Összefoglalás és következtetések

Ez a fejezet összegzi azokat a legfontosabb megállapításokat és következtetéseket, ame-lyek az elemzésekbıl leszőrhetık voltak. A témakör feldolgozása során nagyon sok olyan összefüggés rajzolódott ki, amelyek alapján részletesebben és árnyaltabban mutat-hatók be mind maguk a hatótényezık és ezek kölcsönhatásai, mind pedig a primer, illet-ve a csak áttételesen és idıhorizontjukat tekintve hosszabb távon érvényesülı egyéb következmények.

Az elemzések során az egyik legfontosabb szempont az volt, hogy a tárgyalt kérdéseket ne csupán önmagukban, statikusan vizsgáljuk, hanem szélesebb összefüggésbe ágyazva, dinamikus folyamatként értelmezzük. Ez a módszer lehetıvé tette mind az egyes kiemelt, fontosnak ítélt hatótényezık önálló bemutatását, mind pedig ezek egymással alkotott viszonyrendszerének és kölcsönhatásainak a feltárását. A vizsgált szintek a globális fo-lyamatokat, a regionális összefüggéseket, ezen belül az európai uniós, illetve a közép- és kelet-európai vonatkozásokat valamint a magyarországi jelenségeket fogták át.

10.1. A globalizáció fı vonásai

A globalizáció napjainkban a világgazdaságban érvényesülı folyamatok legerısebbike, és ez a pénzügyi válság nyomán egyre szélesebb körben tudatosodik. A folyamat kiter-jedtsége, komplexitása és dinamikája az 1990-es évektıl kezdıdıen mind meghatáro-zóbbá vált. A könyvben a globalizáció egyes fıbb aspektusait, kiemelten a nemzetközi pénzügyek területén végbement strukturális változásokat valamint a globalizáció jelen-tette kihívásokat elemeztük. Ezek között említhetı a pénzügyi piacok nemzetközi össze-kapcsolódása, globálissá válása, valamint azoknak a szereplıknek, nevezetesen a transz-nacionális vállalatoknak a rohamos térnyerése, amelyek hordozói és elırevivıi minden-nek.

A globalizáció a világgazdaság fejlıdéstendenciáit korábban szignifikánsan befolyásoló nemzetközi együttmőködési törekvéseket, az ennek során létrejött különféle regionális és szubregionális szervezıdéseket gyökeresen új kihívások elé állította. Lehetıséget kínál a nemzetközi versenyben való eredményes helytálláshoz, felemelkedéshez, de veszély és fenyegetés is a már megszerzett státus quo megırzésére.

A nemzetköziesedés erısödése szempontjából hosszú ideig meghatározó regionális in-tegrációk – az együttmőködés célját tekintve – ezért nem kerülhetik meg annak a kér-désnek a megválaszolását, hogy a létrejött vagy létrejövı szervezıdés a globalizáció kihívásaira defenzív vagy offenzív választ kíván adni. Sok választási lehetıséget a globalizáció az alkalmazkodáson kívül nem kínál az egyes országok, különösen a kis és közepes mérető államok számára. Ezért kulcsfontosságú olyan fejlesztési stratégia ki-alakítása, amely objektív adottságként számol a globalizáció követelményeivel és az általa megnyitott lehetıségekkel.

A jelenlegi pénzügyi válság létrejöttének hátterét képezı globalizáció folyamatát, de legfıképpen következményeit sokféle értelmezés és nemegyszer szélsıséges megítélés övezi. A gyakran leegyszerősítı módon feltett kérdés megválaszolása, nevezetesen

„átok vagy áldás”, ez a napjaink világgazdasági fejlıdését meghatározó jelenség, ár-nyalt, a pozitív és negatív hatásokat gondosan mérlegelı választ igényel.

