Farkas Attila *
2. A régi Ptk. szabályozása
2.1. A régi Ptk. 1960. május 1. és 1978. február 28. között hatályos rendelkezései
A hibás teljesítés a szerződésszegés egyik – a gyakorlatban a késedelem mel-lett legtöbbször előforduló – esete. Bekövetkezése akkor állapítható meg, ha a szerződéses szolgáltatás a teljesítéskor nem rendelkezik azokkal a kellékekkel, minősége nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a jogosult a szerződés kikötései és az irányadó jogszabályi rendelkezések alapján alappal elvárhat. A hibás teljesítés következtében a jogosultnak többféle vagyoni ér-deksérelme keletkezhet. Ezek közül a legalapvetőbb a teljesítési érdek sérelme, vagyis a magában a szerződéses szolgáltatás hibás voltában jelentkező vagyoni hátrány. Emellett a hibás teljesítés elindíthat egy olyan okfolyamatot, amelyből eredően a jogosult jövedelemtől, haszontól esik el, egyéb vagyontárgyai káro-sodnak, személyi károk következnek be, illetve a vagyoni hátrány elhárítása érdekében a jogosultnak kiadásai keletkeznek.3
A régi Ptk. eredeti, 1960. május 1-jén hatályba lépett rendelkezései a hibás teljesítés jogkövetkezményeként a kellékszavatosságot és a kártérítést jelölték meg, amelyeket alapvetően – legalábbis a törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint – úgy kívántak elhatárolni egymástól, hogy a régi Ptk. 305–306. §-aiban szabályozott szavatosság a teljesítési érdek sérelmének orvoslását szolgálja, a 307. § szerinti kártérítés rendeltetése pedig az egyéb vagyoni hátrányok kom-penzálása legyen. A miniszteri indokolás mindezt úgy fogalmazta meg, hogy
„[a] javaslat arra törekszik, hogy kártérítés címén a jogosult csak azt a kárt
2 Csöndes Mónika: Szavatossági igények kártérítési köntösben. In: Ádám Antal (szerk.): PhD tanulmányok 11. Pécs, PTE, 2012. 193–196.
3 Kemenes Béla: A vásárló, fogyasztó; felhasználó költség- és kártérítési igénye hibás teljesítés esetén de lege ferenda. Magyar Jog és Külföldi Jogi Szemle, 1973/1., 20.
követelhesse, amely a szavatossági igény érvényesítésével nem térül meg, de nem kívánja lehetővé tenni, hogy a szavatossági igény sikertelen érvényesítése után kártérítés címén követelhesse lényegében mindazt, ami szavatosság címén nem volt érvényesíthető.”4
A jogalkotó ezt a törekvését a határidőkre vonatkozó szabályozással, vagyis annak előírásával kívánta biztosítani, hogy a jogosult a hibás teljesítés miatt főszabály szerint a szavatossági jogok érvényesítésére megállapított határidők-ben követelhet kártérítést [régi Ptk. 307. § (2) bekezdés]. Egyéb olyan konkrét rendelkezést viszont a régi Ptk. eredeti normaszövege nem tartalmazott, amely kifejezetten a következménykárokra korlátozta volna a hibás teljesítés miatt érvényesíthető kártérítési igényeket. A kellékszavatosság és a kártérítés közötti különbséget ugyanakkor egyértelművé tette a régi Ptk. azzal, hogy a szavatosságot objektív helytállási kötelezettségként szabályozta, a kártérítési felelősség alóli kimentést pedig a kötelezett számára ugyanolyan feltételekkel lehetővé tette, mint a kárfelelősség egyéb eseteiben (régi Ptk. 339. §). A kötele-zett ugyanis a régi Ptk. 307. § (1) bekezdése alapján mentesülhetett a kártérítési felelősség alól annak bizonyításával, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A kártérítési igények szavatossági határidőben történő érvényesítését előíró főszabály alól csak a kötelezett csalárdságának esete képezett kivételt. Ebben az esetben ugyanis a régi Ptk. 307. § (2) bekezdése lehetővé tette, hogy a jogosult a szavatossági jogok érvényesítésére megállapított határidők eltelte után is követelhesse a hibás teljesítésből eredő kára megtérítését. Az igényérvényesítés időbeli korlátját ilyenkor csak az általános elévülési idő jelentette. A csalárd magatartás alatt e szabály alkalmazása során a kötelezett olyan tudatos meg-tévesztő magatartását kellett érteni, amellyel a hibátlan szolgáltatás látszatát keltve leplezi a szolgáltatás fennálló hibáját. A kötelezett csalárdsága esetén a bírói gyakorlat kártérítés címén nem csupán a következménykárok, hanem a szolgáltatás hibájában álló kár megtérítését is lehetségesnek ítélte. Ebben az esetben tehát a régi Ptk. eredeti szabályainak alkalmazása során sem volt akadá-lya a szavatossági igénnyel azonos tartalmú kártérítési igény előterjesztésének.5 A kártérítési igények érvényesítésére főszabály szerint irányadó szavatossági határidők rövidek voltak. A régi Ptk. 306. § (1) bekezdése ugyanis azt írta elő, hogy abban az esetben, ha a hiba felismerhető, a jogosultnak a szolgáltatás
4 A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve. Az 1959. évi IV. törvény és a törvény javaslatának miniszteri indokolása. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1959. 236.
