A nemzetközi pénzügyi szabályozás fejlesztési irányai

A Bázel II szabályozás eddigi mőködését és jövıbeli átalakítását illetıen megoszlanak a vélemények. Támogatói szerint a kockázatokra alapozott tıkekövetelmény-állítás meg-akadályozta, hogy a bankok a mostaninál is nagyobb veszteségeket szenvedjenek el.

Mások szerint ugyanakkor a tıkeszabályozás elmélyítette a válság következményeit, mert azok a bankok, amelyek szó szerint ragaszkodtak az elıírásaihoz és nem pusztán a szabályozás szellemiségével összhangban jártak el, minden további nélkül tudták

251 u. o.: p. 4.

252 Tony JACKSON [2009.]: Maybe the banks are in worse trouble that we realise, Financial Times, 2009. szeptember 21., 18. o.

253 Ebben a banki modellben a hitelnyújtás eleve azzal a szándékkal történik, hogy értékpapírosí-tás révén továbbadják. Lásd részletesen: KIRÁLY Júlia – NAGY Márton [2008.]: Jelzálogpiacok válságban: kockázatalapú verseny és tanulságok, Pénzügyi Szemle 2008. Hetedik évfolyam 5.

szám, 450–482. o.

254 ERDİS Mihály – MÉRİ Katalin [2008.]: A subprime válság … 495. o.

ni tıkeáttételüket. Vagyis a Bázel II szabályozás nem tudta elejét venni olyan eszközportfóliók felépülésének, amelyek névlegesen ugyan biztonságosak voltak, a va-lóságban azonban nem.

8.3.1. Tıkekövetelmény-anomáliák

A már korábban hivatkozott J. Saurina és A. D. Persaud²⁵⁵ szerint a piaci fegyelmezı erı, vagyis a harmadik pillér „kifejezetten bünteti azokat a bankokat, amelyek tartósan túltıkésítettek”, mert boom idején a bankok sokkal inkább arra törekednek, hogy új bevételi forrásokra tegyenek szert, semmint kihasználni a kedvezı lehetıségeket a tı ke-tartalékok feltöltésére.

Több szakértı, így a 2010. január elsejétıl a Svájci Nemzeti Bank elnöki tisztét betöltı Philipp Hildebrand is, a tıkeszükséglet felmérésére az eszközök kockázattal való súlyo-zása helyett egy általános tıkeáttételi mutatót (basic leverage ratio) javasol,²⁵⁶ amely a súlyozatlan eszközök és a tárgyi eszközök könyv szerinti tıkeértékét hasonlítja össze.

Ez egyszerően alkalmazható, de függ a bank kockázati portfóliójától, nem tud mit kez-deni a mérlegen kívüli tételekkel és a céltársaságok (SIV) rendelkezésére tartott kere-tekkel, nem beszélve arról, hogy erısen függ az alkalmazott számviteli rendszertıl.

A Deutsche Bank kereskedési eszközei például 2006. január elsején az amerikai számvi-teli rendszer (US GAAP) alapján 448 milliárd eurót, az IFRS (International Financial Reporting Standards) szerint ugyanakkor 1010 milliárd eurót tettek ki.²⁵⁷ Nyilvánvalóan az ezek alapján számolt tıkeáttétel is eltérı, ami nem könnyíti meg a bankok nemzetkö-zi összehasonlítását. Egy független (semleges), kockázatalapú mérés, amelyet konnemzetkö-zisz- konzisz-tensen alkalmaznak a szektor egészében, sokkal jobb megoldás a szolvencia mérésére, mint a meglehetısen nyers áttételi ráta.

