Alkotmánybíró megsértése – a sajtóban

A közelmúltban a Moldovai Köztársasággal szemben, az Amihalachioaie-ügyben⁵²¹ született ítélet tovább árnyalja a bíróságokkal szemben megfogalmazható kritika határaival kapcsolatos strasbourgi álláspontot. Az ügy panaszosa, Gheorghe Amihalachioaie a moldáv Alkotmánybírósággal szemben fogalmazott meg éles hangú kritikát, amiért az alkotmányellenesnek minősített egy jogszabályt, amelynek értelmében minden Moldáviában bejegyzett ügyvéd számára kötelezővé tették volna a panaszos által elnökölt „Moldáviai Ügyvédek Egyesületébe” való belépést. G.

Amihalachioaie-val egy helyi újságíró készített telefonos interjút, amelyet később egy

519 Gölcüklü bíró különvéleménye, 6. bek.

520 D^UTERTRE, Gilles: Key case-law extracts, European Court of Human Rights. Council of Europe Publishing, Strasbourg, 2003, 585. o.

521 CEDH, Amihalachioaie c. Moldova ügy, 2004. április 20-i ítélet.

gazdasági folyóiratban írott formában tettek közzé. A panaszos által elmondottakat tartalmazó cikk szerint az Alkotmánybíróság döntése következményeképpen Moldáviában teljes anarchia fog megvalósulni az ügyvédi szakmában. Az Alkotmánybíróságról szóló megállapításai – amelyek miatt az eljárás megindult ellene – a következőképpen hangzottak: „Az Alkotmánybíróság döntése következtében teljes anarchia fog létrejönni az ügyvédi hivatás terén” (…) feltevődik a kérdés: Vajon az Alkotmánybíróság alkotmányos-e?” Sérelmezte továbbá, hogy a legfőbb bírói testület nem vette figyelembe az Ügyvédek Egyesülete által hivatkozott, a strasbourgi esetjogból vett példákat, és kijelentette: „Valószínűleg az Alkotmánybíróság bírái az Emberi Jogok Európai Bíróságát nem tartják illetékes hatóságnak (autoritásnak). Azt kell vélelmeznem, hogy öt év alatt több tapasztalatot szereztek mint a strasbourgi bírák ötven év alatt? Természetesen tájékoztatni fogjuk az Európa Tanácsot, hogy Moldova nem tartja tiszteletben az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatát és elvárásait.”⁵²² Az Alkotmánybíróság a moldovai jogszabályok értelmében jogosult az őt ért rágalmazás esetén eljárást indítani az elkövető ellen, amelyet meg is tett; ennek eredményeképp a panaszost fent idézett kijelentései miatt 36,- eurónak megfelelő moldáv lejben kiszabott „igazgatási bírság” megfizetésére kötelezték. Az Alkotmánybíróság jogerős döntése ellen a moldáv eljárásjog szerint nem volt lehetőség fellebbezésre, így jogorvoslatot keresve az Ügyvédek Egyesületének elnöke a srtasbourgi Bírósághoz fordult. Kérelmében kiemelte, hogy megfogalmazásaival nem kívánta bírálni az Alkotmánybíróságot vagy annak bíráit, csupán – az ügyvédi hivatásról folytatott széleskörű vita részeként – helytelenítette az általuk hozott döntést. A kormány álláspontja szerint a panaszos véleménynyilvánítási jogába való beavatkozás jogszerű volt az Egyezmény 10. cikkelye 2. bekezdésének értelmében, ugyanis célja a bírák méltóságának védelme, valamint az Alkotmánybíróság feladatai ellátásához szükséges feltételek biztosítása volt. A Bíróság döntésében megismételte korábban többször kifejtett nézetét, amely szerint a véleménynyilvánítás szabadsága az ügyvédeket is megilleti, akik jogosultak a nyilvánosság előtt nyilatkozni a bírói hatalmi ág működéséről, de a megfogalmazott kritika nem léphet át bizonyos határokat. Erre