5 Eörsi Gyula – Gellért György (szerk.) A Polgári Törvénykönyv magyarázata. II. kötet.
Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1981. 1445–1446.
megvizsgálásának befejezésétől számított 8 napon belül kell a másik félhez intézett kifogásoló nyilatkozatát megtennie. Ha a hiba csak a használat közben vagy egyébként hosszabb idő után ütközött ki (rejtett hiba), a jogosultnak a régi Ptk. 306. § (2) bekezdése értelmében a hiba felfedezésétől számítva 8 nap, de legkésőbb a szolgáltatás megvizsgálását követően 6 hónap állt rendelkezésére a kifogásoló nyilatkozat megtételére. A nyilatkozat megtétele után az igényt a régi Ptk. 306. § (3) bekezdése szerint 6 hónapon belül kellett a bíróság előtt keresettel érvényesíteni, kivéve, ha a felek hosszabb tartalmú jótállásban álla-podtak meg. A 8 napos, illetve a 6 havi határidők elmulasztásához a régi Ptk.
306. § (4) bekezdése egyaránt a jogvesztés jogkövetkezményét fűzte.
Az igényérvényesítési határidők rövidsége és jogvesztő jellege számos esetben méltánytalan eredményre vezetett. A bírói gyakorlat ezért a csalárdság fogalmának kiterjesztő értelmezésével, vagy a ténylegesen szerződésszegéssel okozott kár szerződésen kívüli károkozássá minősítésével igyekezett kikerülni a hibás teljesítés miatt érvényesített kártérítési igények esetében a régi Ptk. 307.
§ (2) bekezdésének utaló rendelkezése folytán főszabályként irányadó szavatos-sági határidők alkalmazását.6
2.2. A régi Ptk. 1978. március 1-től hatályos szabályai
Az 1977. évi IV. törvény 1978. március 1-jei hatállyal újraszabályozta a régi Ptk.-nak a hibás teljesítésből eredő kár megtérítésére vonatkozó rendelkezéseit.
A törvénymódosítás eredményeként hatályát vesztette a régi Ptk. 307. § (2) bekezdésének a kártérítési igény érvényesítését főszabályként a szavatossági határidőkhöz kötő előírása. A kártérítésre vonatkozó új szabály, a régi Ptk.-nak a 307. § helyébe lépett, az 1977. évi IV. törvénnyel megállapított 310. §-a a kárté-rítési igény érvényesítésével kapcsolatban kizárólag azt mondta ki, hogy a jogo-sult szavatossági jogainak érvényesítésén kívül a hibás teljesítésből eredő kára
6 Zoltán Ödön: A hibás teljesítéssel okozott kárért való felelősség és a jótállás új szabályo-zásáról. Jogtudományi Közlöny, 1970/9., 481. Eörsi Gyula utalása szerint a hibás teljesítés jogkövetkezményeit eredetileg úgy kívánták szabályozni, hogy a jogosult elsődlegesen – rövid határidőben – a kötelezett számára nagyobb terhet jelentő, a hibás teljesítéssel okozott sérelem természetbeni reparációját biztosító szavatossági jogokat érvényesíthesse, azt követően pedig – az általános elévülési időn belül – kártérítést követelhessen. A csalárdság szűkítő fogalma a régi Ptk. előkészítése során a tárgyalások utolsó szakaszában került bele a tervezetbe. Ld.
