A vasárnap különleges helyet foglal el az évben, minden vasárnap a húsvétot ünnepeljük. Ez átvette a zsidó szombat helyét, mint ünnepnap, de egy mélyebb tartalommal töltötte el.
„A vasárnap magja és egyben szintézise is a liturgikus évnek. Ebből fakad az egész keresztény liturgikus év, és ebből, amennyiben ez az eredeti és állandó helye a húsvéti liturgikus ünneplésnek, amely az eucharisztiában valósul meg, összegyűlik és koncentrálódik a liturgikus év egész megmentő értéke”280.
Ezt olvassuk az SC 106-ban:
Az Egyház a húsvéti misztériumot a Krisztus föltámadása napjából eredő apostoli hagyományra támaszkodva, a nyolcadik napon ünnepli, melyet méltán neveznek Úr napjának, dies dominicának.
E napon ugyanis a Krisztus-hívőknek össze kell jönniük, hogy hallgatván Isten igéjét és részesedvén az eucharisztiában megemlékezzenek az Úr Jézus szenvedéséről, föltámadásáról és dicsőségéről, hálát adván Istennek, aki őket "élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálából való föltámadása által" (1Pt 1,3). Így tehát a vasárnap az ős ünnepnap, amit a jámbor hívekkel meg kell ismertetni és a lelkükre kell kötni, úgy, hogy ez a nap az öröm és a munkaszünet napja is legyen. Más ünnepet nem szabad elébe helyezni, kivéve a valóban legnagyobb jelentőségűeket: az Úr napja ugyanis az egész liturgikus évnek alapja és magja.
279 vö. PICCINNO, G., La spiritualità nel magistero di Salvatore Marsili, in Rivista Liturgica, LXXX (1993) 372.
280 MARSILI, S., Anno liturgico, in I segni del mistero di Cristo : Teologia liturgica dei Sacramenti 441.
5.1 Az Úr napja
A következő részben a vasárnapot különböző nézőpontok alapján fogjuk megvizsgálni, hogy jobban megérthessük ennek az ünnepnapnak a jelentősségét.Itt nem csak olyan napról van szó, amelyet az Istennek szentelünk, hanem mint a húsvéti misztérium ünneplésének a napja, magában foglalja azt ez egész sokrétű jelentést, amelyet a Bibliában az Úr napja kifejezés hordoz.
Ez egy olyan nap, amelyben az Úr eljön, hogy kinyilatkoztassa, felfedje magát, eljön ítélni, és mindez a húsvéti ünnepen keresztül valósul meg. Annál is inkább, mert Marsili meglátása szerint a vasárnapot nem csak Krisztus feltámadása jellemzi, hanem a
„megjelenése” is, a tanítványok között.
5.2 Húsvéti pászka nap
Marsili egy kicsit fordítottan értelmezi a vasárnapot. Számára elsődlegesen Krisztus jelenlétének ünnepe, ami az eucharisztiában valósul meg. Ő az Egyház liturgikus gyakorlatából indul ki, és az ő tapasztalatukból, ami szerint Krisztus nem hagyta el őket, hanem találkoztak vele mint élő és feltámadt valósággal az eucharisztiában, amely a húsvét megjelenése a hét folyamán. Számára ezért húsvéti nap a vasárnap, mert itt lehet az ünneplésben találkozni a feltámadtal. Tehát számára ez nem megemlékezés egy megtörtént eseményről, hanem egy élő valóság, ahogy szerinte ezt meg is élték az első századok keresztényei.
Ha azt mondjuk „húsvéti nap”, gondolataink rögtön a húsvéti feltámadáshoz érnek. Valójában a feltámadás részét képezi a „pászka-húsvétnak”, amennyiben csúcspontja és befejező pontja annak a megmentő átvonulásnak, amelyet Krisztus teljesített be, „amikor átment ebből a világból az Atyához” (Jn 13,1). De hiba lenne, ha csak Krisztus „feltámadásánál” állnánk meg, mint ami a vasárnapot jellemzi. Akkor is, ha a feltámadás vasárnap történt, ez a nap a maga fontosságát az
„eucharisztikus ünnepléstől” kapja meg, amely visszaadta Krisztus „jelenlétét” a hívőknek (vö.
emmauszi vacsora), amely pontosan a „pászka” ünneplése volt, vagyis a „húsvéti áldozat”.
