A bankokat ért f ı bb kihívások

Az USA másodrendő jelzálogpiacán kialakult árbuborék kipukkanása súlyos válságot okozott az amerikai jelzáloghitelezésben, és ez átterjedt a nemzetközi piacokra is. Az árbuborék többéves folyamat következményeként jött létre, kiváltó okai között a globá-lis likviditásbıség, a befektetık óriási kockázati étvágya és növekvı kockázatvállalási hajlandósága, valamint a pénzügyi piaci folyamatok és a tıkepiaci eszközárak jövıbeli alakulásának túlságosan is optimista értékelése említhetı.

Mindezek együttesen vezettek a 2007 július–augusztusában kezdıdött válsághoz, amely elıször azokat az amerikai bankokat érintette, amelyek jelentıs jelzáloghitel-állománnyal és arra épülı ún. strukturált pénzügyi eszközökkel rendelkeztek Az ingat-lanárak gyors ütemő csökkenése elértéktelenítette ezeket a különféle eszközfedezető pénzügyi innovációs termékeket, a pénzbıség miatt jellemzıen tıkeáttételes (leverage), azaz idegen forrásra, hitelre alapozott konstrukciók finanszírozása a kialakult és egyre mélyülı pénzpiaci válság következtében mind nehezebbé és költségesebbé vált.

A válságnak ezt a szakaszát nagy amerikai és európai bankok csıd közeli állapotba ke-rülése, illetve csıdje jellemezte. A bankcsıdök veszélyeztették a globális pénzügyi rendszer egészének stabilitását, ami közvetlen állami beavatkozást váltott ki, elsısorban a nehéz helyzetbe jutott bankok különféle formákat öltı feltıkésítése révén. A pénzinté-zetek konszolidálását, tıkehelyzetük megerısítését a jegybankok likviditásnövelı intéz-kedései egészítették ki (az alapkamatok összehangolt csökkentése, jegybanki forráshoz jutás megkönnyítése stb.). A válság felszínre hozta a pénzügyi rendszer gyenge pontjait,

127 A fejezet épít a Pénzügyi Szemlében e témáról megjelent tanulmányunkra (LOSONCZ Mik-lós – NAGY Gyula: A bankok reagálása a globális pénzügyi válságra – nemzetközi tapasztalatok, Pénzügyi szemle LV. évfolyam 2010/1. 69–83. o.)

és fokozatosan átterjedt a pénzügyi piac egyéb területeire és más országokra, majd min-dinkább éreztette kedvezıtlen hatásait a termelıszférában is.

A legtöbb ország bankszektorát a globális pénzügyi válságnak a Lehman Brothers – a világ egyik legnagyobb befektetési bankja – 2008. szeptember közepén bekövetkezett csıdjével fémjelzett második szakasza érintette a legerıteljesebben. Ennek nyomán ugyanis mélypontra zuhant a bankszektor szereplıinek egymás iránti bizalma, aminek következtében a korábbi idıszakot jellemzı pénzbıség a visszájára fordult, a bankközi pénzpiac likviditása világméretekben drámai módon összeszőkült, 2008 októberében átmenetileg kiszáradt, miközben a bankközi kamatlábak erıteljesen megemelkedtek és tartósan magas szinten maradtak.

Az egyre mélyülı válság hatására a pénzügyi közvetítés intézményrendszerének egészé-be vetett bizalom súlyosan megrendült. Különösen igaz ez a tıkepiac szereplıire és az általuk alkalmazott pénzügyi innovációkra, amit azok a nyilvánvaló veszteségek táplál-tak, amelyeket a különféle befektetési alapok, strukturált termékek vagy éppen a tızsdék elszenvedtek.

A banki közremőködéssel megvalósuló intermediáció is megsínylette a válságot, rész-ben azért, mert maguk a bankok is elıszeretettel használták a romló jövedelmezıség ellentételezésére a késıbb toxikusnak bizonyult eszközöket, másrészt a tıkeáttételes pozíciók leépítésének általánossá válása súlyos likviditási problémákhoz vezetett. A befektetık pánikszerő tıkekivonása, vagyis a kockázatosabbnak tartott eszközöktıl való gyors szabadulás súlyosan érintette a közép- és kelet-európai felzárkózó országokat, azok közül is különösen Magyarországot.

A G20 minisztereinek és jegybanki kormányzóinak 2009. márciusi londoni tanácskozá-sára készült IMF szakértıi feljegyzés¹²⁸ a krízis fontos elemeként a „bizalmi válságot”, a kilábalás elıfeltételének pedig a bizalom helyreállítását jelölte meg. Ennek az eléréséhez a jelenleginél szorosabb nemzetközi szabályozási együttmőködés keretében új alapokon, transzparens módon mőködı nemzetközi pénzügyi rendszer kialakítása járulhat hozzá.

