Idegengyűlölet, „fenyegető szavak”

Sokat vitatott, de a joggyakorlatot valószínűleg hosszú távra meghatározó jellegű ítéletet hozott a Bíróság Nagykamarája a Jersild c. Dánia ügyben⁴³⁶, amelyben az újságíró véleménynyilvánításhoz való joga került szembe a rasszista, idegengyűlölő nézetek sajtóban való bemutathatóságának kérdésével. A panaszos, Jens Olaf Jersild a dán televízió műsorszerkesztőjeként rasszista fiatalokkal – akik magukat

„zölddzsekiseknek” nevezték – készített interjút, amelynek vágott, szerkesztet formáját egy politikai magazin részeként mutatták be. A mindössze néhány perces műsorban a panaszos, néhány „zölddzsekis” és egy műsorvezető szólalt meg. A panaszos a műsor során bemutatta a fiatalok nagyon rossz szociális helyzetét, munkanélküléségét és nézeteikre, valamint törvénybe ütköző cselekedeikre (rablásaikra, mások zaklatására) vonatkozó kérdéseket tett fel számukra. A beszélgetés inkriminált részei a következőképpen hangzottak:

433 Uo. Lásd továbbá: CEDH, Lingens c. Ausztria ügy, 1986. július 8-i ítélet, 42. bek.

434 Lásd: fentebb.

435 CEDH, Grinberg c. Oroszország ügy, 2005. július 21-i ítélet, 34. bek.

436 CEDH, Jersild c. Dánia ügy, 1994. szeptember 23-i ítélet.

Panaszos (P): „Rasszista vagy?”

Egy, a fiatalok közül (Z): „Igen, annak tartom magam”. Jó rasszistának lenni. Szerintem Dánia a dánoké.” A feketékkel kapcsolatban a következő kijelentés hangzott el: „nem emberi lények, állatok (…) Az embereknek engedélyezni kellene, hogy rabszolgáik legyenek”.

P: „Azért, mert a feketék nem emberi lények?”

Z: „Nem, láthatod a testfelépítésüket is, (…) megnézel egy gorillát, és összehasonlítod valamelyik jegyét, egyformák.”

P: „Mit jelent neked a Ku Klux Klán?”

Z: „Sokat jelent, mert azt hiszem, helyes, amit tesznek. Egy néger nem emberi lény, hanem állat, hasonlóan a többi külföldi munkáshoz, a törökökhöz, a jugoszlávokhoz és társaikhoz.”

A panaszosnak a bevándorlókkal és a vendégmunkásokkal kapcsolatos további kérdéseire a következő válaszok hagzottak el:

Z:”nem szeretjük a mentalitásukat, (…) azt nem szeretjük, amikor a zimbabwei rongyaikban járnak és az utcán hadoválnak” (…) „Droggal kereskednek.”

A televízió felügyeleti szervéhez nem érkezett bejelentés a műsorral kapcsolatban, de az ålborgi érsek az igazságügyi minisztériumhoz fordult. A vizsgálatot követően a főügyész a koppenhágai törvényszék előtt eljárást kezdeményezett a három (18 év alatti) riportalany ellen, a fent idézett kijelentések miatt. A panaszost a televízió híradójának⁴³⁷ főszerkesztőjével, Lasse Jensennel együtt a „zölddzsekisek” által elkövetett cselekményben való bűnrészesség miatt helyezték vád alá. A dán büntető törvénykönyv 266. b) cikke, amelynek megsértése miatt az eljárások indultak, az alábbiak szerint rendelkezett: „Aki nyilvánosan, vagy az emberek széles körében való terjesztés szándékával az emberek egy csoportját fajuk, színük, nemzeti vagy etnikai származásuk vagy hitük miatt fenyegető, sértő, vagy megalázó kijelentést, vagy másfajta közlést tesz”, pénzbüntetéssel, vagy két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Az eset idején hatályos dán médiatörvény szerint a műsorokban tett nyilatkozatokért a nyilatkozattevő, valamint a felelős szerkesztő is felelősséggel tartozott, szándékosságára

