A. addictissimus Conradus Henckel Leutschouiensis mp

Cúnzés: Amplissimis et prudentissimis pietate vera, humanitate rata omnibusque Virtutum dotibus praesentibus Viris, Judici Senatuique totius inclytae Reipublicae Leutschouianae, Dominis et Mecaenatibus suis omni honoris cultu dignissimis

A tanács megjegyzése: Anno 1578. <!> 27. Februarii Cunradus Henckel scribit se accepisse sibi missam pecuniam.

27/1

47.

Peter Türck a lőcsei főbírónak és a városi tanácsnak Wittenberg 1579. március 9.

Bár már többször Írt a tanácsnak, ezt az újabb alkalmat sem hagyja ki. J6 egészségnek ör-vend. Az egyetem állapota azonban romlik. Martin Wallendorftól erről többet is megtudhat-nak. Most mást nem tud küldeni, csak egy verset, melyet apja tiszteletére nyomtattatott ki.

Reméli, hogy a jövőben valami jobbal is szolgálhat. Kéri a tanácsot, hogy legközelebb ne olyan lassan küldjék a pénzt, mint legutóbb is.

Gottes gnade vnndt segen mitt vnns alletín.

Da ich wol E. N. W. Her Richter vnndt gantz gnedige Herrnn vnndt freindt bisher so viel brieff ahn E. E. N. W. geschriebenn hab, also das ich auch schier vberdrüssig worden bin. Idoch weil ich ietzundt gelegenheit bekomme, hab ich nicht können vnderlassenn, E. E. N. W. mit einem kleinen schreiben zue be- suchenn. Vnndt wisse E. E. N. W., das ich noch Gott lob, frisch vnndt gesundt bin. Was aber vnser Vniuersitet alhie belanget, kan ich, E. E. N. W. nicht viel schreybenn, denn sie gar zue grundt gehet, vnndt man sehe, wo man hin wölle, so ist nichts, den eytel müseligkeit, wie E. E. N. W. vom Martino Wallendorfio gründtlicher erforschenn kann. Weiss auch E. E. N. W. nichts neyes zue schreibenn noch zue schickenn, den ein klein doch vngeschickt Carmen, das ich meinem lieben Vatter zue Ehren hab drücken lassenn. Vnndt bitt, E. E. N. W.

wolle dises kleine, geringe geschenck ietzundt nicht verschmehenn, vnndt wo mihr Gott gnade verleyen vnndt seinen heyligen geist verleyen wirdt, daran ich nicht zweifel, so wiell ich fleiss ankerenn, damit ich E. E. N. W. ein mal etwas bessers schicke. Vnndt wie ich auch zue vor geschrieben hab, diweil mihr E. E.

N. W. das forige gelt so langsam geschickt habt, so bitt ich demütiglich, E. E. N.

W. wolle mich ietzundt nicht lang dam it aufhaltenn. Wil fleiss hin widrumb an- wendenn, das es E. E. N. W. treyer mühe vnndt sorg für mich nimmer mehr

Schutz. Geben zu Wittemberg, dean 9. Martij Anno 1579.

E. E. N. W. williger altzeit Petrus Turck Leutschouius Címzés: Dem Ehrsamen Namhafftenn vnndt wolweysenn Herma Richter vnndt Radt der Stadtt

Leutschaw, meinen insonder giinstigen Herren vnndt Patronenn 8/6

48.

Konrad Hénckell a lőcsei főbfrónak és a városi tanácsnak Wittenberg 1579. május 23.

Megkapta a tanács Bruno únnl küldött levelét, melyben őt pártfogói szolgalmas tanulásra intik. Sorrendben válaszol a feltett kémlésekre. Luther és Melanchthon működése nyomán Wittenbergben az igaz hit és a tudományok újra virágzásnak indultak Igyekszik elsajátítani a klasszikusok stílusát. Elzárkózik a kálvinista és flacciánus tévtanoktól. Végül imádkozik a tömik veszedelemtől való megszabadulásért.

Salutem, colendi Mecaenates, a Domino. Litteras, quas ad me per Brunonem <...> conciuem vestrum misistis, accepi, easque diligenter euolui.

