Wartburg-ban egyszer egy ilyen jelenségnél megvetéssel kiáltott a sátánra : «Ha úr vagy Krisztus fölött, hát légy úr».
«Én tapasztaltam - mondta máskor - hogy szellemek járkálnak és ijesztgetik az embereket, nem hagyjákőket
elaludni, úgyhogy egészen belébetegszenek.»
De nemcsak ijesztgetésekben részesítetteőta másvilág, hanem vigasztalásokban és bátorításokban is.
«Isten tíz évvel ezelőtt», beszélte I53z-ben, tanítvá-nyának, Schlaginhaufennek, «angyala által erősítettmeg a harcra és írásra.» Az időpont megjelölése valószínűleg
a Wartburgban töltött hónapokra mutat. Valószínüleg erre az időreesett az a látomány is,melyrőltanítványai beszéltek. Egykor, midőn már az Ige szolgálatában áll-ván - beszélték - szobájában imádkozott a Megfeszí-tetthez, ragyogó fényben jelent megelőtte az Úr, testén látszott az öt seb; Luther azonban gyanakodott, hogy az ördög az, miért is rákiáltott: «Takarodj, te gyalázatos ördög»; a jelenés azonnaleltűnt.Luther különben nem szívesen emlegetett ilyen dolgokat. Ha tehát, mint az itt következőszavakkal, mégis beszélt a saját tapaszta-latairól, annak még nagyobb súlya van: «Szellem itt, szellem ott», kiáltotta ellenfeleinek, az úgynevezett rajon-góknak, «én is láttam szellemeket!»
Már a wartburgi idő előttés azután is voltak ilyesféle kalandjai. Szerzeteskorában, mikor egyszer mint kezdő
tanár az étteremben tanult, hallotta, hogy az ördög az úgynevezett pokolban (a fáskamrában) hosszú ideig susogott; később pedig kolostori szobájában hallotta ezt. Fontosabb a következő eset: I5z5-ben hivatalosan tárgyalt a strassburgi zwingliánusok kiküldöttével. Casel Györggyel. Ekkor biztosította ezt Luther arról, hogy a kolostorban «gyakran szerzettbelső meggyőződést,hogy Jézus teste jelen van az Úrvacsora kenyerében (dogma, amit a zwingliánusok nem akartak elhinni); rettenetes
látomásai voltak; angyalt is látott (se angelos vidisse), úgy, hogy kénytelen volt a misét abbahagyni». «Mit akarnak hát ezek a strassburgi szentségtagadók az ő
állítólagos szellemükkel? - kérdezte. - Csak egyedül nekik van ilyen? Mindenekelőttátéltékőkazt a halálos ijedelmet, amit én (mortis horrorem expertusr}»
Tehát nem kételkedhetünk abban, hogy Luther átélt ilyen viziokat. Rikító, túlvilági támadásokra ésmegerő
sítésekre vonatkozóképzelödésekvoltak ezek,külsővagy
belsőélmények fé1remagyarázásai, ez különösen a wart-burgi időszakravonatkozólag biztos. A várat az ő Pat-mosának nevezi, mert, mint szent Pál ezen a szigeten, úgy ő ebben a várban szerzett túlvilágra vonatkozó tapasztalatokat. Szélsőségesentúlérzékeny képzelő ereje nagyon alkalmassá tette az ilyen hallucináciőkra és illú-ziökra, különősen, mikor jelentkezett aggasztó, ideges szívszorulása [Prakordialangst), mely gyakran kínozta, vagy mikor a túlzásbavitt irodalmi tevékenység idegeit felkorbácsol ta.
A beképzelt kinyilatkoztatások természetesen isteni hivatására vonatkoztak, melynek értelmében az új Evan-géliumot kellett hirdetnie. Igy Patmosában kapta meg Luther az eljövendő esztendők számára az előbb emlí-tett lelki keresztséget; az értékes «szellemi elsőszülöt
tek», mint ő nevezte őket17 (primitiae spiritus), ott let-tek osztályrészévé.
Az ördögiegendák természetesen nagyon megsokásod-tak. Semmi sem bizonyítja a wartburgi szoba ördög-jelenését, amelyik pedig a legnépszerübb mesévé lett.
Sem Luther, sem tanítványai nem említik sehol, hogya tintásüveget az ördöghöz hajította volna. A falon talál-ható tintafolt mesének bizonyult és az sem adja meg történelmi jellegét, hogy mindig megújítják, valahány-szor a jámbor vándorok ott időzésükemlékéül lekapar-ják. Ilyen tintafoltok, melyeket mind a Luther által
IX. WARTBURG 109
«Isten segíts» kiáltás kíséretében eldobott tintásüvegek csináltak, régebben más helyeken is voltak találhatók.