437 A dán köztelevízió a tárgyalt időszakban a „Danmarks Radio” nevű vállalat része volt.

való tekintet nélkül.⁴³⁸ A koppenhágai törvényszék előtt a panaszos és a főszerkesztő felmentésüket kérték, egyben kifejtették, hogy magatartásuk nem volt összehasonlítható a másik három vádlottéval, amellyel semmilyen rokonszenvet nem mutattak. Állításuk szerint a műsorban egyedül egy társadalmi tényről kívántak a valóságnak megfelelően beszámolni, egyébként pedig a műsor csupán undort váltott ki a hallgatóságból, és szánalmat a három másik vádlottal szemben, akik saját felelősségükre tették nevetség tárgyává magukat. Az eljárás során hangoztatták, hogy különbséget kellene tenni a nyilatkozatokat tevő személyek és egy műsor felelős szerkesztői között, mivel az utóbbiak „véleménynyilvánítási joga különleges”.⁴³⁹ A monopolhelyzetben levő Danmarks Radio társaságnak pedig kötelessége volt mindenfajta, közérdeklődésre számot tartó nézet ismertetése, olyan formában, amelyben azt szerzőik megtették. A panaszosok hivatkoztak még a közönség információs jogára, amennyiben jogukban állt a társadalomra különösen veszélyes magatartást tanúsító fiatalokról információt szerezni. A törvényszék végül mindannyiukat bűnösnek találta, a panaszost és a televíziós szerkesztőt 5 napi elzárásra átváltoztatható pénzbüntetésre ítélték. A törvényszék indokolása szerint a panaszos ismerte a fiatalok nézeteit, és előre láthatta, hogy az előzetesen felvett beszélgetés folyamán rasszista kijelentéseket fognak tenni. A többórás felvétel ideje alatt – amelynek során részben a televízió költségén sört is fogyasztottak – bátorította is őket szélsőséges álláspontjuk kifejtésére. A dán bírák kiemelték azt is, hogy a panaszos nem fűzött semmilyen ellen-kommentárt az elhangzottakhoz, még a vágott anyaghoz sem.

A fellebviteli bíróság és a dán legfelsőbb bíróság is megerősítette a törvényszék ítéletét.

A legfelsőbb bíróság mérlegre tette a megsértett csoportok érdekeit és a társadalom tájékoztatásának jogát, előbbit tartva fontosabbnak, nem fűződhet ugyanis nagyobb érdek a tájékoztatáshoz, mint a rasszista sértések megbüntetéséhez. A két érték közötti egyensúlyt keresve a dán bírák többsége álláspontja szerint a műsorban elhangzottak csupán egy jelentéktelen csoport összefüggéstelen és becsületsérő megjegyzései voltak, amelyek az emberek nagy többségének érdeklődésére nem tarthatnak számot. Nem

438 CEDH, Jersild c. Dánia ügy, 1994. szeptember 23-i ítélet, 19-20. bek.

439 Ítélet, 13. bek.

lehetett hír- vagy információértékük, amely igazolta volna közlésüket vagy a panaszosok felmentését. A bírák az imént megfogalmazottakkal nem a sajtónak a szélsőséges eszmék közléséhez való jogát kívánták tagadni, mindössze arra hívták fel a figyelmet, hogy sokkal kiegyensúlyozottabban kell beszámolmiuk róluk, a szóban forgó esettől eltérő módon. A bíróság hangsúlyozta azt is, hogy a sajtónak a közérdekű eseményekről kell beszámolnia. Az ítéletnek lényeges eleme volt a rasszista csoport kis létszámának hangsúlyozása, amelyet a legfelsőbb bíróság egyik tagja különvéleményében is kiemelt. Szerinte az említettek ellenére a riport informatív értékű volt, fontos társadalmi problémát mutatott be, így a panaszos felmentése mellett voksolt.⁴⁴⁰

