Farkas Attila *
3. Kártérítés kellékhibás teljesítés esetén a Ptk. szabályai szerint
Az ismertetett előzményeket követően 2014. március 15-én hatályba lépett Ptk. 6:142. §-a mindenfajta szerződésszegés esetére, a 6:174. § (1) bekezdése pedig külön a hibás teljesítéshez kapcsolódóan is rendelkezik a szerződésszegő fél kártérítési felelősségéről. E szabályok a hibás teljesítéssel a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár (tapadókár) és a következménykárok megtérítését egyaránt lehetővé teszik. A kártérítés tehát – a kellékszavatosság és a jótállás mellett – a Ptk. szabályainak alkalmazása során is a hibás teljesítés egyik jog-következményének tekinthető.
A kártérítés a Ptk. rendelkezései szerint – a kellékszavatosság jogintéz-ményétől eltérően – továbbra sem jelent feltétlen helytállási kötelezettséget.
A kötelezett ugyanis a Ptk. 6:174. § (1) bekezdése és 6:142. §-a értelmében kimentheti magát a hibás teljesítésért való felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hibás teljesítést ellenőrzési körén kívül eső, szerződéskötés időpontjában előre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa. Ilyen, a kimentésre alapot adó körülmények lehetnek például a vis maior tipikus esetei, bizonyos állami intézkedések vagy politikai, társadalmi események, a saját üzemi rend zavarain kívül eső súlyos üzemzavarok stb.15
A tapadókár és a következménykárok megtérítésére eltérő feltételek szerint kerülhet sor. A szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár (tapadókár) megtéríté-séről a Ptk. 6:174. § (2) bekezdése rendelkezik. E szabály értelmében a jogosult
kérdést várhatóan a régi Ptk.-ban foglaltaktól eltérően fogja szabályozni. A Kúriának ebben a helyzetben azt kellett eldöntenie, hogy a jogegység biztosítása érdekében nyújt-e iránymu-tatást az alsóbb fokú bíróságok részére, és ha igen, milyen tartalommal teszi. A Kúria Polgári Kollégiuma – amint azt a PK vélemény 14. pontjához fűzött indokolás rögzíti is – egyetértett azzal, hogy szükséges a kártérítési igény érvényesítésére vonatkozó feltételek megfelelő újraszabályozása, a kellékszavatosság és a kártérítés egymáshoz való viszonyának egyértelmű jogszabályi rendezése. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a régi Ptk. szabályait még hosszú ideig, a Ptk. hatályba lépését követően is alkalmazni kell a korábban kötött szerződésekre. A Ptk.
tervezetében szereplő szabályozási megoldás viszont a régi Ptk. rendelkezéseitől jelentősen eltért, azt a régi Ptk. alkalmazása során nem lehetett figyelembe venni. A Szegedi Ítélőtábla 2/2004. (VI. 17.) számú kollégiumi ajánlása és a jogirodalomban a szavatosság és a kártérítés viszonyával kapcsolatban megfogalmazódott más, a Legfelsőbb Bíróságnak az 1990-es évek közepére egységessé vált, a teljes kártérítés elvén nyugvó gyakorlatától eltérő elképzelések, ja-vaslatok a régi Ptk. szabályaival szintén nem álltak összhangban. A Kúria Polgári Kollégiuma mindezekre figyelemmel döntött úgy, hogy a jogalkalmazás egységének biztosítása érdekében a régi Ptk. alkalmazásának időszakára az addigi gyakorlatának megfelelő tartalmú, azt meg-erősítő iránymutatást bocsát ki.
15 Wellmann i. m. 276–279.
az ilyen károk megtérítését akkor követelheti, „ha kijavításnak vagy kicserélés-nek nincs helye, vagy ha a kötelezett a kijavítást vagy a kicserélést nem vállalta, e kötelezettségének nem tud eleget tenni, vagy ha a jogosultnak a kijavításhoz vagy kicseréléshez fűződő érdeke megszűnt.”
A Ptk. 6:174. § (2) bekezdése tehát három esetben, háromféle – vagylagos – feltétel fennállása esetén teszi lehetővé a tapadókár megtérítése iránti igény érvényesítését. Ezek a feltételek maradéktalanul azonosak az ún. második lép-csőbe tartozó, a hibás teljesítés pénzbeli kompenzációját, illetve a jogviszony felszámolását biztosító kellékszavatossági jogok, az árleszállítás, a kötelezett költségén történő javítás vagy javíttatás és az elállás választásának a Ptk. 6:159.
