Végrendelettel alapított vagyonkezelés kérdéséhez 1. A polgári törvénykönyv eredeti szabálya

Ezen kitérő után visszatérve a bizalmi vagyonkezelés szabályaihoz, a további említésre méltó rendelkezés a Ptk. 6:329. § (2) bekezdése, amely a Ptk. ere-deti szövegében kimondta: „Végrendelettel alapított vagyonkezelési jogviszony azzal jön létre, hogy a vagyonkezelővé való kijelölést a vagyonkezelő a vég-rendeletben meghatározott tartalommal elfogadja.” Ebből a rendelkezésből arra lehet következtetni, hogy végrendelettel is lehet vagyonkezelési viszonyt létesíteni, azonban az már nem ennyire egyértelmű, hogy ez mennyiben áll az öröklési szerződésre. A másik következtetés, hogy a vagyonkezelés feltétele, hogy a kijelölt vagyonkezelő elfogadja a vagyonkezelést. De mikor tehető meg és melyik időpontra vonatkozik ez az elfogadó nyilatkozat? A végrendelkezés időpontjában, még a végrendelkező életében kell megtenni az elfogadó nyi-latkozatot, amikor a végrendelet még nem is hatályosult jogilag, vagy csak az örökhagyó halálát követően?

Az örökhagyó életében az elfogadó nyilatkozatot értelemszerűen neki kell címezni, jóllehet maga a végrendelet nem címzett ügylet. A vagyonrendelő ha-lála esetén a vagyonkezelő elfogadó nyilatkozata egy nem címzett nyilatkozat lenne? Elegendő lenne leírnia, hogy elfogadja, és ezzel létrejön a vagyonkezelés, vagy pedig címzett nyilatkozatnak kell lennie, de akkor ki legyen a címzett?

A címzett csak a vagyonrendelő lehet, de akkor még életében kell minden-nek megtörténnie, amikor a végrendelet még csak elkészül, és ezt követően várni kell, hogy a halál beálltával a jogi hatályok kiváltódjanak. A halál után értelemszerűen a jogutódjok lehetnek a címzettek. De nem jöhet létre előbb

a vagyonkezelés, mint maga a halál beállta, hiszen a végrendelet a halál utáni időszakra vonatkozik. A végrendeletbe foglalt vagyonkezelés ilyen formában történő megemlítése a törvényben elnagyoltnak tűnik.

7.2. A 2017. évi módosítás

Ezt orvosolta a 2017. évi LXI. törvény, amely az eredeti szöveget a következőre módosította: „(2) Végrendelettel alapított bizalmi vagyonkezelési jogviszony a vagyonkezelővé való kijelölésnek a vagyonkezelő által a végrendeletben meghatározott tartalommal történő elfogadásával a vagyonrendelő halálának időpontjára visszamenő hatállyal jön létre.”

Azt a kérdést, hogy kinek kell címezni a nyilatkozatot, e módosítás után is csak az előzők szerint válaszolható meg, de a módosítás feloldotta azt az ellentmon-dást, ami a halál tényével beálló öröklés időpontja és a vagyonkezelés létrejöve-telének esetleges későbbi időpontja közt feszült. A címzett pedig lehet az örökös, illetve mindenki, aki az öröklés visszautasításának címzettjeként felhívható.

Gyakorlatias megközelítésben: ha a vagyonkezelő az elfogadó vagy elutasító nyilatkozatát az eljáró közjegyzőhöz címzi, akkor annak tartalmáról a hagyatéki tárgyaláson vagy más módon a közjegyző tájékoztathatja az érintetteket.

7.3. Ötven évre kivont vagyon?

De van ezeknél még fontosabb és alapvetőbb kérdés is, ami a halál esetére szóló vagyonkezelés lényegét illeti. Vajon van-e olyan joga a végrendelkezőnek, hogy halálát követő maximum 50 évig még meghatározza (volt) vagyonának sorsát [a 6:326. § (3) bekezdés 50 évben maximálja a vagyonkezelés időtarta-mát]? Megteheti-e a végrendelkező-örökhagyó-vagyonrendelő, hogy vagyonát vagyonkezelésbe helyezi, és ezzel az összes öröklési szabályot mellőzi? Még csak nem is a hagyatéki hitelezők igényéről van szó – azt még meg lehet ma-gyarázni, hogy azok elsőbbségét ilyen módon nem lehet megkerülni. De egy ilyen végrendelkezés nyilvánvalóan nem sértheti a kötelesrészi igényeket sem, mert mégiscsak tartalmilag és formailag végrendeletről beszélnünk.