Az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti eljárásban a kérelmező a 10. cikkelyben megfogalmazott jogainak sérelmét panaszolta, a jogokba való beavatkozást a kormány sem vitatta, mindazonáltal egy a nemzetközi szerződések értelmezése szempontjából is lényeges kérdésre hívta fel a figyelmet, nevezetesen az Emberi Jogok Európai Egyezményében biztosított véleménynyilvánítási szabadság, és az ENSZ 1965. évi, a Faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményében foglaltak párhuzamos betartásának kötelezettségére.⁴⁴¹ Álláspontja szerint a 10. cikkelyt nem lehet úgy értelmezni, mintha az lerontaná vagy kiüresítené a faji megkülönböztetés elleni védelemhez való jogot. A beavatkozás jogszerűségéhez tehát nem fért kétség, a Bíróság által eldöntendő kérdés a beavatkozás „demokratikus társadalomban való szükségessége” volt. A panaszos kérelmében hivatkozott arra, hogy a műsor egy mindaddig ismeretlen, súlyos társadalmi jelenséget mutatott be, nevezetesen fiatal és műveletlen, szociálisan hátrányos helyzetű rasszisták által elkövetett erőszakos cselekményeket, következésképpen a véleménynyilvánítás szabadsága előtt meghajlik „mások jó hírneve” vagy egyéb „jogai védelméhez” fűződő

440 Ítélet, 17-18. bek.

441 Az 1969. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett 1965. évi ENSZ-egyezmény vonatkozó 4. cikke a következő: „a részes államok „törvény által büntetendő cselekménnyé nyilvánítják a faji felsőbbrendűséget vagy a gyűlöletre alapozott eszmék terjesztését, a faji megkülönböztetésre való izgatást, valamint bármely faj, vagy más színű, vagy más etnikai származású személyek csoportja ellen irányuló minden erőszakos cselekedetet, vagy arra való izgatást, továbbá a fajgyűlölő tevékenység mindenfajta támogatását, annak anyagi támogatását is beleértve”.

érdek.⁴⁴² A kormány szerint a panaszos a „zölddzsekisek” problémáját sokkal inkább a szenzáció, mint az információközlés szemszögéből mutatta be, a műsor igen csekély információértékkel bírt. Annak ellenére, hogy a panaszos tudatában volt annak, hogy a

„zölddzsekisek” büntetőjogi szankcióknak fogják kitenni magukat, bátorította őket a rasszista kifejezések megtételére, amelyeket a műsor folyamán egyáltalán nem ellensúlyozott.

A Bíróság ítéletében – amelyben figyelemre méltó elem, hogy első alkalommal vonatkoztatta a korábban csupán az írott sajtóra alkalmazott szabályokat az audiovizuális eszközökre⁴⁴³ – az újságírók „kötelességét és felelősségét” hangsúlyozva megjegyezte: „Nem feladata a Bíróságnak, sem a nemzeti hatóságoknak, hogy a sajtó helyébe képzelje magát annak kimondása érdekében, hogy a tudósítások terén milyen technikát kell alkalmazni az újságíróknak.⁴⁴⁴ A Bíróság ugyanakkor megvizsgálta a szóban forgó műsor előkészítésének módját, időtartamát, a kontextust, amelyben bemutatták, valamint a műsor sugárzásának célját, amelynek eredményeképpen a következő következtetésre jutott: A műsorvezető a bevezetőjében hivatkozott a téma nyilvánosság előtt zajló megvitatására, valamint a sajtóban a dániai rasszizmusról korábban megjelent kommentárokra. Semmi sem engedett arra következtetni, hogy nem a probléma bemutatása volt a cél. A riport egészét tekintve pedig megallapítottta, hogy „nem tűnhetett olyannak, mint amelynek célja a rasszista eszmék és meggyőződések terjesztése lett volna.”⁴⁴⁵ A kormány és a nemzeti hatóságok által felhozott indokolást, amely szerint a panaszos meg sem próbálta ellensúlyozni a „zölddzsekisek” idegenellenes kijelentéseit, a Bíróság nem tartotta a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása tekintetében elfogadhatónak, mivel a műsor bevezető részében a panaszos részletesen bemutatta a rasszista nézeteket valló fiatalokat, igen rossz szociális helyzetükkel, valamint korábban elkövetett szabálysértéseik bűnlajstromával együtt. Az indokolásban kifejtették azt is, hogy a panaszos egyes kijelentéseket vissza is utasított, pl: kijelentette: „fontos

442 CEDH, Jersild c. Dánia ügy, 1994. szeptember 23-i ítélet, 28. bek.

443 GUEDJ, Alexis: Liberté et responsabilité du journaliste dans l’ordre juridique européen et international.

Bruylant-Nemesis, Bruxelles, 2003, 294. o.

