V. humiliter colens Martinus Sturmius Leutschouiensis

Címzés: Prudentibus ac Circumspectis Viris, Domino Judici totique inclytae Reipublicae Leutschouiensis Senatui, Mecaenatibus ac patronis suis plurimum colendis

Leutschouiam

A tanács megjegyzése: 9. Augustj Anno 1585. praesentatae 69/6

Peter Tirck a lőcsei főbfrónak és a városi tanácsnak Szomolnok, 1585. augusztus 13.

Tudomására jutott, hogy wittenbergi rokonai fnisban fordultak a tanácshoz Johann Benenel szembeni követelésük miatt. Arm kéri a tanácsot, hogy ne fizessen nekik, ugyanis felesége és annak nővére tartanak igényt any a bizonyos összegre, mint jogos örökségük egy részére. A hagyaték felosztása után még tőbb is jár nekik Nem igaz, amit a küldönc állít, tudniillik hogy rokonaim sok adósság maradt. Felesége nagyanyja 150 forintot említett neki, amikor elbúcsúzott tőle. Kintlevőségei viszont 300 forintot tettek ki. Aztán ott van még a ház is. A tanács tartsa vissza az említett összeget, melyet lehet, hogy a későbbiekben sem kell majd elküldenie. Egyébként kénytelen lenne személyesen kiutazni.

Gnadt unndt friedt in Christo Jesu.

Ehrsamer, weiser Herr Richter, auch E. N. W. Herren allesampt. Ich hab verstanden, das vnsere freindt von Wittenberg des geldes halben geschrieben haben, welches der Johannes Bener schuldig gewesen ist vnndt erlegett hatt, vnndt das E. E. N. W. willig seindt, dasselbe hinaus zue schicken. Wolte derhal- ben selbst genie vor E. E. N. W. erschienen sein solches geldes halben, aber es kan nicht geschehen wegen der geschefte, die táglich zue ieziger Zeitt vorfallen.

Ob ich aber gleich nicht selbst perschönlich vor E. E. N. W. erscheinen kan, so bin ich doch der hofnung, E. E. N. W. werden diss mein schreiben so viel gelten lassen, als wen ich selbst vorhanden wehr. Denn es weis sich E. E. N. W. wol zue erinnern, das ich allezeitt gebetten hab, das man diss geldt nicht wolle hinaus schicken, aus vrsach, weil in diesem Landt Erben darzue sindt, nemlich meine hausfrau sampt ihrer Schwester, welche eben des Vatters vnndt der Mutter Kinder seindt als sie, vnndt derhalben eben solch recht darzue haben als die andern.

Ist derhalben vber diss alles noch meine treuliche bitt, E. E. N. W. wollen solch geldt nicht so leichtlich hinaus schicken, sondern hinaus andtworten durch schreiben, das die Erben alhie solches nicht wollen folgen lassen, biss nach geschehener theilung aller Otter, den sie wern das nicht alles allein behalten, es gehören noch mehr darzue, vnndt ob gleich der Bott sagt, wie ich verstanden hab, das viél schulden vorhanden sindt, so redt er nicht die warheit vnndt ist ihm nicht zue glauben, den ehe ich von vnser Grosmutter gescheiden bin, hatt sie alle schulden erzehlett, antreffendt bey 150 florenorum. Darkegen aber ist man ihr widrumb schuldig gewesen fast bey 300 florenorum, welches geldt, wen sie es haben eingefodert, daran ich nicht zweifel, gahr genug semi' wirdt, alle schulden zue bezahten, also das diss geltt gahr nicht von nötten darzue ist.

Vnndt vber diss, wen gleich mehr schulden wehren, so haben sie doch das haus, wirdt dasselbe iemandt behalten wollen, wirdt er ohne zweifel die andern geschwister müssen auszahlen, damit ein iedes das seine bekommen möchte.