Eörsi Gyula: Megjegyzések a szavatosság intézményének korszerűsítéséhez. Magyar Jog, 1976/11., 964.
megtérítését is követelheti, kivéve, ha a kötelezett bizonyítja, hogy a hibátlan teljesítés érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Az új rendelkezés értelmezése során bizonytalanság alakult ki a gyakor-latban abban a kérdésben, hogy a jogosult kártérítés címén kizárólag a követ-kezménykárai megtérítését követelheti-e, vagy a szavatossági jogokkal azonos tartalmú kártérítési igényt is érvényesíthet. Ha pedig a teljesítési érdek sérelme is orvosolható a kártérítés szabályai alapján, vagyis a jogosult a tapadókár meg-térítését is követelheti, erre a kártérítési igényre vonatkoznak-e a szavatossági határidők. Ez utóbbi kérdés jelentőségét az adta, hogy a régi Ptk. 1978. március 1-től hatályos 308. § (1) és (2) bekezdése a szavatossági igények érvényesítésére a teljesítéstől számított 6 hónapos elévülési jellegű, illetve arra az esetre, ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, szintén a teljesí-téstől számított 1 éves, tartós használattal rendelt dolog esetében pedig 3 éves jogvesztő határidőt írt elő. A kártérítési igények ugyanakkor az 5 éves általános elévülési időben voltak érvényesíthetők.
A Legfelsőbb Bíróság a felmerült jogértelmezési kérdésben az I. számú Polgári Gazdasági Elvi Döntés (a továbbiakban: I. sz. PGED) III. pontjában azt az iránymutatást adta, hogy „[a] hibás teljesítéssel okozott kár megtérítése iránti igény érvényesítésére nem vonatkoznak a szavatossági jogok érvényesítésére megszabott határidők. Az igényt az általános elévülési időn belül lehet érvé-nyesíteni.” Abban a kérdésben viszont az elvi döntés kifejezetten nem foglalt állást, hogy a hibás teljesítéssel okozott kár fogalmába a régi Ptk. 310. §-ának alkalmazása során a szavatossági igénnyel azonos tartalmú kártérítési igényt is bele kell-e érteni, vagy ez a szabály csak a következménykárok érvényesítésére vonatkozik. A III. ponthoz fűzött indokolásból azonban arra lehet következtet-ni, hogy a Legfelsőbb Bíróság – legalábbis a jogvesztő szavatossági határidő elteltét követően jelentkező hibák esetében – lehetségesnek ítélte a szerződéses szolgáltatás hibája, tehát a teljesítési érdek sérelme miatt is a kártérítés címén az 5 éves általános elévülési időben történő igényérvényesítést. Erre utal ugyanis az indokolás következő mondata:
„Előfordulhat, hogy a szerződés alapján szolgáltatott dolog hibája csak a Ptk. 308. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidő eltelte után jelentkezik. Ilyenkor már nem áll fenn a kötelezettnek a szavatosságon alapuló objektív helytállá-si kötelezettsége, szavatossági igény tehát nem érvényesíthető.