A The Economist még markánsabban fogalmazott, amikor azt írta: „egy pénzügyi termék szempontjából a jövıbeli értékében való bizalom kiemelkedı fontosságú: ha a bizalom elveszik, a piac összeomlik.”¹²⁹

A kockázatos eszközökkel szembeni tartalékolási követelmények valamint az egyre növekvı veszteségleírások megkerülhetetlenné tették a bankok számára tıkehelyzetük megerısítését, konszolidálását, erre azonban önerıbıl nem voltak képesek vállalkozni.

A kormányzati beavatkozás elıször világszerte tıkeinjekciók, jegybanki forráshoz jutta-tás valamint a kinnlevıségekre történı garanciavállalás formáját öltötte, majd késıbb a

128 Group of Twenty, Meeting of Ministers and Central Bank Governors March 13–14 2009, London, U.K. – Global Economic Policies and Prospects, Note by Staff of the International Monetary Fund, p.10.

129 The Future of Capitalism – The Consequence of bad economics, Economist.com, 2009. már-cius 9.

http://www.ft.com/cms/s/0/cbc4cfd8-0ce4-11de-a555-0000779fd2ac,dwp_uuid=ae1104cc-f82e-11dd-aae8-000077b07658.html

rossz hitelek állam által történı megvásárlására vagy garantálására vonatkozó konstruk-ciókat is kidolgoztak.

6.1.1. Bankmentés nagyüzemben

A válság súlyosságát jól érzékelteti, hogy a gyakorlat rácáfolt a sokáig axiómaként ke-zelt „too big or too interconnected to fail” – „túl nagy, túl jelentıs ahhoz, hogy csıdbe menjen” – vélekedésre: a már említett Lehman Brothers csıdöt követıen felvásárolták a Merrill Lynch-et, a Bear Stearns-t, de ugyancsak áldozatul esett a Washington Mutual.

Az amerikai Fannie Mae és a Freddie Mac jelzáloghitel-intézeteket csak az állami segít-ségnyújtás mentette meg, de 85 milliárd dollár jegybanki hitelt kapott az óriásbiztosító AIG¹³⁰ is, amely így állami segítséggel megmenekült a csıdtıl.

A válság hamar elérte Európát is, ahol Németországban ki kellett vásárolni a Sachsen LB-t, késıbb a Hypo Real Estate-t, Angliában a Bank of England elıször likviditási támogatásban részesítette, majd más kiút nem lévén, államosította a Northern Rock-ot, késıbb a Bradford & Bingley-t. A Benelux-kormányok tıkeemeléssel siettek a Fortis Bank megsegítésére, a francia, belga és luxemburgi hatóságok pedig 6,4 milliárd eurós tıkeinjekcióval támogatták meg a Dexia-t. A Citi és az UBS nagymértékő veszteségle-írást volt kénytelen elkönyvelni, a Madoff Securities pedig 50 milliárd dollár veszteséget halmozott fel pilótajáték-csalást követıen.

Az ír kormány a pénzügyi rendszer összeomlásának elkerülése érdekében a hat legna-gyobb bank számára ígért betétgaranciát, ezt követıen sok országban, így Magyarorszá-gon is sor került a betétvédelmi szabályok kiterjesztésére, állami garanciával való meg-támogatására, hogy elejét lehessen venni a megtakarítások külföldre menekítésének. Az európai országokban foganatosított intézkedések kapcsán a The Economist arról írt, hogy „a kontinens szinte bankmentı laboratóriummá vált.”¹³¹

6.1.2. Növekvı finanszírozási gondok

A globális pénzügyi piacokon és a közvetítırendszer intézményeiben bekövetkezett válság nagyon hamar átterjedt a reálszférára is, így a vállalkozások finanszírozási prob-lémái súlyosbodtak, a termelés visszaesése rontotta a konjunkturális kilátásokat, s min-dez makrogazdasági szinten is a növekedés visszaeséséhez és az állami kiadások finan-szírozásának nehezebbé válásához vezetett. A 2008 ıszén kialakult kritikus helyzetben a fı veszélyt egy globális állampapír-piaci likviditási válság fenyegetése jelentette. Akkori értékelések alapján a 2009. évi költségvetési elképzelések szerint egyedül az USA ál-lamháztartásának 1750 milliárd dollár hitelt kell felvennie az adott költségvetési évben.

130 Size matters – AIG’s rescue. Economist.com, 2008. szeptember 18.

http://www.economist.com/finance/displaystory.cfm?story_id=12274070

131 On life support – Governments in America and Europe scramble to rescue a collapsing sys-tem. Economist.com, 2008. október 2.

http://www.economist.com/finance/displaystory.cfm?story_id=12342156#top

Az EU-tagállamoknak a költségvetési deficit és a bankmentı csomagok finanszírozásá-val kapcsolatos hitelszükségletét kereken 1000 milliárd dollárra becsülték.¹³² Világmére-tekben az állampapír-kibocsátás volumenét 3000 milliárd dollárra prognosztizálják, ami a 2008. évi kibocsátást várhatóan több mint háromszorosan múlja felül.