§ (2) bekezdés b) pontjában meghatározott feltételeivel. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatás hibás voltában megnyilvánuló vagyoni hátrány kártérítés címén csak akkor orvosolható, ha az ún. első lépcsőbe tartozó kellékszavatossági jogok érvényesítésének nincs helye. A tapadókár megtérítése iránti igény ezért ebből a szempontból az ún. második lépcsőbe tartozó szavatossági jogokkal helyezhető egy sorba, lényegében azok alternatívájaként választható.16
A szerződésszegéssel okozott kárt a Ptk. 6:144. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 6:527. § (1) bekezdése értelmében a károkozó főszabály szerint pénzben köteles megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják. Fokozottan érvényesül a pénzbeli megtérítés elsődle-gessége a tapadókár esetében. A Ptk. 6:174. § (2) bekezdése értelmében ugyanis ilyen kárigény érvényesítésére eleve csak akkor kerülhet sor, ha a hibás teljesí-tés természetbeni orvoslására – az ún. első lépcsőbe tartozó kellékszavatossági jogok igénybevételével – nincs lehetőség, vagy a jogosultnak az ehhez fűződő érdeke megszűnt.
A Ptk. 6:174. § (2) bekezdése a tapadókár megtérítése iránti igény érvénye-sítését a kellékszavatossági jogok érvényesítésére meghatározott határidőkhöz köti. Ez azt jelenti, hogy az ilyen kárigény érvényesítésére nyitva álló határidő a teljesítés időpontjától számított 1 év [6:163. § (1) bekezdés], fogyasztó és vál-lalkozás közötti szerződés esetében 2 év, ha pedig a fogyasztó és a válvál-lalkozás közötti szerződés tárgya használt dolog, a felek legalább 1 éves határidőben is megállapodhatnak [6:163. § (2) bekezdés]. Ha a szerződés alapján szolgáltatott dolog ingatlan, a tapadókár iránti igény érvényesítésének határideje 5 év [6:163.
§ (3) bekezdés]. A határidők mindegyike – amint az a Ptk. 6:174. § (2) bekezdé-sének második mondatából is következik – elévülési jellegű.
16 Uo. 378.
Az, hogy a Ptk. 6:174. § (2) bekezdése a szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár megtérítését csak az ún. második lépcsőbe tartozó kellékszavatossági jogok választására vonatkozó feltételek megvalósulása esetén és kizárólag a kellék-szavatossági határidőkön belül teszi lehetővé, nyilvánvalóan azt célozza, hogy a teljesítési érdek sérelmének, a szolgáltatás hibás voltában jelentkező vagyoni hátránynak az orvoslására alapvetően ne a kártérítés, hanem a kellékszavatos-ság szolgáljon.17 Kérdésként vethető fel ezzel kapcsolatban, hogy a jogosult számára mikor lehet indokolt, hogy az érdeksérelme orvoslását ebben a körben ne a szavatosság, hanem a kártérítés szabályai szerint kérje, milyen előnyei származhatnak a jogosultnak a kártérítés címén történő igényérvényesítésből.
A szolgáltatás tárgyában bekövetkezett kár miatt a jogosultat a Ptk. 6:143.
§-a alapján hibás teljesítés esetén is teljes kártérítés illeti meg. A kár fogalma, a kártérítés módja, a jogosult kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kö-telezettségének megítélése és következményei tekintetében a Ptk. 6:144. § (1) és (2) bekezdése szerint ilyenkor is a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség szabályai az irányadók azzal, hogy a kártérítés méltányosságból való mérséklésének nincs helye.
E szabályok értelmében a szerződéses szolgáltatás hibás voltában megnyilvá-nuló tapadókár megtérítéseként a jogosult a hiba kijavítási költségének megfize-tését, illetőleg annak az értékcsökkenésnek a megtérítését követelheti, amelyet a szolgáltatás a hibás teljesítés folytán elszenvedett.18 Kérdés, hogy az ilyen alapon megítélhető kártérítés összege azonos-e azzal az összeggel, amelyhez a jogosult a kellékszavatosság szabályai alapján, a kötelezett költségén történő javítás vagy javíttatás, illetőleg az árleszállítás szavatossági jogok érvényesítése esetén juthatna, vagy eltérhet attól, esetlegesen meghaladhatja azt.
A kötelezett költségén történő javítás vagy javíttatás jogának választása esetén a jogosult a Ptk. 6:159. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a szükséges és reális kijavítási költség megfizetését követelheti a kötelezettől. Erre akkor is lehetősége van, ha a javítást még nem végezték el.19 A szükséges és reális javítási költség a hibás teljesítéssel a szolgáltatás tárgyában okozott hátrány kijavítással történő megszüntetéséhez szükséges valamennyi indokolt kiadást magában foglalja. Ha a jogosult a kártérítés szabályai alapján tart igényt a kijavítási költség megfizetésére, ugyanezeknek az indokolt kiadásoknak a
17 Vékás Lajos – Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári törvénykönyvhöz. II. kötet.
Budapest, Wolters Kluwer, 2014. 1606.
