ALKALMAZÁSÁNAK PROBLÉMÁI Csőke Andrea *
3. Az illesztések hiánya
Az új rendelet – a gazdasági szükségszerűségekre hivatkozással – két olyan körben is új szabályokat alkotott, amelyekkel a kontinentális joggyakorlat nehezen fog megbirkózni. Jóllehet mind a két intézmény bevezetése logikus, a hatékony gazdasági megoldásokat szolgálja, ezeket a common law országokban találták ki, és eddig csak ott használták.
Az új rendelet kötelezővé teszi az adós fizetésképtelenségi (fő- és másodlagos) eljárásait vezető bíróságok közötti közvetlen kommunikációt és kooperációt.
Ennek a rendelkezésnek a hátterében elsősorban az Amerikai Egyesült Államok és Kanada, illetve Nagy-Britannia bíróságai közötti közvetlen kommunikáció és együttműködés áll, amelynek évtizedes hagyományai vannak. Amikor az Európai Unión belüli kapcsolatokban felmerült igényként ez a közvetlen, bírók közötti együttműködés és kommunikáció, Németországban óriási vita bontakozott ki arról, hogy a német eljárási jog egyáltalán engedi-e azt, hogy a bíró az eljárásban egy másik bírósággal bármilyen közvetlen kapcsolatba kerüljön. Miután az új rendelet ezt most kötelezően előírja, a nemzeti bíróságok nem kérdőjelezhetik meg a kötelezettséget.2
Vajon a bíróságnak milyen tartalommal szabad kommunikálnia a másik bí-rósággal? A fizetésképtelenségi eljárásokban fontos, hogy valamennyi hitelező érdekét figyelembe vegyék, és egy hitelező a különböző eljárásokban összesítve ne kaphasson többet, mint amennyi a szabályok szerint megilleti. Ha tehát az egyik tagállamban folyó eljárásban kifizetés történt a hitelező részére, akkor erről a másik érintett tagállamban is tudni kell.
Előre természetesen nem láthatók az esetlegesen felmerülő problémák, az azonban egyértelműen kimondható, hogy a releváns tények – az eljárás meg-indítása-befejezése, az eljárás közben történt kifizetések, az egyes hitelezők
2 Az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 288. cikke szerint a rendelet általános hatállyal bír, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
igénye tekintetében hozott jogerős bírósági határozatok – vonatkozásában a kommunikáció megengedett, sőt kötelező.
Az Egyesült Államok és Kanada viszonylatában ismert, hogy video konfe-renciahívás segítségével párhuzamos nyilvános meghallgatásokat-tárgyalásokat tartottak a bíróságok. Szabad-e azonban ezt úgy, hogy a bíróságok eltérő nyelven folytatják az eljárásukat? Ezzel el is érkeztünk a gyakorlati-technikai problé-mához: ahhoz, hogy a tagállamok bíróságai általában más nyelven járnak el. A bíróságok közötti kommunikációhoz azonban az sem elég, hogy valaki kiválóan beszél egy idegen nyelvet – arra is gondolnia kell, hogy egy jogintézménynek más és más tartalma van a különböző országokban. Nemcsak a fizetésképtelenségi eljárások célja, folyamata, fogalmai térnek el egymástól a tagállamokban, de a polgári jogi jogintézmények is – jóllehet a római jogi gyökerek ugyanazok.
A fizetésképtelenségi jog területén maradva pl. általában a magyar „felszá-molás” kifejezést a „liquidation” szóval fordítják. Ez azonban az angol jogban nem a felszámolási típusú, az adós vagyonának teljes szétosztását és végül a gaz-dálkodó szervezet megszüntetését tartalmazó eljárást jelenti, hanem a pusztán a vagyon ʻfelszámolását’ a szó köznapi értelmében, tehát pénzzé változtatását.
