Nagyon rossz benyomást tett rá az az erkölcsi szaba-dosság is, amit Rómában még a klérusnál is tapasztalnia kellett. Az erre vonatkozó emlékek később, mikor meg-kezdte támadásait Róma ellen, leküzdhetetlen erővel
keltek életre lelkében. Hatalmas fegyvert adtak ezek kezébe ahhoz, hogy harcot indíthasson a pápaság úgy-nevezett kereszténytelensége ellen. Kevésbbé figyelte meg a város vallásos életére és az egyházkormányzatra
kedvezőjelenségeket. Bizonyos azonban az, hogy a katho-licizmus fővárosában tett látogatása nem ingatta meg az Egyház iránt érzett odaadását, nem kisebbítette a pápa tekintélyével szemben tanusított alázatosságát,
sőt szerzetesi életével szemben sem tette őt hűtlenné.
Négyheti tartózkodás után Rómából már nem Erfurtba tért vissza, közben ugyanis - valószínűleg nem kedve ellenére - ismét Wittenbergbe helyezték tanárnak.
4. WITTENBERGBEN. - A wittenbergi kolostorban Staupitz pártján voltak a szerzetesek. Hogy fog Luther itt viselkedni? Szangvinikus természete mellett nem sza-bad csodálkoznunk, ha azt látjuk, hogy frontot változ-tatott és Staupitz mellé állt, hiszen egész más lelki álla-potban tért haza Rómából, mint amilyennel odaindult.
A belső harc csak a következő év májusában szünt meg az Agoston-rend kölni káptalanján. mégpedig úgy, hogy Staupitz feladta tervét, de azért az ellentét már befészkelte magát a rendtagok közé. Wittenbergben rövi-desen Luther lett a legszenvedélyesebb szószólója Staupitz pártjának, vagyis a hasonlíthatatlanul nagyobb pártnak.
Nagy elfoglaltsága számtalan akadályt gördített az elé, hogy a doktori vizsgára készüljön. Prédikáciökra kellett készülnie. Szentbeszédeit eleinte a kolostortemp-lomban tartotta. Emellett a kolostor szubpriorja lett.
Ilyen körűlmények között október negyedikén szerezte meg a hittudományi licenciátust. Néhány nappalkésőbb,
október 9-én, Lipcsében találjuk ; nyugtátíralá 50
forint-ról, mely összeget Frigyes szász választófejedelem pénz-tárából a doktorátus költségeinek fedezésére kapott.' Staupitz kivitte a választófejedelemnél, hogy a biblikus tanszéket, melynek előadója egy alapítvány folytán mindig azÁgoston~rend tagja volt, egyszersmindenkorra bízzák Lutherre.? Miután levizsgázott, I5I2 október 19-én, a wittenbergi vártemplomban doktorrá avatták.
Az ünnepély elnöke Karlstadt Bodenstein András egye-temi tanár volt, kivel Lutherkésőbbazúj tanra vonat-kozó felfogása következtében állandó feszültségben volt.
III. Ú J u T A K O N.
r. ELSŐ ELŐADÁSOK. MISZTICIZMUS. - Az új pro-fesszor első előadásait 1513 és 1515 kőzött a Zsoltárok
könyvéről tartotta. Nemkatholikus oldalon már ezek-ben az előadásokban szerétnének hitújító tételeket föl-fedezni. Föltevésük azonban teljesen alaptalan. Az e16-adás mődja többnyire határozatlan és félremagyaráz-ható, inkább retorikai, mint teológiaitermészetű.A meg-igazulásról, kegyelemről és szabadakaratról szóló tanai azonban épúgy, mint a többiek is, alapjában véve még katholikus szelleműek,legalább is annak veheti az, aki alaposan ismeri a katholikus dogmákat. Luther nem sok-kal később kezdődő teológiai eltévelyedése azonban a kifejezésekben már előrevetiárnyékát; egy helyen pél-dául azt hangoztatja, hogy Krisztus bár sokakért, de nem mindenkiért halt meg. Ezek a lapok általában mély lélekre, vallásos buzgóságra és lendületes képzelő erőre
mutatnak. Tulajdonságok, amelyeknek rendkívül le kel-lett nyügözniök hallgatóit.
Tanítványaival szemben barátságos ésközlékény volt.
Egész lénye, ragyogó szemei szinte bilincsbe verték azo-kat, akikkel érintkezett.
Érzékeny lelke határozottan nagy hajlammal fordult a miszticizmus felé. Bonaventura olvasása miszticizmusra hajló lelkét az Istennel való jámbor egyesülés felé vezette.
A zsoltárokról tartott előadásainakbefejezése előtt oly misztikus könyvekre akadt, melyeknek tanait nagy mohö-sággal szívta magába. Tauler prédikációi és a «Theologia deutsch» c. könyv voltak ezek a művek. 151s-ben
kerül-tek kezébe s lelkét egészen hatalmuk alá hajtották. Anél-kül, hogy bánniféle ilyen tulajdonság lett volna bennük, lassan egyházellenes nézeteket váltottak .ki belőle. Az akarat gyöngeségérőlszerzett tapasztalata folytán szi-vesen vette a tanácsot, hogy az ember teljesen engedje át magát Isten rendeléseinek még akkor is, ha nem tudja
őket megérteni; a látszólagos álszentek iránt érzett ellenszenve is bátorításra talált e könyvek rosszul magya-rázott misztikus tételeiben. Úgy érezte, hogy emellett a lelki vezetés mellett kínzó aggodalmai elcsendesülnek.
Tauler János, a dominikánusok dísze, teljesen a katho-likus hit és a legtisztább skolasztika talaján állt. Misz-tikus tanításának különösen két tétele talált Luther lelkében élénk visszhangra: a belső odaadás, mellyel Isten rendeléseit fogadnunk kell és a jámbor emberek úgynevezett lelki szárazsága, miről vigasztalólag beszél.
De Luther a maga téves eszméit magyarázta bele Tauler szavaiba. A biztatásban. hogy hagyatkozzunk Isten aka-ratára, a teljes passzivitásra, sőt a teljes önmegsemmisí-tésre vélt felhivást találni. A lelki szárazságra vonatkozó tételt pedig teljesen a maga beteges aggályoskodásaira vonatkoztatta és igazolást látott benne. Ellensúlyozására a kétségbeesés nyugalmát akarta megszerezni. Az egész teológiát át akarta formálni, mintőmaga nevezi, a kereszt-teológiájára. Taulernek a megigazulásra vonatkozó taní-tását is félreértvén, kitalálta, hogy abűntetéstőlvaló féle-lem és a jutalom reménye semmit sem érnek az
érdem-szerzőcselekedeteknél. Ezek a gondolatok oly mélységüek voltak számára, hogy aggályát nem enyhíthették, viszont nagy veszélyt hoztak egyházias lelkületére ésaz eltéve-lyedéshez vezettek.
A másik misztikus írónak, ki nagy hatással volt rá, nevét nem tudjuk. Könyve, melyet Luther kéziratban fedezett föl, a «Theologia deutsch» határozottan katho-likus szellemű, bár sok félreérthető dolog van benne.
III.Új UTAKON 41