AZ AMERIKAI TÁRSASÁGI JOGBAN Brehószki Márta *
3. Bizalmi kötelezettség a general partnership esetében
A general partnership egy legalább két tagból álló társulás profitszerzés érde-kében.. Lényegét tekintve hasonlatos a magyar közkereseti társasághoz, bár van néhány alapvető eltérés. Véleményem szerint ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy a general partnership a felek megállapodásával létrejön, nem feltétel a társaság bejegyzése. Mivel a tagok felelőssége mögöttes, de korlátlan a társaság tartozásaiért, ezért egyik tagot sem lehet kizárni az ügyvezetésből. Ez fontos tény a bizalmi kötelezettség szempontjából, hiszen a bíróságok ebből vezetik le a tagok társasággal szemben és a tagok egymással szemben is fennálló ilyen jellegű kötelezettségét. A bíróság a Bane v. Ferguson ügyben kimondta, hogy a tagok egymás irányában fennálló bizalmi kötelezettsége a tagsági viszony megszűnésével együtt megszűnik.14
A general partnershipre ez idáig két modell törvényt alkottak szövetségi szinten, amit ajánlás jelleggel átvehetnek a tagállamok. Az elsőt, az 1914-es Uniform Partnership Actet (UPA) Louisiana kivételével minden tagállam átvet-te, míg annak felülírt anyagát (Revised Uniform Partnership Act 1997 – RUPA) eddig csak 37 tagállam vette át. Vannak tehát tagállamok, ahol még mindig az UPA van hatályban (pl. New York), ezért mindkét modelltörvény bizalmi kötelezettségére vonatkozó szabályait meg kell vizsgálni.
Az UPA egyetlen bizalmi kötelezettségre vonatkozó rendelkezése kimondja, hogy a tag köteles megőrizni és elszámolni bármilyen nyereséggel, amit a többi tag hozzájárulása nélkül szerez, és ami a társaság alapításával, működésével, megszűnésével kapcsolatban kerül hozzá, vagy ami a társaság tulajdonának hasznosításából származik.15 A jogszabály indokolása szerint ez a szabály elsősorban egy, a társaság vagyonának megőrzését szolgáló rendelkezés, annak ellenére, hogy a bíróságok évtizedeken keresztül hoztak erre alapozva a bizalmi
13 Second Restatement of Agency § 381; Third Restatment of Agency § 8.11.
14 Bane v. Ferguson 890 F.2d 11 (7th Cir. 1989).
15 UPA § 21.
kötelezettség körébe eső döntéseket.16 Az UPA egyebekben semmilyen egyéb meghatározást vagy utalást nem tesz a tagok bizalmi kötelezettségére, annak kitöltését az egyedi ügyekben a bíróság tette meg több mint 50 éven keresztül.
A RUPA teljesen másképpen definiálja a tagok bizalmi kötelezettségét, ami-kor kimondja, hogy a tagnak a társasággal, illetve a tagokkal szemben fennálló bizalmi kötelezettsége két elemet foglal magában a lojalitást és a megfelelő körültekintéssel való eljárás kötelezettségét. A modelltörvény ezek tartalmát is meghatározza.
3.1. A bizalmi kötelezettség első pillére – a lojalitási kötelezettség
A lojalitási kötelezettséget szűkítően értelmezi a törvény, amikor azt három esetkörre szűkíti le:
– a tagnak el kell számolnia minden olyan haszonnal, amelyet a társaság ügyvezetésével, megszüntetésével, vagy a társasági vagyon haszno-sításával kapcsolatban szerez, illetve ha olyan lehetőséget használ ki, amelynek eredeti jogosultja a társaság volt;
– a tagnak tartózkodnia kell attól, hogy a társaság érdekével ellentétben álló személlyel a társaság működésével vagy felszámolásával kapcso-latos ügyletet kössön, továbbá hogy
– a társaság megszűnése előtt a társaság tevékenységével megegyező tevékenységet folytasson.17
Ez a három esetkör taxatív felsorolás, a gyakorlat azt kizárólag olyan tény-állásokra alkalmazhatja, amelyek a nevesített esetbe tartoznak. A RUPA szem-lélete teljesen eltér elődjétől. Gondolok itt arra, hogy az UPA 21. §-a a bíróság számára lehetőséget biztosított a szabad jogalkalmazásra, és abból kiindulva a bizalmi kötelezettség széles spektruma körvonalazódott a jogalkalmazásban, míg a RUPA 404.b) §-a éppen ellentétes filozófiát követve, ténylegesen felsorolja azokat az eseteket, amik a bizalmi kötelezettség körébe esnek, és azt a bíróság nem értelmezheti tágabban.