Az angolok a felszámolási típusú eljárást winding up eljárásnak nevezik. A fizetésképtelenségi szakértőt – az eljárásuk tartalmától függően – liquidator, supervisor, administrator, official receiver, trustee stb. névvel jelölik. Nem azonosak tehát a fizetésképtelenségi eljárások és a hozzájuk kapcsolódó jogin-tézmények sem egy az egyben, csak hasonlók lehetnek egymáshoz.
Visszatérve a bírók közötti kommunikációhoz, ha feltesszük, hogy mind a két érintett bíró kiválóan beszél egy harmadik – lingua franca – nyelvet (pl. az angolt), és az egyikük beszél pl. a zálogjogról, ő a saját zálogjogi szabályaira gondol, míg az őt hallgató is automatikusan a magáéra. Így – bár értik egymást –, teljesen eltérő tartalmat társítanak az elhangzott információhoz. Fennáll ezért a félreértés, félreértelmezés veszélye egy közvetlen kommunikáció során.
Mindezek alapján elsősorban az üggyel kapcsolatban releváns tények közlésére célszerű szorítkozni. Kérdés, hogyan alakul majd e téren a gyakorlat.
A másik – szintén common law – jogintézmény a „kötelezettségvállalás” (új rendelet 36. cikk). Ennek az indokául a régi rendelet hatályba lépését követő joggyakorlat szolgált. A cégcsoportok elleni fizetésképtelenségi eljárások egy országba vonása eredményeképpen, hiába alapították a cégeket más tagállam-ban, és folytatták ott a tevékenységet, a német, francia stb. cégek elleni
főel-járások – főleg az első időkben– Nagy-Britanniában indultak meg,3 és a régi (valamint az új) rendelet alapján ezt el kellett fogadni.
A más tagállamban megalapított és tevékenységet folytató adósok hitelezői, munkavállalói azonban azt akarták, hogy abban az országban folyjon le a fizetésképtelenségi eljárás, ahol a cég működött, ezért másodlagos területi eljá-rásokat indítottak. Ez azt jelentette a régi rendelet szerint, hogy a főeljárás angol fizetésképtelenségi szakértője dönthetett ugyan a nagy kérdésekben, de nem volt miről, mert a vagyontárgyak a felszámolási típusú másodlagos eljárások alá tartoztak, és azokban a másodlagos fizetésképtelenségi szakértők rendelkeztek.
Ekkor találták ki – egy nagyon régi precedensre hivatkozva4 – az angol fizetésképtelenségi szakértők,5 hogy az angol bíró engedélyével elmennek abba a tagállamba, ahol az általuk vezetett főeljárás alá került cégcsoporti tag adós a tényleges tevékenységét folytatta (tehát ahol a vagyon – gépek, gyárak stb. – volt), és összehívják a helyi hitelezőket. Megígérik nekik, hogy úgy fognak eljárni, mintha másodlagos eljárás folyna: az ebben a tagállamban levő vagyont csak azoknak a hitelezőknek a kifizetésére fordítják, akik ebben a tagállam-ban vannak, az itteni nemzeti jogszabályokat veszik figyelembe a kielégítési sorrendnél stb. Tehát kvázi másodlagos eljárást folytatnak le anélkül, hogy a régi rendelet másodlagos eljárásának hátrányait el kellene szenvedniük (így pl. azt, hogy a reorganizációs főeljárás mellett felszámolási – azaz a vagyont értékesítő – másodlagos eljárás nduljon, vagy hogy a vagyonról különböző fizetésképtelenségi szakértők rendelkezzenek).
Ezzel a kötelezettségvállalással (undertaking) elérték, hogy a tagállami hitele-zők nem indítottak másodlagos eljárást, ugyanakkor nem kerültek hátrányosabb helyzetbe, mintha indítottak volna, sőt. A vagyon egyben történő eladása vagy a reorganizációs intézkedések következtében magasabb kielégítéshez juthattak, mint egy másodlagos nemzeti eljárásban. A kötelezettségvállalás segítségével elkerülték a formális bírósági másodlagos eljárásokat, de a hitelezők számára ez nem jelentett hátrányt.