Weil wier den nue auch darzue gehören, wer es besser, das E. E. N. W. vns so viel zue gefallen thatt vnndt diss geldt behilte biss die gütter getheilet möchten

122

werden, wirdt es hemach nicht genueg sein, die schulden zue bezahlen. So will ich gerne diss geltt folgen lassen, weil aber die glitter nicht getheilet sindt vnndt niemandt weis, was vor schulden vorhanden sindt, ob sie bezahlet seindt, oder nicht, so kan ich diss geltt nicht . hinaus lassen, es sey den das ich einen gründtlichen bericht von ihren empfahe, damit ich nicht gahr betrogen werde vnndt nichts darvon bekomme. Ist derhalben vber diss noch mein treüliche bitt, E. E. N. W. wolle nicht so schnell fortfahren vnndt solch geltt hinaus schicken, den ich wiell es nicht hinaus lassen, hab derhalben in eil diesen Brief abgefertiget ahn E. E. N. W. bittende, man wolle solch geltt vns zum besten behalten. Ich wiell widrumb allzeitt der eyrige sein. Vnndt wo diss geltt hinaus geschickt würde, so werden mihr E. E. N. W. gelegenheit geben, das ich werde müssen hinaus zihen, das mein zue fodem, wirdt diss geschehen, so mag hemach etwas daraus folgen, das man nicht verhoffet hette. Hiemit Gott dem Herren zum treülichsten befohlen. Geben auf der Schmőlnitz 13. Augustj Anno 1585.

E. E. N. W. dienstwielliger Petrus Türk, pastor ecclesiae Schmöhiicensis Címzés Denn Ehrsamen, Namhafften vnndt wolweysen Herren Richter vnndt Radt der Stadtt

Lewtsch, meinen günstigen,lieben Herren vnndt Váteran Leutschaw

44

78.

Homonnai Tamás a lőcsei főbírónak és a városi tanácsnak Bécs, 1585. augusztus 31.

Peregrinációja során a szerencse egyáltalán nem kedvezett neki. Legfőbb törekvése volt, ho gy a tanács utasításainak engedelmeskedve végezze tanulmányait, s később pártfogói és a vá ros hasznára lehessen. Több, mint két évig tanult Wittenbergben, s ez után úgy vélte, hogy a nagyobb előmenetel érdekében más helyen kell folytatnia a tanulást. A tanács neheztel ní, amiért elhagyta Wittenberget. Igaz, szándékát nem közölte velük, de tanulmányainak új szín-helyére megérkezve kétszer is frt. Ezt korábban azért nem tette, men egyrészt az ösztöndíj kézhezvétele előtt nem is gondolt a dologra, másrészt nem tudta, hogy pártfogói számára az is fontos, hol tartózkodik ha egyszer szorgalmasan tanul, harmadrészt pedig a válaszra túl sokat kellett volna várnia. Említett leveleit a tanács a levélvivők gondatlansága mia tt nem kapta meg. Wittenbergben egészsége megromlott, ezért levegőváltozásra is szüksége volt.

Továbbá miután hitelezőit kifizette — gyógyszere, lakásra, ruhára, könyvekre, valamint az anes és jog tanáraitól vett magánórákra kellett költenie —, pénze csaknem elfogyott. A többi alumnushoz hasonlóan neki nem fizettek útiköltséget. Kiadásairól korábbi levelében már beszámolt. Noha maradék pénze már útiköltségre is alig volt elég mégsem önszántából, hanem inkább mások tanácsára hagyta el Wittenberget. Remélte, Bécsben könnyebben tudja majd magát fenntartani, de könnyebben jut haza is, és könnyebben sze rezhet valamilyen ál-lást egy főjegyző mellett. Itt többé-kevésbé mások segítségével tanul az iskolában, s közben várta a tanács válaszlevelét. Pénze már végképp elfogyott, s a hazatérésre gondolt, amikor véletlenül találkozott Philipp únnl, a lőcsei jegyzővel. Tőle tudta meg hogy leveleit nem

0

mennie, kéri, küldjenek neki Útiköltsége valót. Ha azt akarjál, hogy vállaljon állást, akkor a megfelelő módon ajánlják be valakihez. Német viseletű ruháját ki kellene cserélnie. Ahogy magát a tanácsnak egykor szóban és fiásban is elkötelezte, úgy most is engedelmességet fgéi