Hiszen éppen ez a legenda olyan gyümölcsöző. Igy volt a wittenbergi és a kóburgi Luther-szebában is.
3. (NÉTKEZZ BÁTRAN.» A SZENTMISE. - Az elfogult-ság, mit Luther az egyedül üdvözítő hittel szem-ben érzett, odáig vitte őt, hogy ISZI augusztus I-én Wartburgban kelt levelében leírta Melanchthonnak a tör-ténelmi mondást:18 «Vétkezz bátran, csak higyj még bátrabban». Ezzel a paradox mondással nem a vétke-zésre akart felszólítani, mint azt oly gyakran mondták.
Ellenkezőleg,mindig a bűn ellen írt és beszélt. Csupán nagyon szerencsétlen képletes kifejezése ez az általa tanított hittételnek, hogy az irgalmas Istenben való bizakodó hit már magában is meghozza az esetleg elkövetett bűnök bocsánatát, csak a bizalom legyen bátor.
Úgy látszik, Melanchthontbűntudatgyötörte. Luther a maga erőteljesmédján teljesen meg akarta szabadítani
őt ettől. Először tehát arra figyelmeztette, hogy a ke-gyelem prédikátora lévén, ne adja át magát a bűnösség
beképzelésének, hanem örvendjen Krisztusban, a bűn legyőzőjében. Az isteni Bárány megbocsátó jóságától, írtaerőteljesnyelvén, nem fog minket «elszakítani abűn,
még ha ezer ésezer paráznaságot és gyilkosságot követ-nénk is el naponta». Igy jutott el a hirhedt mondáshoz.
«Az Isten nem üdvözíti a képzelődő bűnösöket. Légy
bűnös és vétkezz bátran, csak higyj még bátrabban.»
(Esto peccator et pecca fortiter, sed fortius erede.) Az utóbbi szavak között még rosszabb benyomást tesz az emberre ez a «vétkezz bátran», Alapjában véve önmaga ítélte el ezekkel a szavakkal a Luther-féle tanítást az egyedül üdvözítő hitről és a megigazulásről. Ahelyett, hogy a bűnöst töredelmes bánatra, önmegalázásra és a vezeklés elégtételére sarkaIná, a bűn és büntetés ellen
egyedül Krisztus érdemeit játsza ki merészségében ; ez-által a bűn elveszti ijesztő voltát a hívő előtt. A vissza-taszító Pecca Fortiter alapja Luther egész teológiai rendszerében kereshetö.P
A szellem, mely Wartburg lakóját a fogadalmak ellen vívott harcra csábította, tovább tüzelte Luthert, hogy most már a szentmise ellen intézzen támadásokat.
A szerzetességet és a szentmisét gyakran nevezte Luther a pápaságlegerősebbpilléreinek. Abban a Melanchthon-hoz írt levelében, melyben oly hevesen támadta a foga-dalmakat, arról is értesítetteőt: «Sohasem fogok többé privátmisét mondani», A szellemi keresztség hatása alatt IS2I-ben írta meg Wartburgban a «Privátmise
eltörlésé-ről» szóló latin könyvecskét, melyet későbbnémetül is kiadott : «A miséve1 való visszaélés) címén.20
Ez volt az igazolása annak a harcnak, melyet ebben az időben kezdettek meg a wittenbergiek a szentmise-áldozat ellen.
Nem volt híve annak, hogy elhamarkodottan szüntes-sék meg a szokásban lévő liturgikus ünnepséget, Tudta azt is, hogy ezzel még a szász választófejedelmi udvar ellenkezését is kihívnák maguk ellen. Hanem azért min-dent megtett, hogy a misére vonatkozó terveit valóra váltsák az egyetemi városban. A német nyelvű köny-vecskében «kedves testvéreihez, a wittenbergi ágostori-rendiekhez» fordult. Azt írta, hogy működésük nagy örömet szerez neki, de kéri őket, hogy a szilárd
meg-győződés sziklájára álljanak és védjék a gyengéket.