522 Ítélet, 12. bek.

tekintettel figyelembe kell venni a felmerült eltérő érdekek egyensúlyának követelményét, nevezetesen a közvéleménynek az igazságszolgáltatás működésével kapcsolatos tájékozódáshoz való jogát, valamint az igazságszolgáltatás hatékony működtetésének és az ügyvédi hivatás méltóságának követelményét. Az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélete szerint még abban az esetben is, ha a panaszos kijelentéseit olyannak lehet értékelni, mint amelyek az alkotmánybíróság iránti tisztelet hiányát jelzik, nem lehet azt a bírákra nézve sem súlyosnak, sem sértőnek minősíteni.⁵²³ A panaszos kérelmének alátámasztására felhozta azt is, hogy nyilatkozatát telefonon adta le az újságírónak, aki cikkét a szövegkörnyezetből kiragadott idézetekkel illusztrálta. A Bíróság, amely ítéletének meghozatalakor figyelemmel volt ezen állításokra is, az Egyezmény 10. cikkelyébe ütközőnek minősítette a moldáv alkotmánybíróság döntését, „amelyet nem lehet szükségesnek minősíteni egy demokratikus társadalomban”. Kijelentette továbbá, hogy a panaszost nem lehet felelőssé tenni az

„interjúban” közöltekért, különösen azért nem, mert tiltakozott az általa elmondottak hamis idézése miatt.⁵²⁴

Az ítélethez több bíró is párhuzamos véleményt csatolt, amelyben a végkövetkeztetéssel – az Egyezmény megsértésével – egyetértettek ugyan, de eltérő indokolással. Az ítélet szerint a panaszos jogaiba való beavatkozás jogszerű célt követett: „a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartását”. Thomassen bírónő párhuzamos véleményében a következőképpen nyilatkozott: „az általános érdek – jelen esetben az ügyvédek függetlenségéről szóló nyilvános vita engedélyezése – felülkerekedik az Alkotmánybíróság bíráinak azon érdekén, hogy védelemben részesüljenek a velük szemben megfogalmazott kritikákkal szemben; az olyan kritikákkal szemben, amelyeket a panaszos fogalmazott meg a beszélgetés során, amelyek a valóságban tömörek voltak, és nem lehetne azokat a bírák ellen indított személyes támadásként értelmezni.”⁵²⁵ A beavatkozást tehát – még ha törvényes célt követett is – a Bíróságnak a Barfod c. Dánia és Perna c.

523 Lásd mutatis mutandis: CEDH, Skałka c. Lengyelország ügy, 2003. május 27-i ítélet, 34. bek; CEDH, Perna c. Olaszország ügy, a Nagykamara 2003. május 6-i ítélete, 47. bek.

524 CEDH, Amihalachioaie c. Moldova ügy, 2004. április 20-i ítélet, 37, 39. bek.

525 Thomassen bírónő részben párhuzamos, részben különvéleménye, 8-11. bek.

Olaszország ügyben hozott ítéletével ellentétben emiatt nem tartotta „szükségesnek egy demokratikus társadalomban”.

Pavlovschi bíró különvéleményében a Bíróság többségének álláspontjával teljesen eltérő meggyőződésének adott hangot, nem látva semmilyen Egyezménysértést a moldáv Alkotmánybíróság döntésében. Eszerint a panaszos rágalmazó jellegű kijelentései minden jogi érvelést nélkülöztek, és arra irányultak, hogy megingassák a közvéleménynek a legmagasabb bírói fórumba vetett bizalmát, célzást téve az alkotmánybírák jogi képzetlenségére, valamint arra, hogy nincsenek tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezési gyakorlatára, másrészt pedig anarchiát provokálnak a jogásztársadalomra. Efféle magatartást Pavlovschi bíró szerint nem részesíthet védelemben az Emberi Jogok Európai Egyezménye.⁵²⁶