Prudentes ac Circumspecti uiri, Domini et Patroni singulari obseruantia colendi. Salutem omniumque bonrum felicem successum ab eo, qui est fons omnis boni, unicuique uestrum largiri cupio. Quod si aliquid fortunae licet tribuere, mecum certe, Patroni benignissimi, egit indignissime, quod meos cona- tus, curás, cogitationes intentionemque optimam in euentum minus speratum deduxit. Nihil enim in hac tota mea peregrination, quam studiorum causa ope dominationum vestrarum susceperam, conatus sum, quam ijs studij, quae et ipsemet concupiueram, et ad quae etiam aliorum hortatu animum applicueram, aliquod fundamentum ponerem, nihil cogitaui, quam omnes meas actiones ad nutum et uoluntatem dominationum vestrarum componerem, nihil intend], quam ut possim mea opera dominationibus vestris earundemque reipublicae usui emolumentoque esse. Itaque et Vitebergae ultra biennij spacium, prout corporis et ingenij uires patiebantur, studijs operam dedi, et postea, ut eadem exercita- tione augerem, rationemque studiorum et ingénia hominum alibi etiam cognoscerem, arbitratus sum operae precium me facturum, si per aliquod tempo- ris spacium in alium etiam me conferrem locum. Sicut enim exercitatio ad rem quampiam consequendam plurimum^, valet sic etiam, si quis meliores in studijs duces nactus fuerit, eos si sequatur, neque perperam, neque inconsulte agit. Sed istud est notissimum. Hoc, inquam, cum me recte fecisse arbitrarer, intellexi dominationes vestras circumspectas propter illius loci mutationem nonnihil suc-censuisse, et etiam de mea futura gratitudine dubitare quodammodo coepisse.

Quare ea de re subito tantum animo caepi dolorem, quantum uix ulla alia res afferre potuisset. Etsi enim Vitebergae existens, deberemne locum mutare, necne, a dominationibus vestris non interrogaui, nihil enim ante acceptam ab ijs-dem pecuniam de eo cogitaui, tamen simulac ad eum, ad quem uolebam, locum peruenissem, redditis eius rei causis binis literis meum aduentum perscripsi.' Quae cum propter eorum, per quos dederam, negligentiam, ne dicam improbi-tatem, eo non sint perlatae, et meam de responso habendo expectationem fru-strauerunt, et uestrae, quae fuit in me, irae causa extiterunt. Quod autem post acceptam hoc anno pecuniam Viteberga de mutatione loci dominationes vestras circumspectas non consului, non alia fuit ratione, quam quod putarem nihil eas-dem dominations vestras, ubicumque locorum manerem, curaturas, dum me de ijs studijs, quibus de mandato earundem me addixissem, operam diligentem nauarem. Cogitabam et illud me de ea re responsum cito habere non posse. Ibi uero partim propter aduersam ualetudinem, partim propter sumtuum defectum praeuidebam mihi diu manere non licere. Perscripseram enim antea domina- tionibus vestris me in illo loco fere semper valetudinarium fuisse, et etiam morbo graui per aliquot septimanas laborauisse. Quod autem ad expensas attinet, non tantum pro sustentatione valetudineque curanda sumtibus me opus habuisse, sed etiam pro habitatione, uestimentis, quibusdam libellis comparandis et pro longo

