VESZTÉSSEL KAPCSOLATOS DILEMMÁK Belovics Ervin *
4. A hatályos magyar szabályozás
Az Alaptörvény is szól a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről, amikor úgy rendelkezik, hogy „Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.
Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncse-lekmény elkövetése miatt szabható ki.”7 Nagy Ferenc az Alaptörvény idézett rendelkezésével kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy
5 Rec(2003)22 on conditional release (at the 853rd meeting of the Ministers’ Deputies), II. 4a.
6 Az Egyezményt az 1993. évi XXXI. törvény hirdette ki.
7 IV. cikk (2) bek.
„A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés magyarországi alkotmányosságával kapcsolatban terjedőben van az a nézet, hogy az Alaptörvény a IV. cikk (2) bekezdésében deklarálja ennek a büntetésnek az alkotmányosságát, így alkotmánybí-rósági vizsgálat tárgya nem lehet. Ez a nézet – megítélésem szerint – ebben a formában nem állja meg a helyét. Egyrészt az Alaptörvény III. cikke tiltja a kínzást, az embertelen, meg-alázó bánásmódot vagy büntetést. Az Alaptörvény II. cikke pedig rögzíti az emberi méltóság sérthetetlenségét és minden ember emberi méltósághoz való jogát. Vagyis felmerülhet az Alaptörvény említett rendelkezései közötti ellentmondás.
Másrészt kollízió keletkezhet a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés hazai szabályozása és gyakorlata, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye és bírósági gyakorlata között (is).”8
Az életfogytig tartó szabadságvesztés a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) szankciórendszerében a legszigo-rúbb büntetés. Mindig vagylagos jellegű, és az 5 évtől 20 évig, illetve a 10 évtől 20 évig terjedő, határozott tartamú szabadságvesztéssel együtt jelenik meg az adott bűncselekmény szankciójaként. Nyilvánvalóan az életfogytig tartó szabadságvesztés kiemelkedő súlyosságára figyelemmel rendelkezik úgy a tör-vény, hogy ez a büntetés csak azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor betöltötte a 20. életévét. Ez a szabály akkor is irányadó, ha a Btk.
rendelkezése szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása kötelező.9 Ez azt jelenti, hogy az utóbb említett esetben is csak akkor kerülhet rá sor, ha a terhelt a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte.
A legsúlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények száma a Btk.-ban érdemben alig változott. A korábbi Btk. 6 bűncselekmény alapesetét és 21 bűncselekmény minősített esetét fenyegette életfogytig terjedő szabad-ságvesztéssel. A Btk. ezen büntetés kiszabását 9 bűncselekmény alapesetében10
8 Nagy i. m. 271., 42. számú lábjegyzet. A kritizált ʻnézet’ mellett érvel ugyanakkor Kónya István, kifejtve, hogy „aligha vitatható eredményesen a büntetési nem alkotmányossága, ha arról maga az Alaptörvény rendelkezik.” Kónya István: Érzelmek és indulatok az életfogytig körül. Magyar Jog, 2017/3. 139.
9 Btk. 90. § (2) bek.
10 Alapesetben a következő bűncselekmények esetében teszi lehetővé a Btk. az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását: népirtás [142. § (1) bek.], emberiesség elleni bűncselekmény [143. § (1) bek.], apartheid [144. § (1) bek.], védett személyek elleni erőszak [149. § (1) bek.],
és – figyelemmel a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények körében 3 különböző esetkörre – 13 bűncselekmény összesen 15 súlyosabban minősülő esetében teszi lehetővé.11 Amint az az elnevezéséből is kitűnik, az életfogytig tartó szabadságvesztés olyan határozatlan tartamú büntetés, amely elvileg az elítélt életének a végéig tarthat, azonban a Btk. lehetőséget ad az életfogytig tartó szabadságvesztés egyik fajtája tekintetében a feltételes szabadságra bo-csátásra.12 Az ilyen jellegű döntés meghozatalára az alapügyben eljáró bíróság jogosult. A Btk.-ban meghatározott esetekben azonban az alapügyben eljáró bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárja, illetve kizárhat-ja a terheltet.
