A véleménynyilvánítás szabadsága és az anyanyelv használatához való jog

A nemzeti kisebbségek védelme ugyanakkor nem korlátozható a kisebbségvédelmi egyezményekre. A médián keresztül történő oktatás és nevelés, – amelyet Antonio Perotti a multikulturális társadalmakban alapvető fontosságúnak tart – valamint a kisebbségek hozzásegítése a tömegkommunikációs eszközökhöz, elősegítheti a kisebbségek jogainak a többségi társadalommal való elfogadtatását.³¹² A jogi eszközöket számba véve megállapítható, hogy a kisebbségek védelmét az 1945 utáni egyetemes nemzetközi jog csupán az egyéni emberi jogok védelmén belül tartja

309 A II. világháborút követően a kisebbségek jogaira való utalás a kétoldalú megállapodásokon kívül csupán a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 27. cikkében lelhető fel, ott is kisebbségekhez tartozó személyek jogait határozza meg.

310 Lásd: az ENSZ Közgyűlésének 1992. december 18-án elfogadott 47/135. sz. határozatát amely „A nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek (kiemelés P. Cs.) jogainak nyilatkozata” címet viseli.

311 A teljesség igénye nélkül itt kell megemlíteni az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1201 (1993) sz. ajánlását, valamint az EBEÉ 1990. évi koppenhágai nyilatkozatát. A kisebbségvédelem eszközei közül nem hagyható természetesen figyelmen kívül az Európa Tanács keretén belül született Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája, vagy a Nemzeti Kisebbségek Védelmének Európai Keretegyezménye, amelyek nemzetközi szerződésként valódi kötelezettségeket rónak a részes államokra.

312 PEROTTI,Antonio: Plaidoyer pour l’interculturel. Az Európa Tanács kiadványa, Strasbourg, 1994, 114.

o.

megvalósíthatónak. Az egyéni emberi jogvédelem területén kell tehát keresnünk azokat az eseteket, amelyek érintik a kisebbségek jogait (olykor általuk kollektívnek minősített jogokat is). Az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlata jó néhány olyan esetet ismer, amikor a hátrányos megkülönböztetés kapcsán (például Belga nyelvi-ügy) a kisebbségek jogai is szóba kerülhettek, ugyanakkor e kérdések mindig közvetetten, más jogok védelme kapcsán merültek fel.³¹³ Ilyen jogok a szólás, a véleménynyilvánítás vagy a gyülekezés szabadsága, amelyek korlátozása bizonyos földrajzi-történelmi helyzetekben különösen súlyosan érintheti a „kisebbséghez tartozó személyeket”. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához napjaink etnikai konfliktusaival kapcsolatosan beérkezett kérelmek közül több is kiragadható, de különös figyelmet érdemelnek azok, amelyek benyújtói jogaik Törökország általi megsértését sérelmezték a Bíróság előtt. Ezen ügyek hátterében gyakran állnak olyan állami intézkedések, amelyek az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10., a véleménynyilvánítás szabadságát biztosító cikkelyében biztosított jogokkal kapcsolatosak. Az Európai Uniós tagságra pályázó Törökország súlyos emberi jogi problémák terhét cipeli, amelyek egy része az ország keleti részén élő kurd lakosság elleni fegyveres akciók, valamint igazságszolgáltatási aktusok következménye. (Jóllehet, az utóbbi években a török állam komoly erőfeszítéseket tett az emberi jogok szigorúbb betartása érdekében, a Bíróság az Európa Tanács és az Európai Unió által is szorgalmazott³¹⁴ 2001. évi alkotmánymódosítások³¹⁵ ellenére gyakran hoz az országgal szemben elmarasztaló ítéletet.) Általában is elmondható, hogy az államok, eljárásuk során gyakran nyúlnak a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásának eszközéhez,

313 Az általános diszkrimináció-tilalom a még hatályba nem lépett 12. Kiegészítő jegyzőkönyvben került megfogalmazásra.

314 Lásd: az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 1256 (2001). számú határozatát, az Európai Unió Tanácsának 2001. március 8-i, 2001/235/CE sz. határozatát, (Európai Unió Hivatalos Lapja 2001/03/24, L 085. szám, 0013-0023. old), valamint a Bizottság COM(2001) 700 final-SEC(2001) 1756; és COM(2002) 700 final-SEC(2002) 1412. sz. jelentéseit.

315 Törökország nem utolsó sorban az Európai Unióhoz való csatlakozás követelményeként jogharmonizációs programja keretében 2001-ben több, a kisebbségek jogait is érintő jogszabályt módosított, köztük az Alkotmányt, az oktatásról, illetve a médiákról szóló törvényeket. Az Alkotmánynak a török kormány által kiadott francia és angol nyelvű fordítását lásd a:

http://www.byegm.gov.tr, kommentárját L^ECLERC, Jacques: „Turquie” in: L’aménagement linguistique

dans le monde, Québec, TLFQ, Université Laval, 2003. október 29,

http://www.tlfq.ulaval.ca/axl/asie/turquie.htm, (2003. december 11). c. honlapon.

