A II. Vatikáni zsinat által megkívánt reformja a bűnbocsánat szentségének, az új Ordo penitentiae-nek a publikációjával történt meg, amely bemutatta a megújított formáját a bűnbocsánat rítusának 1973 decemberében.
319 SC 72. A bűnbocsánat szentségének szertartását és formuláit úgy kell fölülvizsgálni, hogy a szentség természetét és hatását világosabban fejezzék ki. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai 118.
3.1 A rítus lelke
A legnagyobb újdonsága a II. Vatikáni Zsinat által ösztönzött rítusnak az egyházi-közösségi dimenzió újrafelfedezése, és a megtérés fontosságának kihangsúlyozása volt.
A bűnbánat, a visszatérés a beavatáshoz, vagyis ez által a szentség által helyreállítják az elszenvedett károkat, amelyeket a bűn következtében kaptunk. Mi is Isten fiai voltunk, és elveszítettük ennek a méltóságát, a Szentlelket hordoztuk, s már nem hordozzuk többé, Krisztus papságának részesei voltunk, vagyis felajánlhattuk az eucharisztiát, most már nem ajánlhatjuk többé fel, nem mehetünk többé áldozni. A bűnbocsánat szentsége itt visszaadja a szentséget, a Szentlelket, és a Szentlélek visszahelyez minket a keresztség rendjébe, a bérmálásba és az eucharisztiába, hogy olyan keresztények legyünk, mint előtte. A Szentlélek beszél bennünk, és odamehetünk az áldozáshoz, egyesülhetünk Krisztussal, az ő papságával.320
Teljesen más lelkület merül fel ez által. Az Isten irgalmának a megtapasztalása a bűneinkben. De ez csak akkor jön létre, ha van egy komoly szó, ami a megtérésre hív.
Önmagában az új rítus nem ér semmit, ha nincs a kerygma hirdetése, ami lehetővé teszi, hogy bűnösnek ismerjük fel magunkat. Nem véletlen az sem, hogy szinte sehol nem használják ezt az új rítust, miközben a hagyományos gyónás sok helyen már teljesen kiment a szokásból.
3.2 A bűnbocsánat Egyházi értelme
Ez egy bibliai gondolat visszanyerése, amely a kinyilatkoztatásnak része. A szentírásban ugyanis a bűnbocsánat és a bűnbánat úgy jelenik meg, mint az Egyház szükséges és alapvető viselkedésformája. Mivel hogy ez – jóllehet meg van szentelve Krisztustól – mindig bűnös is, ezért mindig keresi a megtisztulás lehetőségét, amely kifejeződik az életben, és ünnepel a liturgiában321 .
320 MARSILI, S., La penitenza e l'unzione degli infermi, in I segni del mistero di Cristo : Teologia liturgica dei Sacramenti 132.
321 Uo. 317.
Ez megállapítja a bűnben való közös felelősséget és a megtérésben való közös együttműködés szükségességét, amelyen az Egyház dolgozik, melyre szüksége van az Egyháznak egyenként, és mint közösségnek is (BO322 8-9). Ez azáltal jön létre, hogy miközben a megtérést kifejezi az Egyháznak tett gyónással, a bűnök bocsánatát elnyeri az Egyház által (BO 6). Bűnbocsánat, amely ugyanakkor kiengesztelődés Istennel és az Egyházzal (BO 4). Sőt, az jelenik meg, hogy az egész kiengesztelődésnek a művét Jézus az egész Egyházra bízta, amely papi nemzet, és amely így közvetlenül a papokon, a szolgákon keresztül működik (vö. BO 8).
Érdemes elolvasni a Bűnbocsánat és Oltáriszentség rendelkezéseit. Egy csodálatos liturgia képe tárul elénk. Sajnos ennek legtöbbször csak szörnyszülött változatait lehet látni, mivel a papok egyéni nézeteikkel vezérelve ötletek tárházának nézik ezt a könyvet, és saját szeszélyeik szerint ragadnak ki belőle részleteket, hogy a saját hamvában holt elképzeléseiket felfrissítsék velük. Sok jó nem jön ki ezekből a próbálkozásokból. Soha sem hallottuk még, hogy egy pap úgy próbálta volna megülni ezeket a bűnbánati liturgiákat, ahogyan a szertartáskönyv előírja.