A RUPA-ban a lojalitás és a körültekintéssel való eljárás meghatározása az elmúlt időszak bírói gyakorlatán alapul. Így pl. az olyan (üzleti) lehetőség kihasználása, amelynek eredeti jogosultja maga a társaság volt, a Meinhard
16 Cases and Materials i. m. 82.
17 RUPA § 404.b).
v. Salmon ügyben jelent meg.18 Salmon 1902-ben kibérelt egy ingatlant New York 42. utcájában M. Gerry-től 20 évre. Salmon és Meinhard létrehoztak egy partnershipet (az Egyesült Államokban a general partnership bejegyzés nélkül is létrejön) bérelt ingatlanuk üzemeltetésére. Megállapodtak, hogy ha Meinhard az összes költség felét állja, akkor az üzemeltetésből befolyt nyereségből az első öt évben 40%-ot kap, utána a fennmaradó 15 évben 50%-ot. Megállapodtak abban is, hogy a vesztességet fele-fele arányban állják. Az első néhány veszteséges év után az üzlet nyereségessé vált, és többszörösen megtérült a befektetésük. A társaság ügyvezetését és képviseletét Salmon látta el, harmadik személyek számára úgy tűnt, hogy nincs társa ebben az ügyletben. 4 hónappal a bérlet lejárta előtt M. Gerry megkereste Salmont, és annak egy másik cégével még 20 évre újabb szerződést kötött. Meinhard 1922 februárjában szerzett tudomást erről az ügyletről, majd számon kérte Salmont. Az elutasító válaszok után Meinhard pert indított, és kérte az 50% részesedést az üzletből.
A bíró szerint Salmon a társulás fennállása alatt bizalmi kötelezettséggel tartozik a másik tag (Meinhard) felé. Ha M. Gerry tudta volna, hogy valójában ketten vannak az üzletben, akkor feltehetőleg nemcsak Salmont tájékoztatta volna az új üzleti lehetőségekről, ami valójában nem Salmonnak, hanem az eredeti bérlőnek – a társaságnak – szólt, és amit Salmon a társa elől elhallgatott.
Jelezhette volna Meinhard-nak, hogy van egy ilyen üzleti lehetőség, és akkor ʻversenyezhettek’ volna a bérleti jogért. Ha így járt volna el, és elnyerte volna az üzletet, semmilyen kötelezettségszegésről nem lenne szó.. Salmon felelős-sége azért merül fel mert a társát annak a lehetőségétől is megfosztotta, hogy ajánlatot tegyen egy olyan ügyletben, amelynek a címzettje valójában kettőjük társulása volt. Ezt a lehetőséget Salmon köteles lett volna biztosítani a társának.
A bíróság döntése alapján Meinhard-ot megilleti a nyereség 49%-a.19
Ez az 1928-as döntés két dolog miatt is meghatározó a general partnership történetében, mindamellett, hogy azóta is ez a legtöbbet hivatkozott eset a tagok bizalmi kötelezettségének megállapítása terén. Egyrészt kimondta, hogy a partnership tagjai a társaság fennállása alatt egymás irányában is bizalmi kötelezettséggel tartoznak, másrészt annyira beleivódott a társasági jogi gon-dolkodásba, hogy a RUPA-ban a bizalmi kötelezettség megszegésének ezen esete külön nevesítést nyert. Ez az eset tanulságos lehet a magyar gyakorlat
18 Meinhard v. Salmon 164 N.E. 545 (N.Y. 1928),
19 Érdekesség, hogy nem volt egyhangú a bíróság álláspontja. Három bíró különvéleményében kifejtette, hogy a társaság megszűnése utáni időszakra vonatkozott a szerződés, és mivel a társaság megszűnésével megszűnik a bizalmi kötelezettség is, ezért nem áll fenn Salmon felelőssége.
számára is. A társaság fennállása alatt a tagok egymás irányában tanúsítandó fokozottabb együttműködését megkövetelhetné a törvény pl. akkor, ha a társa-ságnak címzett ajánlatot az egyik tag a másik beleegyezése nélkül elfogadja és a saját érdekében hasznosítja.
A lojalitási kötelezettség első nevesített esete a RUPA-ban az, amikor a tagnak el kell számolnia minden olyan haszonnal, amelyek a társaság ügyvezetésével, megszüntetésével, vagy a társasági vagyon hasznosításával kapcsolatban szerez, illetve ha olyan lehetőséget használ ki, amelynek eredeti jogosultja a társaság volt. Az UPA-hoz képest módosult a szöveg, hiszen míg az UPA 21. §-a szerint
„a tag köteles megőrizni és elszámolni bármilyen nyereséggel, amit a többi tag hozzájárulása nélkül szerez, és ami a társaság alapításával, működésével, meg-szűnésével kapcsolatban kerül hozzá,” addig a RUPA kommentárja kimondja, hogy a társaság alapítása során indokolatlan a bizalmi kötelezettséget megköve-telni a tagoktól, így az erre való utalás szándékosan kimaradt a törvényből.
Amint a társaság létrejön, a tagok között is bizalmi kötelezettség létesül.