amely egy jogaiért vagy jogi elismeréséért küzdő kisebbség (illetve tagjai) számára adott esetben súlyos szankciót jelenthet. A hozzávetőlegesen 10-12 millió fős kurd nemzetiségű lakosság kollektív jogait Törökország nem ismeri el, a kisebbségeket érintő egyéni jogok kiterjesztésére a már említett alkotmánymódosítás, valamint a folyamatban lévő jogharmonizáció során napjainkban kerül sor, amelynek keretében ma már elvi lehetőség nyílik a magánéletben, – és korlátozott módon – az oktatásban történő nyelvhasználatra,³¹⁶ valamint egyes sajtótermékek, vagy művészeti kiadványok kisebbségi nyelven történő kiadására.³¹⁷ (A török nyelvi jogokat illetően említésre méltó az 1983. október 19-i 2932. sz. törvény 3. cikkelye (1) bekezdése, amelynek értelmében „A török állampolgárok anyanyelve a török.” A (2) bekezdés szerint „Tilos a törökön kívül más nyelv anyanyelvkénti használata…”³¹⁸ Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a 2001. évi alkotmánymódosításokat követően is hatályos az Alkotmány 42.

cikkelyének (9) bekezdése, amely kimondja: „A török állampolgárok számára anyanyelvként nem oktatható más nyelv, mint a török…”³¹⁹, a kurd nyelvet azonban a reform óta oktathatják. Az 1983. október 19-i 2932. sz. törvény 2. cikkelye értelmében az oktatásban, a tudományos kutatás területén és a közintézmények kiadványaiban használhatók a Törökország által elismert államok első hivatalos nyelvén kívüli nyelvek is, (ezt egyébként a hivatkozott törvény alapesete tiltja…) amennyiben olyan nemzetközi szerződés rendelkezik efelől, amelynek Törökország részes állama.³²⁰)

Az országban zajló kisebbségi konfliktus (amelynek során a kelet-törökországi területeken rendkívüli állapot kihirdetésére is sor került) hatásai túlmutatnak Törökország területén, a szélsőséges csoportok (napjainkra már egyre ritkább) akciói a nemzetközi biztonságra is veszélyt jelentenek. A kisebbségvédelem hiánya, illetve a kisebbségek létének tagadása tehát bizonyos esetekben forrása lehet a nemzetközi

316 2002. augusztusától engedélyezett az iskolákban a kurd nyelv oktatása. A külföldi nyelvek oktatásáról szóló törvény módosítása lehetővé teszi, hogy olyan nyelven is tartsanak különórákat, amelyet a török állampolgárok a mindennapi életben hagyományosan használnak. A kérdésről bővebben lásd: A török kormánynak a jogharmonizációról kiadott hírlevelét, http://www.byegm.gov.tr/on-sayfa/uyum/uyum-inglizce-59hukumet.htm (2004. január 24.), valamint: LECLERC, Jacques: i. m. 7. 3. pont.

317 Ennek feltételeiről és gyakorlatáról lásd: LECLERC, Jacques: i. m. 6. 2. pont.

318 Lásd: L^ECLERC, Jacques: i. m. 6. 3. pont.

319 A Török Köztársaság Alkotmánya, 42. cikk, (9) bek. http://www.byegm.gov.tr (2004. január 24.)

320 Lásd: LECLERC, Jacques: i. m. 6. 3. pont.

terrorizmusnak, amennyiben az említett csoportok radikalizálódnak. A probléma megoldását kereshetnénk a kollektív kisebbségi jogok kiterjesztésének területén is, ám a török állam felfogását és jogrendszerét ismerve minderre igen kevés az esély, annál is inkább, mivel – amint már fent említésre került – nincs sem kötelező szabály, sem nagyhatalmi gyakorlat a nemzeti kisebbségek kollektív jogainak elismerésére nézve. Az uniós csatlakozás feltételeinek teljesítése mellett ugyanakkor az Európa Tanács által, a demokratikus folyamatok elősegítése érdekében támasztott ajánlások között szerepel az európai kisebbségvédelmi eszközök ratifikációja,³²¹ amely lényeges elmozdulást jelenthetne a kisebbségek elismerése felé, amennyiben Törökország ratifikálná azokat.

Mindebből az következik, hogy a kisebbségek jogainak védelmét, és ezen keresztül a nemzetközi biztonságra veszélyt jelentő helyzetek megoldását az egyéni emberi jogok terén is keresnünk kell.

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének kontrollmechanizmusát ellátó Emberi Jogok Európai Bírósága előtti ügyeket vizsgálva levonható a következtetés, amely szerint a kisebbségek elleni hátrányos megkülönböztetés gyakran az egyéni emberi jogok, mint például a szólás vagy a véleménynyilvánítás szabadsága sérelmének köntösében jelenik meg, ezáltal a Bíróságnak az említett tárgykörben hozott elmarasztaló ítéletei következményeként esetlegesen megvalósuló állami gyakorlat- vagy jogszabály-változtatások nem csupán az Egyezmény betartásának és betartatásának sikerességét bizonyíthatják, de fontos lépéseket jelenthetnek a kisebbséghez tartozó személyek jogainak biztosítása, illetve a kisebbségek elismerése felé is. A Bíróságnak az Egyezmény 10. cikkelyével kapcsolatos ítélkezési gyakorlata bőségesen kínál olyan eseteket, amelyek a fentiek alátámasztására szolgálnak.

321 Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1256 (2001) sz. határozata 16. bekezdésének l) pontjában a török hatóságok számára ajánlásként fogalmazta meg a Nemzeti Kisebbségek Védelmének Európai Keretegyezményében, valamint a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában megfogalmazott elvek megvizsgálását az említett egyezmények aláírása és ratifikálása céljából, valamint abból a célból, hogy alkalmazzák a bennük megfogalmazott elveket a különféle Törökországban élő etnikai csoportokat illetően.