A. subjectissimus alumnus Stephanus Xylander Leutschoviensis

Címzés: Amplissimis Viris, sapientia et Virtute praestantissimis, Domino Judici caeterisque Sena- toribus inclytae Vrbis Leutschoviensis, Dominis suis omni observantia colendis

Leutschoviam 55/9

108.

Stephanus Xylander a lőcsei Kibírónak és a városi tanácsnak Wittenberg 1594. május 29.

Ebben az évben még a korábbinál is nehezebb a helyzete, s noha ösztöndfjemelési kérelmét korábban határozottan elutasították, azt most kénytelen megismételni. Értesültek róla —bár az egész történetet valamennyien hazugságnak tartják—, hogy Johann Wagner lőcsei könyvkötőt, akire ösztöndíjukat Lőcsén a tanács rábízta, Drezda közelében katonák kirabolták Wagner ezután néhányhetet Lipcsében töltött, de nem számolt be nekik a dolog-ról, sőt, ottlétét is eltitkolta. Samuel Spielenbergenrl ezért elutaztak Lipcsébe, hogy szá-monkérjék a történteket. Wagnert nem találták, csak néhány barátjával tudtak beszélni. Ezek mind különbözőképpen adták elő á dolgot. Némelyük szerint Wagner Speyerbe, mások sze-rint Frankfurt ant Mainba, megint mások szesze-rint Regensburgba utázott. Voltak, akik azt mondták, hogy Lipcsében van, csak elbújt. Kezükbe került Wagneretek egy testvéréhez szóló levele, melyben nekik négy hónap múlva saját vagyónából valamelyes kártérítést ígér. De nem hisznek neki, hitelezőiket sem fizethetik ki ígéretekkel. Wagner testvére azt állítja, hogy a szá-

Csakhogy a pénzt általában a levelekbe rakják. Vagy a rabló újra lepecsételte a feltört leve-leket?!Az a hír is járja, hogy az egyik katona megölése után az elrabolt pénz egy részét vissza-szerezte. Azt is beszélik, hogy néhány nappal odaérkezésük előtt a szász fejedelmek buzdítására hazaindult, hogy a rábízott összegről elismervényt kérjen, s azzal próbálja azt visszaszerezni. Egyesek szerint viszont Wagner az ellopott pénzen Frankfurt am Mainban árut vett, s azt Regensburgban, ahol most birodalmigyűlés van, eladta. Kéri, hogy a levélvivőnek fizessenek 8 tallért, ösztöndíjukat újra utalják ki, s hogy Wagner hazatérése után alaposan vizsgálják ki az ügyet.

S. P. D. Vere admodum dixit clarissimus quidam philosophus: Quo quis in- genuas artes complectitur studiosus, eo fortunae telis jactatur acerbius. Quod ip- sum facit, amplissimi prudentissimique viri, Patres debita observantia colendi, ut veterem illam crambem iterum atque iterum semper recoquere inviti cogamur.

Nam nescio, quo pacto miseri nos commeruerimus, quod fortuna non aliter ac pilam lusoriam nos hinc inde agitet, et frontem non nisi ad horas fere mutet sin- gulas. Scitis, quas vices elapso anno fortuna volente pertulerimus, nunc certe eandem et pejorem fortunae sortem magno cum rerum nostrarum detrimento experimur. 0, crudelis fortuna, si tua res aeque ageretur, ut nostra, tuam istam opinor sententiam jampridem mutasses. Sed quid ego surdo fabulam. Est et manet haec Dea inconstans, fluibunda, fallax, mobilis, erratilis et periculosa. Ad vos me converto, amplissimi prudentissimique viri, tanquam ad patronos et de- fensores innocentiae nostrae, qui justas hasce querelas aequo ut sustineatis ani-mo, etiam atque etiam rogo.

Nam etsi querelae illae, quibus hactenus in V. A. compellandis usi sumus, in animo nostro non solum refricuerunt, sed etiam obmutuerunt, cum sententia dicta sit multiplices exactiones stipendij auctionem, pro qua institeramus, non permittere, tamen necessitas, quae si non omnino, aliqua tamen ex parte excusat, has nobis iterum extorsit querelas.

Pervenit ad aures nostras aliquandiu post reditum praesentium literarum exhibitoris ex patria rumor quidam inopinatus, sed meo et omnium sanorum ju-dicio plane mendacissimus, qui certe in tantum iterum miserias nostras adauxit, quantas vix ulla dies exhaurire potent, Joannem videlicet Wagnerum, civem et compactorem Leutschoviensem, cui stipendium nostrum ante menses aliquot commissum erat, a militibus, qui in communem nostram patriam expediuntur, prope Dresdam omnibus bonis esse spoliatum. Quod tamen factum praedictus compactor noster, postquam per aliquot hebdomadas Lipsiae vixisset, ex invidia, odio et improbitate nobis communicare non est ausus, imo, quod magis adhuc, et infidelitatis quasi indicium, ne signum ullum sui adventus nobis edidit, cum tamen quotidie occasiones haberet commodissimas.