A BIS fıosztályvezetıje, Jaime Caruana²⁵⁸ szerint a Bázel II elıírások egyik nagyon érzékeny kérdése, hogy a pénzügyi rendszer szempontjából fontos intézményekre mi-lyen mértékig vonatkozzon egyáltalán a szabályozás és a tıkekövetelmény-elıírás. A tıkeáttételi korlátozásokat illetıen ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy azok inkább csak kiegészítı intézkedést jelentenek, újabb adalékot annak megítéléséhez, hogy az adott bank tıkeellátottsága rendben van. A globális válság során tapasztalt súlyos likviditási problémák arra indították a Bázeli Bizottságot, hogy a korábbi likviditási mutatók mel-lett újabbakat is kidolgozzon, amelyek útmutatást adnak a bankok likviditáskezelési gyakorlatához.

Az EU versenypolitikáért felelıs biztosa, Neelie Kroes²⁵⁹ szerint a banki mőködésre és a tıkeelıírásokra vonatkozó, jelenleg nagyon eltérı nemzetközi szabályozási környezet-ben az Európai Bizottság arra törekszik, hogy európai léptékő, egységes szabályozási

255 J. SAURINA – A. D. PERSAUD: Will Basel II Help … 33. o.

256 Gillian TETT: When it comes … 19. o.

257 ld. Bernard de LONGEVIALLE: Credit turmoil …

258 Patrick JENKINS [2009.]: BIS chief advocates Basel II evolution, not revolution, Financial Times, 2009. szeptember 21., 4. o.

259 Neelie KROES [2009.]: European banks cannot set aside the rules, Financial Times 2009.

április 28., 11. o.

megoldást találjon a bankok mőködıképességére és versenyhelyzetére valamennyi pia-con, ahol jelen vannak. A tagállami szintő bankmentı programokkal kapcsolatban is olyan követelményeket szükséges felállítani, amelyek biztosítják a tagországok közötti koordinációt, az egységes belsı piac szabályainak betartását és bankok közötti verseny megırzését.

Kétségtelen jelei látszanak annak, hogy a válság kibontakozásával felerısödött igény az egységes nemzetközi szabályozás megerısítésére az utóbbi idıben gyengülni látszik, mindinkább elıtérbe kerülnek a nemzeti szintő megoldáskeresések. A Deutsche Bank vezérigazgatója, Josef Ackermann annak a félelmének adott hangot, hogy a szabá-lyozási környezet ilyen változásai a globális piacok széttöredezéséhez vezethetnek. Az HSBC egyik vezetıje pedig tömören úgy fogalmazott, hogy „a szabályozásért felelısök horgonyt raknak a globalizációra.”²⁶⁰

8.3.2. Az értékpapírosított termékek kezelése

Az Európai Bizottságnak a Bázel II továbbfejlesztésére vonatkozó szabályozási javasla-tai között szerepel, hogy a pénzintézetek kötelesek nagyobb tıkét elıirányozni a saját-számlás, azaz saját kockázatra végzett kereskedésre (proprietary trade) valamint az olyan komplex eszközökre, mint például a CDS és CDO.²⁶¹ Ezekkel a konstrukciókkal jelentıs részben tızsdén kívüli piacokon (OTC) bilaterális szerzıdések alapján keres-kednek. A kereskedés szabályai a tızsdékhez képest sokkal rugalmasabbak, de nagyobb a partner- és mőködési kockázatuk, és sokkal kevésbé transzparensek.

Az Európai Bizottság a javaslataival azt a szabályozási anomáliát szeretné megszüntetni, amely jelenleg megengedi, hogy a bankok kevesebb tıkét tartsanak ugyanazokkal az eszközökkel szemben, ha azok a kereskedési könyvekben és nem a banki könyvekben találhatók.²⁶² Annak a gyakorlatnak is szeretnének véget vetni, amely lehetetlenné teszi a pénzügyi rendszert ténylegesen fenyegetı kockázatok észlelését. Az értékpapírosított eszközök újbóli értékpapírosításával, többszöri átcsomagolásával létrejött szintetikus pénzügyi konstrukciók (CDO-k és keresztezett CDO-k) széles körő alkalmazása ugya-nis oda vezetett, hogy egyre kevesebb tıke állt szemben az egyre duzzadó eszközökkel szemben.

