A művészet, a vallási meggyőződés és a közerkölcs kapcsolata

A strasbourgi ítélkezési gyakorlat szolgáltat jó néhány olyan esetet is, amelyek során a közerkölcsre való hivatkozás a vallási meggyőződés, vagy a művészet szabadságán keresztül kapcsolódik össze a véleménynyilvánítás szabadságának kérdéseivel. A művészi szabadságra való hivatkozás és az alkotások erkölcstelennek, illetve erkölcsösnek ítélése az egyes ügyekben gyakran egyszerre van jelen, a két fogalom szorosan összefügg, így ezek együttes tárgyalása indokolt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága többek között az Otto-Preminger-Institut c. Ausztria, a Wingrove c. Egyesült Királyság,²⁹⁰ valamint a Müller és mások c. Svájc ügyben²⁹¹ szembesült olyan, a nemzeti hatóságok által hozott engedélyezési eljárási határozatokkal, amelyek istenkáromló, illetve a katolikus vallást gyalázó filmek, vagy az utóbbi esetben egy, emberek és állatok fajtalankodását ábrázoló kiállítás képeinek elkobzását érintették. A panaszosok minden esetben a 10. cikket hívták fel védelmükre, a kormányok pedig a vallásgyalázást tiltó törvényekre, vagy a nemzeti hatóságok határozataiban megfogalmazott közerkölcs sérelmére hivatkoztak, amely indokolhatja a tárgyalt szabadságjog korlátozását. Az elsőként említett, precedensértékű ítélet egy a XIX. században (1894-ben) született történet modern filmes feldolgozását érintette, amelynek eredeti szerzőjét 1895-ben

„vallás elleni bűncselekmény” miatt elítéltek. Az 1985-ben egy osztrák filmvállalat által a nagyközönség számára nyilvánosan is meghirdetett bemutatási időpontot megelőzően az Innsbrucki Egyházmegye keresetére az ügyész „vallási tanok becsmérlése”²⁹² miatt eljárást indított, és a tervezett első előadás előtti napon megejtett, bíró által is ellenőrzött zártkörű vetítést követően az osztrák Médiatörvény

290 CEDH, Otto-Preminger-Institut c. Ausztria ügy, 1994. szeptember 20-i ítélet; CEDH, Wingrove c.

egyesült Királyság ügy, 1996. október 22-i ítélet.

291 CEDH, Müller és mások c. Svájc ügy, 1988. május 24-i ítélet.

292 Az osztrák Büntető Törvénykönyv 188. § szerint: „Herabwürdigung religiöser Lehren: Wer öffentlich eine Person oder eine Sache, die den Gegenstand der Verehrung einer im Inland bestehenden Kirche oder Religionsgesellschaft bildet, oder eine Glaubenslehre, einen gesetzlich zulässigen Brauch oder eine gesetzlich zulässige Einrichtung einer solchen Kirche oder Religionsgesellschaft unter Umständen herabwürdigt oder verspottet, unter denen sein Verhalten geeignet ist, berechtigtes Ärgernis zu erregen, ist mit Freiheitsstrafe bis zu sechs Monaten oder mit Geldstrafe bis zu 360 Tagessätzen zu bestrafen.” http://www.uni-salzburg.at/ssk/docs/stgb/stgb188_191.htm#top (2005. július 31.)

rendelkezései alapján elrendelte a film lefoglalását.²⁹³ A Tartományi Bíróság ítélete szerint a film, amely Istent szenilis és impotens idiótaként, Szűz Máriát gátlástalanul szemérmetlen nőszemélyként, a római katolikus vallás egyik legfontosabb misztériumát, az eucharisztiát nevetség tárgyaként ábrázolta, „más jogilag védett javak”-at sértett, amelyeket az Alkotmány fogalmaz meg. Ítélete szerint a művészet szabadsága nem korlátlan, szemben állnak vele az Alkotmány által védett egyéb jogok, mint a lelkiismereti és vallásszabadság (a hit és meggyőződés szabadsága), valamint a renden és tolerancián alapuló társadalmi élet szükségessége. A bíróság indokolása szerint a Büntető Törvénykönyvbe ütközés önmagában nem feltétlenül indokolná az alaptörvényben is biztosított művészeti szabadság korlátainak sérelmét, jelen esetben a film provokatív, egyházellenes mivolta miatt a művészet szabadságának engednie kellett más „jogilag védett javak” javára.²⁹⁴

Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti eljárásban a kérelmező társaság azt kifogásolta, hogy a film kópiájának elkobzása sértette a 10. cikkben foglalt jogaikat. A Bíróság a törvényben meghatározottságot megállapította, ítélete szerint az osztrák jogot helyesen alkalmazták az innsbrucki igazságszolgáltatási szervek, amikor is a művészi szabadsághoz való jog és a vallásos meggyőződés tiszteletéhez való alkotmányos jog közötti egyensúlyt próbálták megtalálni. Ami a kérelmező jogaiba történt beavatkozás céljának jogszerűségét illeti, a Bíróság szerint „A vallásukat gyakorló személyeknek, tartozzanak bár a vallási többséghez vagy egy vallási kisebbséghez, számítaniuk kell a kritikára. Tolerálniuk kell, és el kell fogadniuk vallásuknak mások által történő elutasítását, sőt a vallásukkal szemben ellenséges elméletek propagálását is.

Ugyanakkor az a mód, ahogyan a hitvallásokat és vallási elméleteket kritizálják vagy tagadják, olyan kérdés, amely az állam felelősségét alapozhatja meg, nevezetesen, hogy

293 Hasonló, vallási köntösben megjelenő, erotikus elemeket blaszfémiával ötvözőnek minősített film bemutatásához szükséges engedélyek megtagadása volt a tárgya a Bíróság Wingrowe c. Egyesült Királyság ügyben hozott ítéletének, amelyben a strasbourgi fórum ismételten megerősítette fent kifejtett álláspontját, amely szerint: „általánosságban nagyobb mérlegelési lehetőséggel bírnak az államok abban az esetben, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát szabályozzák olyan kérdésekben, amelyek alkalmasak a belső meggyőződések megsértésére az erkölcs, és különösen a vallás területén. CEDH, Wingrove c. Egyesült Királyság ügy, 1996. október 22-i ítélet, 58. bek.

294 CEDH, Otto-Preminger-Institut c. Ausztria ügy, 1994. szeptember 20-i ítélet, 16. bek.

a vallásukat gyakorlók számára biztosítsa a 9. cikk által garantált jogok nyugodt gyakorlását.”²⁹⁵ A tiroli hatóságok által foganatosított intézkedések, amelyek a vallásos tisztelet tárgyai ellen irányuló, „jogos felháborodást keltő” cselekmények megszüntetésére irányultak, az osztrák Btk-n alapultak. Mindezekre tekintettel a Bíróság a beavatkozás célját az Egyezmény 10. cikke 2. bekezdésének megfelelően jogszerűnek minősítette, mások jogai védelme érdekében. A Bíróság, a beavatkozás demokratikus társadalomban való szükségességéről adott indokolásában megerősítette az erkölcsről korábbi ítéleteiben kikristályosodott álláspontját. Szükségesnek ítélte, hogy a demokratikus társadalmakban a vallásos tisztelet tárgyai elleni jogellenes támadásokat szankcionálják vagy megelőzzék, továbbá megjegyezte, hogy „minden megszabott

»formaság«, »feltétel«, »korlátozás« vagy szankció arányos lehet a követendő cél érdekében.”²⁹⁶ A Bíróság az elkobzást és a lefoglalást is, a korábban már említett közfelfogásra való nemzeti bírói hivatkozást elfogadva egyezménykonformnak minősítette.²⁹⁷