Ea improbitate et invidia impulsi cum Samuele Spillenburgio Lipsiam con- cessimus volentes ex ipso omnem rem accuratius percontari. Sed quid fit? Nos infelices neminem offendimus, nec Wagnerum ipsum, qui rem totam, uti fortasse gesta est, nobis ab ovo repetendo exponeret. Quotquot autem ex amicis Wagneri convenimus, aliter atque aliter rem gestam esse exposuerunt. Unde Wagnerum nostrum alij Spiram, alij Francofurtum ad Moenum, alij Ratisponam concessisse

172

asseverarunt, alij fraudem et technas esse, ac Wagnerum Lipsia pedem non extulisse, sed clam alicubi delitescere et conspectum nostrum fugere perhi- buerunt.

Dum itaque varijs sententijs distracti animi pendebamus, óffertur nobis epistola quaedam nomine compactoris ad fratrem suum exarata (ubi data erat, ignoro), qua nescio quos fucos more mangonum nobis obtrudebat, dicens vix post 4 menses aliquid nobis numerari posse, et quidem de suo. Sed quis tam stultus, tamque insipiens, qui mendaciúm tam crassum non animadvertat?.Non- dum nostra bona sibi erepta demonstravit, et jam sese ultro offert de suo se ali=

quid, aliquid inquam, non totum stipendium numeraturum. Deinde voces quaedam ambiguae nihil certi nobis polliceri visae sunt. Ex incerto autem nec vi- vere, nec creditores nostros lactare possumus.

Dicebat hic idem frater Wagneri epistolas nostras intactas remansisse (sorex), atque omnes adhuc in promtu esse, cum autem cuperemus eas proferri, Naumburgum ex inscitia nescio a quo tabellario cum caeteris ablatas asserebat.

Si itaque intactae remanserunt litérae, ubi pecunia, quae literis includi solet?

Praeterea publicos praedones tarn insipientes non opinor, qui literas demum re- signent, atque pecunia sublata eas iterum obsignantes tabellario in capsulam re- ponant, quin potius intercipiunt, concerpunt et abijciunt, si quid inveniunt

lite-rarum. ^'

Aliqui dicebant, audite, quaeso, ipsum partem pecuniae ereptae caeso uno milite iterum recuperasse, alij nihil. Alij denique paucis diebus ante nostrum ád- ventum in patriam ex instinctu illustrissimorum ducum Saxoniae reversum, ut a vestris amplitudinibus testimonium pecuniae sibi commissae petere, ac deinde eorundem Dresslensium ducum auxiliis earn iterum recyperare possit. Verum pudet et taedet me tam crassorum mendaciorum. Dolus innotuit tandem vel unico hoc rumore, qui ipsum merces pro pecunia nostra Francofurti ad Moenum coemisse clamitat. Hinc Ratisponam, ubi nunc comitia celebrantur, profectum lucri acquirendi causa. Egregium profecto factum tam audacter commodum suum querere, interim reipublicae et nostrum incommodum aedificare.

Itaque non aliter salutem quaerendam existimavimus, quam tabellarij ex- peditione in patriam, cui V. A. numerabunt thaleros 8, quos improbus ille com- pator tanquam poenas suae inGdelitatis pendet. Ubi autem et quando nostrum damnum compensabitur, qui interim in tantum dejecti sumus malum, qui Lip- siam euntes atque ibidem per quatriduum ipsum querentes et expectan tes sumtus inaniter fecimus, qui creditoribus fidem datam servare non potuimús, qui in magnum omnium hominum contentum pervenimus, qui a studijs nostris non tantum miserijs, sed et gravissimis curis abducimur, angimur, premimur et oppri-mimur fere. Noctes etiam totae in vigilijs traducuntur, mens ad insaniám fere propter continuarum curarum gravitatem redigitur, corpus debilescit, ac, ut dicam, quae res est, nemo nobis in hac academia miserior. Alij in academias mittuntur, ut animum artium liberalium jucunditate et suavitate delectent, at nostrae mentes asperioribus formandae studijs, ut Horatii verbis utar. Equidem miselli nos jam spem conceperamus aliquantilli boni de stipendio maturius mit-tendo. Sed hem, in quantum dejecti sumus malum? Vestrum itaque erit, amplis-

omnia prius experiri, quam credere, de damno itidem nostro sollicitos esse. Nam praeter amplitudines V. patronum habemus neminem.

Quod superest, Amplissimi prudentissimique Viri, non jam peto, sed per Deum immortalem et per singularem erga studia literaria promtitudinem vos ob- secro et obtestor, consulite, prospicite, quibuscunque auxilijs potestis, extremae huic inopiae nostrae, et ne tabellarius diu detineatur, morae repagulum laxate.

Hoc si impetravero, efficiemus profecto, ut apud memores et gratos beneficium a vobis positum esse cognoscatis. Valete. Witebergae, ipsis diebus Pentecostes Anno 1594.

V. A. cliens Stephanus Holtzmannus