A Bizottság 1250 százalékos súlyozással²⁶³ javasolja figyelembe venni a tı kekövetel-mény számításánál a különösen összetett (highly complex) újraértékpapírosított eszközö-ket, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a banknak képesnek kell lenni az esetleg bekövet-kezı veszteség teljes egészében történı fedezésére (12. ábra).

260 Henny SENDER [2009]: Regulators are having to readjust to age of globalisation, Financial Times 2009. augusztus 27., 24. o.

261 CDS: Credit Default Swaps – kockázat fedezésére kötött hitelpiaci származékos csereügyle-tek, amelyek nem teljesítés esetén fizetnek; CDO: Collateralised Debt Obligations – fedezett adósságkötelezvény

262 Gillian TETT: Why a ban on proprietary trading could have a catch [2010.]: Financial Times, 2010. február 19., 24. o.

263 Capital ideas for Europe’s banks – Brussels’ latest proposals for regulation are welcome, Fi-nancial Times, 2009. július 15.

12. ábra

Kockázati súlyok az értékpapírosított termékekre a Bázel II rendszerében

Forrás: Bank of England Financial Stability Report December 2009 Issue No. 26, 51. o.

http://www.bankofengland.co.uk/publications/fsr/2009/fsr26.htm#charts

A határidıs származékos hitelügyleteknek (hitelderivatívák) a globális pénzügyi rend-szer stabilitását fenyegetı hatásait egyes szakértık az ilyen termékek központosított elszámolási rendszerének kialakításával vélik kezelhetınek.²⁶⁴ A központi elszámolás kialakításának a piaci integráció és transzparencia szempontjából három szintjére, típu-sára tesznek javaslatot. A legelsı szint lényegi intézkedésként csupán az ügyletek re-gisztrálását írná elı, de ez is fontos elırelépést jelentene a mai állapotokhoz képest.

A következı szint egy elszámolóház létrehozása, amely mint központi szerzıdı fél, garanciaszerepet is betöltene, hasonlóan a tızsdei határidıs és opciós ügyletek esetében már régóta mőködı elszámoló-házakhoz. Ennek a megoldásnak Matthew Valencia sze-rint az adja a létjogosultságát, hogy „a mai globális pénzügyi hálózat komplexitása szin-te törvényszerően hordozza magában egy véletlen katasztrófa szükségszerő bekövetkezé-sét.”²⁶⁵ Ezt jól példázza, hogy például a hitelderivatívák piaca messze megelızte a ki-szolgáló, támogató infrastruktúra kiépülését. Az ilyen ügyleteknek egy központi

264 Viral V. ACHARYA – Robert ENGLE – Stephen FIGLEWSKI – Anthony LYNCH – Marti SUBRAHMANYAM [2008.]: Centralized Clearing for Credit Derivatives, In: Restoring Finan-cial Stability: How to Repair a Failed System, An Independent View from New York University Stern School of Business, Edited by Viral Acharya and Matthew Richardson, 2008, New York University Stern School of Business; 27–28. o.

265 The gods strike back – The Economist Feb 11th 2010.,

http://www.economist.com/specialreports/displayStory.cfm?story_id=15474137

elszámolóházba való terelése megfelelı fedezetet és garanciát jelenthetne a teljesítésre abban az esetben is, ha az egyik fél idıközben tönkremenne.

A leginkább központosított megoldás külön tızsde létrehozása lenne az ezekkel a derivatívákkal való kereskedésben. Ez a megoldás áttekinthetı árakat és volumeneket biztosítana, nyitott lenne a piaci szereplık legszélesebb köre számára, és az ügyletek standardizálásának köszönhetıen minimalizálná a partnerkockázatokat is.

8.4. A pénzügyi szabályozás és felügyelés átalakításának fıbb feladatai