158
Címzés: Amplissimis et Clarissimis Viris, genre, dignitate, eruditione et prudentia praestantissimis, Domino Judici et Senatoribus Reipublicae Leutschoviensis, Dominis et patronis suis debita reverentia colendis
Leutschoviam
A tanács megjegyzése: Anno 1593. den 15. Januarij 55/4
98.
Stephanus Xylander kötelezvénye Wittenberg 1592. október 20.
A tanácstól annak ígérete szerint megkapta az ez év április 24-től 1593. április 24-ig járó 52 magyar forintnyi ösztöndíjat, melyben később is fog részesülni. Ezért magát a város famu-lusának tekinti, tanultságát annak hasznára fogja fordítani. A tanács akarata nélkül ilyen ügyekben nem dönt. Ha ígéretének ,nem tudna megfelelni, a tanácsnak jogában áll a rá költött pénzt visszakövetelni, örök.4géböl, vagy ha ez nem lenne elég egyéb vagyonából lefoglalni.
Ego-Stephanus"Xylander Leutschoviensis fateor et recognosco tenore istius chirographi mei universis ac singulis, quibus expedit, quod prudentes ac circum- specti domini, judex et jurati cives civitatis praedictae, domini et patroni perpetua animi gratitudine mihi observandissimi liberali ac plane patrio pectore me hone- stis literis innutriéndum et promovendum susceperunt, ac in unum annum, a festo Divi Georgij martyris istius currentis anni usque Georgij anni 1593 immedi-ate sequentis computando numeraverunt stipendium flort;norum 52 Hungaro- rum. Sancte igitur recipio me pro ea summa pecuniae, -quam, uti praemittitur, praefatus inclytus senatus mihi principio numerarunt, aut in futurum numeraturi sunt, ipsis totum fore obligatum atque devinctum, ut quicquid Deo benedicente ex studijs -fructus percepero, sicuti in id totis enitar viribus, id totum, imo me ip- sum quoque ipsis ac civitati praenominatae, patriae meae dulcissimae dedicabo et consecrabo. Neque quidquam me incepturum, nisi cum praescitu et voluntate ipsorum.
Si vero accideret, quod Deus clementer avertat, me aliquomodo praemissis contravenire, quod tamen, quantum in me est, cavebo, teneam civitati pecuniam totam: in me collatam de facto deponere. Id vero si facere nollem, aut non pos-sem, liceat ipsis ex patrimonio isthic meo, aut, si id non sufficeret, ex bons meis quibuscunque nominibus nuncupatis et ubicunque habitis, quandocunque ean-dem pecuniam percipere omnibus legitimis modis et rationibus, nullis nec mea, nec meorum contradictione et alijs juridicis remedijs obstantibus. In horum majus testimonium huic chirographo meo sigillum proprium subjeci. Vitebergae 13 Calendae Novembris Anno 1592.
Idem, qui supra
Kívül: Obligatio Stephani Holczmanni contra civitatem Leüchouiensem 39/3
Samuel Spielenberger a lőcsei főbírónak és a városi tanácsnak
Görlitz, 1593. január 31.
Értesült róla, hogy a tanácsnak milyen nagy gondot okozott Tribelius úr és az elvetemült aranyműves ügye. Ez az ő szegénységét is tűrhetetlenné tette. Néhány rágalmazója azt állí-totta, hogy nem tanulmányaival, hanem csak a pénzzel törődik. Görlitzben nagy a drágaság.
Másrészt az iskolában az ott tanuló sok nemes miatt, akik elsősorban a latin stúdiumok iránt érdeklődnek, elhanyagolják a görög képzést. Pedig ez egy orvosnak elengedhetetlenül szük-séges. Vagy Wittenbergbe menne a tennészettudományos képzés miatt, vagy Strassburgba görög retorikát tanulni. Wittenbergből naponta érkeznek levelek, melyekből kiviláglik, hogy ez az egyetem már korántsem olyan jó, mint régen volt. A tudósok viszont nagyon ajánlják a strassburgi egyetemet. Itt tíz osztályban tanulják a nyelveket és a logikai tudományokat, szónokokat, költőket, történetírókat magyaráznak, továbbá gyakran folytatnak stílusgyakor-latokat, valamint görög és latin komédiákat, illetve tragédiákat adnak elő. Ezen kívül elemi iskolák is vannak. A teológia, jog és orvostudomány, a bölcsészet és a nyelvek professzorai gyakran tartanak disputációkat és deklarnációkat. Viszont igen nagy a drágaság. Több pénzre lenne szüksége, mint itt Görlitzben volt. Kéri, írják elő számára, mit tegyen, illetve emeljék fel valamivel ösztöndíját.