Ezt a jogintézményt most már a rendelet is tartalmazza, vagyis egy magyar felszámoló is elmehet abba a tagállamba, ahol a magyar adós telephelye van, és ott a helyi hitelezőknek kijelentheti, hogy úgy fogja őket kezelni, mintha
3 Így pl. az MG Rover cégcsoport 8 másik tagállamban megalapított tagja ellen is Birminghamben indították meg a főeljárást.
4 Re Condon, Ex parte James (1874) LR 9 Ch App 609.
5 Collins & Aikman ügy, High Court London, Justice Lindsay: „the entire basis of the principle, as I discern it from the cases, is that the court will not allow its own officer to behave in a dishonourable manner. There is no doubt much to be said in favour of the principle.”
másodlagos eljárás indulna abban a tagállamban. Valójában ez azt jelenti, hogy nem a magyar Cstv. kielégítési sorrendjét fogja rájuk alkalmazni (hanem annak a tagállamnak a kielégítési sorrendjét, ahol a kötelezettségvállalást teszi), így az ottani hitelezők esetleg magasabb kielégítéshez juthatnak – az ottani vagyonból –, mint amelyhez a magyar főeljárás hitelezői.
Jelenleg ez a hatályos Cstv. alapján nehezen képzelhető el. Természetesen alkalmazni kell az új rendeletet a 2017. június 26. után megindult felszámolási eljárásokban, de kérdés, hogy kifejezett bírósági hozzájárulás nélkül hogyan hághatja át a felszámoló a magyar Cstv. szabályait? Ha a jogalkotó megváltoz-tatja a Cstv.-t, akkor talán egyértelmű rendelkezések lesznek e téren, máskülön-ben marad a bizonytalanság. Gazdaságilag a kötelezettségvállalás indokolható, hiszen elképzelhető olyan helyzet, amikor a felszámoló által történő egységes értékesítés (a magyar és az érintett másik tagállamban levő vagyontárgyak egyben történő eladása) magasabb kielégítéshez juttathatja a főeljárás hitelezőit is, mint ha külön-külön folynának le az eljárások.
A fenti két jogintézménnyel kapcsolatban – bár nehezen – de értelmezhetők az új rendelet és a Cstv. szabályai együttesen. Van azonban egy rendelkezés, amely a Cstv. módosítása nélkül, jogszabályi felhatalmazás hiányában nem kezelhető.
A régi rendelet alig lépett hatályba, amikor egy spanyol cég vonatkozásá-ban Londonvonatkozásá-ban megindították a főeljárást.6 Az így kialakult joggyakorlatot alkalmazták a cégcsoportok egy tagállamba csoportosításánál. A főeljárás megindításához a bíróságnak azt kell megállapítania, hogy – a cégnek akár abban a tagállamban van a bejegyzett székhelye, ahol a bíróságtól a főeljárás megindítását kérik, akár nem – ott van a „fő érdekeltségeinek központja” (centre of main interests). A főeljárásnak azért van jelentősége, mert ha nincs másod-lagos eljárás, akkor a főeljárás fizetésképtelenségi szakértője jogosult eljárni az adós bárhol feltalálható vagyonának összegyűjtése, kezelése során, és annak az országnak a jogát kell minden tekintetben alkalmazni az eljárásban, ahol az eljárást megindították (a kivételeket a rendelet tartalmazza). Ez azt jelenti, hogy a kielégítési sorrendet is a főeljárás szerinti tagállam joga határozza meg (kivétel a már előzőekben említett új szabály, a kötelezettségvállalás lesz).
