A válságra való reagálás

A GMU eddig három pilléren nyugodott, amelyek jórészt a fiskális fegyelemnek ki-emelkedı jelentıséget tulajdonító német álláspontot tükrözték. Az elsı pillér a fiskális fegyelem érvényesítését szolgáló Stabilitási és Növekedési Paktum, illetve tágabb érte-lemben a gazdasági irányítás. A második pillér a ki nem segítési vagy ki nem mentési klauzula, amely megtiltotta az EKB-nak, az EU intézményeinek és a tagállamoknak más tagállamok megsegítését. A harmadik pillér a független Európai Központi Bank, amely-nek fı célja az árstabilitás elérése és fenntartása. A globális pénzügyi és gazdasági vál-ság nyomán ez a szerkezet meggyengült, bár a ki nem segítési klauzulát és a Stabilitási és Növekedési Paktumot korábban sem tartották hitelesnek. Ez utóbbit a GMU nagy országai (Németország, Franciaország) következmények nélkül megsérthették, igaz, ez nem destabilizálta a paktumot, illetve a GMU-t.

7.2.1.4.1. A Stabilitási és Növekedési Paktum és a gazdasági irányítás

Ami az elsı pillért illeti, a globális pénzügyi és gazdasági válság felszínre hozta a Stabi-litási és Növekedési Paktum gyengeségeit, a paktum szabályrendszere nem volt képes biztosítani az államháztartási fegyelmet a jogérvényesítéssel kapcsolatos hiányosságok miatt az integráció szintjén, illetve a nem megfelelı nemzeti ösztönzık miatt a releváns európai uniós jogszabályoknak való megfelelést az egyes tagállamokban. A Stabilitási és Növekedési Paktum értékelése ellentmondásos a szakirodalomban, ennek ismerteté-se szétfeszítené e könyv tartalmi és terjedelmi kereteit.¹⁹² A teljesség igénye nélkül a globális pénzügyi és gazdasági válság fényében elsısorban az a hiányossága emelhetı

191 Martin WOLF: Merkozy failed to save the eurozone. Financial Times, 2011. december 7, 11. o.

192 A legújabbak közül lásd: European Central Bank: Reinforcing economic governance in the euro area. Frankfurt, 2010. június 10.

ki, hogy nem volt képes kikényszeríteni azt a szabályt, amely szerint a konjunktúracik-lus felfelé ívelı szakaszában, a szők esztendıkre gondolva, a Gazdasági és Monetáris Unió tagállamainak államháztartási egyenlegében többlet keletkezzen és a GDP-arányos államadósság mérséklıdjön.

További hiányossága, hogy az SNP egyoldalúan az államháztartásra koncentrált, miközben nem fordított kellı figyelmet a makrogazdasági feltételrendszer más elemeire.

Spanyolország és Írország hosszú idın keresztül fegyelmezett államháztartási politikát folytatott. A hiány és az államadósság növekedésének az oka 2008-tól az, hogy az állam volt kénytelen megmenteni az összeomlástól a válság miatt nehéz helyzetbe került bank-szektort, azaz a magánszféra adósságainak a társadalmasítására került sor. Az egyes országok egyensúlyi helyzetét a GDP-arányos államadósságnál jobban tükrözi a teljes adósság. Az Egyesült Királyság esetében például az állam és a magánszféra teljes GDP-arányos adóssága a 2000. évi 350-rıl 2009-ben 449 százalékra emelkedett. ¹⁹³