A Gazdasági és Monetáris Unióban jelenleg immár 17, egymástól eltérı hitelképességő szuverén kibocsátó verseng egymással. A likviditási válság realitását támasztotta alá az ír állampapírok külföldi befektetık által történt masszív eladása. Az ír állampapírok 90 százaléka külföldi tulajdonban van. A befektetık azért vonták ki tıkéjüket Írországból, hogy eleget tudjanak tenni hazai fizetési kötelezettségeiknek.

A pénzügyi piacokon a feszültség 2009 során számottevıen enyhült, és további konszo-lidáció következett be. A pénzügyi válság legsúlyosabb szakasza az év közepére a meg-határozó országokban lezárult, de a konjunkturális helyzet a globális recesszióból való kilábalás ellenére továbbra is hordoz bizonytalanságot.

Az IMF világgazdasági kilátásokról szóló jelentése¹³³ – hatvan év óta elıször – 2009-ben a világgazdaság növekedésének átlagosan 1,1 százalékos visszaesésével számolt. A 2010 áprilisában közzétett jelentés¹³⁴ tényadatai ennél kedvezıbben alakultak, az egész éves mérséklıdés 0,6 százalékos volt. A fejlett országokban átlagot meghaladó mértékő, 3,2 százalékos csökkenés volt 2009-ben, ezen belül az USA 2,4, az eurózóna országai 4,1, a japán gazdaság pedig 5,2 százalékos hanyatlást volt kénytelen elkönyvelni. 2010-ben az USA mintegy 3,1, Japán várhatóan 1,9 százalékos növekedésre számíthat, de a korábbi várakozásokkal ellentétben az eurózónában is mintegy 1,0 százalékos GDP-növekedést prognosztizálnak.

A felzárkózó piacok (emerging markets) valamint a fejlıdı országok együttesen 2,4 százalékkal növekedtek 2009-ben, a következı évre az elırejelzés szerint 6,3 százalékos dinamika várható. Ezzel ez az országcsoport ismét meghaladja a válság elıtti, 2008-ban mért 6,1 százalékos növekedését

A válság egyes szakaszaiban a bankoknak különféle típusú veszteségforrásokkal kellett szembesülniük. A válság elsı szakaszát a kereskedési könyvekben szereplı elértéktele-nedett eszközök leírása jellemezte. Ezek nagyságrendje nem volt ismert, fokozatosan derült fény a rossz kinnlevıségekre, ezért a folyamat nem volt elıre jelezhetı. A struk-turált pénzügyi termékek komplexitása miatt nehéz volt megbecsülni, hogy a vesztesé-gek milyen módon érintik az értékpapírosított banki eszközöket.

A másodrendő és annál is gyengébb hitelképességő adósokra vonatkozó információk hiánya miatt nehéz volt elfogadható becslést adni a csıdarányra, ezáltal a hitelportfólió minısége romlásának mértékére. Ráadásul a bankok az illikvid eszközöket olyan árakon értékelték, amelyek a szóban forgó eszközök minıségén túlmenıen a vásárlók hiányát is

132 Euro-zone government bonds. Beating the rush. The Economist, 2009. március 7., 70. o.

133 IMF World Economic Outlook: Sustaining the Recovery, 2009. október, International Mone-tary Fund http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2009/02/pdf/text.pdf

134 IMF World Economic Outlook: Rebalancing Growth, 2010. április, International Monetary Fund, http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2010/01/pdf/text.pdf

nagymértékben tükrözték. A Nemzetközi Valutaalap 2010. áprilisi értékelése szerint világméretekben összesen 2,27 billió dollárra tehetı a válság hatására 2007–2010 között leírásra került banki pénzügyi eszközök (hitelek és értékpapírok) állománya.¹³⁵

További veszteségleírási sokkok sem zárhatók ki, de azok a potenciális vagy tényleges veszteségek, amelyekkel a bankok a globális pénzügyi válság jelenlegi szakaszában szembesülnek, már sokkal kiszámíthatóbbak, mivel a hitelportfólió romlásával kapcsola-tosak. A recesszió és a hitelportfólió minıségének alakulása közötti összefüggések is-mertek, a kettı közötti kapcsolatra vannak historikus adatok. A munkanélküliség növe-kedésével különösen jelentıs veszteségek várhatók a hitelkártya- és a jelzáloghitel-üzletágban, de nem lesz jobb a helyzet a személygépkocsi-hitelek és lízingfinanszírozás terén sem.