444 Ítélet, 31. bek.

445 Ítélet, 33. bek.

beosztásban is vannak feketék”⁴⁴⁶, ámbár kifejezetten nem ítélte el cselekedeteiket. Az ítéletben a 10. cikkely sérelmét állapították meg, a beavatkozást nem minősítették

„szükségesnek egy demokratikus társadalomban”, és az alkalmazott szankciókat aránytalannak tekintették az elérni kívánt céllal – „mások jogainak védelmével” – szemben.

Az ítélet értékelését illetően a szakirodalomban is eltérő álláspontok alakultak ki.

Mireille Delmas-Marty szerint a strasbourgi bírák többségének el kellett volna fogadni különvéleményt megfogalmazó társaik álláspontját, amelyek a dán hatóságok eljárását nem találták egyezménysértőnek.⁴⁴⁷ A Bíróság korábban kifejtett meggyőződése szerint nem kívánt beleavatkozni a sajtó műsorszerkesztési elveibe⁴⁴⁸, mégis a Jersild-ügyben hozott ítélet bizonyos, de Gérard Cohen-Jonathan szerint a korábbi joggyakorlattal nem teljesen koherens⁴⁴⁹ támpontokat nyújthat a sajtóorgánumok szerkesztői, illetve a tagállamok hatóságai számára a hasonló esetek mérlegelésekor. A Jersild-ügyben hozott ítéletet értékelve megállapítható, hogy a Bíróság joggakorlata a rasszista kijelenetések megítélésének területén változáson megy keresztül, és az amerikai gyakorlat⁴⁵⁰ felé látszik elmozdulni, amely az „eszmék piacterén” (marketplace of ideas) megengedi a fentiekhez hasonló kijelentések sajtó útján való bemutatását is. (Az Egyesült Államok Legfelső Bírósága ítélekezési gyakorlata az Alkotmány 1.

kiegészítésére hivatkozva nem tiltja a szélsőséges, sértő, sőt rasszista jellegű kijelentéseket, megmozdulásokat sem, „feltéve, ha céljuk nem közvetlenül egy jogellenes tett kiváltása, vagy felbújtás, feltételezve, hogy az valószínűleg el is vezethet ilyen cselekedetekhez”.)⁴⁵¹ Hasonlóan vélekedik Sajó András is, amikor megállapítja: a

446 Ítélet, 34. bek.

447 DELMAS-MARTY,Mireille: Pluralisme et traditions nationales. (Revindication des droits individuels) In: TAVERNIER,Paul (szerk.): Quelle Europe pour les droits de l’homme? Bruylant, Bruxelles, 1996, 89. o.

448 Lásd: ítélet, 31. bek.

449 COHEN-JONATHAN, Gérard: Discrimination raciale et liberté d’expression. Revue universelle des droits de l’homme, 7. évf. 1-3. szám, 1995. március 15, 3. o.

450 Az 1969-ben született Brandenburg v. Ohio, illetve az 1979-es Village of Skokie v. National Socialist Party ügyeket részletesebben lásd: HALMAI Gábor: A véleménynyilvánítás szabadsága. In: HALMAI Gábor és TÓTH Gábor Attila (szerk.): Emberi Jogok. Osiris, Budapest, 2003, 462-463. o.

451 HALMAI Gábor: uo.

szélsőséges nézetek terjesztése önmagában nem jelent veszélyt a demokráciára.⁴⁵² A korábbi joggyakorlatot illetően Anthony Lester 1993-ban a következőket jegyezte meg: „Az európai megközelítés – amely az Egyezményhez fűződő joggyakorlatban tükröződik – a rasszista kifejezésmódot a támadó fegyverek használatához hasonlónak minősíti, amely nem érdemli meg, hogy a véleménynyilvánítás védett formája legyen.”⁴⁵³ Régis de Gouttes, a francia semmítőszék főügyésze szerint a Bíróság újabb ítéleteiben egyenesen hajlíthatatlannak mutatkozik a véleménynyilvánítás szabadságának más jogok fölé való helyezésében, amelyet a Jersild-ügy mellett a 2001-ben született Ekin c.