Ha a globalizáció lehetséges negatív hatásait tekintjük, akkor kétségkívül az elıbbi feje-zi ki jobban a hozzá való viszonyulás lényegét. A globalizálódás a piaci liberalizáció elıretörése, a transznacionális társaságok egyre meghatározóbb tevékenysége, az ezeket kísérı, illetve hordozó tıkeáramlási folyamatok révén világmérető összefüggésrend-szerbe helyezi a gazdasági mőködést, technikai, technológiai, finanszírozási, hatékony-sági, méretgazdaságossági és egyéb szempontokból egyaránt.

Eközben a verseny folyamatosan és gyökeresen átrendezi az elért status quo-t, erı viszo-nyokat, ami kiterjed a mikro- és mezoszint szereplıi, a különféle mérető vállalkozások, iparágak mellett az egyes országokra valamint a regionális tömörülésekre egyaránt. A globalizáció tehát egyre szőkebbre szabja az egyes államok teljesen szuverén szféráját.

Az elzárkózás, a befelé fordulás stratégiája, a nemzeti szintő megoldások a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi kapcsolatok napjainkra jellemzıvé vált szintjén egy-re kevésbé egy-reális lehetıség.

A világgazdaság valamint a világpiac mint globális tér megnyílása a kölcsönös függı sé-gen és alkalmazkodási kényszereken keresztül korlátozza az egyes országok szuvereni-tását és érdekérvényesítését, de ezzel egyidejőleg új lehetıségeket is teremt ezek kibon-takoztatására. A globalizáció súlyos társadalmi feszültséget vált ki azzal, hogy az érték-rend tekintetében erıteljesen uniformizál, maga alá győri a nemzeti kultúrát, ezáltal helyi értékeket semmisít meg, veszélyezteti a nemzeti nyelvek fennmaradását.

A globális mőködés nyomán ugyanakkor egyre több olyan probléma jön a felszínre (klímaváltozás), amely világmérető összefogást vagy adekvát szabályozási megoldást tenne szükségessé. Különösen sürgetı lenne ez a nemzetközi pénzügyi piacok mő ködé-sével kapcsolatban, ahol a legszembetőnıbb a szabályozás szintjének elmaradása ezek-nek a piacoknak a globális kiterjedtségétıl, összekapcsolódásától, integráltságától. Ez az egyik legfontosabb fertızési csatorna volt a lokálisnak indult pénzügyi válság világmé-rető szétterjedésében.

Ha viszont a globalizáció folyamatának pozitív hatásait nézzük, akkor ehhez köthetı a modern kommunikációs és információs technikák általános elterjedése, az ennek révén megnyíló, az egyén szabadságának a kiteljesítését jelentı internet használata, a világkul-túrához való hozzáférés vagy éppen a helyi értékek számára soha nem látott mértékő nyilvánosság megteremtése. A globális hatékonysági követelményeket és a globális mőködési tér által lehetıvé váló profitmaximalizálást szem elıtt tartó transznacionális nagyvállalatok a modernizációban rendkívül fontos szerepet töltenek be, fıként a kuta-tás-fejlesztés fajlagos tıkeráfordítási igényeinek növekedése okán.

A pénzügyi piacok globális összekapcsolódásából származó elınyök elsısorban a gaz-dasági szereplık igényeinek kiszolgálására folyamatosan létrejövı pénzügyi innovációk költségcsökkentı, hozamnövelı vagy éppen kockázatmérséklı hatásain keresztül érvé-nyesülnek. A pénzügyi szabályozás és felügyelés jókora lépéshátrányban van ezekkel az újszerő megoldásokkal szemben. Ez a pénzügyi rendszer egészének mőködıképességét veszélyeztetı kockázatokkal jár együtt.

A globalizációval összefüggésben részletesen vizsgáltuk azt a sajátos kihívást, amit – a történelmi fejlıdésükbıl, geostratégiai helyzetükbıl, a piacgazdaságra való áttérésbıl fakadóan – Magyarország valamint a közép- és kelet-európai országok számára ez a folyamat jelent. Az Európai Unióhoz történt csatlakozás a globális nyitással, a szélesebb világgazdasági betagozódással szemben a regionális integrálódást helyezte elıtérbe.

Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a regionális integrálódás követel-ményei megegyeznek a globális integrálódáséival. Az EU-csatlakozásra való felkészülés az integrálódást intézményes keretekbe terelte pontos menetrenddel és határidıkkel valamint az EU által nyújtott támogatással. A hosszú ideig szuverenitásdeficittel küzdött térségbeli országokban az európai uniós tagság a frissen visszaszerzett nemzeti önrendelkezés tekintetében már a belépéskor önkorlátozást követelt meg, és az integrálódás kiteljesítése során is további kompetenciákról (az euró bevezetésével a közös monetáris politika lép életbe) kell lemondani és azokat nemzeti szintrıl közösségi intézményekhez delegálni.

Az európai uniós konvergenciakritériumoknak való, a csatlakozási szerzıdésben vállalt megfelelés olyan közösségbe való betagozódás elıfeltétele, amely maga is kénytelen szembenézni a globalizáció kihívásaival a folyamatosan romló világgazdasági verseny-pozíciói miatt. Az európai kontinens elöregedı népessége, túlságosan drága munkaereje, alacsony hatékonyságú termelése, az innovációs versenyben való rohamos térvesztése stb. miatt jogosan vetıdik fel a kérdés, hogy a csatlakozási folyamat nyomán szinte kon-tinensnyire bıvült Európai Unió kellı erıvel rendelkezik-e ahhoz, hogy a globalizációs folyamatokat hosszú távon a maga javára fordítsa.

Nagyon lényeges ezért, hogy az EU jelentette relatív védıernyıt kihasználva, az újon-nan csatlakozott országok nemzeti fejlesztésstratégiája a térségi integrációs szempont-oknál messzebbre tekintsen. Célszerő figyelembe vennie a globalizációs kihívások által elıidézett és fenntartott fenyegetést és a folyamat során kínálkozó esélyeket is, és igye-kezzen rugalmasan reagálni mindezekre.

A krízis szó kínai írásjele kettıs értelmet jelöl: jelenti magát a válságot, de a lehetıséget is, amely kiútként minden ilyen helyzetben benne rejlik. A globalizáció eredményes kezelésénél ezt a kettısséget kell szem elıtt tartani, hogy az átokból áldás lehessen.

A globalizáció és a regionális integrálódás két eltérı szinten, más-más intenzitással, szoros kölcsönhatásban végbemenı folyamat. A globalizáció a szélesebb jelenség, hatá-sai, következményei közvetlenül vagy a háttérben folyamatosan érvényesülnek, és befo-lyásolják a térségi szorosabb együttmőködési törekvéseket valamint az ebben részt vevı egyes országok fejlıdési, alkalmazkodási lehetıségeit, azok eredményességét.

Ezek a folyamatok nem helyettesítik egymást, ugyanakkor az integrálódás nagyobb esélyt kínál a benne résztvevık számára, együttesen és külön-külön is, a globalizációhoz történı alkalmazkodásban, miközben nem akadályozza meg a potenciális globalizációs elınyök kihasználását, illetve több-kevesebb védelmet nyújt a globalizáció esetleges káros hatásaival szemben.

Magyarország és a hasonló mérető országok számára a regionális integrálódás nem alter-natívája a globalizációs alkalmazkodásnak, sokkal inkább elıfeltétele. Az integrációs

közösség offenzív értelemben kedvezıbb feltételeket teremt a globalizációból adódó lehetıségek kihasználására, defenzív értelemben, fıleg válságok esetén pedig nagyobb védettséget biztosít a nemzeti szintő eszköztárhoz képest. A globalizáció kihívásaihoz való nemzetgazdasági szintő komplex alkalmazkodás semmiképpen nem takarítható meg, ennek hiányában az integrálódás hatékonysága is sérül.

