A véleménynyilvánítás szabadsága és a kisebbségi nyelvek használatának joga

A Bizottság elé került, az Egyezségokmány 19. cikkelyének megsértését panaszoló beadványok között szerepelnek a (kisebbségi) nyelvi jogok megsértésének megállapítását kérők is. A Bizottság a véleménynyilvánítás szabadságának tárgykörébe tartozónak tekinti a kisebbségi nyelvhasználat jogát a többségi nyelvével szemben, amelyet több, Kanadával szemben benyújtott panaszra adott válaszában is megerősített Kanada tíz tartományából kilencben a többség angol anyanyelvű, ezzel szemben Québecben a francia nyelvet beszélők aránya 82%.¹⁶⁹ A két népcsoport, az angolok és a franciák közötti viszony az 1970-es évek eleje óta egyre feszültebb,¹⁷⁰ amelyet a nyelvi jogaikért küzdő, québeci angol kisebbségnek a bizottsághoz benyújtott panaszai is jól illusztrálnak.A Singer c. Kanada ügy¹⁷¹ panaszosa a kanadai – francia nyelvi többségű – Québec tartomány angol nyelvi kisebbségéhez tartozott, Montrealban üzemeltetett nyomdát, megrendelői döntően, de nem kizárólag angol anyanyelvű kanadaiak voltak.

Singer több hivatalos értesítést is kapott a québeci hatóságoktól, amelyben felszólították, hogy az üzletén elhelyezett angol nyelvű feliratokat franciára cserélje le.

Az akkor hatályos Francia nyelvi charta (Charte de la langue française) egyértelműen tiltotta az angol nyelvű feliratokat, a későbbi szabályozás enyhített a szigoron, de mindmáig komoly szankciókra számíthatnak azok, akik kizárólag angol nyelven, a francia nyelvű változat feltüntetése nélkül helyeznek el táblát a nagyközönség által is

168 Emberi Jogok Bizottsága, Womah Mukong c. Kamerun ügy,1994. augusztus 10-i, 458/1991. sz.

vélemény, 9. 7. bek.

169 WOEHRLING,José: La constitution du Canada, la législation linguistique du Québec et les droits de la minorité anglo-québécoise. In: LEVRAT,Nicolas (szerk.): Minorités et organisation de l’État. Bruylant, Bruxelles, 1998, 561. o.

170 MOLNÁR István János: Kanada és a Québec-kérdés. LOGOD Bt, Budapest, 1996, 35. o.

171 Emberi Jogok Bizottsága, Singer c. Kanada. ügy,1994. augusztus 15-i, 455/1991. sz. vélemény.

frekventált helyeken, vagy más, a charta által tiltott módon kizárólag az angol nyelvet használják.¹⁷² A Bizottság megállapítása szerint az államnak ugyan joga van egy vagy több nyelvet hivatalosnak minősíteni, ám mindez nem zárhatja ki, hogy a közélet szféráján kívül bárki a saját választása szerinti nyelven fejezze ki magát. A fent említett québeci gyakorlatot a Bizottság az Egyezségokmány 19. cikkelyébe ütközőnek találta.

A québeci Francia nyelvi charta diszkriminatív jellegét állították a Bizottság által együtt tárgyalt Ballantyne, Davidson, McIntyre c. Kanada ügy¹⁷³ angol anyanyelvű panaszosai is. Ballantyne és Davidson ruha és festménykereskedelmet folytatott, döntően angol nyelvű vásárlóközönségüket pedig a kezdetektől fogva angol nyelvű feliratokkal próbálták megnyerni. McIntyre temetkezési vállalkozásából élt, 1988-ban a „Francia nyelvbizottság” (Commission de la langue française) vizsgálóbiztosától értesítést kapott, amelyben közölték vele, hogy az angol nyelvű, „Kelly Funeral Home” („Kelly temetkezési vállalat”) felirat, amelyet cége területén helyezett el, a Francia nyelvi charta rendelkezéseibe ütközik. Felszólították, hogy 15 napon belül írásban tájékoztassa a biztost a helyzet rendezése és a hasonló események elkerülése érdekében tett intézkedéseiről. A panaszos ezt követően eltávolította a feliratot.¹⁷⁴ A Bizottság előtt a panaszosok a québeci nyelvtörvény 58. cikkében foglalt rendelkezéseket támadták. (A törvény ezen – később alkotmányellenesnek minősített – szakaszának többszöri módosítását követően, a 2005-ben hatályos szabályozás értelmében a nyilvános feliratokat és a kereskedelmi reklámokat francia nyelven kell elkészíteni, ugyanakkor a francia mellett más nyelvi változat is megengedett, amennyiben a francia felirat nyilvánvalóan hangsúlyosabb módon kerül feltüntetésre.

