1. Bevezető
1.2 Odo Casel életműve
1.2.2 A kultusz misztériuma (Kultmysterium)
Casel számára a liturgia nem az ember tevékenysége Isten felé, hanem Krisztus megdicsőült emberségének kisugárzása23. Az a „kultikus misztérium”, hiszen a misztérium egy kinyilatkoztatás, jelenléte és megvalósítása Isten megváltó tervének Krisztus emberségében24. Vagyis kultikus formában folytatódik a megváltás eseménye, amely sajátja volt Krisztus emberségének.
19 CASEL, O., Il mistero del culto cristiano, Borla, Torino 1966, 165.
20 CASEL, O., Fede, gnosi e mistero : saggio di teologia del culto cristiano, Messaggero : Abbazia di Santa Giustina, Padova 2001, 168 kk.
21 vö. NÉMETH, N., La teologia di mistero in Odo Casel e la sua rilevanza in relazione all'iniziazione cristiana d'oggi, Pontificia Universita Gregoriana, Roma 2011, 7.
22 vö. CASEL, O., Il mistero del culto cristiano 65.
23 Casel teológiájának legjobb tolmácsolása magyarul: CSANÁD, B., Misztérium és megujulás Pasztorálteológiai tanulmány a zsinati pasztorális reformok liturgikai megalapozásáról. Jegyzet lelkipásztorkodástani előadásokhoz, Tempó soksz., Budapest 1970.
24 MARSILI, S., Prefazione in CASEL, O., Il mistero del culto cristiano 7.
A liturgia – amennyiben a megváltás történetének folytatása – nem egy intellektuális dolog, mint elmélkedés a végtelen istenségről, hanem sokkal inkább aktualizációja a megváltás tetteinek szimbólumok és jelek által. Így érthető, ha Casel számára az Egyház nem csak a kegyelmek kiosztója, hanem egy Krisztus misztériumával, melyben menyasszony és vőlegény, test és tag együtt működnek25.
A kultusz misztériuma, amelyben megtalálhatjuk Krisztus személyét, megmentő művét, kegyelmének hatékonyságát26. Ahogy Casel írja: „Mióta Krisztus többé már nem látható közöttünk, „az ő látható része – mint ahogy írja Nagy Szent Leó – átment a misztériumokba”27. megélhető, mint cselekvő jelenlét az Egyházban. Casel felemelte a liturgiát a teológia szintjére, amennyiben az Egyház Krisztus teste, meghatározó alanya és cselekvője a liturgiának. Ennek a teológiai szemléletnek először is az volt az értéke, hogy a liturgiát Krisztus Menyasszonyának hangjaként ismerte el. Ebből fakadóan nyert fontosságot a közösségi imádkozás, mint az egyházi kifejezése és sajátságos karakterisztikája a keresztény kultusznak30.
Vőlegény és menyasszony, fő és tag, együtt cselekszenek. Ha a férfi, aki fő, vezeti és elnököli a tevékenységet, a nő (vagyis a tag) vele együtt cselekszik, az erején és erényein keresztül. Ha Krisztus a Megváltó és ezért ő az, aki véghezviszi a megszabadítást, akkor az Egyháznak is, a saját részéről azonosulnia kell Krisztus tettével; befogadni a befolyását ennek az eseménynek, de tevékeny módon kell befogadnia, mivel az egészséges tagok részt vesznek a test mozgásában. Sőt az Egyház valójában élő testté válik, és csak akkor válik valóban Menyasszonnyá a szeretetben,
28 CASEL, O., Il mistero del culto cristiano 33..
29 vö. SC 1-13. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai, Szent István Társulat, Budapest 2000, 105-108.