Jóllehet a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia a joghatóságát, de mi van akkor, ha a bíróság a számára biztosított, vagy általa feltalált adatok alapján tévesen állapítja meg azt? Ez különösen azért érdekes, mert a fizetésképte-lenségi eljárás megindításáig – nálunk az eljárást megindító hirdetmények
6 Enron Directo Sociedad Limitada – 2002. június 4-én, négy nappal a régi rendelet hatályba lépése után a High Court of Justice (London) megindította a céggel szembeni főeljárást arra hivatkozva, hogy a fő érdekeltségek központja ott volt (head office function elmélet).
Cégközlönyben való közzétételéig – a hitelezők vagy az érdekeltek nem is értesülnek az eljárás folyamatban létéről. Csődeljárás esetén az adós maga dönti el, hogy kezdeményez-e ilyen eljárást, felszámolás esetén pedig legfeljebb egy, a kezdeményező hitelező és az adós között folyik a vita a fizetésképtelenség vizsgálatára irányuló szakaszban.
Az új rendelet a joghatóság kérdésében egy már jogerős határozaton alapuló, közzétett, tehát a magyar jog – és a rendelet szerint is – megindított eljárás eseté-ben ír elő jogorvoslati lehetőséget az 5. cikk (1) bekezdéséeseté-ben. Jóllehet a szöveg
„bíróság előtti megtámadást” ír, ez valójában a jogorvoslati jogot jelenti. A Cstv.
a hatályos szövegében erről egyáltalán nem rendelkezik. A kérdés azért nem egyszerű, mert a bíróságnak hivatalból vizsgálnia kell a joghatóságát, tehát egy jogerőre emelkedett határozat azt jelenti, a bíróság meggyőződött arról, hogy rendelkezik joghatósággal, és ennek megfelelően vizsgálta érdemben a kérelmet.
Ha első fokon jogerőre emelkedett a határozat, akkor elvileg még lehetőség lenne fellebbezésre, de mi a helyzet akkor, ha a másodfokú bíróság határoza-tával vált jogerőssé az elsőfokú bíróság végzése? Ilyenkor már a másodfokú bíróság is állást foglalt a joghatóság kérdésében – hiszen hivatalból kellett neki is vizsgálnia joghatósága fennállását –, ezért egy újabb fellebbezéssel már a magyar eljárásjogi szabályok alapján nem lehet megtámadni a jogerős végzést.
Az egyetlen megoldás, hogy e körben – kizárólag a joghatóság tekintetében – a Kúriához egy speciális felülvizsgálati kérelmet lehessen benyújtani. A Cstv. 27.§
(1) bekezdése egyébként kizárja a felszámolást elrendelő jogerős végzés ellen a felülvizsgálatot. Ha a módosított Cstv. majd tartalmazza ezt a felülvizsgálati lehetőséget, ez lesz az egyetlen kivétel, amellyel azonban csak a joghatósági megállapítást lehet majd támadni.
Kinek adatik meg ez a lehetőség? A rendelet szerint az adós vagy bármely hitelező előterjesztheti ezt a kérelmet. De mikor? A magyar hitelezők a Cégközlönyből értesülnek az eljárások megindításáról, a tagállami hitelezőket a fizetésképtelenségi szakértőnek kell tájékoztatnia. Mire ők a felülvizsgálati kérelmet be tudják nyújtani, addigra a felszámoló akár értékesítheti is az adós vagyonát, vagy olyan események történnek, amelyek már visszafordíthatatlanok.
Ha a Kúria a joghatóság fennállásának hiányát állapítaná meg, akkor az eljárást meg kell szüntetnie, és valamilyen módon rendelkeznie kell a felmerült és ki nem fizetett költségek viseléséről, a fizetésképtelenségi szakértő díjáról, valamint a fizetésképtelenségi szakértő által tett jogcselekmények hatályának fennállásáról.
Látható az eddigi néhány problémából is, hogy nem egyszerű egy határokon átnyúló eljárás lefolytatása. Az biztos, hogy a jogalkotó nem tud minden részle-tet szabályozni, a Cstv. bármilyen módosítása csak kererészle-tet adhat a gondolkodó bírák részére.