A. cliens Stephanus Holtzmannus Leutschoviensis

Címzés: Amplissimis Viris, sapientia et virtute praestantissimiS, Domino Judici caeterisque sena- toribus inclytae reipublicae Leutschoviensis, Dominis suis debita observantia colendis.

Leutschoviam

A tanács megjegyzése: Ann6 1594. den 3. Julij 64/3

109.

Samuel Spielenberger a lőcsei főbírónak és a városi tanácsnak Wittenberg, 1594. május 31.

Johann Wagnertől nem kapták meg az ösztöndíjat. Wagner csodás előrehaladást tett a csalás mesterségében. Azt hitték, hogy Sz. György napja előtt megkapják a pénzt. Ehelyett egy küldönc jött, aki elmondta, hogy Wagner már előtte elindult hazulról az ösztöndíjjal. Ette ők Lipcsébe siettek, de csak Wagner fivérét találták ott, aki azt mesélte, hogy Wagnert Drezdától két mérföldre katonák rabolták ki, és 300 forintot vettek el tőle. Erre Francia-ba <!> sietett, hogy ottani kintlevőségeit behajtsa, és abból fizesse ki az ösztöndíjat. Ezért utazott keresztül Lipcsén, ahol két hétig tartózkodott. Nővére szerint viszont csak párszót lehetett vele váltani, mert tüstént továbbindult. Azt mondta, hogy egy katonát megölt. A nővér szerint 40 Joachim-tallért, egy odaérkező rokon szerint 13 forintot vissza is szerzett tőle. Egy másik fivére, aki Naumburgból a vásárra főtt, azt mondta a szállásadónak, hogy az egész csak hazugság, és egy katona sem halt meg. Mindenesetre kérik, hogy számukra új ösztöndíjat küldjenek Szük-séges lenne ösztöndíjának emelése is. Könyveket kell vennie, mint például Zabarella és má-sok kommentárjával Arisztotelészt, Calepinus szótárának két kötetét, és más, orvosi szak-könyveket. Minthogy korábbi ilyen irányú kéréseit magára a Thurzó-alapítványra hivatkozva utasították vissza, a dolgot nem feszegeti tovább. Megkapta a tanács előző levelét, melyből megtudta, hogy ösztöndíjának összegét nem emelték fel. Húsvét előtt be akarja fejezni böl-cseleti tanulmányait, s Bázelben szeretne az orvosi karra beiratkozni. Itt Wittenbergben inkább a teológus és jogászképzés erős. Bázel viszont drágább. Előnye azonban, hogy a ma-gyar aranyat jobban váltják át. Ott egy magyar arany két forintot ér, míg itt alig 38 ezüstöt. Az itteni teológusok közt nagy a viszály. Egyesek szerint Wittenberg rövid idő alatt vagy a lipcsei egyetem sorsára jut, aminek oka az itt tanító Samuel Huber volt, vagy megváltozik.

174

Utinam ego vos, Amplissimi Viri, majori nunc voluptate adficerem, ac ea, quae vobis sane erit vel exigua, vel plane nulla, sed maius dolor et tristitia. A Joanne ením. Wagnero illud, quod a vobis acceperat, nos nondum accepisse vos etiam et dolebitis et tristabimini. Dolebitis quidem, quod nos certa spe liberatio- nis cujusdam futurae decepti vitam adhuc agamus miserrimam ac vere infelicem, tristabimi.ni vero, quod vos damnum reipublicae haud minimum perpessi novo nos stipendio juvandos censebitis.

Sed ut aliquo modo vos oblectem iterum, scitote Wagnerum procedere miro, ut audietis, decipiendi artificio. Nos, etsi de pecunia ante festum Georgij accipienda nondum ambigeramus, de adventu tamen Wagneri nihil constabat prius, donec venisset tabellarius. Hic illum accepto a vobis stipendio e patria ante suum adventum discessisse dudum primum retulerat. Mirabamur sane, ac mirabamur usque adeo, ut subito terrore percussi statim proficisceremur Lip- siám. Illuc eum certo offensurum sperabamus. Sed calvum, quod ajunt, vellimus.

Frater unus, cum de eo sciscitaremur, respondit duobus milliaribus a Dresda flo- renis 300 spoliatum esse a militibus, utque nostri stipendij caussa doleret pluri- mum, haberetque debitum in Francia <!>, quod exigeret, nobisque quod ami- serat, rediturus restitueret, eo profectus Lipsiam transibit. Ibi per duas fere, ut ille ait, hebdomadas est commoratus.

Hoc ipsum soror negat, dicitque vix unum atque alterum cum ea verbum locutum illico discessisse. Quod autem locutus erat unum a militibus illis a fratre interfectum esse, apud quem joachimicos 40, ut inquit soror, florenos tantum 13, ut inquit affinis paullo post adveniens, invenerat., Frater alter, qui tandem etiam Naumburgo venit ad mercatum, ab hospite meo quaesitus totum illud, quod re- ferebat paullo ante soror, falsissimum esse, nullumque e medio sublatum militem dicebat.

Videtis ergo, Amplissimi Viri, qualis haec conspiratio, qualisque consensus verborum inter ipsos amicos. Plura habebit tabellarius praesens. Ex eo, si quid praeter haec scire desideraveritis, cognoscetis. Haec vobis ideo significanda duximus, ut et quid nobis detrimenti cum Vitebergae turn Lipsiae ipsius caussa evenerit, et, quid vobis de Wagnero hoc, nisi testimonia spoliationis suae hab'uerit evidentissima, sentiendum atque judicandum sit, sciretis.

