fordítasz nekem... Kérlek, dícsérd Istent bennem,
bűnösben is».23
Eck más jellem volt, mint őkketten. Luther és Karl-stadt a vitalefolyásáróla saját érdeköket szolgál6 jelen-tést tettek Frigyes szász választ6fejedelemnek; ez el-küldte a tudósítást Ecknek, ki aztán egy terjedelmes nyomtatványban helyreigazftotta a ferdítéseket. melyek e mű címe szerint «sokféleképen és szemmelláthat6lag takarékoskodtak az igazsággal»,
Ecknek sokat kellett szenvednie bátor fellépése miatt.
Az Egyház hű harcosa azonban nem sokallotta sem a fáradságot, sem a fájdalmakat, miket az igazság védelmé-ben kellett elszenvednie. A pápaprimátusárólsz6lóművét,
mely akkor még nem jelent meg nyomtatásban, befejezte.
Nagy örömet szerzett neki, hogy X. Leó egy brevével jelentéstétel végett Rómába hívtaőt;1520január IB-án indult el Salzburgon keresztül az örökvárosba. Magával vitte Luther addig megjelent műveinek latin fordítását és április elsején nyujtotta át a pápának a primátust
védelmező mű kéziratát.24
A viszonyok, melyekaXV. század végén úgy az Egyház, mint a tudomány ésaz állami élet terén kialakultak, az emberiség életében új periódust jeleztek. A könyvnyomta-tás feltalálása nemcsak a tudományokat tette
hozzá-férhetőbbé, hanem a kritikának is alkalmat adott a nagyobb arányú megnyilvánulásra. S ez a kritika tollára is vette és nyiltan tárgyalta a kor hibáit.
A kor kritikus szelleme nagy hatással volt a lelkekre, kik mind jobban és jobban süllyedtek az anyagiasság mocsarába. A Luther által előidézett szakadás tehát már tulajdonképen felszántott talaj ba vetette magvait.
Reform után vágyakoztak az emberek. Ezt a reformot azonban nem a hittételek elvetésében. hanem az erkölcsi rnegújhodásban keresték. Hogy az újraélesztés helyett majdnem haláloskimenetelűoperáciét végeztek az Egy-házon, azt Luther és dogmái okozták.
Knes Miklós kardinális (t 1462) annak idején reform-programmot adott ki, melyben az egyházi élet eltorzulá-sának okait a sok hivatásnélküli papban, a javadalom-halmozásban, a simoniában és a lelkészek konkubinátusá-ban jelölte meg. A XV. század végén ezek a hibák megnövekedtek s az akkor élők különösen a papság romlott erkölcsei miatt panaszkodtak. A XV. század
elejéről azt mondta a De ruina ecclesia című rnű,
hogy több püspök pénzbefizetés ellenében engedélyt adott papjainak a konkubinátusra.! A konkubinátuson kívül a jobban dotált papok olyan bőségben éltek és olyan gőgösek voltak, hogy a nép, különösen a jobb
VI. VIHARFELHÚK
75
médban élő polgárság nagy részét elidegenítették ma-guktól.
A lelkészek száma annyira megnövekedett a sok alapít-vány következtében, hogy ebből is arra kell következ-tetnünk, hogy sokan hivatás nélkül vették fel a papi rendet s dolguk nem lévén, érzékiszörakozásokkalverték el idejüket. Kölnből például Agricola János - előre
bocsátván, hogy ezt beszélik - azt írta, hogy «a papok és szerzetesek száma közel van ebben a városban az ötezerhez. ; más alkalommal csak a kölni szerzetesek és apácák számát teszi ötezerre. Chimsee püspök abban látta a papság sül1yedésének okát, hogy az illetékesek visszaéltek a patrónusi joggal és a javadalmakat méltat-lanoknak adták. Az alsópapság egy része nyomorban élt. <<Az alsőklérus egy része annyira eltávolodott a papi ideáltól, hogy jogosan beszélhet az ember e kor lelkiproletariátusáröl, úgy magasabb, mint közönséges,
sőt szőszerint véve eszőt. Ez a lelki proletariátus kész volt csatlakozni minden olyan mozgalomhoz, mely alacsony ösztöneinek kedvezni látszott.ss
A hatalmas püspökségek egy kézben való halmozása is rossz vért szült. Pedig akkoriban ez általános szokás volt. Igy pl. György pfalzi gróf és bajor herceg körülbelül l3 éves korában lett mainzi prépost, majd megkapta a kölni és trieri székesegyházi kanonokságot; brüggei prépost, Hocheim és Lorch am Rhein plébánosa, végül speyeri püspök lett. S összes javadalmait egyidejűleg
megtartotta.
