-részkedtek tovább menni elvakultságukban.
A legvakmerőbb és legmesszebb eltévelygő volt ezek között Hus, ki egyház- és hazaellenes eretneksége foly-tán a konstanzi zsinaton oly szomorú véget ért. Bár Luther egyes dolgokban egy véleményen volt vele s gyakran dicsérte őt, mégsem Hus iskolájában tanult.
Mikor szerzetesélete elején Husnak egyik könyve került kezei közé, bár egyes tételeit helyeseknek találta, még-sem olvasta végig a művet13 Ez azonban nem akadá-lyozta meg abban, hogy röviddel fellépése után ne terjessze el azt a történelmi hazugságot, hogy mikor Hus a máglyára ment, azt mondta: «Most csak egy ludat égetnek el (lúd csehül Hus), de jönni fog egy hattyú (ter-mészetesen Luther), kit nem fognak legyőzni soha».
Amint nem áll, hogy Luther Hustól vette át tanítását, úgy nem áll az sem, hogy Wiklif vagy Waldus Péter lettek volna tanítómesterei. A mult század törekvése, hogy felkutassa Lutherelődeit,ma már túlhaladott állás-pont. Nagyon jól tudjuk ma, mily különbözők az okok, melyek az egyes úgynevezett reformátorokat Rómától elszakították ; és azt valljuk, hogy Luthemek semmi szüksége sem volt előfutárokra.
Hogy az új tan létrejöttét és Luther dogmáit megért-hessük, röviden meg kell még vizsgálnunk, hogy Luther tanítása mennyire felelt meg egyéni lelkiállapotának.
Luther a kegyelemműködésérólés a megigazulásról szóló
IV. AZ Új TAN FELTONÉSE 53