Caeterum, ut diu multumque cogitaremus, et cogitaremus magno cum do- lore, quomodo isti pateret janua letho, quomodo item creditoribus satisfacere-mus, eorumque compesceremus clamores, primo tempore tabellarium ablegan- dum esse videbatur consultius, quam tantisper, donec ad vos aliquando haec perferentur diutius, quotidianas propterea sustinere contumelias, cum alioqui fides apud eos nostra dudum refricuit. Mittimus igitur tabellarium vestris, aut Wagneri potius, sumtibus conductum, inviti quidem, sed a creditoribus saevis- simis (qui aeque destituuntur semper pecunia) vi et necessitate saepissime hactenus coacti. Per hunc itaque, ut alia nobis stipendia transmittatis, brevibus quidem verbis, sed tot pectore oramus atque obtestamur. Auctionem a vobis an- tea quod expeterem aliquoties, tempus et necessitas flagitabat incredibilis. Inter alia vero, vel inprimis inopia bonorum quorundam librorum, quales sunt Aris- totelis cum interpretibus Zabarella et alijs, duorum ingentium voluminum

utiles ac studioso praesertim medicinae summe necessarij. Quemadmodum enim infans lacte materno, ita studiosus carere his nullo modo potest. De caeteris non sum sollicitus, etiam utilissismis. Hos tantum hoc anno pro auctione conducendos putavi. Quoniam vero habet aliquid vestra sapiens de magnifico domino Thur- zone (piae memoriae) excusatio non modo probabilis, de auctione jam nihil scribo, nec scribere audeo. Quid autem mihi profuturum, illud divinae providen- tiae relinquo.

Hoc interim vos scitote, velim, moram, moram istam, quae et praeterito, ut scitis, accidit anno, solam hujus detrimenti, quantumcunque est, quod certe maximum est, solam inquam caussam esse, omniumque malorum, quibus denuo opprimimur, principium. De Wagnero jam taceo. Dij ilium Deaeque perdant, si (quemadmodum omnes nobiscum hic consentiunt, etiam eruditi) nos isto fefel- lerit mendacio. Dabitis ergo operam, Amplissimi Viri, ne quis locus a vobis Wagnero hoc excusandi relinquatur. Afferat sane testimonium. Quid turn?

Potuerit spoliari duobus florenis aut tribus de suis, nostras vero res collocasse in suam utilitatem, cum literas adhuc vestras habere frater affirmet. Considerate ergo, an literae illae pecunia fuerint vacuae. Milites, si accepissent pecuniam, lite- ras certe vix reddiddissent, consentaneum est. Sed de his vestra sapientia et pru-dentia judicabit melius.

Jam me ad literas proxime acceptas a vobis omissa excusatione vestra de augendo stipendio confero. In illis itaque, quanquam justam aliqúam'reprehen- sionem ante timebam, summam tamen inveni clementiam, mansuetudinem, hu-manitatem. Siliquam ergo omnem et mel Atticum et saccarum omne longe fateor superasse. De amore vestro erga stipendiarios singulari et vere patrio, si unquam, ut existimatis, dubitavi, illico moriar! Ac nescio, quando et quomodo inserta in animos vestros sit haec opinio. Huic rei caussam praebuisse literas meas non reperio. Erant enim ex amore profectae semper incredibili. Si quid fuit praeter hoc, ignoscite, erravi, poenitet. Nunquam posthac. Vos tantum amare, fovere tuerique pergite. Equidem patronos meos non solum amo, observo, colo, sed do operam, ut ijsdem aliquando etiam inserviam. Hoc enim stipendiarij proprium munus est atque officium.

Studia mea quod attinet, ejusmodi sunt, quae adversis perfugium et so- latium praebent. Cognoscite itaque me, si minus fortem, attamen strenuum.

Dabo operam, ut totum philosophiae cursum (Deo dante) hic ante festum Paschates absolvam, et medicam alibi aggrediar facultatem. In ea enim, cum om-nium in Germania academiarum Basilea sit celeberrima, eo proficiendum potius existimant eruditi, quam tantisper desudare Vitebergae. Uno enim semestre plus proficere me posse dicunt Basileae, quam hic duorum aut trium annorum spacio.

Difficultatem vero annonae, quod attinet majorem, majora etiam vos ejusmodi in locis stipendia suppeditare existimo. Succurere ei magna quoque ex parte posse- mus aureis Hungaricis. Nam unum illic valere 2 florenis certum est, cum hic vix 38 argenteis constet. Interim tamen vestrum etiam expecto consilium, quod, si cum hoc conjunctum erit, utar libenter et hoc libentius, quod mea sponte facere id constitueram. Si tamen vobis placuerit, ut maneam, scitote me in theologum

176

evasurum citius, quam in medicum. Theologica enim et juridica facultas Vite-bergae primum, medica vix postremum occupat locum. Certiorem me itaque per hunc tabellarium vestri consilij reddatis velim, ut sciam quoque interim res meas instituere prudenter possim. Equidem vobis, uti debeo, quibusvis in rebus obtemperabo.

De rebus novis non adeo sum, nec possum esse, sollicitus. Hoc vobis tamen scitu dignum esse putavi, perpetuum inter theologos nostros de religione esse dissidium, ita quidem, ut multi existiment, fore Vitebergae brevi, aut tragaediam illam Lipsensem, cujus author fuit Huberus noster, aut subitam mutationem.

Valete, Amplissimi. Viri et Patroni debita observantia colendi. Vitebergae, II.

Calendae Junij Anno 1594. ^.

Amplittidinis V. clientulus,