S. P. Non solum commouebar animo, sed etiam toto pectore perhorresce-bam, cum nunciatum esset amplissimum senatum multum vicissim laboris con- sumere in negotio, quod habet dominus Tribelius cum aurifabro reipublicae ve- strae portento, ciue seditioso, turbulento, pernicioso. Haec enim res, non modo Tribelij, viri optimi et commemorabili pietate ac virtute praediti spectat facul- tates, sed matris quoque meae paupertatis patientiam vincit, cruciat, consumit.
Jam uero isti inimicitijs incensáe contentioni fi nem dudum esse impositum, et Devm repressisse impium ilium aurifabrium partique justi affuisse mihi est per- suasissimum. Itaque meliorem, quam antehac, scribendi occasionem vos, Amplis- simi Viri, nactos esse arbitror. Et quanquam de dementia, mansuetudine et beneuolentia uestra non dubito, tamen me recrearet et reficeret unum genus epistolarum, amoris uidelicet erga stipendiarios omnesque honestarum artium cultores. Sunt apud uos, qui parum• commode de me adhuc loquuntur, quasi potius in cupiditate, quam in literis meam aetatem agerem. Vulgaria haec qui- dem et obsoleta sunt, sed magnum illud et impudens mendacium summorum dolorum cruciatu me conficit quotidie. Et, nisi scirem, quid uestra prudentia in judicandis maleuolorum et inuidorum hominum reprehensionibus et calumnijs possit, diu a spe in desperationem reuocatus á discendi proposito destitissem.
Quare omissis falsis uulgi opinionibus in illam, ut antea, sic et imposterum, cu- ram tota mente incumbam, ne, cum ad continuanda studia necessaria omnia mihi suppeditant, mihiipsi defuisse, occasionibus indormijsse praeclaris, patronorum meorum spem expectationemque fefellisse uidear.
Duo sunt, quae uehementer displicent Gorlicij, unum annonae in foro cari-tas, alterum perpetua in schola lectionum Graecanicarum intermissio. Caussa intermissionis est summa hic nobilium frequentia, qui Latino magis, quam Graecő indigent sermone. Quid autem Latinus sine Graeco in medica praesertim
160
facultate possit, eruditi omnes intelligunt. Si quis autem existimat medicinam perfecte cognosci posse sine Graecis literis, hunc sane patiar sua opinione bea- tum esse. Jam ego, ne prius serere uidear, quam arare, in tempore me ad ea stu- dia praeparabo, quae uel Vitebergae faciunt physicum, uel Argentine oratorem Graecum, in quo tamen imprimis, id quod uolo, consequi necesse est. Facta est quidem reformatio Vitebergae, sed quis adhuc sit academiae status, et qua fide.
ac diligentia erudiantur adolescentes, norunt ij, qui ad nos quotidie scribunt et statum Vitebergensem deplorant. Longe autem praeferunt eruditi academiam Argentinensem, in qua praeter curias decem, in quibus cum pietate linguae atque artes logicae traduntur, oratores, poetae, historici explicantur, stili habentur exer- citationes assiduae, sáepe Graecae et Latinae aguntur comoediae et tragoediae, etiam publicae sunt- scholae. Theologiae, jurisprudentiae, medicinae, philo- sophiae, artium atque linguarum professores, qui non solum ex ipsis fontibus per- spicua facilique methodo res tradunt pulcherrimas et utilissimas, verum etiam, quo Mae pacto ad usum sint transferendae, commonstrant, disputationes atque declamations crebras instituunt.