30 MARSILI, S., Prefazione in CASEL, O., Il mistero del culto cristiano 2.
Minden keresztény egy másik Krisztus, ahogy Szent Ágoston mondja: „Ujjongani akarunk és hálát adni, mert nem csak keresztényekké váltunk, hanem Krisztussá is”. Hasonlóan beszél Filippi Methodiosz a Szüzekhez: „Az Egyház terhes és szülési fájdalmakat szenved, amíg Krisztus ki nem alakul bennünk és meg nem születik újból, azért hogy a szentek mind, a Krisztushoz való részesedés által, Krisztussá váljanak”.31
Ennek a teológiának sok rajongó követője volt, de sok ellenfele is, akik szerették volna, ha a liturgia megmarad a rubrikák előírásainak betartásánál. Ezen kívül élénk ellenérzést váltott ki a pogány kultuszok befolyását említeni a keresztény liturgia cselekményeire. Valószínűleg azért folyt olyan heves vita, mert a misztérium-teológia krízisbe vitte a megcsontosodott skolasztikus teológiát, amely a Trentói Zsinat után is tovább élt és él32.
Vagyis hogy egy külső kultusz megtartása legyen, amely egy adott társadalom vallásos kultuszának sajátságos megjelenési formája. Távolabbról szemlélve valójában annak tudható be a parázs vita, hogy a „misztérium” teológia (Mysterienlehre) ütközött a Trentói Zsinat előtti skolasztikus felfogással a szentségekről, amely felfogás lényegében megmaradt a Zsinat után is, és ezt a teológiát teljesen krízisbe vitte Casel teológiája33.
Casel ennél tovább ment, mivel szerinte a keresztény liturgia annyival magasabb rendű, mint az emberi társadalom más kultuszai, amennyiben az Egyház, Krisztus teste méltóságában meghalad minden emberi társulást. Amikor Casel a „megváltó misztériumról” beszél, bevezeti a liturgiába a „húsvéti misztérium” fogalmát. A húsvétban jelen van egy áldozat, vagyis egy kultikus esemény. Krisztus önmaga feláldozása árán viszi el az embereket a valódi megszabadulásra, és meghasadt testén keresztül juthatnak el az emberek a szentélybe, Isten tökéletes kultuszába (Zsid 10,19-22) 34.
31 Uo. 40-41.
32 MARSILI, S., Teologia della celebrazione dell'eucaristia, in La Liturgia eucaristica: teologia e storia della celebrazione, (Anàmnesis 3/2), (szerk. CHUPONGCO, A. J.), Marietti, Genova-Milano 1983, 56.
33 Uo.
34 MARSILI, S., Prefazione in CASEL, O., Il mistero del culto cristiano 8.
Ez alapján Casel számára világos, hogy a liturgiában Krisztus Misztériumát nem lehet másképp értelmezni, mint húsvéti misztériumot. Krisztus átvonulása az összes misztériumon keresztül, és a húsvéti misztérium, amelyben az Egyház Krisztust találja.
A skolasztikus teológia nagy vonalakban vázolva egy áldozati teológia, amely hasonlítható egy adásvételhez. A végtelen nagy bűn végtelen nagy elégtételt követelt, amelyet Krisztus keresztáldozata fed le. Ez a jogi felfogás azonban nem változtatja meg az ember szívét. Amikor Casel a „megváltó misztériumról” beszél, bevezeti a liturgiába a „húsvéti misztérium” fogalmát, amely nem csupán egy áldozati rítus. A húsvétban – jóllehet – jelen van egy áldozat, vagyis egy kultikus esemény, de itt Krisztus önmaga feláldozása árán viszi el az embereket a valódi megszabadulásra, és meghasadt testén keresztül juthatnak el az emberek a szentélybe, Isten tökéletes kultuszába35. Tehát ez egy személyes átalakulás, az ember ez által új teremtménnyé lesz. Emiatt Casel számára a liturgiában Krisztus Misztériumát nem lehet másképp értelmezni, mint húsvéti misztériumot.