Kérését a maga lelkiismeretfurdalásaival igazolta. «Hány-szor vergődötta szívem» - mondotta - «hányszor bün-tetett és vetette szememre az egyetlen legerősebbérvet:
Csak egyedül te vagy okos? A többiek mind tévednek és oly hosszú időn keresztül tévedtek? Mi lenne, ha te csalódnál éstévedésrecsábítanál annyi embert, kik mind elkárhoznának mindörökre?»21
IX. WARTBURG 111
4. ZAVAROK WITTENBERGBEN. ÚJABB KÖNYVEK.
-Ez a támadás Wittenbergben nagyobb sikert ért el, mint Luther akarta. Zwilling Gábor (Didymus) ágoston-rendi szerzetes be akarta hozni a miseáldozat jellegétől
megtisztított úrvacsorát. Egyesek ezért új prófétának és második Luthernek nevezték. Maga Melanchthon is egészen a pártjára állott. A helyzet kezdett veszedelmes lenni. Lázadás előjelei mutatkoztak. Luthert nyug-talanították ezek a hírek. Azért hirtelen elhatározással december 3-án titokban Wittenbergben termett. Egész december II-ig maradt itt, hogy felvilágosítást kapjon a helyzetről. Wartburgba visszatérve megírta a «Hűséges
figyelmeztetés minden keresztény számára, hogy tartóz-kodjék a lázadástól» című könyvét.22Csak a felsőbbség
nek, nem pedig omnes úrnak (t. i. a tömegnek) van joga arra és kötelessége, hogy intézkedjék azokkal szemben, kik ellenzik az evangélium terjedését. Lázadás által csak az ördög gyalázná meg az evangélikus tanokat.
A Wartburgban töltött napok alatt fejezte be Luther a «Mária Magnificat dicsérőénekének magyarázatátnis.23
Feltűnőaz a bensőségesenjámbor hang, melyet ezeken a praktikusan vallásos lapokon megütött. Feltűnő, mert dicsérte «alegáldottabbSzűzet»,«az Úr gyöngédAnyját».
A szent Szűz hitét magasztalta Luther, természetesen az új tanítás szellemében. Éppen ezért alapjában véve mégis csak vitairat ez is. Ezt bizonyítják a fölösleges intelmek, mint például az, hogy Mária nem valami
«segítő istennő». Bár a Szűzanya segítségül hívását ebben a munkában még nem tiltotta meg. Különben még vallotta az apostoli hitvallásban rejtőző igazságot is, hogy Mária a szülés után is szűz maradt. I522-ben megjelent imádságos könyvébe a Miatyánk és a Hiszekegy mellé az Üdvözlégyet is felvette. Érdekes, hogy még I527-ben is elismerte az ágostonrendiek tanítását Mária
szeplőtelen fogantatásáról.
1522 elején kiadta a «Pápa szentséges Úrvacsora-zabálása» (Vom Abendfressen des allerheiligsten Herrn des Papstes) című fűzetet.24Ebben gúnyos megjegyzése-ket fűzöttaz évenként megjelenőnagycsütörtöki bullá-hoz, mely összefoglalta az eretnekek tévedéseit és Luther elítélését is leközölte. Már a bevezetésben elmondta, hogy a«bulla-szatócs,akardinálisok»és az összesfőpapok
stb. számára «kicsiny lenne a Rajna, hogy belefojtsák e fíckökat», Képzelhető, hogy az ilyen kijelentések men-nyire akadályozták meg a Luther által elkerűlendőnek
mondott erőszakoskodásokatés lázadásokat.
Szinte érthetetlen, hogy ilyen tevékenység mellett, hogy tudta Luther ez alatt az idő alatt még az Újszövetséget is lefordítani németre a görög nyelvből. Hihetetlenül rövididő,mintegy három hónap alattkészűltel ezzel az igazán pompás nyelvezetű fordításával. A kár csak az, hogy még ennél a szent munkánál is a vitatkozás célja vezette. A Szentírástnépolvasmánnyá. szinte aző tanai-nak előfutárjáváakarta tenni, ezért található a szöveg-ben annyi célzatos kifejezés. A Titkos jelenések könyvé-nek illusztrációi pedig határozottan elárulják a támadás szándékát. A babiloni asszony például a pápai tiarát hordja fején; Róma, a pápai város, mint Babylon lángok közt omlik össze; a pápaság védőit hétfejűsárkánynak rajzolja stb. stb. E képek még ma is nagy feltűnést
keltenek. Tökéletesen megfelelnek Luther anormalis apokaliptikus lelkületének.
5. HAZATÉRÉS. WITTENBERGI GYŐZELEM. - Mialatt Luther magányában a bibliafordítással volt elfoglalva, Wittenbergben olyan dolgok történtek, melyek meg-érlelték elhatározását, hogy tartózkodási helyét min-den áron, még a legnagyobb veszélyek ellenére is az egyetemi városba helyezze át.
December 3-án diákok és polgárok bántalmazták a papokat, kik a plébániatemplomban misézni akartak.
IX. WARTBURG 113