10.2. Globalizáció, nemzetközi pénzügyi piacok, pénzügyi válság

A globalizációs fejlıdésben a liberalizációnak köszönhetıen a leggyorsabb és legátfo-góbb átalakulás a nemzetközi pénzügyi piacokon ment végbe, a globális struktúrák létrejötte eszköz és eredmény is egyidejőleg. A világpiac egészét átfogó hatókörő pénz-ügyi intézmények tevékenysége nyomán olyan világmérető piaci tér alakult ki, amely szervezeti, intézményi és infrastrukturális szempontból kedvezı környezetet biztosított a befektetık hozamigényeinek kiszolgálását célzó pénzügyi innovációk számára.

A különféle gazdaságok integrálódásával, a pénzügyi nyitottság erısödésével létrejöttek a feltételei a hatékony nemzetközi tıkeallokáció megvalósításának, ennek kedvezı nö-vekedési és jóléti hatásai is mind erıteljesebben érvényesülnek. Ezzel kialakult egy sajá-tos öngerjesztı folyamat, amelynek fontos hajtóerıi azok a pénzügyi innovációk, ame-lyek a befektetık és más gazdasági szereplık – beleértve a reálgazdaság aktorait is – minél teljesebb kiszolgálására hivatottak.

A piaci szereplık – a piaci struktúrát szem elıtt tartva – a versenystratégia változatos eszközeinek alkalmazásával igyekeznek expanziós, hatékonysági és jövedelmezıségi törekvéseiket valóra váltani. Az eszközök között kiemelt szerepe van a termékek és szolgáltatások versenyképes árazásának. Ehhez hozzátartoznak az újszerő megoldáso-kat (a termékeket, a technológiai folyamatok átfogó és magának az üzleti modellnek a megújítását) jelentı innovációk, az ezeket megalapozó kutatás-fejlesztési tevékenység valamint a brandértékek és nem utolsósorban a marketingkommunikáció.

A globalizálódó nemzetközi pénzügyi viszonyok közepette a piacok oligopolisztikus jellege az egyes országokban és globális értelemben is erısödött. Jóllehet a pénzügyi piacok oligopolisztikus vonásai dominálnak, de ez nem tekinthetı kizárólagosnak.

Egyes szegmensek ugyanis kifejezetten versenypiaci (polypol), mások monopolpiaci jelleget mutatnak. A polypol piacstruktúra mellett a domináns szerepet az árverseny tölti be, oligopolisztikus piaci környezetben viszont veszít a jelentıségébıl, ezért ke-vésbé alkalmas önmagában a versenypolitikai célok elérésére. Ilyen piaci környezetben, piacszerkezetben a verseny ebben a nem szükségszerően árverseny formáját ölti, az árverseny szerepe óhatatlanul háttérbe szorul, és felértékelıdnek az egyéb komponen-sek, eszközök, kiemelten a kutatási és fejlesztési tevékenység és az annak nyomán létre-jövı technológiai innovációk valamint a pénzügyi innovációk.

Az innovációknak köszönhetıen ugrásszerő fejlıdés tapasztalható a pénzügyi termék-választék bıvülésében azáltal, hogy önmagukban is összetettebb termékek, komplex szolgáltatáscsomagok, illetve kreatív módon kombinált megtakarítási és hiteltermékek jelennek meg. Az általuk kínált kimagasló hozamlehetıségek következtében a tradicio-nális banki termékkínálattal szemben egyre fontosabb szerepre tettek szert, miközben kockázati szempontból a szabályozottságuk súlyos hiányosságokat mutatott. A

befekte-tık számára egyre kevésbé átláthatóak, és miközben az árverseny elsısorban a nyilváno-san meghirdetett feltételek – jól kommunikálható – elemeire összpontosul, óhatatlanul sérül az átláthatóság. Az oligopolisztikus piacstruktúra kifejezetten elınyös a befektetık differenciált hozam- és kockázati igényeit kiszolgálni képes pénzügyi innovációk roha-mos térnyerése számára. Az árverseny helyébe ezért mindinkább a hozamverseny lép.