Tekintettel arra, hogy a Btk. az életfogytig tartó szabadságvesztést még a legsúlyosabb bűncselekmények esetében is mindig határozott tartamú szabad-ságvesztés mellett szerepelteti szankcióként, az alapügyben eljáró bíróságnak az ügy konkrét körülményei, így különösen a súlyosító és enyhítő tényezők értéke-lése alapján abban a kérdésben kell állást foglalnia legelőször, hogy életfogytig tartó szabadságvesztés, vagy határozott idejű szabadságvesztés áll-e arányban a bűncselekmény tárgyi súlyával, az elkövető társadalomra veszélyességével, illetve bűnösségének fokával.
Hatálybalépésekor a Btk. a mérlegelés lehetőségét két esetben kizárta, azonban a Btk. 81. § (4) bekezdésében meghatározott halmazati szabályok szerint kiszaban-dó életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó jogalkalmazói kötelezettséget az Alkotmánybíróság a 3/2014. (VII. 15.) AB határozatával megsemmisítette.
Változatlanul kötelező viszont az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása a legszigorúbb bűnismétléssel kapcsolatos szabályok alapján.13 Amennyiben tehát életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását tartja szükségesnek az alapügyben
nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása [155. § (1) bek.], egyéb háborús bűntett (158. §), alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [254. § (1) bek.], ellenség támogatása [260. § (1) bek.], terrorcselekmény [314. § (1) bek.].
11 Minősített esetben a következő bűncselekmények tekintetében teszi lehetővé a Btk. az élet-fogytig tartó szabadságvesztés kiszabását: hadikövet elleni erőszak [148. § (2) bek.], emberölés [160. § (2) bek.], kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények [176. § (3) bek., 177. § (2) bek., 179. § (3) bek.], emberrablás [190. § (5) bek.], emberkereskedelem [192. § (6) bek.], rombolás [257. § (2) bek.], hazaárulás [258. § (2) bek.], fogolyzendülés [284. § (4) bek.], jármű hatalomba kerítése [320. § (2) bek.], közveszély okozás [322. § (3) bek.], nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel visszaélés [326. § (5) bek.], zendülés [442. § (4) bek.], elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak [445. § (5) bek.].
12 Btk. 42. §: „Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja.”
13 Btk. 90. § (2) bek.
eljáró bíróság, a következő eldöntendő kérdés az, hogy a terheltet ki kell-e zárni a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből, vagy sem.
Amikor a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, döntenie kell annak legkorábbi időpontjáról.14 Ezta Btk. 25–40 évben állapítja meg.
Mindez azt jelenti, hogy az alapügyben eljáró bíróságnak még az ilyen típusú életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén is széleskörű lehetősége van annak meghatározására, hogy a terhelt ténylegesen milyen időtartamot töltsön fegyházban. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpont-jának maximum 40 évben történő meghatározásával a jogalkotó azt kívánta megakadályozni, hogy egy, a feltételes szabadság lehetőségét ki nem záró ítélet valójában tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést eredményezzen.
A Btk. a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés vonatkozásában az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározza azoknak a bűncselekményeknek a körét, amelyek elkövetése miatt az alapügyben eljáró bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárhatja.15 A Btk. a taxatív felsorolásban szereplő bűncselekmények vonatkozásában csak lehetőséget biztosít a feltételes szabadságra bocsátásból történő kizárásra. A bűncselekmények között találhatók olyanok, amelyeknek csupán alapesete van (pl. népirtás, emberiesség elleni bűncselekmény), illetve több deliktum tekintetében a kizáró rendelkezés csak a minősített esetekre vonatkozik (pl.
emberölés, emberrablás). A felsorolásban szereplő deliktumok tekintetében
14 Btk. 43. §: „(1) Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább 25, legfel-jebb 40 évben állapítja meg. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni. (2) Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama legalább 15 év.”