124

per ignotas regiones itinere, ad quod ego nihil a dominationibus vestris simile caeteri alumni accepi. Non commemoro quantum privatis praeceptoribus, quos in iuris et artium studio audiui. Pro his inquam, et id genus alijs extra sustenta- tionem et ualetudinis curationem quantum exponere debui, et ipsemet perscripsi, et dominations vestrae facilime conijcere possunt. Haec non propterea enume- raui, quod dominationum vestrarum erga me beneficia non fuissent satis magna, uel etiam mihi gratissima, sed ut scirent me et magnas et plures, quam alii 'alumnj,,habuisse necessitates. Pro quibus omnibus, cum priorum duorum anno- rum pecunia non sufficeret, euitare non potui, quin in magnum debitum in- ciderem, quod postea mihi ex hac pecunia, quam hoc anno acceperam, soluen- dum erat. Ex qua cum.uix pro uiatico restaret, non magis meo, quam aliorum consilio Viennam me contuli sperans et sustentationem me posse inuenire facili- orem, et aéris mutatione recuperare posse ualetudinem, quorum prius si non contingeret, domum tamén redeundi, uel aliquem prothonotariorum commodior occasio daretur. Quamobrem hoc ipsum, quod huc uenerim, cum non solum bona intentione, sed etiam necessaitate fecerim, si quis error in hoc meo facto, qui certe non fuit uoluntarius, sed necessarius, admissus est, de eo mihi domina-tiones vestrae benigne veniam dare uelint. Plus minus hic in schola aliorum ope et auxilio expectans ad datas literas relationem commoratus sum. Cogitabam sumtibus exhaustus iam quoquomodo domum redire, sed praeter omnem ex- pectationem hic inueni dominum Philippum, dominationum vestrarum notarium, qui significauit ad manus uestras non esse perlatas meas literas. Idemque monuit, ut denuo scriberem, et a dominationibus vestris responsum hic expectarem, de- beremne domum, an ad aliquem prothonotariorum ire, siquidem istud in- posterum etiam fieri deberet. Rogo igitur dominationes vestras, ut quid mihi fa- ciendum sit simul cum dandis ad dominum Philippum ris, non grauentur me certiorem facere. Si uolent, ut domum me recipiam, de uiatico etiam, quo iam prorsus careo, mihi prospicere nón dedignentur, ut et ipsemet domum peruenire, et reculas meas domum possim reducere. Sin autem prothonotariorum uolunt me commendare, id etiam faciant bono aliquo et idoneo modo. Nam ibi etiam proculdubio opus habebo aliquibus expensis. Vestes habeo Germanicas, easque iam attritas, de quarum etiam prouisione neminem alium, quam dominationes vestras, quae mei curam plane patrio pectore susceperunt, rogare habeo. Ego, quemadmodum et uerbis et literis dominationibus vestris me obligaui, ita me fac-turum nunc quoque polliceor. Quibus omnibus longam uitam, prosperimam <!>

valetudinem, omnia denique comoda et felicitatem a Deo optimo maximo dari cupio. Datae Viennae Austriae vltima Augusti Anno 1589. celeri calamo.

Humilimus dominationum vestrarum circumspectarum cliens Thomas Homonnensis

Címzés: Prudentibus ac Circumspectis Viris, domino Judici Caeterisque Senatoribus Regiae ac libe-rae Ciuitatis Leuchae etc., Dominis et Patronis perpetua obseruantia colendis

A tanács megjegyzése: Anno 1585. von Wienn herein schikt Thomas Homonaj 38/5

Homonnai Tamás a lőcsei főbírónak és a városi tanácsnak Bécs, 1585. október 26.

A tanács újfent megsegítene őt. Nemcsak ruhát, de útiköltséget is kapott. Ezekért, és a ko-rábbi jótéteményekért nagy hálával tanozik párfogóinak.

Prudentes ac Circumspecti uiri, Domini et patroni perpetua obseruantia colendi, felicia quaeque, diuinique numinis protectionem uniuersis et singulis a Deo optimo maximo uobis expecto. Laetarine, Mecoenates benig+icsimi, uos mihi tam liberales tamque beneuolos obtigisse patronos, an potius dolere de- beam, equidem non satis perspicio. Fautores quidem et tales praesertim, quales ego dominations vestras circumspectas in me expertus sum, habere sane opti-mum et optabile est, at accipere beneficium, et id nullo officiorum genere promereri non solum dedecoris, sed etiam cuiusdam impudentiae est. Quare, cum ego et antea multis et maximis beneficijs a dominationibus vestris circum- spectis fuerim affectus, et nunc quoque plane praeter meam spem et expecta- cionem tam benign tamque pateme non minus uestimentis, quam uiatico sim instructus, gaudeo quidem huic meae felicitati, sed, quod mihi nulla hactenus oc-casio nullaque, qua gratitudinem meam declarare potuissem, concessa est facul- tas, et doleo summopere, et agnosco non pro leni dedecore. Praeterea illud quoque pertimesco, ut quoniam singulari ac miro quodam dominationum ve- strarum fauore mei studij profectus et decursus quodammodo confirmatus est, ego non perinde expeditus uel in agnoscenda, uel in referenda esse uidear gratia.