Annak azonban nincs akadálya, hogy a jogosult – az általános
elévülési határidőn belül – a hibás teljesítéssel okozott kárának megtérítését követelje.”7
Kálmán György, a Legfelsőbb Bíróság akkori kollégiumvezető-helyettese pedig az I. sz. PGED-t ismertető tanulmányában egyértelműen úgy fogalma-zott, hogy a jogvesztő határidő után jelentkező hiba esetében a szavatossági igény átfordítható kárigénnyé, vagyis a jogosult a kártérítés szabályai szerint követelheti a hiba kijavításának költségeit vagy a szolgáltatás csökkentértékű-ségében jelentkező vagyoncsökkenést. Mindezt az észszerűség és a méltányos-ság követelményével indokolta. Hozzátette azonban, hogy az elvi döntés abban a kérdésben nem foglal állást, hogy a szavatossági elévülési, illetve jogvesztő határidők elteltét megelőzően jelentkezett hiba esetében sor kerülhet-e szava-tossági igénnyel azonos tartalmú kártérítési igény érvényesítésére.8
A felmerült vitás jogértelmezési kérdésben az I. sz. PGED elfogadását követően a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiuma külön is véleményt nyilvánított. Az így megalkotott GK 41. számú állásfoglalás indokolása megál-lapítja, hogy a régi Ptk. 310. §-ában foglalt felelősségi szabály a hibás teljesítés folytán magában a szolgáltatott dologban bekövetkezett kárra (így például az értékcsökkenésre vagy a kijavítás költségére) és a hibás teljesítésből eredő egyéb károkra egyaránt kiterjed. Az ilyen károk megtérítésére irányuló igény esetében a kártérítési felelősségre a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályait kell alkalmazni azzal, hogy a kártérítés mérséklésének – ha a jogszabály kivételt nem tesz – a régi Ptk. 318. § (1) bekezdése értelmében nincs helye. A felelősség módja és a kártérítés mértékének meghatározása során az állásfoglalás indokolásában kifejtettek szerint a régi Ptk. XXXI. fejezetében rögzített rendelkezéseket kell alapul venni. E szabályok alapján a károsult az általános elévülési határidőben kártérítésként az eredeti állapot helyreállítását, illetve a kár természetben vagy pénzben való megtérítését követelheti. Az állás-foglalás indokolása rámutatott: hibás teljesítés esetén a jogosult a szerződéses szolgáltatás hibája miatt, a teljesítési érdek sérelmének orvoslására választása
7 Az I. sz. PGED eredeti tervezete ennél jóval egyértelműbb megfogalmazást is tartalmazott.
A tervezet ugyanis kimondta volna, hogy „[n]incs jogi akadálya annak sem, hogy a jogosult olyan kártérítési igényt is érvényesítsen, amely kellékszavatossági igényként a törvényes határidőn belül is érvényesíthető lett volna.” Ez a mondat azonban a Legfelsőbb Bíróság kollégiumai közötti véleményeltérés miatt nem került bele az elvi döntés végleges szövegébe.
Ld. Kemenes István: A gazdasági szerződések követelményei és az új Ptk. Polgári Jogi Kodifikáció, 2001/1., 21
8 Kálmán György: Elvi döntés a szavatossági jogok érvényesítésének határidejéről. Magyar Jog, 1982/10., 900.
szerint érvényesíthet szavatossági vagy kártérítési igényt. A szavatossági igény-nyel azonos tartalmú kártérítési igény azonban a GK 41. számú állásfoglalás I. pontja szerint a szavatossági határidők eltelte után gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában általában akkor lehet megalapozott, ha a jogosul-tat nem terheli mulasztás abban, hogy a hibás teljesítést e határidőkön belül nem ismerte fel, illetőleg, ha a kötelezett magatartása vagy egyéb ok folytán a jogosult indokoltan volt olyan feltevésben, hogy a hibás teljesítést orvosolták, vagy orvosolni fogják. A jogosultnak ugyanis a körülmények által lehetővé tett legrövidebb időn belül meg kell győződnie arról, hogy a teljesítés megfelelő-e, és nem késlekedhet az igénye érvényesítésével.
Az ítélkezési gyakorlat a GK 41. számú állásfoglalás I. pontjában rögzített, a kártérítési igények érvényesítésének lehetőségét szűkítő iránymutatását nem követte egységesen. A polgári ügyszakban eljáró bíróságok kialakuló joggya-korlata ugyanis akkor is lehetővé tette a teljesítési érdek sérelmében jelentkező kár megtérítését, ha a jogosult nem igazolta, hogy menthető okból mulasztotta el a szavatossági jogai érvényesítését. A kártérítési igény érvényesítésére ugyanis e bíróságok felfogása szerint nem lehetett irányadónak tekinteni a kellékszava-tosság szabályait.