Bıséges likviditás mellett ugyanis a kockázati étvágy óhatatlanul fokozódik, ezért a pénzügyi innovációk egyre komplexebb formát öltenek. A fogyasztói és befektetıi dön-téseket a marketingüzenetek, a reklám manipulálja, ezáltal nehezebbé válik az egyes bankok termék- és szolgáltatáskínálatának árazási és kockázati szempontú összehasonlí-tása.

A nemzetközi pénzügyi piacokon az elmúlt években a pénzügyi innovációk megjelenése és gyors terjedése volt tapasztalható. Mindez azzal a nagymértékő likviditásbıséggel volt összefüggésbe hozható, amely a kétezres évtized elejétıl a világgazdasági növeke-désre, a jegybankok expanzív monetáris politikájára, egyes felzárkózó országok export-többletére és a nekilódult kıolaj- és nyersanyagárak miatt a termelıknél képzıdött nö-vekvı megtakarításokra alapozódott.

A reálgazdasági igényeket messze meghaladó többletlikviditás hasznosítására beindult befektetési verseny a globális kockázatvállalási hajlandóságot drasztikusan megnövelte.

Ilyen háttér mellett a különféle pénzügyi innovációk (értékpapírosítás, származékos eszközök, carry trade stb.) fokozták a nemzetközi pénzügyi rendszer egészének kocká-zatait, és megteremtették a lokális vagy regionális piaci problémák rendkívül gyors tova-terjedésének, ezáltal globálissá válásának a csatornáit.

A nemzetközi pénzügyi szabályozás ezekkel a gyors változásokkal nem tudott lépést tartani. A spekulatív befektetési alapok zártkörő tevékenységük miatt eleve mentesülnek bizonyos tıkepiaci elıírások és adatszolgáltatási kötelezettségek alól. Mivel rendkívül magas tıkeáttétellel mőködnek, ezért a kockázatokat hatványozottan megnövelik és transzferálják a nemzetközi pénzügyi piacok egészében, növelve azok sérülékenységét.

10.3. A bankválság jellemzıi

A globalizáció hatására a különféle piacok közötti összekapcsolódás – kiemelten az USA pénzügyi piaca és az egyes nemzetközi és hazai piacok –, a kölcsönös, de aszim-metrikus függés erısödött. Mindez a nemzetközi pénzügyi közvetítık szerepének felér-tékelıdésével a bankok forrásszerzése számára a pénzügyi innovációk alkalmazásával új dimenziókat nyitott. Egyúttal azonban létrehozta azokat a csatornákat is, amelyeken keresztül a helyi problémák rendkívül gyorsan képesek tovaterjedni, és akár globális mérető válsághoz vezetni. Ez a tapasztalatok szerint független attól, hogy az egyes pénzügyi intézményrendszerek szereplıi a toxikusnak bizonyult pénzügyi innovációkkal való kereskedésbe közvetlenül bekapcsolódtak vagy nem.

A 2007–2008-ban kibontakozott globális krízis során a világ országaiban a pénzügyi válság mindhárom fı megjelenési formája, a valuta-, az adósság- és a bankválság egyaránt elıfordult. Nem feltétlenül mindenütt, nem is feltétlenül egy idıben és nem szükségszerően azonos súllyal érvényesültek, így ebbıl fakadóan nem egyforma követ-kezményekkel jártak. Mivel a valuta-, az adósság- és a bankválság egymással is

össze-függ – esetenként egymás kiváltó okaiként vagy éppen következményeiként –, a válság különféle szakaszaiban, annak idıbeli lefutásában a válság egyes típusai más-más jelen-tıséggel bírnak.