3.3 A bűnbocsánat szentségének ünneplő jellege
Marsili megállapítja, hogy a bűnbocsánat akkor lehet nagy erővel megjelenítve, ha egy ünneplésként, kultikus tettként jelenik meg, amely alapvetően közösségi tevékenység. Mint egy liturgikus ünneplés, a bűnbocsánat az időbe való kettős belehelyezkedést kíván.
Van egy hossza szükségszerűen, hogy ez létre tudjon jönni, hogy lefolyjon egy rituális spirituális folyamatban, amelynek ki kell fejeznie egy visszatérő mozgást: ez a megtérés. Sokszor idegenkednek a papok ezektől a liturgiáktól, mert nyilvánvalóan több időt kell rá szánni, mint egy privát gyónásra. Ebben nagyjából meg is találtuk a bűnbánati liturgiák népszerűtlenségének okát.
322 Sajnálatos módon nagyon elfeledett ez a könyv, pedig rendkívül jó megvilágítását adja a bűnbocsánat szentségének. Bűnbocsánat és oltáriszentség szertartáskönyv, Magyar Katolikus Püspöki Kar, Budapest 1976, 19.
A liturgia az alkalmas idő (kairosz), különlegesen arra ad lehetőséget, hogy befogadjuk az Isten szavát. Mint liturgikus ünneplés, vagy közösségi alkalom, a bűnbocsánat kívánja a jelenlétét az Egyháznak, akkor is, ha kis közösségeket formálnak, Ez a gesztus, a párbeszéd Isten szavával – és erre a válasz az imádságban van – kifejezze azt a valóságot, melyet a bűnbocsánat szentsége foglal magába.
A hagyományos privát gyónás nem kell, hogy eltűnjön a bűnbánati liturgiák által, sokkal inkább megkapja ez is a sajátos értelmét. A liturgiában végzett gyónás, amelyet Isten szava indít fel, és ahol meg lehet tapasztalni a közösséget a testvérekkel, akiktől a bűn választ el minket, egy valódi forrása a liturgikus reformnak. Véleményünk szerint, ha nem válik általánossá a bűnbánati liturgiák ünneplése, a privát gyónás belátható időn belül meg fog szűnni, mint ahogy Nyugat-Európában gyakorlatilag már megszűnt létezni.
3.4 A rítus tagolódása
Az új rítus három különböző ünneplési formát mutat be, amelyek ezekkel a nevekkel vannak jelezve: a kiengesztelődés rítusa a) egyéni gyónással, b) több bűnbánó gyónása, egyéni feloldozással, c) több bűnbánó gyónása, általános feloldozással. Ehhez a három rítushoz hozzá kell adni azokat, amelyeket úgy hívnak, hogy bűnbánati liturgiák, és melyet nagyon ajánl a BO 36,37. Ebben vannak különféle sémák, különlegesen a nagyböjtre és az ádventre, amelyeket egyházi közösségben lehet ünnepelni (BO függelék 2,1-72).
Ez a tagolódása a rítusnak, mely három formáját adja ugyanannak a szentségnek, ugyanabban az időben egy új tényt és egy ősi valóságot takar. Az új tény az, hogy fel akarja értékelni, és vissza akarja nyerni az egyházi, közösségi jellegét a bűnbocsánatnak, mivel közösségi rítusokat kreált ez a b), és c). Marsili azt mondja, hogy el kell ismerni, hogy az új rítus valójában nem válik el a privát penitenciától, vagyis a gyónás és a feloldozás egyéni, de keresi a közösségi kifejezés lehetőségeit.
Mindazonáltal ez maradt az egyetlen általános, rendes módja a feloldozásnak. És ugyanígy mind a három esetben mind a gyónás, mind a feloldozás gyakorlatilag individuális marad.