Franciaország⁴⁵⁴, valamint a Lehideux és Isorni c. Franciaország ügyben⁴⁵⁵ született ítéletek is bizonyítanak.⁴⁵⁶ Kifejtette továbbá, hogy jelen esetben az európai felfogás (az Emberi Jogok Európai Bírósága felfogása) jelentősen különbözik az univerzális szintűtől, amelyet a Faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1965. évi egyezmény ellenőrző szerve, a Faji diszkrimináció kiküszöbölésével foglalkozó bizottság (Committee on the Elimination of Racial Discrimination) 1993. március 23-án született XV. sz. által23-ános aj23-ánlása (General Recommendation) is bizonyít, eszerint

„a faji felsőbbrendűségen vagy gyűlöleten alapuló eszmék terjesztésének megtiltása összeegyeztethető a véleménynyilvánítás és kifejezés szabadságával.”⁴⁵⁷ Gérard Cohen-Jonathan szerint a hasonló helyzetekben, amikor a véleménynyilvánítás szabadsága más hasonló alapjoggal, mint a faji diszkrimináció tilalmával ütközik, – egyik jognak a másik fölé való helyezésével ellentétben – a kettő közötti „kiegyezést” kell keresni.⁴⁵⁸ Az esetet értékelve Alexis Guedj figyelemre méltó megállapítást tett az újságírók kötelezettségeivel és felelősségével kapcsolatosan, amelynek során az újságírói etikát is

452 SAJÓ András: The Self-Protecting Constitutional State. East European Constitutional Rewiew, Vol. 12.

No. 2/3, 2003. nyár/ősz, 85. o.

453 LESTER, Anthony: i. m. 473. o.

454 CEDH, Ekin egyesület c. Franciaország ügy, 2001. július 17-i ítélet.

455 CEDH, Lehideux és Isorni c. Franciaország ügy, 1998. szeptember 23-i ítélet.

456 GOUTTES, Régis de: Les ambivalences de la jurisprudence de la Cour européenne des droits de l’Homme en 2001. In: TAVERNIER, Paul (szerk.): La France et la Cour européenne des Droits de l’Homme, La jurisprudence de l’an 2001. Université Paris-Sud, Centre de recherches et d’Études sur les Droits de l’Homme, Cahiers du CREDHO No 8 – 2002, 25. o.

457 G^OUTTES, Régis de: Hozzászólás az Emberi Jogok Európai Egyezményéről 1993. szeptemberében Budapesten tartott nemzetközi konferencia vitájához. In: 8^e Colloque international sur la Convention européenne des droits de l’homme. Éditions du Conseil de l’Europe, Strasbourg, 1996, 79-80. o.

458 C^OHEN-J^ONATHAN, Gérard: Discrimination raciale et liberté d’expression… 6. o.

érintette: eszerint a strasbourgi bírák többsége az újságírói szabadságnak nagyobb jelentőséget tulajdonított, mint mint a faji gyűlölet elleni védekezésnek. A Bírák hozzájárultak ahhoz, hogy a műsorral kapcsolatban felmerüljön a külföldiek semmibe vételének és a faji gyűlöletre való ösztönzés gyanúja. Vajon ez lehetett Jersid szándéka?

Valószínűleg nem. Ugyanakkor, mint az információszabadság privilegizált jogosultja

„az újságírónak fel kell vállalnia kötelezettségeit és felelősségét: ügyelnie kellett volna a minimális szakmai etikai szabályokra”⁴⁵⁹ hogy ne kerülhessenek közlésre a faji toleranciát semmibe vevő megjegyzések, amelyek megzavarhatják az egyébként is törékeny társadalmi egyensúlyt, amely a demokratikus társadalmak lényegi jellemzője. Guedj szerint „ A Bíróság ítéletének következményeként káros hatások születhetnek, nevezetesen – és sajnálatosan – az európai emberi jogok nemzeti szinten megvalósuló hatékonyságát illetően.”⁴⁶⁰