AZ AMERIKAI TÁRSASÁGI JOGBAN Brehószki Márta *
4. A bizalmi kötelezettség korlátozása a felek által
A RUPA kimondja, hogy a lojalitási kötelezettséget a felek szerződésben érvé-nyesen nem zárhatják ki, de arra kifejezetten lehetőséget biztosít, hogy annak konkrét tartalmi elemeit lefektessék.25 Meghatározhatnak konkrét cselekmé-nyeket, vagy akár esetköröket, amelyek nem jelentik egymás viszonyában a lojalitási kötelezettség megszegését, ha ezek kikötése nem teljesen észszerűtlen.
A felmentvény csak akkor lehet hatályos, ha azt az összes tag, vagy a társasági szerződésben előre meghatározott szavazati hányaddal rendelkező tagok elfo-gadják, és a tag feltárja a kötelezettségszegés minden lényeges mozzanatát a tagok előtt.26 Ugyanakkor a modell-törvény szerint a korlátozásnak észszerűnek kell lennie, ennek eldöntése pedig az adott ügyben eljáró bíróság feladata.
A konkrét felmentvényt mindig a körülmények gondos mérlegelésével kell megvizsgálni, tehát releváns a társaság tevékenységi köre, milyen ügyekre, ügycsoportokra terjed ki a felmentvény, illetve hogy a tényleges ügyvezetést ellátó tag van-e felmentve stb. Például a bizalmi kötelezettség elfogadható kor-látozása, ha a felek kikötik, hogy az ingatlanforgalmazással foglalkozó társaság tagja – aki ügynökként jár el – megtarthatja azt a jutalékot, ami az ingatlanok értékesítése után a társaságot illetné. Egy olyan kikötés, amely alapján a tag úgy jogosult értékesíteni ingatlanokat, hogy arról sem a többi tagot, sem a társaságot nem tájékoztatja, feltehetően már nem fér bele a jogszabály által lehetővé tett felmentvény kategóriájába.27
25 RUPA § 103.b)(3).
26 RUPA § 103.b)(3)ii).
27 Statutory Supplement i. m. 233–234.
A lojalitási kötelezettséget korlátozó rendelkezésről szólt a Singer v. Singer ügy.28 A Singer család több tagja létrehozta a Josaline Production Co. nevű partnershipet az 1930-as évek végén. Az elkövetkező 40 évben a társaság bevétele folyamatosan nőtt, amellett, hogy egyre több Singer-rokon vált a tagjává, így a részesedéseket ennek megfelelően osztották fel. Az 1977-ben is módosított társasági szerződés a következő kikötést tartalmazta:
„Minden tag szabadon köthet üzletet – vagy bármilyen más pénzügyi műveletet a saját javára, még akkor is, ha az a társaság érdekével ellentétes- és/vagy az a társasággal versenyhelyzetet eredményez. Sem a társaság, sem a társaság többi tagja nem jogosult igénnyel élni az ilyen jellegű haszon megszerzése érde-kében. A felek megállapodnak abban, hogy szabadon köthetnek a saját nevükben és saját érdekükben ügyletet – úgy, mintha soha nem lettek volna tagjai a társaságnak.”29
A társaság taggyűlést tartott 1979. júliusában, ahol több befektetési lehetőség kérdése felmerült, pl. egy földterület megvásárlása is másfél millió dollárért. A taggyűlés nem hozott döntést a kérdésben. Ezután a társaság két tagja (Stanley és Andrea) létrehozott egy új partnershipet, és szeptemberben megvásárolták a kérdéses ingatlant. A befektetésről nem tájékoztatták a Joseline Production Co. tagjait, akik hamarosan tudomást szereztek az ügyletről, és abból 50%-os részesedést kértek. Stanley az egyik tagnak felajánlott 16,6% részesedést, de gyorsan vissza is vonta azt. A Joseline Production Co. álláspontja szerint Stanley és Andrea megsértették a bizalmi kötelezettséget, és ennek alapján részesedést követeltek a vitatott ügyletből.
A bíróság kifejtette, hogy egyetértett volna a felperes álláspontjával akkor, ha nem kötötték volna ki a társasági szerződésben a fentebb idézetteket, kü-lönös tekintettel arra a rendelkezésre, hogy úgy köthetnek ügyletet, mintha
‘soha nem lettek volna tagjai a társaságnak’. A bíróság úgy találta, hogy az alpereseknek a társasági szerződésből eredően joguk volt a vitatott szerződés megkötésére. A szerződésben foglalt rendelkezések egyértelműek és világosak, és bár többször módosították a társasági szerződést, ezeket a rendelkezéseket a tagok változatlanul benne hagyták. Ebből a bíróság arra következtetésre jutott, hogy a felek szándéka pontosan az ilyen helyzetek jogszerűvé nyilvánítása volt.