5.3 A teremtés és az új teremtés napja
A vasárnap, mint a hét első napja a világ teremtésére utal, de egyben magában hordozza Krisztus feltámadását, és a katekumenek megkeresztelkedését is. Bármelyik napon is kereszteltek meg valakit, az mindig szoros kapcsolatban áll a feltámadással, hiszen a keresztség vezet be minket Krisztus életébe. Marsili itt utal Tertulliánuszra, aki a keresztségről szólva azt mondta, hogy a pogányok évente egy alkalommal ünneplik a születésnapjukat, a keresztények viszont minden 8. napon, vagyis vasárnap. E miatt a dominica szót (gör. kyriaké) úgy is magyarázták, mint hogy ez a nap ura a többi napnak, mert meghaladja, felülmúlja a többi napokat. Így mondja a Római Breviárium vasárnap reggeli himnusza (Primo dierum omnium): „Ez az első nap mind közül: ezen lett a világ teremtve, ezen a Teremtő a halál fölött győzelmesen megszabadított minket”281 .
5.4 Vasárnap - a nyolcadik nap
Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a vasárnap a hét utolsó napja lett, hanem mint olyan nap, amely az új teremtés kezdete, amelyet Krisztus vitt végbe, és ez azt az időt jelzi, amely meghaladta a „napkeltét”, vagyis a kozmikus időn kívüli időt. Mintha az időn kívül lennénk az örökkévalóságban. Meghaladjuk a teremtett időt. A vasárnap az eucharisztikus ünneplésben magában foglalja Krisztus passiójának és feltámadásának képét és valóságát.
Ez adja meg az alapját a vasárnapi pihenésnek a keresztények számára. Kezdetben ez nem lehetett így, mivel a pogány állam határozta meg az ünnepeket és a pihenőnapokat.
Így a keresztények számára ez sokkal inkább az a nap volt, amikor eltávolodtak a világ dolgaitól. A keresztényeknek a vasárnap nem csak a hét egy napja, hanem az „új század” szintézise, amelyben a keresztények részesülnek, hiszen részesültek Krisztus feltámadásából.
281 MARSILI, S., Anno liturgico, in I segni del mistero di Cristo : Teologia liturgica dei Sacramenti 443.
Szent Baszileosz így írt erről: „Az Úr napja nagy és magasztos. Az Írás ismeri ezt a napot, mint amiben nincs este, nincs következő, vég nélküli, a zsoltáros a
’nyolcadiknak’ hívja, amennyiben a hét napos időn kívül van helyezve… Ez a ’század’
képe, a napok kezdete, a fénnyel egyidejű, ez a Szent Vasárnap, az Úr Feltámadásáért tisztelt”282 .
Ez a mi olvasatunkban azt jelenti, hogy a vasárnap egy természetfölötti szférában helyezkedik el, amely Isten jelenléte felé visz. Az apokalipszis is egy vasárnapon mutatja be a mennyek országát, és talán nem véletlenül egy liturgia keretében.
„Ez a nap mutatja be a pászka-húsvét megörökítését minden hétnek az elején. Ami azt akarja nekünk mondani, hogy a valódi fény, amelynek az időt, és a keresztények tetteit meg kell világítania, az hétről-hétre a pászka-húsvét ragyogása, olyan felfogásban, mint az emberi élet megújító misztériuma”283 .
Emiatt elengedhetetlen az eucharisztia ünneplése vasárnap, hiszen ez a húsvét meghosszabbítása. A vasárnap tehát egy olyan ünnep, amely az embert kiemeli a világ körforgásából, belehelyezi az örök életbe, megízleli benne a mennyek országát, találkozik benne a feltámadt Krisztussal, aki megajándékozza az örök élettel, megízlelteti vele az Isten országa boldogságát.
A mi olvasatunkban hiányzik Marsili vasárnap értelmezéséből a feltámadás napja, az ünnep napja értelmezés. A vidámságnak, az örömnek a napja, amikor ünneplő ruhát vesznek fel az emberek284. Különösen most siralmas látni hogy a hívek és papok nem ritkán milyen közönséges hétköznapi ruhában jönnek el a vasárnapi szentmisékre. A pihenő és ünneplő jellege a vasárnapnak már a szemináriumokból is kiveszett, ahol megesik hogy a vasárnap a takarítás napja a szeminaristák számára!