18 Uo. 1610.
19 Wellmann i. m. 353–354.
megtérítését követelheti azzal, hogy ebben az esetben szóba jöhet a jogosult kárenyhítési kötelezettségének vizsgálata, illetve a javítás által esetlegesen előidézett értéknövekedés értékelése is. A kártérítésként megítélhető összeg tehát ilyenkor legfeljebb azonos lehet azzal, amihez a jogosult a szavatosság szabályai alapján juthat, meg nem haladhatja azt.
Az árleszállítás rendeltetése a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti, a hibás teljesítés folytán megbomlott értékegyensúly helyreállítása az ellenszol-gáltatás megfelelő csökkentésével. Mértékét a vételárból vagy a szerződésben kikötött más ellenértékből kiindulva annak vizsgálatával kell meghatározni, hogy a hiba a vételárhoz (díjhoz) viszonyítva mekkora értékcsökkenést idézett elő. A forgalmi értékviszonyok mellett ebben a körben értékelni kell a hiba jellegét, a szerződéses szolgáltatás élettartamára, rendeltetésszerű használ-hatóságára és egyéb jellemzőire gyakorolt hatását is.20 A kártérítés funkciója – az árleszállításétól eltérően – a károsult által elszenvedett vagyoni hátrány megtérítése. A hibás teljesítés által előidézett értékcsökkenés esetében ez a vagyoni hátrány abban jelentkezik, hogy a jogosult a hiba folytán a teljesítéskor a hibátlan szolgáltatás értékéhez képest kisebb értékű szolgáltatáshoz jutott.21 Ezen értékcsökkenés miatt a kártérítési felelősség általános szabályai, köztük a káronszerzés tilalmára vonatkozó rendelkezés alapján megítélhető kártérítés összege a hiba értékcsökkentő hatása miatt megállapítható árleszállítás mérté-két nyilvánvalóan nem haladhatja meg.
A kellékszavatosság és a kártérítés jogintézményei tehát eltérő jogalapon és elvek mentén nyújtanak ellentételezést a szolgáltatás tárgyának hibás volta miatt a jogosult számára. Megállapítható ugyanakkor, hogy a szavatosság szabályai alapján érvényesíthető igények ebben a körben mintegy ʻlefedik’ a kártérítés címén elérhető kompenzáció mértékét. Az ötféle kellékszavatossági jog meg-felelően képesnek mutatkozik a teljesítési érdek sérelmének orvoslására.22 A jogosult tehát nem kerülhet előnyösebb helyzetbe azzal, hogy kellékszavatossá-gi jogainak érvényesítése helyett tapadókára megtérítését kéri.
A jogosultnak erre figyelemmel legfeljebb egyéb okból fűződhet érdeke ahhoz, hogy vagyoni hátránya kompenzációját ne a szavatosság szabályai
20 Petrik i. m. 44–45.
21 A tapadókár bekövetkezésének ideje – függetlenül attól, hogy a hibát ténylegesen mikor észlelik – szükségképpen mindig a teljesítés időpontja, hiszen ez a kár éppen abban áll, hogy a szerződéses szolgáltatás a teljesítéskor hibás.
22 Fuglinszky Ádám találó megfogalmazása szerint tapadókárnak hibás teljesítés esetén mind-azok a károk tekinthetők, „[a]melyek egyébiránt kellékszavatossági igénnyel (is) elháríthatók”.
Ld. Wellmann i. m. 285.
alapján, hanem kártérítés címén kérje. Ilyen eset lehet például – amint arra Leszkoven László utalt –, ha a kötelezett a hibás teljesítéssel szándékosan okoz-ta a kárt. A kártérítési követeléssel szemben ugyanis ilyenkor a Ptk. 6:51. § (1) bekezdés b) pontja értelmében nem kerülhet sor beszámításra.23
Mindezekből következően a hibás teljesítés körében a kártérítés alapvető ren-deltetése a következménykárok megtérítése. Az ilyen igények érvényesítésére a Ptk. 6:174. § (2) bekezdése nem vonatkozik. A jogosult a hibás teljesítésből eredő következménykárok megtérítését az általános elévülési időben, a szerző-désszegéssel okozott károkra vonatkozó, a Ptk. XXII. fejezetében (különösen a 6:142.–6:144. §-okban) rögzített általános szabályok alapján követelheti.
23 Leszkoven László: Szerződésszegés a polgári jogban. Budapest, Wolters Kluwer, 2016. 304.