A kormány rendelettel megjelölhet olyan „területeket, eseteket, feltételeket vagy helyzeteket”, ahol csak franciául, vagy a felirat francia változatának hangsúlyosabb

172 Lásd a Francia nyelvi chartát, a „Francia nyelv ügyeinek québeci hivatala” (Office québecoise de la langue française) honlapján: http://www.olf.gouv.qc.ca/ A québeci nyelvhasználattal kapcsolatban lásd még: M^OLNÁR István János: Kanada és a Québec-kérdés… 112-117. old; valamint W^OEHRLING,José: i. m.

575-630. o.

173 Emberi Jogok Bizottsága, Ballantyne, Davidson, McIntyre c. Kanada ügy, 1993. május 5-i, 359/1989, és 385/1989. sz. vélemény.

174 McIntyre egy 100 éve alapított céget vezetett, amelynek 25 éve állt az élén. Övé volt az egyetlen angol nyelvű temetkezési vállalkozás, amely a 15 600 fős város 5 600 angol anyanyelvű lakosát szolgálta ki. Emberi Jogok Bizottsága, Ballantyne, Davidson, McIntyre c. Kanada ügy, 1993. május 5-i, 359/1989, és 385/1989. sz. vélemény, 2. 3. bek.

megjelenésével, vagy egyedül idegen nyelven lehet közzé tenni a kereskedelmi reklámfeliratokat.¹⁷⁵)

A Bizottság előtti eljárásban a kormány álláspontjának indokolására felhozott érvei szerint az 1763-óta lezajlott történelmi események bőségesen igazolták azt, hogy a francia nyelvet használók nyelvük és kultúrájuk védelmét igényeljék. A kormány a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a kisebbségek saját nyelvük használatához való jogát deklaráló 27. cikkelyében foglaltakra is hivatkozott,¹⁷⁶ ugyanakkor utalt arra is, hogy amennyiben megállapítást nyer, hogy a Kanadában többséget alkotó angol nyelvet beszélők is hivatkozhatnának a 27. cikkelyre, emlékeztetett arra, hogy az Egyezségokmány előkészítő anyagai (travaux préparatoires) szerint a cikkely megfogalmazásának célja a sajátos nyelvi jogok különösen az oktatás, az igazságszolgáltatás, a közigazgatás, terén, illetve a kulturális és vallási intézményekben megvalósuló védelme volt. Mindezekből a kormány szerint az következett, hogy kereskedelmi reklámokra és az üzleti nevekre nem vonatkozik a 27. cikkely, még akkor sem, ha egyébként megállapítható lenne az alkalmazhatósága. A québeci kormány egy – közép-európai jogász számára – nem feltétlen pozitív csengésű kifejezéssel illetett gyakorlatot is elfogadhatóak tartott, – és elfogadhatónak tart ma is – a francia nyelv védelmében: ez a „franciásítás” (francification, angolul Frenchification) intézménye, amelyet szintén a már említett Francia nyelvi charta tesz kötelezővé. A kifejezés a francia nyelv minden területen, tehát a kultúrán és a közigazgatáson keresztül az üzleti életben is alkalmazandó gyakorlatot takarja, amelynek célja a francia nyelv kötelező és szinte kizárólagos használatának a mindennapok nyelvhasználati gyakorlatába való

