Salvatore Marsili életrajza

Marsili életrajzának leírásához az alábbi forrásokat használtuk:

ALBERTA, M., Una presenza che continua, in Rivista Liturgica, 1 gennaio-febbraio (1984) 136-137.;

CHUPUNGCO, A. J., Handbook for liturgical studies, Liturgical Press, Collegeville, Minn. 1997.;

CHUPUNGCO, A. J., What, then, is liturgy? : musings and memoir, Liturgical Press, Collegeville, Minn.

2010.; COLOMBO, A., Il teologo Salvatore Marsili, profetico fautore delle scinze umane in liturgia, in Rivista Liturgica, XC N. 5 (2003) 745-764.; COLOMBO, A.- SOZI, G., Don Salvatore (Marino) Marsili OSB l'uomo, il monaco, il docente, il teologo-liturgico, Xrijesgentes, Roma 2009.; FARNEDI, G., Paschale mysterium : studi in memoria dell'Abate Prof. Salvatore Marsili (1910-1983), Benedictina - Edizioni Abbazia di San Paolo, Roma 1986.; MACÍAS, A. G., art. SALVATORE MARSILI (1910-1983)

"Teológo de la Liturgia", in Pastoral Litúrgica, 292 (2006) 219-222.; MARSILI, S., "...E QUANDO ALTRE CAMPANE SUONERANNO SUL MIO NOME, ANCHE ALLORA RINGRAZIATE IL SIGNORE", in Rivista Liturgica, LXXI - Nuova Serie N. 1 (1984) 4-6.; NOCENT, A., In memoriam Don Salvatore Marsili (1910-1983), in Notitiae, 209 vol. 19 (1983) - Num. 12 (1983) 834-839.

7 MARSILI, S., art. Sacramenti, in, Nuovo dizionario di liturgia, (szerk. SARTORE, D. -TRIACCA, A.

M.), Edizioni Paoline, Roma 1984, MARSILI, S., art. Teologia liturgica, in, Nuovo dizionario di liturgia, (szerk. SARTORE, D. - TRIACCA, A. M.), Edizioni Paoline, Roma 1984, 1521.

8 SODI, M., "Liturgia, pienezza e momento della storia della salvezza", in Mysterion : Nella celebrazione del mistero di Cristo la vita della Chiesa. Miscellanea liturgica in occasione dei 70 anni dell'Abate Salvatore Marsili, (szerk. AA.VV), Elledici, Leumann (TO) 1981, 115-152.

Salvatore Marino Marsili 1910. augusztus 10-én született Olaszországban, Affilében, Subiaco mellett⁹. Már tíz évesen belép a liguriai Finalpia apátságba, amely egyike volt az Olasz Liturgikus Mozgalom legfontosabb központjainak, és a székhelye az első olasz liturgikus folyóiratnak a „Rivista Liturgica”-nak. Az akkori apát, Bonifacio Bolognani gyerekkorától fogva a liturgia szeretetére tanítja¹⁰. 1927. november elsején teszi le a szerzetesi fogadalmat. Teológiai tanulmányait a subiacoi egyházmegyei-szerzetesi szemináriumban folytatja. Teológiai tanulmányait a Római Szent Anzelm egyetemen fejezi be 1929-től 1934-ig. Itt ismerkedik meg a professzorok egy csoportjával, akikre hatással volt a német liturgikus mozgalom.

1932 nyarán meglátogatja a Maria Laach-i apátsághot. A következő nyáron 1933-ban pappá szentelik Subiacoban. Folytatja a tanulmányait az 1934-35-ös akadémiai évben, mint a Maria Laach-i Bencés Akadémia hallgatója¹¹. Az itt létre jött kapcsolat Ildefons Herwegen apáttal, és a szerzetes Odo Casellel egész életére meghatározza gondolkodásának teológiai-liturgikus megalapozását.

1934-ben, miután befejezte a teológiai tanulmányokat, 24 évesen elkezd publikálni.

Az első egy cikk a Rivista Liturgica-ban a következő címmeljelenik meg: «Parusia» e Adventus Domini. Note per la storia delle Domeniche d’Avvento¹². 1936-ban megvédi doktori disszertációját, melynek címe: Giovanni Cassiano ed Evagrio Pontico: dottrina sulla carità e contemplazione¹³.

Ettől kezdve az akadémiai munkásságát a finalpiai apátságban végzi.1945-től 1947-ig Nociban, a Santa Maria della Scala monostorban tartózkodik. 1947-ben rábízzák a Rivista Liturgica-nak a vezetését, részt vesz a Pármai Liturgikus Kongresszuson, és megalakítják a Liturgikus Akció Központját (CAL, Centro dell’Azzione Liturgica).