A mostani esetben a válság a fejlett pénzügyi intézményrendszerrel rendelkezı, a nem-zetközi piacokon meghatározó, a pénzügyi innovációkat széles körben alkalmazó orszá-gok egyes pénzügyi intézményeit érintette elıször bankválság formájában. A súlyos veszteségleírások, a csıdhelyzetbe került, illetve megmentésre váró bankok egyre nö-vekvı száma (állami tıkeemelés, likviditásbıvítési intézkedések, felvásárlás stb.), a piac szereplıi körében általánossá vált bizalomvesztés, a likviditás eltőnése, a pénzügyi köz-vetítés zavarai súlyos mőködési és rendszerkockázati fenyegetést jelentettek.

A globális pénzügyi válság kiindulópontja az USA másodrendő jelzálogpiaca volt, ahol a folyamatos eszközár-növekedés nyomán ingatlanpiaci árbuborék alakult ki. Erre hitelboom épült, aminek következtében az adósságterhek hirtelen megnıttek. A hitelek iránti óriási keresletnövekedés, a tıkeáttétel (leverage) szintjének megugrása a pénzügyi rendszer egészének mőködési kockázatait is felerısítette. Az amerikai jelzálogpiaci ár-buborék kipukkanását követıen nagyon gyors, fıleg a fejlett országokat érintı globális pénzügyi válság bontakozott ki. Ez az ázsiai és egyes más térségbeli felzárkózó orszá-gok kivételével átterjedt a világgazdaság egészére, és nagyon súlyos reálgazdasági prob-lémákat (recesszió, munkanélküliség, államháztartási deficit, eladósodás, folyó fizetési-mérleg-hiány) okozott.

A nemzetközi pénzügyi rendszernek a második világháború utáni idıszakot követı leg-súlyosabb válsága elsısorban a bankrendszer azon szereplıit érintette, amelyek élen jártak az ún. „originate to distribute” banki modell alkalmazásában, ennek keretében a késıbb toxikusnak bizonyult különféle pénzügyi innovációk kifejlesztésében és alkal-mazásában. A nemzetközi pénzügyek terén a múlt évtized során tapasztalt kimagasló dinamizmus ezeknek a komplex és kockázat szempontjából mind kevésbé transzparens pénzügyi eszközöknek a széles körő alkalmazására vezethetı vissza.

A pénzügyi közvetítést az is erıteljesen befolyásolta, hogy a banki mérlegek egyes esz-közeit érintı döntések idıhorizontja jelentısen lerövidült. Elıtérbe kerültek a kereske-dési szempontok az adott eszköz lejáratig szóló tartásának megfontolásaival szemben.

Ezek a változások szabályozási oldalról azzal a nem kívánatos fejleménnyel jártak, hogy teret veszítettek a szigorúbb banki szabályozás alá tartozó intézmények, amelyek egyúttal a monetáris hatóságok védelmét is élvezték. Elıtérbe kerültek ugyanakkor azok a szervezetek, amelyekre a monetáris politikának nem volt közvetlen rálátása és ráhatá-sa, emiatt a pénzügyi rendszer kockázatai fokozódtak.

Az erıteljes kölcsönös függést igazolja, hogy azok a pénzügyi közvetítık és országok is megsínylették a krízist, amelyek portfóliójában, illetve ahol nem voltak toxikus eszkö-zök. A közép- és kelet-európai országokról úgy gondolták eleinte, hogy alacsonyabb pénzügyi fejlettségi színvonaluk, a hagyományos kereskedelmi banki termék- és szol-gáltatáskínálat dominanciája következtében nem lesznek érintettek. Közvetlenül valóban csekély volt a kitettségük, azonban a térségi bankok tulajdonos anyabankjai súlyos vesz-teségeket voltak kénytelenek elkönyvelni globális tranzakcióikon, ezért visszafogták a