175 Québec tartomány Francia nyelvi chartájának 2005. július 1-i hatályos szövege a következő: „58. A köztéri hirdetésnek és a kereskedelmi reklámozásnak franciául kell történnie. Hirdetés két nylven: Történhet egyszerre franciául és egy más nyelven, feltéve, hogy a francia változat határozattan túlsúlyban szerepel. A kormány választása: A kormány ugyanakkor rendeletben meghatározhatja azokat a helyeket, esteket és feltételeket, ahol, és amikor a köztéri hirdetés és a kereskedelmi reklám kizárólag francia nyelven, vagy a francia nyelvű változat túlsúlya nélkül, vagy kizárólag idegen nyelven helyezhető el.” Forrás: A québeci kormány honlapja: http://www.gouv.qc.ca ; http://www2.publicationsduquebec.gouv.qc.ca/dynamicSearch telecharge.php?type=2&file=%2F%2FC_11%2FC11.htm (2005. augusztus 15.)

176 Az Egyezségokmány 27. cikke szerint: „Olyan államokban, ahol a nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.”

átültetése. Az érvelés szerint a charta mindenkit egyenlőként kezel, aki reklámozni kíván Québecben, és a panaszosok nem tudták bizonyítani, hogy őket a többi kereskedőtől eltérő bánásmódban részesítették volna. A québeci kormány ugyanakkor rámutatott, „hogy a nyelvi szférában a de facto egyenlőség fogalma eleve kizárja a tisztán formális egyenlőséget, és szükségessé teszi az eltérő bánásmód alkalmazását, hogy az eltérő helyzetek közötti egyensúlyt helyreállító eredményre lehessen jutni.”¹⁷⁷ Mindez a kormány szerint megerősíti, hogy Francia nyelvi charta nem más, mint megfontolt jogi válasz a québeci társadalom sajátos körülményeire, amelynek következtében Észak-Amerikában az angol nyelv fölényével, valamint az ebből következő társadalmi-gazdasági és politikai nyomással szemben a „franciásítás” (francification, Frenchification) mindmáig kiemelt szerepet élvez.¹⁷⁸ A québeci kormány érvelésében utalt arra, hogy a nyelv szimbolikus értéke a kollektív önazonosság kifejezőjeként a legerősebb eszköze a francia nyelvet beszélők kulturális identitása megőrzésének, ezért a hirdetések által közvetített nyelvi kép fontos eleme a nyelv használatával kapcsolatos szokások és viselkedési formák fenntartásának. E célt az Egyezségokmány rendelkezéseivel összeegyeztethetőnek tartotta, annál is inkább, mert a francia nyelvet védő jogi szabályozás kényes egyensúlyt teremt a két nyelvi közösség között, amelyek egyike, (az angol nyelvi közösség) állami szinten és a kontinensen is domináns demográfiai helyzetben van.¹⁷⁹

A Bizottság véleményében megállapította, hogy az Egyezségokmánnyal nem egyeztethető össze a kereskedelmi célú véleménynyilvánításnak az általa biztosított

177 Emberi Jogok Bizottsága, Ballantyne, Davidson, McIntyre c. Kanada ügy, 1993. május 5-i, 359/1989, és 385/1989. sz. vélemény, 8. 7. bek.

178 A kanadai Francia nyelvi charta a közigazgatási állások betöltésének feltételéül szabja a francia nyelv megfelelő ismeretét. E kérdés napjaink Európájában is aktualitással bír, 2005-ben az Európai Unió tagságára törekvő Romániában kisebbségi polgármestert büntettek meg azért, mert a városában többséget alkotó nemzetiség nyelvének ismeretét követelte meg a közigazgatási állások betöltéséhez…

(2005. július 22-én a romániai Diszkriminációellenes Tanács 32 500,- forintnak megfelelő pénzbírságot szabott ki Ráduly Róbert, a 84 %-ban magyar lakosságú Csíkszereda polgármestere ellen, mivel a polgármesteri hivatal álláshelyeire való jelentkezőktől a magyar nyelv ismeretét is megkövetelte.) Forrás:

Megbüntették Csíkszereda polgármesterét. Index, 2005. augusztus 12, 15:05.

http://index.hu/politika/kulfold/csikszer0812/?print (2005. augusztus 16.)