Graue siquidem est, et imprimis arduum tot tamqué magnis beneficijs gratiam parem referre posse, et iuxta Hesiodi praeceptum, quae utenda acceperimus, maiori mensura reddere fertilium agrorum exemplo. Sed, etsi ea est domina- tionum vestrarum erga me benignitas, ut eam uix per omnem meam uitam, aut ne uix quidem remereri potero, tamen diuinum auxilium inuocans sic agere con- tendam, ut, etiamsi reponendi beneficij facultate destituar, animum certe beneuolum propensumque conatum cum summa diligentia et fidelitate habebo semper promtum. Si enim parentes charissimos habere debemus, quod ab ijs no- bis uita tradita sit, debeo sane doniinationibus vestris etiam plurimum, quorum beneficio in hunc, in quo nunc sum, statum sum adductus. Nam neque gratior cuique uita, quam honos esse debet, sine quo omnis obscura et ingrata est uiuendi ratio. Nunc dominationis vestris prcumspectis cum pro praeteritis, tum uero praesentibus beneficijs summas ago gratias, et quamdiu uitam hanc egero, etiam habebo, et quia hoc tempore tantis sumtibus dominationes vestras neces-sitate adactus molestaui, de eo mihi paterne ueniam dare uelint, etiam atque etiam oro. Diu et feliciter uivant dominationes vestrae circumspectae. Datum Viennae 26. die Octobris Anno Domini 1585.

Dominationum vestrarum humilimus cliens Thomas Homonnay

126

Címzés: Prudentibus ac Circumspectis uiris, Domino Judici caeterisque Senatoribus Regiae Ciuitatis Leuchouiensis etc., Dominis et patronis suis perpetua obseruanta colendis

A tanács megjegyzése: 8. Nouembris Anno 1585. Thomae Homonnaj literae 38/6

80.

Johann Bener a lőcsei főbírónak és a városi tanácsnak' Wittenberg, 1585.

Az emberi élet célja a legfőbb jó, a boldogság elérése. De mi is ez a legfőbb jó, hisz az em-berek a legkülönbözőbb dolgokban vélik felfedezni? Egyesek a gazdagságban, mások külön-féle méltóságok elnyerésében, megint mások a hímévben, vagy a hatalomban, esetleg az élvezetekben látják a legfőbb jót. Ahhoz, hogy ezekben a kérdésekben el tudjunk igazodni, tanulmányok végzésére van szükség. A legfőbb jó persze végsősoron maga az Isten, s szintén komoly felkészültség kell az igaz tan befogadásához és megvédéséhez. Tanulmányainak célja, hogy majdan az egyház védelmét szolgálhassa, már csak azért is, mert egyedül az isteni gondviselésnek köszönheti, hogy annyi veszedelem közepette is helyt tudott állni. Pedig na gy nehézségekkel kellett megküzdenie. Leginkább anyagi gondok nyomasztják Wittenbergi költ-ségeinek fedezésére kölcsön kellett kérnie 31 forintot, ám a pénzt barátai, megszegve ígéretüket; nem küldték el neki, hanem csak a tanácsnál helyezték letétbe, amint azt a főbírótól megtudta. Ezt az összeget aztán Peter Türrk, mint örökségének részét, magához vette. Kéri tehát pártfogóit, hogy küldjenek számára igazolást arról, hogy így nincs semmiféle tartozása. Az igazolást szeretné minél előbb megkapni, mivel néhány nap múlva útra akar kelni, hogy hazatérjen. Noha személyét bizonyos támadások érték, bízik a tanács igazságérzetében és jóindulatában, s kéri, biztosítsanak számára némi anyagi támogatást útiköltségeinek fedezésére. Erre még akkor is szüksége van, ha nem' annyira szegény, bo gy ne lenne meg a mindennapi betevője. A rá fordított összeg — reméli — majd az egyház javát fogja szolgálni. Mert sok megoldatlan vitás kérdés van még, sokfajta eretnekség s ezé rt sok tanult teológusra is szükség van. A vitás kérdéseket pedig tisztázni kell. Nincs igazuk azok-nak, akik a feltétlen békesség hívei. Igenis szükség van a különböző vélemények szabad ütköztetésére, hogy a. tiszta, igaz hit fennmaradhasson, hogy az eretnekségek elleni harc sike-res legyen.