A Bíróság döntése nem talált egyértelmű fogadtatásra, a fenntartásokkal élők által megfogalmazott kritikák közül megemlítendő, hogy az ítélet megszületésekor még működött Emberi Jogok Európai Bizottsága volt tagja, Jean-Claude Geus szerint a Bíróság jelen ítéletében a többségi vallások védelme mellett állt ki, amelynek értelmében „a kifejezés szabadsága csak akkor lenne szabad, ha az nem zavarná a többséget”²⁹⁸. Álláspontját Pettiti bírónak a Wingrowe c. Egyesült Királyság ügyhöz²⁹⁹ fűzött párhuzamos véleményével támasztotta alá, amelyben a francia bíró a következőképpen fogalmazott: „Mások jogainak a 10. cikkely 2. bekezdése szerinti értelmezése nem korlátozódhat a hívők vagy filozófusok kizárólag egyetlen csoportja, vagy az

295 Ítélet, 47. bek.

296 Ítélet, 49.bek.

297 Ítélet, 56. bek.

298 GEUS,Jean-Claude: Quelle liberté d’expression pour l’artiste? In: SALVIA,Michele de; VILLIGER,Mark E. (szerk.) The Birth of European Human Rights Law / L’éclosion du Droit européen des Droits de l’Homme. Liber Amicorum, Studies in honour of / Mélanges en l’honneur de Carl Aage Nørgaard.

Nomos, Baden-Baden, 1998, 87. o.

299 CEDH, Wingrove c. Egyesült Királyság ügy, 1996. október 22-i ítélet.

említettek többsége jogainak védelmére.”³⁰⁰ Utóbbi kijelentés álláspontom szerint nem ellentétes a Bíróság által az Otto-Preminger Institut c. Ausztria ügyben megfogalmazottakkal, ugyanis a Bíróság az ítélet már említett 47. bekezdésében kifejezetten utalt arra, hogy a többségi vallások képviselőinek el kell fogadniuk, illetve tolerálniuk kell vallásuknak mások általi elutasítását, valamint az azzal ellentétes elméletek propagálását is.³⁰¹ Szintén ellentétes véleményének adott hangot François Rigaux, a Louvain-i Katolikus Egytem emeritus prosfesszora, aki szerint amennyiben két alapjog között merül fel konfliktus, nincs logikus magyarázat arra, hogy az egyik jog a másik rovására érvényesüljön, éppen ellenkezőleg, a 10. cikk és a benne foglalt korlátozási lehetőség esetében az állam beavatkozási lehetőségét megszorítóan kell értelmezni. Ennélfogva a szabadság kell, hogy legyen az alapelv, a korlátozás pedig a kivétel.³⁰² Guy Haarscher a többségi álláspontot megfogalmazó bírákkal egyetértve az ítéletet úgy értelmezte, mint amely a meggyőződés szabadságát helyezi a véleménynyilvánítás szabadsága fölé, és amely jogot teremt arra, hogy ne sérüljön az emberek vallásos meggyőződéséhez való joga olyan filmek által, amelyek megtekintése egyébként nem kötelező.³⁰³ Paul Mahoney álláspontja szerint az államok széles mérlegelési jogosultsággal rendelkeznek ebben a kérdésben, a 10. cikkely pedig megállapítja a blaszfémiát büntetni rendelő jogszabályok korlátait, amelyet ebben az esetben nem lépett át a bepanaszolt Ausztria.³⁰⁴

300 PETTITI bírónak a Wingrove c. Egyesült Királyság-ügy, 1996. október 22-i ítéletéhez fűzött párhuzamos véleménye, 22. bek.

301 Lásd: fentebb.

302 RIGAUX,François: i. m. 409. o.

303 HAARSCHER,Guy: Le blasphémateur et le raciste. In: Revue trimestrielle des droits de l’homme, No. 23.

1995. július 1, 419. o.

304 M^AHONEY, Paul: Hozzászólás az Emberi Jogok Európai Egyezményéről 1993. szeptemberében Budapesten tartott nemzetközi konferencia vitájához. In: 8^e Colloque international sur la Convention européenne des droits de l’homme. Éditions du Conseil de l’Europe, Strasbourg, 1996, 83. o.

3.1.2. Exkurzus: A kisebbségvédelem és a véleménynyilvánítás jogának