Az eucharisztia teológiája a patrisztikus korban

Főleg az első apologétáknál – de gyakran utána is – előfordult az eucharisztiára vonatkozólag az a kifejezés, hogy a dicséret áldozata vagy, ami egyenértékű vele: az eucharisztia áldozata. Világosan meghatározott az értelme az áldozat kifejezésnek, vagyis a keresztény áldozat imádság és dicséret fölajánlása. Ez viszont nem jelenti a tagadását, hogy az Úr Jézus teste és vére a keresztények áldozata, hanem ellenkezőleg.

A keresztény áldozat egy imában teljesedik be, vagyis az eucharisztia által, és nem egy áldozat leölése által, hanem egy lelki tevékenységben, amely pontosan az imádkozók ajkainak áldozata¹⁷³, akik az imádságaikban jelenvalóvá teszik az Úr Jézus testének és vérének áldozatát „megemlékezvén az Úr Krisztus szenvedéseire”¹⁷⁴.

171 1Kor 10, 16 – 21; Didakhé 14.

172 Didakhé, in Ókeresztény Írók III., (szerk. VANYÓ, L.), Szent Isván Társulat, Budapest 1988, 100.

173 Zsid 13,15.

174 vö. JUSZTINOSZ, Párbeszéd a zsidó Trifónnal, in II. századi görög apologéták, (Ókeresztény Írók VIII.), (szerk. VANYÓ, L.), Szent István Társulat, Budapest 1984, 183. Az idézett szövegben Marsili fordítását vettük alapul: „l’anamnesi della passione del Signore” MARSILI, S., Teologia della celebrazione dell'eucaristia, in La Liturgia eucaristica: teologia e storia della celebrazione 43.

A keresztény „áldozat” mivel a „dicséret áldozata, amelyet Krisztus testében ölnek le”¹⁷⁵, a legtökéletesebb áldozat, amennyiben „szellemi áldozat”. Vagyis ez nem abból áll, hogy egy megölt állatot ajánlanak föl az embert helyettesítő értelmében, hanem saját magának az embernek fölajánlása – amely ebben az esetben Krisztus személyesen, az Ő testének és vérének valóságában. Egy olyan fölajánlás, amelyet az ember imádságban fejez ki, amelyben dicsérve és hálát adva fölajánlja Istennek a saját akaratát az engedelmességre és egyesülésre Istennel.

Itt is tetten érhetjük Marsili teológiájának egyik alaptételét, amit mesterétől Odo Caseltől vett át. Ez a szellemi áldozat fogalma, amely önmaga felajánlását fejezi ki.

Marsili meglátása szerint az ősi keresztény hagyományban az eucharisztia nem csupán folytonosan össze volt kapcsolva a húsvéttal, hanem ez maga Krisztus pászkája, amely megvalósul a rítusban, amely által kifejeződik. A húsvétot mint eseményt és az eucharisztiát úgy gondolták, mint Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának jelenlétét, mert ez a valódi pászka vagyis isteni közbelépés, amely által megjelent Krisztusban az emberek megváltása.

Amikor az atyák úgy beszélnek az eucharisztiáról, mint húsvétról – amikor is az áldozat egy húsvéti vacsorában jelenik meg –, vagyis egy megemlékező lakoma keretében, amely a megszabadulásnak-szövetségnek eseménye, amelyet Krisztus szerzett meg.

Láthatjuk, hogy itt is hangsúlyos Marsili számára, hogy megtalálja az egyensúlyt a szövetség és a megszabadulás ünneplése között. Nem akarja szem elöl téveszteni egyik részét sem az eucharisztiának. Ugyan így vigyáz arra is, hogy a felajánlás és az áldozat egyensúlyban legyenek, mikor az eucharisztiáról beszél.

175 ÁGOSTON, Contra adversaries legis, 1,20,39; PL 42,626kk. Ezt a kifejezést Marsili fordítása tartalmazza.