A lelki élet leromlása nélkül a hitszakadás tragédiája teljesen megoldhatatlan rejtély lenne. Az a vélemény azonban nem állja meg helyét, hogy a visszaélések alapjá-ban támadták meg az Egyházszervezetét, Különbensok
előnyösvonást is találunk Luther fellépéseelőtt a német egyház életében. Ez áll különösen a régi szellemben tovább fejlődő nép hitéletéről. mely minden akadály
ellenére is szépen virágzott; áll azonban sok szerzet, mint a dominikánusok és franciskánusok, meg sok világi pap működésérőlis. Egy újabbkori protestáns történet-írö mondja: «Meg kell állapítani, hogy az örvendetest és szomorút egymás mellett találj uk, egyrészről egész sereg lehangol6 jelenség tűnikelénk, másrészről azonban sok igazán lélekemelőis, mindkettőoly mértékben, hogy senki sem vállakozhatik a számszerű leírásukra.» (Below György.)3
Luther természetesen már a kereszténydogmától valő belső elszakadása idején sem vette észre a felemelő és örvendetes jelenségeket. Mértékfölöttien túlzó kitörései-nél, melyekben az Egyház zülléséről beszélt s melyek egész életén végigvonultak. nem szabad szem elől tévesz-teni azt a körülményt, hogy forrásuk főleg dogmatikus és álmisztikus nézeteiben található föl. Az a megállapí-tása, hogy az őt megelőző idő az Antichristus uralkodá-sának ideje, minden, csak nem történelmi és megfontolt ítélet. Az ember csak azon csodálkozik, hogy a protestáns tudomány oly sokáig vallotta ezt a nézetet. Maszakértő
protestánsírokis máskép beszélnek már Luther korlátolt és szenvedélyes kijelentéseiről. Ű - mondja egyik pro-testáns írö - «egyoldalú és torz felfogással» beszélt és a középkor történetét «mint a pápa által vezetett tör-ténelmet a legfeketébb éjszakába merítette». (Walter Köhler, I907.)4
A vallásos irodalom ismeglehetősvirágzásnak indult a könyvnyomtatás szárnyai alatt. Bánatfelkeltési és gy6nási könyvecskék, a házasságről szölö írások, haldoklök szá-mára való könyvek, szép, tanulságosan illusztrált képes katekizmusok, a hittételek és elterjedtebb imák magya-rázatai, a családi élet kötelességeire vonatkozó utasítások és más hasonlo nyomtatványok csak úgy megtalálták útjokat a nép legszélesebb rétegeihez. mint a kiváló
prédikáciőskönyvek a papsághoz. Kempis Tamás
egyedül-VI. VIHARFELHÓK
77
álló klasszikus könyve 1500-ig több nyelven 59 kiadást ért meg. Wimpfeling Jakabnak, kit «Németországnevelő
jének» neveznek, pompás pedagógiai munkái körülbelül 25 év alatt harminc különféle kiadásban jelentek meg.
A Bibliaelső művészikiállitású kiadása 1483-ban Kober-ger nyomdájából került ki (Nürnberg), ezt a kiadást Wohlgemut Mihály 100 fametszete díszítette. Azt mond-ták róla, hogy «ez a legtisztább kiadása az egész Szent-írásnak. .. helyes, érthető német nyelven, szép képek-keb.5
A vallásos tárgyú fa- ésrézmetszetekművészeteebben a században hihetetlen eredményeket produkált. Épp így a festészet, szobrászat és építészet is, mikben mindben a néplélek virágzó élete nyilvánul meg. Luthernek azon-ban nem volt érzéke ahhoz, hogy ezeket észrevegye.
Ő a maga szűk világában élt. Ebből magyarázható meg ítéletének szigorúsága.
Az Egyház zilált viszonyait, különösen a német püspö-kök anyagias, világi gondolkozását és törekvéseit látva, sok elfogulatlan egyházi író vágyakozott a belső reform után, anélkül azonban, hogy a hittételeket vagy a hierar-hiát a legtávolabbról is támadni akarták volna. Ilyenek voltak: Pirstinger Bertold püspök, Trithemius, Wimpfe-ling, Braut, Geiler von Kaysersberg s nem utolsó sorban dr. Eck János.
Nem állíthatjuk határozottan, hogy Luther ezeknek aműveibőlvonta le következtetéseit, sokkalvalószínűbb,
hogy az a gúnyos modor volt rá hatással, amellyel a humanisták tárgyalták a hibákat. Álláspontjukat, mely a hitet is támadta, ugyan sohasem helyeselte, ő maga sem volt humanista, de az az éles kritika, amivel a humanizmus mindent kezelt, óriási befolyású segítő
társává lett.
A humanizmuson kívül más faktorok is elősegítették
a hitszakadást.
Itt-ott még kísértettek a huszita tanok. Afelsőbb tár-sadalmi osztályok is szívesen fogadták az új világ kelet-kezését, mely az egyházi vagyonok elidegenítésével ked-vezett kapzsiságuknak. Az ébredező alsóbb népréteg.
különösen a parasztság, már kezdett kifejezést adni elé-gedetlenségének, melyet aránehezedőóriási terhek követ-keztében érzett; egyes helyeken már zendülések is voltak.
Az az ellenállás, mellyel az 150o-ban bevezetett keresz-tény-római jogot fogadták, szintén táplálta a nyugtalan-ságot.
Szentekre lett volna szükség, kik a nép gondolkozását megtisztítva útját állhatták volna aszéthullásnak. Ezek hiányában a wittenbergi tanár vette kezébe a dolgok irányítását. Hogy milyen eredménnyel, a következmé-nyek mutatják.
Sok szem tekintett reménykedve az új császárra, V. Károlyra; azt várták, hogy ő fogja megoldani a vallási és szociális krízist. A fiatal uralkodó tele volt jóakarattal. Küzdélemmel és tenger csalódással teljes élete állandó harc volt az országát veszélyeztető új áramlatok ellen, a hitszakadás azonban túlszárnyalta
erőit.
X. Leó halála után a pápák is mindent megtettek, hogy kiirtsák a hibákat és megjavítsák az Egyház életét, sajnos azonban nem olyan egyházfejedelmek ültek Péter trónján, amilyeneket a zavaros idő megkívánt volna.
Bármit tettek is, Luther mindenben talált hibát, hiszen
előtte a pápák az Antichristus birodalmának vezetői
voltak.