15 Btk. „44. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság a feltételes sza-badságra bocsátás lehetőségét csak az alábbi bűncselekmények miatt zárhatja ki: a) népirtás [142. § (1) bek.]; b) emberiesség elleni bűncselekmény [143. § (1) bek.]; c) apartheid [144. § (1) és (3) bek.]; d) hadikövet elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [148. § (2) bek.]; e) védett személyek elleni erőszak [149. § (1)–(2) bek.]; f) nemzetközi szerződés által tiltott fegyver alkalmazása [155. § (1) bek.]; g) egyéb háborús bűntett (158. §), h) emberölés súlyosabban minősülő esete [160. § (2) bek.]; i) emberrablás súlyosabban minősülő esete [190. § (3)–(4) bek.]; j) emberkereskedelem súlyosabban minősülő esete [192. § (6) bek.]; k) alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása [254. § (1) bek.]; l) rombolás súlyosabban minősülő esete [257. § (2) bek.]; m) fogolyzendülés súlyosabban minősülő esete [284. § (4) bek.]; n) terrorcselekmény [314. § (1) bek.]; o) jármű hatalomba kerítése súlyosabban minősülő esete [320. § (2) bek.]; p) közveszély okozása súlyosabban minősülő esete [322. § (3) bek.]; q) zendülés súlyosabban minősülő esete [441. § (4) bek.]; r) elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esete [444. § (5) bek.], ha azt személy elleni vagy dolog elleni erőszakkal követik el. (2) A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kell zárni, ha az elkövető a) erőszakos többszörös visszaeső, vagy b) az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekményt bűnszerve-zetben követte el.”
is a feltételes szabadságra bocsátás akkor zárható ki, ha a bűncselekmények megvalósítására személy vagy dolog elleni erőszakkal került sor. Megjegyzem, a szóban forgó bűncselekmények többségének a személy vagy dolog elleni erőszak szükségszerű törvényi tényállási eleme. A Kúria még Legfelsőbb Bíróságként a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést első alkalommal helybenhagyó végzésében elvi éllel mondta ki, hogy:
„A társadalomra veszélyes cselekmények között vannak olyanok, amelyek absztrakt veszélyessége a védeni kívánt jogtárgy jelentőségét tekintve, a legsúlyosabb büntetéssel való fenyegetést indokolja, e büntetés a tényleges életfogytig tartó fegyházbüntetés. E büntetést akkor indokolt kiszabni, ha a büntetés célja más büntetéssel, így a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének biztosításával, időtartamának meghatá-rozásával nem érhető el. A cselekmény konkrét tárgyi súlya, az elkövető fokozott személyi társadalomra veszélyessége miatt, a társadalom védelme az elkövető végleges elszigetelését teszi szükségessé. E büntetés kiszabása kivételes, és csak a legsúlyo-sabb […] cselekmények elkövetőivel szemben indokolt.”
Az említett ügyben a terheltet azért ítélték tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre, mert féltékenységtől motiváltan élettársát és két kiskorú gyermekét számos fejszecsapással, a túlélés lehetőségét kizárva, különös kegyetlenséggel ölte meg.16
Tehát az életfogytig tartó szabadságvesztésből csak a törvényben felsorolt, akár személy, akár dolog elleni erőszakkal elkövetett bűncselekmény miatti elítéléskor zárható ki a terhelt. Ez arra az esetre is vonatkozik, amikor az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására erőszakos többszörös visszaesővel szemben olyan bűncselekmények miatt kerül sor, amelyek közül csak az egyik bűncselekmény felel meg a kizárásra alapot adó követelménynek, de az erőszakos többszörös visszaesés ténye nem tenné kötelezővé határozatlan tartamú szabadságvesztés kiszabását.17
A Btk. ugyanakkor kógens rendelkezésként írja elő a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből történő kizárást akkor, ha a terhelt:
– erőszakos többszörös visszaeső, vagy
16 Kónya i. m. 130.
17 BH2015. 145.
– az előzőekben felsorolt bűncselekmény valamelyikét bűnszervezetben követte el.
Az erőszakos többszörös visszaeső, illetve népirtást, emberiesség elleni bűncselekményt stb. bűnszervezetben megvalósító terhelt vonatkozásában tehát az alapügyben eljáró bíróságnak nincs mérlegelési lehetősége: a terheltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből ki kell zárnia. Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt akkor sem, ha ismételten életfogytig tartó sza-badságvesztésre ítélik.18