Casel elévülhetetlen érdeme, ami a legnagyobb modern teológusok közé emelte, hogy a liturgiát a kereszténység szívébe helyezte, mint ahogy az SC 17 is szól erről:
A szemináriumokban és a szerzetesházakban a papnövendékeket liturgikus szellemű lelki életre neveljék, vezessék rá őket a szent szertartások megértésére és a teljes lélekkel való bekapcsolódásra – részben a szent misztériumok ünneplésével, részben a liturgia szellemétől áthatott áhítatgyakorlatokkal – neveljék őket a liturgikus törvények megtartására is, hogy a szemináriumokban és a szerzetesi tanulmányi házakban a liturgia szelleme teljesen áthassa az életet.36
Eszerint a liturgia az elsődleges kifejezése Krisztus misztériumának és az üdvösség történetének. Casel számára a liturgia egy olyan kultikus misztérium, amely az Egyházban élő szimbóluma és tökéletes képe Krisztus emberségének, aki folyamatosan akarja adni és aktualizálni az ő megváltó művét37. Láthatjuk, hogy Marsili számára – akkor is ha a mesterét jellemzi – az aktualizáció a fontos, vagyis hogy Krisztus megváltása jelenvalóvá váljon bennünk.
35 MARSILI, S., Prefazione in uo. 8.
36 SC 17. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai 109.
37 vö. MARSILI, S., Prefazione in CASEL, O., Il mistero del culto cristiano 10.
Másik nagy érdeme Caselnek, hogy úgy a teológiában, mint a liturgiában visszahozta a szentség ősi jelentését, mint misztériumot, amely által Krisztus megváltása elér minden korszak minden emberéhez. Tehát a liturgia nem az ember erőlködése Isten felé, hanem Isten önmagát ajándékozza a liturgiában az embernek, vagyis az Isten közeledik ez által az emberhez.
Casel az Egyházat úgy tekintette, mint a kultusz és az üdvösség egyetemes közösségét, mint az Úr pneumatikus Testét:
Az Úr Jézus a Passióján és a Feltámadásán keresztül, Lélekké vált, Pneumává, ugyanígy nekünk is át kell élni vele misztikus módon az Ő Passióját. Ahogy ő, a Passión keresztül, Pneumává lett, ugyanígy nekünk is át kell vonulni misztikus módon az ő Passióján, a keresztség által, részt venni, részesülni a lelki feltámadásban és befogadni a Isteni Lélek kiáradását, hogy „lelki” emberekké váljunk (pneumatikoi)”38. „Ezen a Pneumán keresztül lesz egyenlő a keresztény a személyes Pneumával, Krisztussal, tehát fel lesz kenve a Pneumától39… A keresztény tehát egy második Krisztus, vagyis Pneuma.40
A mi megítélésünk szerint – jóllehet Odo Casel azt írta, hogy az ősegyháznak volt szüksége a misztériumvallások nyelvezetére, hogy saját tartalmát ki tudja fejezni – mi inkább úgy látjuk, hogy Odo Caselnek volt szüksége a misztériumvallások nyelvezetére41, hogy ki tudja fejezni az ősegyház hitének csodálatos gazdagságát. És ezért nem lehetünk eléggé hálásak neki, nyilvánvaló korlátai ellenére is. Ez a nyilvánvaló korlát az Ószövetség rítusainak, és főképp a pászka rítus figyelmen kívül hagyása volt. Ez a nézet utat nyitott egy olyan lehetőségnek, amely relativizálja Krisztus áldozatát, hiszen a misztériumvallásoknak kellett eljönnie, hogy a megváltás elérjen az emberekhez. Viszont akkor mit tett Jézus maga, milyen szándékkal tette az Utolsó vacsorát? Így akár az is feltételezhető, hogy nem is volt fontos ez a vacsora, a fontos az, hogy megünnepeljük. Ez a gondolat aláássa a megváltás történeti valóságát, mivel a misztériumot nem köti ahhoz, aki létre hozta azt, vagyis Krisztushoz, és az ő szándékához.
38 Uo. 45
39 Uo. 46.
40 Uo. 47.
41 vö. Uo. 65.