28 Singer v. Singer 1981 OK CIV APP 43 634 P.2d 766.
29 „[A]s if he or she were not and never had been members of this partnership.”
Ha az alperesek a Joseline Production Co. vagyonát használták volna fel az adásvételre, vagy bármilyen módon megterhelték volna a társaságot, a bíróság másképp döntött volna, de ebben a formában a felek nem sértették meg lojalitási kötelezettségüket.
Nemcsak a lojalitási kötelezettséget, hanem a megfelelő körültekintéssel való eljárás kötelezettségét is lehet korlátozni a társasági szerződésben.30 A kom-mentár szerint szándékos cselekmények alól nem lehet érvényesen felmentést adni. Általában az a jellemző, hogy a szerződésben a felek a jóhiszeműséghez kötik a kötelezettség alóli mentesítést. A felek a bizalmi kötelezettségre vo-natkozó szabályokat nemcsak enyhíthetik, hanem szigorúbb kikötésekben is megállapodhatnak.
5. Összegzés
Az általam bemutatott bizalmi kötelezettség átszövi az egész amerikai társasági jogot. Nemcsak a general partnership, hanem a többi társasági forma esetében is érvényesül. A bizalmi kötelezettség megléte számunkra legalább annyira elgondolkodtató, mint amennyire az amerikaiaknak meglepő a mi jogrendsze-rünkben annak hiánya.
Az amerikai társasági jogban ez a felelősségi alakzat a képviselet körében kialakult felelősségi formából származtatható. A bírók ezt analóg módon al-kalmazták és alkalmazzák a társaság tagjaira. Ez a felelősségi forma annyira mélyen beleivódott az amerikai társasági jogi gondolkodásba, hogy a bírói gyakorlat hatására már jogszabályi szinten is deklarálják a felelősségi forma szabályait.
Elgondolkodtató a nálunk egyelőre ismeretlen magasabb felelősségi mérce, ami többek között a gazdasági társaság tagjainak egymás irányában fennálló kötelezettségét is jelenti. Hazánkban a tagok egymás közti viszonyában hiányzik ez a felelősségi alakzat, és jelenleg nincs hatékony eszköz a tagok kezében az egymás elleni fellépéshez. Gondolok itt pl. a Ptk. 3:10. § (3) bekezdésében foglaltakra, ahol a jogi személy tagja az apport valótlan értéken való szolgáltatásáért kizárólag a társasággal szemben felel. A többi tagnak nincs keresetindítási joga, mint ahogy azt a Legfelsőbb Bíróság a BH1996.335.
sz. határozatában is kimondta. Az eset érdekessége, hogy a két tag által alapított kft.-be az egyik tag 170 millió forinton vitte be az apportot, majd a bejegyzést
30 RUPA § 103.b)(4).
követően a másik tag felülértékeltette az apportot, és a szakértő 20-25 millió forint reális értéket jelölt meg. Az esetben a sérelmes tag pert indított a másik taggal és a társasággal szemben, amire a jogszabály alapján nem volt joga, így a bíróság elutasította keresetét.31 A Ptk. csak a társaságnak adja meg a kereset-indítási jogot, és indokolatlanul nem adja meg ezt a jogot a többi tagnak. Ha a felülértékelés miatt többségi tulajdonosként jelenik meg a felülértékelést végző tag, akkor a társaság legfőbb szervének nincs lehetősége ezen tag ellen – a perindításról – dönteni.
A másik problémakör a magyar jogban, hogy a Ptk. jelenleg nem tartalmaz rendelkezést arra az esetkörre, hogyha a tagok a társaságnak címzett lehető-ségeket, ajánlatokat a másik tudta vagy beleegyezése nélkül a saját – és nem a társaság – céljára használják fel.
Helytállónak tartom azt a szabályt, hogy a tagoknak tartózkodnia kell attól, hogy a társaság megszűnése előtt a társaság tevékenységével megegyező tevékenységet folytassanak. Nálunk ezt nem tiltja a törvény, Amerikában ez a lojalitási kötelezettség megszegését jelenti, hiszen akaratlanul is olyan dön-tési helyzetbe kerülhet a tag, hogy valamelyik társaság hátrányt szenvedhet.
Megjegyzem, hogy mivel ez diszpozitív szabály, a tagok a létesítő okiratban kiköthetik e rendelkezés mellőzését is.
Ilyen esetekben, úgy vélem érdemes lenne átgondolni hazánkban a bizalmi kötelezettséghez hasonló felelősségi forma kialakítását, mert amellett hogy sokszor a tagoknak lehetősége sincs fellépni egymással szemben, és előmozdít-hatnánk a társaság tagjai közötti fokozottabb együttműködést is.
31 Legfelsőbb Bíróság, Bf. III. 2103/1995. sz. ítélet.