Előtte azonban nem a bizalmi kötelezettség, hanem a szerződésszegésért való felelősség általános szabályai alapján felelnek.20 Véleményem szerint helyesen járt el a jogalkotó, amikor a társaságok létezésével kötötte össze a tagok bizal-mi kötelezettségének fennállását, tehát a bizalbizal-mi kötelezettség az alapítással keletkezik, és azokból az ügyletekből származó nyereségért áll fenn, amik a kilépés/megszűnés előtt már meglévő jogügyletből származnak. Így a társasági viszony megszűnése után is fennállhat a bizalmi kötelezettség olyan jogügylet kapcsán, amely még a megszűnés előtt keletkezett. A constructive trust elmé-lete szerint a partnership visszakövetelhet a tagjától bármilyen vagyont (pénzt, egyéb dolgot), ami bármilyen módon visszavezethető a partnershiphez. Ebben az esetben a partnership a tag többi hitelezővel szemben elsőbbséget élvez a kielégítés során.21
A RUPA szerint a lojalitási kötelezettség második esetköre az, hogy tartóz-kodnia kell a tagnak attól, hogy a társaság érdekével ellentétben álló személlyel a társaság működésével vagy felszámolásával kapcsolatos ügyletet kössön. Ez a szabály a Second Restatement of Agency 389. és 391.§-ának átemelése a RUPA-ba. A Second Restatement kommentárja szerint- itt nem az okozott kár a lényeg, hanem annak elkerülése, hogy a képviselő olyan érdekkonfliktusba kerüljön, amely miatt a megbízott képviseletét nem tudja a lehető legjobban teljesíteni.
20 Statutory Supplement to cases and materials on corporations. New York, Thomson Reuters, 2010, 11. kiad. 274.
21 Uo.
A harmadik és egyben utolsó esete lojalitási kötelezettségnek a RUPA alapján, hogy a tagnak tartózkodnia kell attól, hogy a társaság megszűnése előtt a társaság tevékenységével megegyező tevékenységet folytasson. Ez a rendelkezés is a Second Restatement of Agency-ből származtatható (393.§), és szintén a képviselő és a megbízott érdekkonfliktusának elkerülését szolgálja.
A társaság, illetve a tag tagsági viszonyának megszűnése után a tag bizalmi kötelezettsége azokból az ügyletekből származó nyereségért áll fenn, amelyek a kilépés/megszűnés előtt már meglévő jogügyletből származnak. A tagsági viszony megszűnése után a saját érdekében és a saját hasznára szabadon köthet szerződéseket a volt tag- még akkor is, ha maga a partnership nem szűnik meg.22 Természetesen a volt tag nem jogosult felhasználni olyan bizalmas adatokat, amelyek a partnershiptől származnak.23
3.2. A bizalmi kötelezettség második pillére – a megfelelő körültekintéssel való eljárás kötelezettsége
A bizalmi kötelezettségnek, mint már említettem, két esetkörét nevesíti a RUPA. Az elsőt, a lojalitási kötelezettséget, a fentiekben tárgyaltam. A bizalmi kötelezettség második esetköre a tag megfelelő körültekintéssel való eljárási kötelezettsége (partner’s duty of care).Ez a kötelezettség a tagok és a társaság irányába a tag szándékos, nagyfokú gondatlan vagy hanyag magatartására kor-látozódik. Az UPA ezt a kötelezettséget nem nevesíti, bár a bírói gyakorlatban jelen volt már a RUPA előtt is.24
Ennek a kötelezettségszegésnek a kérdése merül fel a Bane v. Ferguson ügyben. A felperes Charles Bane egy sikeres ügyvédi irodában dolgozott, és innen ment nyugdíjba. Az ügyvédi irodának saját nyugdíjazási rendszere volt, amely az állami nyugdíj mellett extra kifizetést tett lehetővé nyugdíjasai számára. Az iratok szerint erre addig volt köteles, amíg a cég jogutód nélkül meg nem szűnik. Bane nyugdíjba vonulása után nem sokkal a cég egyesült egy másikkal, ami hibás döntésnek bizonyult, mert rövid időn belül tönkrement, és a társaság jogutód nélkül megszűnt. Bane természetesen nem kapott további juttatást, ezért beperelte a megszűnt ügyvédi iroda tagjait. Bane arra hivatko-zott (egyebek mellett), hogy az alpereseknek bizalmi kötelezettsége áll fenn
22 RUPA § 603.b)(3).
23 Second Restatement of Agency § 395.
24 Ld. pl. Rosenthal v. Rosenthal 543 A.2d 348 (1988); Bane v. Ferguson.
vele szemben a common law, illetve a nyugdíjról szóló szerződés alapján. A kérdés eredetileg az volt, hogy a tagok a hanyag ügyvezetéssel megsértették-e bizalmi kötelezettségüket (ezen belül a megfelelő körültekintéssel való eljárás kötelezettségét) a nyugdíjba vonult volt taggal szemben. A bíróság azonban ezzel a kérdéssel nem is foglalkozott, mert megállapította, hogy a tagoknak a volt taggal szemben nem áll fenn bizalmi kötelezettsége, hiszen az a tagsági vi-szony megszűnésével megszűnik. Ha a volt tag azt szerette volna, hogy bizalmi kötelezettség maradjon közte és a tagok között, azt külön szerződésben kellett volna megállapítaniuk.