179 Emberi Jogok Bizottsága, Ballantyne, Davidson, McIntyre c. Kanada ügy, 1993. május 5-i, 359/1989, és 385/1989. sz. vélemény, 8. 8. bek.

jogok köréből való kizárása, nem ismeri el tehát a véleménynyilvánítás egyes megjelenési formái között való különbségételt. A korlátozások jogszerűségéhez a törvény általi szabályozásuk mellett mások jogainak védelme érdekében való szükségességük is alapfeltétel. Jelen esetben a „mások jogai” kifejezés a 27. cikk értelmében a kanadai francia nyelvű kisebbség jogait foglalhatja magában, amely saját nyelvük használatára jogosítja fel őket, és amelyet nem veszélyeztethet másoknak a franciától eltérő nyelven történő kereskedelmi reklámozáshoz való joga.

Következésképpen a Bizottság nem tartotta szükségesnek az angol nyelvű reklámozás, a kanadai francia nyelvű csoport sebezhető helyzetének védelme érdekében történő megtiltását, egyben javaslatot tett arra, hogy a törvény megengedhetné a kétnyelvű feliratok elhelyezését.¹⁸⁰ Végkövetkeztetésként kimondta: „Egy állam megjelölhet (választhat) egy vagy több hivatalos nyelvet, de ez nem zárhatja ki a közélet területén kívül, a saját elhatározás alapján választott nyelven való (ön)kifejezés szabadságát.”¹⁸¹ Jelen esetben a Bizottság kimondta az Egyezségokmány 19. cikkelyének sérelmét, a szükségszerűség hiánya miatt. A különvéleményeket megfogalmazók elsősorban a kisebbségi jogokat érintő 27. cikkellyel kapcsolatosan fejtették ki álláspontjukat, különösen az angol nyelvű lakosság kisebbségként való elismerése, illetve a 27. cikkely alkalmazhatóságát illetően. Birame Ndiaye különvéleménye szerint a Bizottságnak el kellett volna fogadnia a québeci kormány érvelését, amelyben a Francia nyelvi chartának a francia nyelvű közösség „nyelvi biztonságát” védő intézkedéseit kisebbségi jogként határozta meg,¹⁸² Kurt Herndl különvéleménynében viszont a 27. cikk alkalmazhatatlansága mellett érvelt. Szerinte a kérdés nem a panaszosok kisebbséghez való tartozásának eldöntése volt, hanem csupán a 19. cikkely hatályának meghatározása, nevezetesen, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága vajon kiterjed-e a kereskedelmi reklámtevékenységre.¹⁸³

180 A javaslatot később beépítették a Francia nyelvi chartába, lásd fentebb.

181 Emberi Jogok Bizottsága, Ballantyne, Davidson, McIntyre c. Kanada ügy, 1993. május 5-i, 359/1989, és 385/1989. sz. vélemény, 11. 4. bek.

182 Emberi Jogok Bizottsága, Ballantyne, Davidson, McIntyre c. Kanada ügy, 1993. május 5-i, 359/1989, és 385/1989. sz. vélemény, Birame Ndiaye különvéleménye, Appendix B, 5. bek.

183 Emberi Jogok Bizottsága, Ballantyne, Davidson, McIntyre c. Kanada ügy, 1993. május 5-i, 359/1989, és 385/1989. sz. vélemény, Kurt Herndl különvéleménye, Appendix C, 2. bek.

A Bizottság véleményeit értékelve megállapítható, hogy a kisebbségi jogok és a véleménynyilvánítás szabadságának az Emberi Jogok Bizottsága előtt felmerült kérdéseire adott válaszok jól példázzák a probléma összetettséget. A Bizottság, és a különvéleményt megfogalmazók is óvakodtak attól, hogy valamiféleképpen definiálják a kisebbség fogalmát, ugyanakkor megállapítható, hogy érvelésükben nem utasították el a valamelyik közösséghez tartozó személyek jogainak kollektív jogként való felfogását.¹⁸⁴ Elmondhatjuk, hogy ebben a tekintetben az Emberi Jogok Bizottsága az Emberi Jogok Európai Bíróságánál kevésbé visszafogottan tárgyalja a kisebbségi jogokkal, illetve a kisebbségek meghatározásával kapcsolatban felmerülő kérdéseket.

2.1.2.3. A véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása a közerkölcs