Fuerunt autem mihi hoc nomine gratissimae, quod me adhortabantur, ut magnis uiribus in studiorum curriculo pergere anniterer. Visum mihi igitur fuit ad sin- gula capita earum literarum artificiosae methodi ductum consectando respon-dere. In eo loco, in quo iam versor, sphynx illa papae a reuerendo patre doctore Martino Luthero est dissoluta, et una cum reflorescente christianismi studio re- floruerunt etiam studia bonarum artium, quae cum diu labyrintheis flexibus es- sent irretitae, excitauit Devs optimus maximus doctorem Philippum Melanthona piae memoriae, qui ceu alter Hercules monstrosas artes adortus est, ijsque se totum dedidit, nihilque studij praetermisit, quo tandem ex fumo illarum artium clarissimam lucem excitaret. Quod cum sit sole meridian illustrius (sunt et in medio testes locupletissimi, puta saluberrima scripta), pluribus de his in prae-sentia non agam. Atque hi fuerunt fontes, uncle alij suas aquas deduxerunt.

Horum virorum sane diuinorum ductum secuti sunt alij, qui ante haec tempora in hac celebri schola docuerunt, et etiamnum foeliciter et cum summo fructu stu-diorum docent. Quocirca me multis nominibus beatum esse ingenue confiteor, quod, cum tanta lux artium exorta est, me Devs extare voluit. Video itaque mihi sempiterno dedecori futurum, si ea occasione, qua plena manu mihi frui datur, neglecta et spreta in ocio computrescens Theseum me doctorum virorum non praeberem. Cum itaque, ut poetae verbis loquar, nemo adeo ferus sit, qui non mitescere possit, si modo culturae patientem praebeat aurem, mihi explicatum est eam adhibere diligentiam (iuxta Pittacum enim µeaÉrn ^{7ó /}rűv), quam possum,

70

et quam Devs a me requirit, quo et moribus et literis instructior domum reuerti possjm.

Venio ad alterum membrum epistolae. In exercitiorum stadijs ita decur- ram, siquidem ea omnes fructus continent, qui ex studijs sperandi sunt, ut anti- quae elegantiae simulacrum quodcunque in meis scriptis effmgere velle videar, et demuni ut ea <...> possim. Praua sodalitia et Scylla et Charybdi periculosiora esse in confesso est. Itaque ne ijs corrumpar, mihi cautio summa erit. Quod ad Caluinistarum subtilitates et delicias Flacianas attinet, ne ad^.latum digitum a norma diuina, quae scriptis prophetarum, euangelistarum et apostolorum com-prehenditur, abducar, diligentissime curabo. Serpunt ubique gentium et locorum contagia falsarum opinionum longo interuallo a Dei perpetuo verbo dissiden- tium, quarum lue ne inficiar, a Deo veris precibus precabor. In extremis lite- rarum est de Turca, quem adeo in Christianum sanguinem saeuire, ut videatur ceruicibus vestris iamiam imminere, valde doleo, et Devm precor veris gemitibus, ut procul a vobis arcere velit, quo glorificari sua diuina maiestas veris et decen-tibus culdecen-tibus possit. Haec habui respondere ad vestras literas, interim cumulate polliceor, et in me sancte recipio me omnes diligentiae focos excitaturum, quo spem, quam de me concepistis, si non vincere, certe tueri possim. Devs optimus maximus seruet vestram ciuitatem diu incolumem et florentem. Belle valete, et me measque Musas vobis de meliore nota commendatas habete. Vuitebergae die 23. Maij Anno 1579.

Vestrae amplitudinis addictissimus Conradus Henckel Leuchouiensis

Cúnzéx Amplissimis et Prudentissimis, Pietate Vera, humanitate rata Omnibusque Virtutum dotibus praestantibus Viris, N. Judici et Juratis ciuibus ciuitatis Leuchouianae, Dominis et Mecaenatibus suis plurimum colendis

A tanács megjegyzése: 30. Septembris Anno 1579.

27/2

49.