Az igazán nehéz kérdés annak megválaszolása, hogy a kezelt vagyonra vo-natkozó osztott tulajdoni helyzetet 50 évre konzerválhatja-e a végrendelkező-vagyonrendelő, megfosztva a törvényi vagy végrendeleti örököst attól, hogy a megörökölt vagyon feletti korlátlan rendelkezési jogot megszerezze? A bizalmi

vagyonkezelés következménye azon osztott tulajdoni helyzet, amely a kezelt vagyon sajátos dologi-kötelmi jogi állapotára vonatkozik. A kezelt vagyon nem azé, aki kezeli, nem azé, akinek a javára kezelik, de lényegében már nem a tényleges tulajdonosé, mert ő azt másnak ígérte és odaadta, pontosabban az örökhagyó-vagyonrendelő a rendelkezési jogáról végrendeletben lemondott a vagyonkezelő javára.

Az 1959-es Ptk. öröklési szabályai sem szóltak arról, hogy a végrendelkező mennyiben korlátozhatja az örökös rendelkezési jogát, kiköthet-e elidegenítési és rendelkezési korlátokat a végrendeletben, vagy hasonlókat tehet-e. Az 1959-es Ptk. alapján egyértelmű volt a bírói gyakorlat és az elmélet: az örökhagyónak nincs olyan hatalma, hogy az örököstől megvonja az örökség feletti rendelkezés jogát, akár csak egy időszakra is. Az örökhagyó rendelkezési joga a halála utáni időszakra már nem terjed ki, azaz az örökség vagyontárgyaira sem dologi, sem kötelmi jogi erővel nem érvényesülhetnek azon rendelkezései, amelyekkel az örökös vagyonszerzését korlátozzák, kivéve persze azt az esetet, ha az örökös követi ezen örökhagyói kérést, és ʻönként teljesít’, azaz pl. nem adja el azt a tárgyat, amelyet az örökhagyó elidegenítésre meghatározott.

Felülírja-e ezt a régi elvet a 6:329. § (2) bekezdésének a szabálya? El kell ismernünk a személynek egy vagyontárgyra vonatkozó mindazon rendelkezési jogát, amely a tulajdonjoggal kapcsolatos rendelkezési jog tényleges megvoná-sával jár, és a vagyon megy vagyonkezelésbe, az eredeti vagyonrendelő helyébe az örökös vagy örökösök lépnek? És mit örököl az ilyen korlátozott tulajdonos örökös örököse? A mindenkori vagyonrendelői jogokat? Hiszen mint azt láttuk, azokkal két pillanat alatt meg tudja szüntetni a vagyonkezelési szerződést. Nem beszélve olyan apróságokról, mint az, hogyan lehet kiszámítani a vagyonkeze-léssel terhelt vagyonrész utáni kötelesrész mértékét, vagy több örökös esetén maga a hagyaték, vagy az ekként megörökölt vagyon után fizetendő illeték mértékét?

Ha a vagyonrendelő-végrendelkező hagyatékát érintő hitelezői tartozások és kötelesrészi igények miatt a végrendelettel meghatározott vagyonkezelésbe juttatott vagyon nem elegendő a vagyonkezelés megvalósítására, hiszen a vagyonkezelő költségeire és díjazásának fedezetére sem nyújt fedezetet, akkor lehetetlenült a szerződés, vagy a vagyonrendelő halálával előállt tényhelyzetben életképtelennek, lehetetlen szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésnek (6:107.

§) vagy téves feltevésnek [7:40. § (1) bek. b) pont] minősül, és ebből eredően semmis, illetve érvénytelen. Vagy nem lehet semmisnek minősíteni, míg az új (öröklés folytán) vagyonrendelőtől e vagyonkezelői igények érvényesítésére van mód? De felel-e ezekért az örökös-vagyonrendelő, hiszen mint örökös

fe-lelőssége korlátozott a hagyaték erejéig. És ha már kimerült a fefe-lelőssége, azaz további tartozásokért nem kell jogilag helyt állnia, akkor fog lehetetlenülni a vagyonkezelés, ha a vagyonkezelő felélte a kezelt vagyont? Akkor pedig milyen célt szolgált az egész vagyonkezelés?

E kérdések némelyikére illendő legalább részben válaszolni, vagy arra ja-vaslatot tenni. A magánjog világában a vagyon hiányában, illetve a korlátozott felelősség eseteiben, a vagyon, illetve a felelősség korlátain túlmenően, vagyoni igények érvényesítésére nincs reális lehetőség, persze optimista felfogásban az adós később is juthat vagyonhoz, de az időmúláshoz kapcsolódó szabályok, mint az elévülés, az adóst védik. Ez érvényes a fentiekben a vagyonkezelésre felvázolt esetekre is.