Marsili a patrisztikus atyák írásait hozza fel, hogy alátámassza az elméletét: Amikor az atyák úgy beszélnek az Eucharisztiáról, mint Húsvétról, mindenekelőtt előtérbe helyezik annak rituális formáját, különösen azt, amelyet a kinyilatkoztatásból ismertek, amikor is az „áldozat” egy „húsvéti vacsora” formájában jelenik meg, vagyis egy megemlékező lakoma keretében, amely a megszabadulásnak-szövetségnek eseménye, amelyet Krisztus szerzett meg¹⁷⁶.

Amikor az atyák az eucharisztikus ünneplésnek a tartalmát akarják hangsúlyozni, kifejezetten Krisztus szenvedését és halálát említik¹⁷⁷.

De mit is mondanak az atyák az eucharisztiáról? Szerzőnk a következőképp foglalta ezt össze¹⁷⁸: Krisztusnak egyetlen egy áldozata létezik. Ez az áldozat Krisztus személyében (in seipso) lett feláldozva a kereszten. Ugyanez az áldozat lesz felajánlva minden alkalommal a „képben” a „szentségben”, az „imitációban”, a

„megemlékezésben”. Ezekkel a kifejezésekkel az atyák azt akarják mondani, hogy az Eucharisztia a megvalósulása Krisztus szenvedésének és áldozatának a jelenben.

176 Az idézeteket innen vettük: MARSILI, S., L'eucaristia, in I segni del mistero di Cristo : Teologia liturgica dei Sacramenti 250.ÓRIGENÉSZ, in Jer. hom. 19,13, PG 13, 489: „Ha leszállsz Krisztussal, hogy ünnepeld a húsvétot, ő neked adja az Új Szövetség kelyhét, neked adja az Eucharisztia kenyerét, neked adja ajándékul az ő Testét és Vérét”.

EUSZEBIUSZ, De solemn. pasch. 7, PG 24,701. : „Mózes követői évente egyszer ölték le a húsvéti bárányt. Mi ellenben, az Új Szövetség tanítványai, minden vasárnap ünnepeljük a mi Húsvétunkat…amikor minden vasárnap beteljesítjük az igazi Bárány misztériumait, amely által meg lettünk váltva”.

DIDÜMOSZ, De Trin. 3,21, PG 39,906.: „Minden évben megünnepeljük a Húsvétot, sőt minden nap, sőt minden órában, vagyis amikor magunkhoz vesszük Krisztus testét és Vérét”.

A^RANYSZÁJÚ J^ÁNOS, In I Tim. hom. 5,3, PG 62,529. : „A misztérium, amit Húsvétkor ünneplünk, nem értékesebb annál, amit ma ünneplünk, mert egyetlen és ugyanaz a misztérium, amint ugyanaz a Szentlélek kegyelme, mert ez mindig a Húsvét. Ez örökre ugyanaz az áldozat…”

177 A következő idézetek innen származnak: uo. 251. CIPRIÁN, Epist.63,9.14.17, Ed. J. Campos, Obras de S. Cipriano, Madrid 1964, pp. 605, 610, 612. : „A mi Urunk áldozata nincs törvényes megszentelő rítussal bemutatva, ha a mi felajánlásunk és a mi áldozatunk nem egyeznek meg a Passióval…Nagy fontossága van annak, ami az Úr szenvedésének a szentségére és a mi megváltásunkra utal…Minden áldozatban az ő megemlékezését kell tennünk, mert pontosan az Úr Passiója az áldozat, amelyet fölajánlunk…”

JUSZTINOSZ, Párbeszéd a zsidó Trifónnal, in II. századi görög apologéták 281. : „Csak ezek (az imádság és az Eucharisztia-hálaadás) egyedül azok az áldozatok, amelyekről a Keresztények azt a parancsot kapták, hogy elvégezzék őket, pontosabban a megemlékezésben (amit tesznek) az ételük fölött és az italuk fölött, amikor az Isten Fiáról való megemlékezést végzik, aki őértük elszenvedte a Passiót” (mi az nolasz szövegben lévő megjegyzések miatt, nem a magyar fordítást vettük alapul, hanem Marsiliét).

178 vö. MARSILI, S., L'eucaristia, in I segni del mistero di Cristo : Teologia liturgica dei Sacramenti 253.