9 Marsili részletes életrajzi adatait leíró, fényképekkel szolgáló mű: COLOMBO, A.-SOZI, G., Don Salvatore (Marino) Marsili OSB l'uomo, il monaco, il docente, il teologo-liturgico, Xrijesgentes, Roma 2009.

10 MARSILI, S., "...E QUANDO ALTRE CAMPANE SUONERANNO SUL MIO NOME, ANCHE ALLORA RINGRAZIATE IL SIGNORE", in Rivista Liturgica, LXXI - Nuova Serie N. 1 (1984) 4-6.

11 Uo.

12 MARSILI, S., "Parusia" e Adventus Domini. Note per la storia delle Domeniche d'Avvento, in Rivista Liturgica, 21/12 (1934) 373-378.

13MARSILI, S., Giovanni Cassiano ed Evagrio Pontico : dottrina sulla carità e contemplazione, Herder, Roma 1936.

Ekkor kezdődik el váratlanul egy hosszú, 15 éves időszak, amely az engedelmességé, a hallgatásé és a szenvedésé. Emmanuele Caronti apát, az első főszerkesztője a Rivista Liturgicának, leváltja, mint főszerkesztőt, és elküldi a Noci apátságba¹⁴. Ezen kívül megtiltja neki, hogy írásban és szóban a liturgiával foglalkozzon. Mint Bencés szerzetes, engedelmeskedik az apátjának, így kimarad mindazokból az évekből, amikor a liturgikus mozgalom előkészíti a II. Vatikáni Zsinat liturgia-teológiáját.

1961-ben hívja az új apát, aki a kongregáció elnöke – a spanyol Celestino Gusi –, hogy liturgikát tanítson a Pontificio Ateneo Sant’Anselmoban. Még ebben az évben, együtt Cipriano Vagagginivel, Adrien Nocent-al, Emmanuel Lanne-el, a primás apát Benno Gut, és a rektor Augustinus Mayer segítségével megalapítják a Pontificio Instituto Liturgico di Roma-t. Ő lesz ennek az első igazgatója, tizenegy évig, egészen 1972-ig, amikor Burkhard Neunheuser követi az igazgatói székben.

Az Intézetbe beilleszti a Liturgikus Mozgalom inspirációit, és a legfontosabb alapelv a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformja lesz. Megalapítja a Liturgikus Teológia szakirányát, amit egészen haláláig vezet. Kurzusaiban, – „A liturgia a teológiai aspektus szerint”, „A liturgikus év teológiája”, és a „Mise, húsvéti misztérium”., – a liturgikus kérdéseket az Egyháztörténelem, a patrisztikus atyák írásai, és a liturgikus források tükrében tárgyalta. „Marsilinek a liturgia nem csak egyszerűen egy locus teologicus a teológián belül, hanem a hit kifejezése, Isten jelenlétének és cselekvésének a teológiája az emberi megváltás történetében”.¹⁵

Liturgiát tanít a nagy római akadémiai központokban: Pontificio Università Lateranense (1972), Pontificio Instituto Regina Mundi (1963), Pontificio Università Gregoriana (1964-1972), és együttműködik a Padovai Santa Justina apátsággal, annak liturgikus kutatásaiban, egészen halála évéig (1967-1983). Ezt az intenzív akadémiai életet 1972-ben hagyja abba, mert a finalpiai közösség megválasztja apátnak.

14 Ezt az igazságtalan döntést Marsili hittel és türelemmel fogadta. NOCENT, A., In memoriam Don Salvatore Marsili (1910-1983), in Notitiae, 209 vol. 19 (1983) - Num. 12 (1983) 834-839.

15 MACÍAS, A. G., SALVATORE MARSILI (1910-1983) "Teológo de la Liturgia", in Pastoral Litúrgica, 292 (2006) 219-222.

1972-től csak a Római Sant’Anselmo egyetemen és a Milánói Instituto Regionale Pastorale di Lombardiában tanít, ezen kívül megválasztják tagnak Comissione Liturgica della Congregazione Sublacensének, és a Bencés rend Liturgikus Bizottságába is beválasztják. 1978-ban megválasztották az Olaszországi Liturgia Professzorok Szövetsége elnökének (APL).

A nyolc éves szolgálat után, mint Finalpia apátja – amely Marsili szerint¹⁶ valójában egy kísérlet volt arra, hogy eltávolítsák Rómából, és az intenzív tanítástól – 1979-ben visszatér Rómába, hogy teljes egészében a liturgia tanulmányozásának és tanításnak szentelhesse magát. 1983. november 27-én hal meg, Ádvent első vasárnapján, 73 évesen, a finalpiai apátságában.

Marsili egyetlen célt keresett: „olyan embereket nevelni, akik hozzáértéssel és idővel hozzájárulnak, hogy kiáradjanak az Egyházból az élet kincsei, amelyek a liturgiában vannak elrejtve”¹⁷.