A hibás teljesítésből eredő jogvitákban mindezekre tekintettel egymással pár-huzamosan kétféle, részben eltérő ítélkezési gyakorlat alakult ki.9 A Legfelsőbb Bíróság végül a 2006. május 22-i kollégiumi ülésén úgy foglalt állást, hogy a GK 41. számú állásfoglalásában megfogalmazott iránymutatást a továbbiakban nem tartja fenn. Az állásfoglalás I. pontjának szűkítő rendelkezése, amely a szavatossági igény érvényesítésével kapcsolatos mulasztáshoz az azonos tartalmú kártérítés érvényesítésére vonatkozó jogosultság megszűnését, tehát a jogvesztés jogkövetkezményét fűzte, a régi Ptk. rendelkezéseivel valóban nem állt összhangban. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a polgári ügyekben eljáró bíróságok által követett joggyakorlat többségivé, általánosan elfogadottá válásában jelentős szerepe volt annak is, hogy a bírói gyakorlat úgy ítélte meg, a 6 hónapos elévülési jellegű kellékszavatossági határidő rövidsége, illetve az 1 vagy 3 éves szavatossági határidők jogvesztő jellege számos esetben méltányta-lanul elzárja a jogosultat a szolgáltatás hibájában jelentkező vagyoni érdeksérel-me orvoslásától. A méltánytalan eredmény elkerülése érdekében pedig szükség van a kártérítés jogintézményére, amely az általános elévülési időben biztosítja az elszenvedett jogsérelem kiküszöbölését.
9 Petrik Ferenc (szerk.): Szavatosság, jótállás és fogyasztóvédelem. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1995. 72–73.
A jogirodalomban a kellékszavatosság és a kártérítés egymáshoz való vi-szonyának megítélésében ugyancsak többféle álláspont alakult ki. Az egyik felfogás szerint a szavatosság és a kártérítés a hibás teljesítés objektív, illetve szubjektív jogkövetkezményei. Mindkét jogintézmény alkalmas a kellékhiba folytán a szerződéses szolgáltatást érintően bekövetkezett negatív vagyonelto-lódás kiküszöbölésére. Emellett a kártérítés a hibás teljesítés által előidézett további vagyoni hátrányokat is képes kiegyenlíteni. A jogosult a szolgáltatást hibájában álló vagyoni hátránya esetében a választása szerint érvényesíthet szavatossági vagy kártérítési igényt.10 Egy másik álláspont szerint a jogosult a dolog hibája miatt a jogvesztő szavatossági határidőn belül csak szavatossági igényt érvényesíthet. A kártérítés rendeltetése a határidőn kívül felismerhető teljesítési hibákból eredő, valamint a szolgáltatás hibáján kívüli, de azzal oko-zati összefüggésben álló károk megtérítése.11 Megjelent a jogirodalomban az a vélemény is, amely szerint a kártérítés és a kellékszavatosság az általános és a különös viszonyában állnak egymással. A hibás teljesítéssel okozott kárfajták közül ezért a szavatosság a teljesítési érdek sérelmére, a kártérítés pedig csak a következménykárokra vonatkozik.12
A fogyasztói adásvételről szóló 1999/44/EK irányelv előírásainak a magyar jogba történő átültetése érdekében a régi Ptk.-t 2003. július 1-jei hatállyal mó-dosító 2002. évi XXXVI. törvény újraszabályozta a kellékszavatossági jogok rendszerét. A törvénymódosítás a szavatossági jogokat ún. kétlépcsős rendszer-be sorolta, vagyis rangsort állított fel közöttük. Az elsődlegesen választható szavatossági jogok a hiba természetbeni reparációját kívánták biztosítani, a másodlagosan, további feltételek fennállása esetén érvényesíthető szavatossági jogok rendeltetése pedig a hibás teljesítés pénzbeli orvoslása, illetve a jogviszony felszámolása volt. Az irányelv átültetésekor a jogalkotó nem tett különbséget a fogyasztói és a nem fogyasztói szerződések között.13
A törvénymódosítás a hibás teljesítésből eredő károk megtérítésére vonatko-zó szabályozást tartalmi szempontból nem érintette. A kellékszavatossági jogok kétlépcsős, kötött rendszerének bevezetése ezért tovább növelte a szavatosság és
10 Miskolczi Bodnár Péter: Szavatosság és szerződésen alapuló kártérítés. Magyar Jog, 1988/10. 873., 876.
11 Kemenes István: Szolgáltatás és (vagy) kártérítés a szolgáltatás hibája miatt. Magyar Jog, 1985/1. 54.
12 Kemenes István: A szavatosság, a jótállás és a kártérítés egyes kérdéseinek újraszabályozásá-hoz. Magyar Jog, 1992/1. 21–22.