Gratia et pax a domino Deo nostro, in qvo vivimus, movemur et sumus.

Constat inter excellentissimos et eruditissimos qvosque, Viri amplissimi, sapientia et prudentia ornatissimi, patroni mej omnium vigilantissimi, esse aliqvod ultimum bonum, omnibus hominibus appetibile, cuius gratia omnes la- bores et molestias tam animj, qvam corporis suscipiamus, qvo adepto summam conseqvamur felicitatem et perfectionem, qvae est ipsa beatitudo. Omnes enim actiones, qvae procedunt ab aliqva persona, caussantur ab ea secundum rationem sui objecti, qvoniam vero voluntatis obiectum est finis et bonum, consequitur necessario, qvod omnes actiones humanae fiant propter finem et bonum con- summatum.

Sed cum tot ac tam varia sint studia et conatus hominum, non immerito poterit qvis dubitare de ultimo bono, qvis sit finis omnium actionum et perfectio

sibi praefigere fines ultimos, in qvos sua voluntate simul feratur. Cum enim unumqvodqve appetat suam perfectionem, illud appetit aliqvis, ut ultimum finem, qvod appetit, ut bonum, perfectum et complementum suiipsius. Vnde Augustinus libro 9. C. D.: Finem hominum nunc dicimus, non qvod consumitur, ut non sit, sed qvod perficitur, ut plane sit. Oportet igitur, qvod ultimus finis ita impleat to- tum hominum appetitum, qvod nihil extra ipsum appetendum relinquatur, vnde non potest esse, qvod in duo hic tendat appetitus, ac si utrumqve sit bonum per- fectum ipsius. lftelingvitur itaque unicum esse bonum ultimum, extra qvod nihil, ut perfectivum sui appetendum cuigvam restat, et qvod omnes hoc student, ut perficiantur, nihilominus tamen videmus eos in varijs et diversissimis actionibus acqviescere. Qvaestio ergo satis gravis movetur de ultimo perfectibili, qvod illud sit, et utrum aliqvis hominum in illoipso perfici desideret.

In huius nodi Gordij solutione neglecto gladio Alexandrj qvantos labyrinthos nos, mediocriter scientia rerum humanarum divinarumgve imbutus, incurrat, facile est colligere. Vt autem res dilucidior fiat, et ingenij omnia inda- gantis ratio habeatur, supponam nunc diversa, qvae pro bono ultimó secundum dispositionem affectuum varijs varia arrident. Videmus enim plurimos hominum aut suffocari divitijs, aut tumescere honoribus, aut corrumpi fama, sive gloria, aut inflammarj potestate, aut deniqve absorberi voluptate. Et isti omnes, anteqvam sibi hasce res eripi paterentur, nullam non torturam et stimulum conscientiae, imo et aligvando mortem ipsam subire non dubitarent. Qvod si in istis rebus in tantum laborant et delectantur, manifestum est res consummatam perfectionem hinc petere. Non omnino aut occultandum speciem verj huic caussae inesse, qvo- niam in singulis non mediocre vestigium summae beatitudinis et felicitatis

In huius nodi Gordij solutione neglecto gladio Alexandrj qvantos labyrinthos nos, mediocriter scientia rerum humanarum divinarumgve imbutus, incurrat, facile est colligere. Vt autem res dilucidior fiat, et ingenij omnia inda- gantis ratio habeatur, supponam nunc diversa, qvae pro bono ultimó secundum dispositionem affectuum varijs varia arrident. Videmus enim plurimos hominum aut suffocari divitijs, aut tumescere honoribus, aut corrumpi fama, sive gloria, aut inflammarj potestate, aut deniqve absorberi voluptate. Et isti omnes, anteqvam sibi hasce res eripi paterentur, nullam non torturam et stimulum conscientiae, imo et aligvando mortem ipsam subire non dubitarent. Qvod si in istis rebus in tantum laborant et delectantur, manifestum est res consummatam perfectionem hinc petere. Non omnino aut occultandum speciem verj huic caussae inesse, qvo- niam in singulis non mediocre vestigium summae beatitudinis et felicitatis