Quod attinet ad victum, non solum Gorlitij, ut dixi, sed alibi etiam (in academijs inquam et maxime Argentinae) summa est annonae difficultas. Et si quolibet anno tantos facerem sumptus, quantos Gorlicij hoc breui tempore oportuit, male starem. Sed hac de re ab amplissimo senatu fidem dari mihi nul- lam uolo. Sunt alij, qui.0caapycplay <!> Gorlicensem describent.
Oro itaque amplissimum senatum, tanquam patronos meos obseruandissi- mos, si quid est amoris erga bonarum artium studiosos, et hac in re omnes voce et mente mecum consentitis, ut Argentinam me conferam, ubi studia Graeca non ita frigent, atque nunc Vitebergae. Oro inquam, ut stipendium et, si non multis, tamen aliquot florenis augeatis. Neque id vobis improbum fortasse uideatur, eo's, a quo tantum beneficiorum acceperim, quantum ne sperare quidem unquam sum ausus, rursum nouis precibus solicitare. Ego uicissim modis omnibus enitar, ita me :eo honore dignum praestabo, ut neque uos noui hujus in me muneris poeni- teat, et reliquorum uestrorum erga me beneficiorum fructum aliquem percipiatis.
Nec ntihi dubium est, quin hanc mei erga uos animi affectionem probaturi sitis.
Interim amplissimum senatum Dei optimi maxim' tutelae defensionique om-nipotenti, quantis possum precibus, commendo. Nouo autem judici et sena- toribus in munere gerendo omnia precor fausta atque felicia. Deum etiam oro, ut rempublicam vestram tueatur, et quod hactenus cum laude fuit, artium et hone- statis domicilium esse velit. Valete, Viri prudentissimi. Gorlicij Lusatiorum Anno Christi nati supra millesimum quingentesimum nonagesimo tertio secundo Calendas Februarij.
V. Amplitudinis deuinctissimus Samuel.Spillenburg Leuschouiensis
Cfmzés: Amplissimis Viris, sapientia et prudentia praestantj ornatissimis, Jvdici et Senatoribus Reipublicae Leuschowiénsis, Dominis et Patronis suis subjectione debita obseruandis Leuschouiam
A tanács megjegyzése: Anno 1593. den 21. Aprilis 56/4
Stephanus Xylander Johann Hirschhorn lőcsei fóbírónak Lipcse, 1593. május 15.
Lipcsében nagyon várta a főbíró levelét, melyet a pénzzel együtt Paul Zeümertől kellett volna megkapnia. Azonban akár rablótámadás, akár valami más nercvárt kellemetlenség volt az oka, a küldemény nem érkezett meg. Néhány napig várt Lipcsében, de kénytelen volt Peter Molitortól, a bártfai kántortól 6 birodalmi tallért kölcsönkémi. Kéri, hogy a főbíró viseljen rá gondot, hogy Molitomak a tanács mielőbb adja meg ezt az összeget, és hogy számába az ösztöndíj maradék részét mielőbb küldje el. A már korábban megkapott pénzt hasznosan költötte el. Néhány krakkói orvostanhallgató könyveit megvette Wittenbergben. Ezek el-határozták, hogy a lipcsei vásár alkalmából elutaznak Bázelba, s tőle — megállapodásuk sze-rint — Lipcsében akkor kellene megkapniuk a pénzt. Ha tehát nem akafja a könyveket szé-gyenszemre Wittenbergből Lipcsébe szállítani, s nekik visszaadni, kölcsönt kell kémie. Értesíti a főbírót arról is, hogy (Jd,an Pierius visszavonta tanait, s hogy Polykarp Leiser Wittenberg-ben vallásnyilatkozatot tett.
S. P. P. Expectabam magno cum desiderio Lipsiac literas tuas, Amplissime et consultissime Domine Judex, Patrone plurimum colende, quae forte per Paulum Zeymerum, civem et mercatorem nostrum una cum sumptibus ipsis mihi afferri debebant, ex multarum ad me literarum praccinijs. Secus tamen accidit, quod factum puto, aut incursionibus latronum remorantibus, aut certe magno aliquo et insperato malo impediente. Vt ut se res habeat, obstitit conijcio aliquid incommodi, quo minus ille ipse Zeymerus accurrent. Itaque necessitate coactus, cum Lipsiae per aliquot dies ipsum expectassem, et aes mihi deesset, a docto et praestanti domino Petro Molitore, cantore Bartphensi mutuo accepi taleros 6 caesareos. Quos quidem pro ea, qua praeditus es, humanitate et benevolentia erga me et studia literarum, ut Amplissimus Senatus patroni mei plus quam be- nignissimi, sine longa aliqua mora ipsi reddant, efficies, et, ut de stipendio mihi destinato subtrahatur, áutor eris reliquam partem stipendij ad me primo quoque tempore transmittens.