A helyzetértékelés tovább finomítható az ún. függı adósság figyelembevételével, amelynek döntı hányada a bankszektorban található. Németországban például a szövet-ségi államok ellenırzése alatt lévı bankok rossz hiteleinek nagyságrendje 800 milliárd euróra, a német GDP egyharmadára volt becsülhetı.¹⁹⁴ Igen rossz helyzetben vannak a spanyol takarékbankok (Cajas) is, de a francia, a belga és az osztrák bankok többsége is alultıkésített. Ezért kiemelkedı jelentıségő a transzparencia, amit a sok szakértı által sürgetett és a 2010. júniusi európai tanácsi értekezleten elhatározott stressztesztek is erısíthetnek. Ugyanakkor a 2010 nyarán közzétett stressztesztek eredményeit a megle-hetısen enyhe peremfeltételek miatt sok szakértı nem tartja reálisnak. Figyelmet érde-mel még, hogy az Európai Központi Bank független felügyeleti hatóságot javasolt az Európai Bizottságon belül.¹⁹⁵ Ezen túlmenıen a nyugdíjrendszerbıl és a demográfiai trendekbıl következı „implicit” kötelezettségeket is figyelembe kell venni, amelyeket az államadósságban nem tartalmaz, mert nem testesülnek meg állampapírban.

A szankcionálás sem volt szerencsés, mert bizonyos közösségi források folyósításának felfüggesztése a GMU-hoz még nem csatlakozott országoknál, illetve büntetés fizetésé-nek elrendelése a GMU-tagállamok esetében csak növelné az érintett országok állam-háztartási hiányát.

Ami a bajba jutott országokat illeti, az Európai Tanács felszólította Olaszországot, hogy nyújtson be minél hamarabb növekedésösztönzı szerkezeti reformokra és költség-vetési konszolidációs stratégiára vonatkozó menetrendet. Ez bemutatja, hogy milyen módon egyensúlyozzák ki az államháztartást 2013-ig, és érnek el szerkezeti többletet 2014-ig, aminek eredményeként az államadósság a jelenlegi 120-ról 2014-ben a GDP 113 százalékára csökken. Más, szerkezeti reformokra vonatkozó intézkedések mellett

193 McKinsey Global Institute: Debt and deleveraging: The global credit bubble and its economic consequences, 2010. január

194 Wolfgang MÜNCHAU: Give us the figures on Europe’s toxic banks. Financial Times, 2010.

június 21., 11. o.

195 Jean PISANI-FERRY: Towards a system to secure the euro. Financial Times, 2010. június 23., 9. o.

szó van arról is, hogy Olaszország 2012-ig az alkotmányában rögzíti a kiegyensúlyozott költségvetésre vonatkozó követelményt.

Ugyancsak üdvözölte az Európai Tanács Spanyolország költségvetési hiány csökkenté-sére és más területek reformjára tett lépéseit. Elismerıen nyugtázta továbbá Írország kiigazítási programjának eredményeit és azt, hogy kielégítı Portugália programjának megvalósítása is.

Görögország költségvetési konszolidációs programjának az a célja, hogy az államadós-ság a jelenlegi 163 százalék körüli szintrıl (2012-ben közel 200 százalékot prognoszti-zál az Európai Bizottság) 2020-ra a GDP 120 százalékára mérséklıdjön. E cél érvénye-sítése végett az Európai Tanács olyan önkéntes kötvénycserét javasolt, amelynek eredményeként a magánbefektetık kezében lévı görög államadósság felét veszteségként leírják. (A kötvénycserét 2012 elején tervezik végrehajtani.) A GMU-tagállamok ehhez 30 milliárd euróval járulnak hozzá. Ez az összeg a görög bankok veszteségeit hivatott finanszírozni. A feltételek teljesülése esetén egy új, többéves EU-IMF program kereté-ben Görögország 2014-ig 100 milliárd euró finanszírozási forráshoz jut 2011 végétıl, ami a görög bankok feltıkésítésének forrásigényét is tartalmazza. Az EU, az Európai Központi Bank (EKB) és az IMF minden negyedévben ellenırzi a konszolidáció elı re-haladását Görögországban.

Ezzel kapcsolatban több kérdés vetıdik fel. A veszteségleírás mértéke önmagában véve megfelelı, de Lukasz Papademosz, az Európai Központi Bank korábbi alelnöke szerint a görög állampapírok kevesebb, mint 50 százalékán lehetséges veszteségleírás. 2011 júli-usában ugyanis az államadósság 30 százaléka volt görög bankok, további 30 százalék az IMF, az Európai Központi Bank és más nemzetközi intézmények tulajdonában, amit politikai és jogi megfontolások miatt nem lehet leírni. Mindössze a fennmaradó 40 szá-zalék van külföldi magánbefektetık birtokában, így 50 százalékos veszteségleírás csu-pán 20 százalékkal csökkentené a GDP-arányos görög államadósságot.