Peter Tiirck a lőcsei főbfrónak és a városi tanácsnak Wittenberg 1580 előtt' június 21.

A tanács levelét a kérésére időben mellékelt évi ösztöndíjjal együtt megkapta. A pénzt, amint arra pártfogói is figyelmeztették, nem fogja hasztalanul elfecsérelni. Célja, hogy hazatérve egyházi vagy iskolai szolgálatot vállaljon. A különböző tudományokat, melyeket a rengeteg diktálás során eddig szinte a csömörig bő lére eresztve tanult, itt az egyetemen, melyre sen-kinek sem lehet panasza, röviden és igen tudós módon tanítják a korábbi tanárok helyébe lépő új oktatók. Magánórákat is vesz. Ha mecénásai többet kivánnak hallani akár az egye-temről, akár róla magáról, kérdezzék a levélvivő Johann Benert. Kéri, Beneren keresztül írják előszámára, mikor hagyja el Wittenberget.

Litteris uestris, Circumspectj et Prudentissimj Virj, (vna cum pecunia) ac- ceptis haud exigua laeticia affectus sum, quod tam eximia tamque praeclara plusquam paterni animj erga me beneuolentiaeque argumenta in studijs meis iu-uandis contineant, quae omnibus mundj thesauris longo praefero, uti quicquam gratius acceptiusque mihi accidere potuit, quam quod intelligam P. V. eum erga me animum tamque voluntatis promtitudinem et beneuolentiam, quam hactenus, ut spero, habuistis, nondum deposuisse, sed indies magis magisque in me pro- mouendo incrementa sumert. Quod inde facili et nullo negotio colligere fleet, quod annuo stipendio vel potius beneficio profecto non exiguo me non ultra tern-pus detinueritis, sed ad meam petitionem literasque plusquam pueriles (temtern-pus enim me defecerat) 7paµµaTooóp? pecuniam illam mihj tradendam credjderitis, pro quo bneficio et officio si diuina gratia et voluntate sic disponente vobis rur- sum, ut par est, satisfacere gratitudinemque meam erga P. V. declarare non potero, Devs tamen termaximus, qui P. V. largiter recompensaturus sit, non est, quod dubitetis.

Caeterum quod petitis, ne pecuniam illam inutiliter expenderem, in idque summa cura incumberem, ut ad laudem et gloriam diuini nominis studia actio- nesque meae directae sint, de hac re non est, quod P. V. quicquam dubitent. Deo enim et conscientia mea simul attestante fateor et ingenue quidem me, si modo recte meminj, nihil vel inutiliter vel in prophanos usus de pecunia illa insumsisse, nullumque alium finem studiorum meorum mihi proposuisse, quam vt, si non continuo ecclesijs, tamen scholis rite praeesse, et demum gloriam nominis diuinj sacrosancto adminiculo, ubicunque fuerit, propagando doctrinam diuinitus tra-ditam illustrare queam.

Quod ad academiae nostrae statum attinet, quilibet, si modo sibiipsi non desit in studijs suis, fructum haud exiguum breui temporis spacio percipere potest, illa enim, quae ego ipse in omnibus fere artibus hactenus ad nauseam prolixe et multis dictatis excepj, nunc tam breuiter et erudite a priorum meorum praeceptorum successoribus traduntur, ut nemo, si alias tantum mediocrj ingenij acumine praedjtus est, conquerj ausit se mentem illorum assequi non posse. Ego vero privatis studijs tempus nunc consumo, ijs meipsum recreo, donec tandem diuina fevente dementia alijs quoque prodesse, et studia mea recommunicare possim.

Plura si P. V. de academiae statu, de meorum studiorum curriculo et pro- fectu scire expetunt, ex Johanne Benero literarum exhibitore mihique amicitiae vinculo coniunctissimo intelligent. Simulque peto, ne P. V., quam diu adhuc hic commorandum sit, mihj per eundem significarc grauentur. Hisque vos omnes et singulos diuinae gratiae commendatos beare et feliciter valere opto. Datum Wittebergae 21. Junij Anno Sesquimillesimo < ! > .

P. V. humiliter addictus