Quod si feceris, rem certe tua prudentia et facilitate praestabis dignissi- mam, mihi vero tam gratam, quam quod gratissimam. Male pecuniam acceptam non collocavi, sed a quibusdam studiosis medicinae Cracoviensibus libellos utilis- simos et mihi necessarios emi Vitebergae. Illi autem, cum in animum suum in- duxissent Basileam in hoc ipso mercatu Lipsensi proficisci, et Lipsiae a me ccrto pro libris illis (ut ego promiseram) se accepturos pecuniam persuasum haberent, ego, nisi libros Viteberga iterum Lipsiam transmissos ipsis cum pudore reddere vellem, me alienó aere obruere cogebar. Quapropter, Amplissime et consul- tissime Domine Judex, Patrone omni reverentia colende, hac in parte me ex- cusatum habebis, siquidem, si promissiones me non decepissent, peregrino aere mihi utendum nunquam fuisset, neque ego tam insipiens sum, ut temere et for- tuito aliquo me conferam, priusquam aliquid de rebus necessarijs accipiendis cognovi. Hoc vero maxime me alioquin occupatum Lipsiam compulit, ut ad lite- ras mihi missas statim ibidem respondere possem, et ne unam rem pluribus per-ficerem vicibus, quam una commode perfici potuit. Quas quia adhuc expecto, T.
162
A. multis verbis non obruam, sed potius negociorum rationem habens, quam munus et officium impositum tibi quotidie facessunt, epistolam claudam, ea autem, quae tuo scitu digna sunt, in alterius epistolae argumentum reservabo.
Interim feliciter vale. Hoc tibi significandum duxi Pierium palinodjam cecinisse, et dominum doctorem Polycarpum Lyserum Vitebergae profiteri. De quo im- posterum plura. Iterum vale. Lipsiae Idibus Maij Anno 1593.
T. A. ad omnia obsequentissimus Stephanus Xylander Leutschoviensis
antis: Amplissimo et consultissimo Domino Joanni Hirschom, etc., Patrono suo omni observantia colendo
Leutschoviam
A tanács megjegyzése: 13. Julij Anno 1593.
55/6
reipublicae Leutschoviensi Judici
101.
Samuel Spielenberger a lőcsei főbírónak és a várost tanácsnak Gőrlilz, 1593. május 19.
Megkapta a tanács levelét, melyből értesült Paul Zeümer lőcsei kereskedő esetéről, amit nagyon sajnál. Pénzt viszont nem kapott, pedig nagy szegénysége miatt szüksége lenne ni Hallott továbbá a várost sújtó eseményekről is, Es patn3nusának, Plainer úrnak a haláláról.
A gyász a mellékelt verset irntta vele. Ha poétikai stúdiumaiban jobban előrehalad, jobbakat fog !mi.
S. P. D. Accepi literas vestras, Amplissimi Viri, Nonis Junij, pecuniam nul- lam accepi, sed expecto quotidie. Vices, de quibus scribitis, Pauli Zeümeri, nego- ciatoris vestri, doleo vehementer. Nec tamen vestra illa me fortuna magis affligit, quam dolor meus, paupertas et miseria, excruciat. Quoties attamen doleo, recreat me et reficit promissio vestra liberalissima, de qua nihil me unquam du- bitationis habuit. Statum praeterea reipublicae vestrae perturbatum, mortemque domini Platneri patroni mei praematuram lugeo. Luctus (ut uidebitis) excussit carmina. Carmina mea, ut boni aequique interim consulatis, oro, donec in studio poetices magis versatus, meliora dabo. Plura alias. Valete feliciter, Viri Amplis-simi. Actum in coenobio Gorlicensi 14. Calendae Junij Annj 1593.
Amplitudinis V. alumnus,