Bár júliusi állásfoglalásához hasonlóan az Európai Tanács ez alkalommal is hangsúlyoz-ta, hogy a magánszektor veszteségleírása Görögország esetében kivételes és egyedülál-ló, kérdéses, hogy az valóban önkéntes lesz-e. Ez azért lényeges, mert ha a veszteségle-írás nem önkéntes, akkor az az államcsıd valamilyen formájának minısül. Ekkor pedig aktivizálódnak az ún. CDS-megállapodások. (A CDS – credit default swap – egyfajta biztosítás díjfizetés fejében az állampapírokra, így nem fizetés – gyakorlatilag államcsıd – esetén a biztosított megkapja a birtokában lévı állampapír összegét.) Itt a kockázat az, hogy mivel a CDS-piacot ilyen nagy volumenben még nem tesztelték, a veszteségleírás könnyen torkollhat káoszba. A tetemes önkéntes veszteségleírás ugyanakkor megkérdı -jelezi a CDS létjogosultságát, azaz azt, hogy ez a pénzügyi instrumentum ad-e megfelelı védelmet az államcsıd ellen. Öröm az ürömben, hogy a magánszektor önkéntes bevoná-sa a veszteségleírásba valószínőleg még mindig jobb, mint a spontán államcsıd, ami felbecsülhetetlen igényeket támasztana a CDS-megállapodások alapján történı kifizeté-sek iránt.

Bár az Európai Tanács nyomatékosította a görög eset kivételességét és egyedülállóságát, a görög államadósság felének veszteségként történı leírása precedens lehet más

GMU-tagállamok adósságának leírására is. Az állampapírokat vásárló befektetık óvatosabbá válnak, ez nehezítheti más eladósodott GMU-tagállamok finanszírozását.

További kérdés, hogy az államháztartás konszolidálásában meddig lehet elmenni a meg-szorításokkal. A GMU ragaszkodása a megszorításokon alapuló költségvetési konszoli-dációhoz súlyosbította a görög gazdaság helyzetét. Nem célszerő a bajba jutott vagy sérülékeny országokat arra kényszeríteni, hogy hosszú idın keresztül óriási elsıdleges többleteket érjenek el az államháztartásban, ráadásul a külföldi hitelezık javára. Ez fel-éli a kormányok politikai tıkéjét, miként az korábban Írországban és Portugáliában, idén november elsı felében Görögországban és Olaszországban megfigyelhetı volt, Spanyo-lországban pedig folyamatban van. Valószínőleg célszerőbb lenne középtávú fiskális konszolidációra helyezni a hangsúlyt, amely a gazdasági növekedést akadályozó adó-emelések helyett a növekedést megalapozó szerkezeti reformok végrehajtására koncent-rál. Az utóbbi idıben egyébként mind szélesebb körben terjed a szakértık között a fel-ismerés, hogy gazdasági növekedés nélkül nehéz kilábalni az államadósság-válságból. A hitelezı országoknak a belföldi kereslet ösztönzésével kellene elımozdítani az eladóso-dott országok kivitelének, ezáltal gazdasági növekedésének élénkítését.

Az Európai Tanács 2010. szeptemberi értekezletén az EU-tagok gazdaság-, fıleg költ-ségvetési politikájának érdemi összehangolása, a Stabilitási és Növekedési Paktum szi-gorítása és az európai pénzügyi stabilitási eszköz véglegesítése végett hat témában java-solta jogszabálytervezetek elfogadását az Európai Unió Tanácsának és az Európai Par-lamentnek, ami 2011. szeptember végén megtörtént.¹⁹⁶

1. A Stabilitási és Növekedési Paktum megelızési ágát módosító rendelet