13 Az irányelv átültetésével kapcsolatban ld. Vékás Lajos: A fogyasztói adásvételről szóló EK irányelv és átültetése a magyar polgári jogba. Magyar Jog, 2000/11. 652–656.
a kártérítés jogintézményei közötti feszültséget. A szolgáltatás hibás volta miatt kártérítés címén történő igényérvényesítés ugyanis a régi Ptk. 2003. július 1-től hatályos szabályainak alkalmazása esetében a szavatossági határidők mellett a szavatossági jogok sorrendjére vonatkozó előírások kikerülését is lehetővé tette.
A szavatosság és a kártérítés közötti összhang biztosítása érdekében a Szegedi Ítélőtábla Polgári Kollégiuma 2/2004. (VI. 17.) szám alatt kollégiumi ajánlást fogadott el, amely szerint a jogosult a hibás teljesítéssel okozott, a szolgáltatás hibájában álló kár megtérítése címén a dolog értékcsökkenésének, illetve a hiba észszerű kijavíttatásával indokoltan felmerült vagy várható költségeink pénzbeli megtérítését követelheti. A szavatossági jogokkal azonos tartalmú természetbeni kártérítési igényt a jogosult az ajánlás szerint nem érvényesíthet.
Az ajánlás indokolása rögzítette, hogy a hibás teljesítéssel okozott vagyoni ér-deksérelmek közül a szavatosság csak a szolgáltatás hibájában álló tapadókárra, míg a kártérítés meghatározóan a következménykárokra vonatkozik. A szava-tosság a hiba természetbeni orvoslására szolgáló speciális jogintézmény, ezzel azonos tartalmú természetbeni kártérítési igény ezért nem érvényesíthető. A szolgáltatás hibája miatt a dolog értékcsökkenésében megtestesülő kár pénzbeli megtérítésére azonban a kártérítés alkalmazható. A két jogintézmény között a szolgáltatás hibájának pénzbeli megtérítése körében fordulhat elő átfedés. Az ellenérték arányos leszállításához való jog ugyanis szavatossági igényként és pénzbeli kártérítésként egyaránt érvényesíthető.
A kollégiumi ajánlásban kifejtetteket a bíróságok egy része követte jog-alkalmazási tevékenysége során, míg más bíróságok a Legfelsőbb Bíróság változatlanul fenntartott gyakorlatában megfogalmazott elveket tartották irány-mutatónak. Az ítélkezési gyakorlat egysége tehát ismételten felbomlott.
A Kúria az egységes jogalkalmazás biztosítása érdekében a hibás teljesítéssel kapcsolatos egyes jogalkalmazási kérdésekről szóló 1/2012. (VI. 21.) PK véle-mény 14. pontjában a hibás teljesítésből eredő kártérítési igények érvényesíté-sére is iránymutatást adott. A kollégiumi vélemény e pontja kimondta, hogy a jogosult a régi Ptk. 310. §-a alapján a hibás teljesítésből eredő mindenfajta kára megtérítését követelheti. Ennek megfelelően mind a teljesítési érdek sérelmét jelentő (tapadókárok), mind az egyéb kárai (következménykárok) megtérítésére igényt tarthat. A kártérítési igény érvényesítésére nem vonatkoznak az egyes szavatossági jogok érvényesítésének szabályai.14
14 A Kúria kollégiumi véleménye a hibás teljesítéssel kapcsolatos perekben 2011-ben lefoly-tatott országos vizsgálat tapasztalatai alapján született. A vizsgálat egyértelművé tette, hogy a bíróságok a hibás teljesítésből eredő kártérítési igények érvényesítésének feltételeit gyakorlatukban eltérően ítélik meg. Ismert volt ugyanakkor az is, hogy a készülő Ptk. ezt a