A kilépés tilalmának megszegése és következményei

Ami a jogi szabályozás elsı pillérét illeti, a görög államadósság-válsággal összefüggés-ben került elıtérbe a GMU-ból való kiválás kérdése. Az Európai Unióról szóló szerzı -dés (Lisszaboni Szerzıdés) 50. cikke lehetıvé teszi az EU-ból való tárgyalásos kilé-pést. Jogilag nem lehetséges viszont a GMU-ból való kilépés úgy, hogy az érintett or-szág egyben az EU-nak is tagja marad. A GMU-ból való kilépés ellentétes lenne a valu-taárfolyamok végleges és visszavonhatatlan rögzítésének elvével. Az EKB jogértelme-zése szerint bár közvetett eszközökkel elképzelhetı, jogilag nem lehetséges egy ország kizárása a Gazdasági és Monetáris Unióból. A kizárás lehetısége egyébként aláásná a GMU-t. Azt üzenné ugyanis a pénzügyi piacoknak, hogy a GMU nem igazi unió, hanem

172 Robert A. MUNDELL: International Economics, New York, MacMillan, 1968.

173 Részletesebben lásd: BENCZES István: Az európai gazdasági kormányzás elıtt álló kihívá-sok. A hármas tagadás lehetetlensége. Közgazdasági Szemle, LVIII. évf., 2011. szeptember (759–774. o.)

csak egy sajátos árfolyam-mechanizmus, amelybe pillanatnyi gazdasági helyzetük alap-ján az egyes országok beléphetnek, illetve amelybıl kiválhatnak.¹⁷⁴

Tisztán jogi szempontból elképzelhetı az Európai Unióról szóló szerzıdés olyan módo-sítása, amely lehetıvé tenné a GMU-ból való kiválást az EU-tagság megtartásával. Egy ilyen változtatás valószínősége igen csekély egyrészt praktikus okokból, mert felboríta-ná a kompromisszumoknak azt a kényes egyensúlyát, amin a Lisszaboni Szerzıdés nyugszik, olyan kormányközi tárgyalássorozat kezdıdne, amelynek nem látható a vége.

Másrészt a kiválás lehetıvé tétele az intézményi szerkezet fellazulása miatt a GMU koc-kázati felárainak a növekedéséhez vezetne. Végül a kiválás csapás lenne az EU egységes belsı piacára is. Mindebben egyetlen EU-tagállam sem érdekelt.

Mindezek ellenére részben történelmi analógiák, részben a jelenlegi állapotok alapján idırıl idıre felvetıdik a GMU felbomlásának a lehetısége, illetve olyan javaslatok szü-letnek, amelyek a GMU fejlett (Németország, Finnország, Ausztria és Hollandia), illetve perifériális országainak (Görögország, Portugália, Spanyolország, Írország) a kilépését fontolgatják a Gazdasági és Monetáris Unióból.

Ami a felbomlást illeti, múltbeli tapasztalatok alapján a valutauniók felbomlása nem gazdasági, hanem politikai okok miatt történt. A rubelövezet nem élte túl a Szovjetuniót.

Csehszlovákia felbomlása után a Csehország és Szlovákia közötti valutaunió mindössze hetekig tartott. Emiatt a történelmi analógiák nem használhatók a jelenlegi helyzet leírá-sára.

Feltéve, de meg nem engedve, a GMU felbomlásának több fajtája vagy kimenetele kép-zelhetı el. Az elsı az, amikor a felbomlás a tagállamok eredeti nemzeti valutájához való visszatérést jelent. A második az, hogy a GMU egy erıs devizájú északi és egy gyenge devizájú déli blokkra bomlik. Ezzel egyenértékő egy erıs és egy gyenge ország kiválása.

Tovább bonyolítja a dolgot az, hogy mi lesz a bennmaradó országokkal.¹⁷⁵

A Gazdasági és Monetáris Unió teljes felbomlásával kapcsolatos, a gazdasági modell specifikus vonásai miatt korlátozott analógia lehet bizonyos tekintetben a Szovjetunió szétesése 1992-ben, ami egyben a közös valuta, a rubel, illetve a rubelzóna végét is je-lentette. A szovjet utódállamok részben az Orosz Nemzeti Bank által végrehajtott pénz-reform miatt (az 1961 és 1992 között kibocsátott rubel bankjegyeket érvénytelenítette) a rubel helyett 1993-ban saját pénzt vezettek be, ami a nemzeti szuverenitás lényeges szimbólumának bizonyult. Az utódállamok azonban nem fértek hozzá a nemzetközi pénz- és tıkepiacokhoz a szuverenitás visszanyerése után megnövekedett államháztartá-si és külsı egyensúlyhiányuk finanszírozásához. A hiányt túlzott pénzkibocsátással fi-nanszírozták, ami hiperinflációba torkollt. Ebben természetesen a laza fiskális politika is szerepet játszott.¹⁷⁶ A GMU felbomlásának katasztrofális nemzetközi hatásai is lenné-nek, mivel az euró a dollár után a világ második legjelentısebb kulcsvalutája.

174 Redesigning global finance. The Economist, 2008. november 15., 13. o.

175 Profligacy is not the problem. The Economist, 2011. szeptember 17., 66. o.

176 Stephen KING: Soviet collapse poses worrying parallels for euro crisis. Financial Times, 2011. augusztus 10., 22. o.

A gazdasági hatásoktól eltekintve a GMU-ból és az EU-ból való kilépés nagyszámú, a magánjogi szerzıdésekkel kapcsolatos jogi problémát is felvet. A GMU-ból kilépı or-szág saját jogrendszere alapján kötött szerzıdések viszonylag könnyen átalakíthatók, redenominálhatók az új fizetıeszközre. (A görög államadósság 90 százalékát a hazai jogszabályok alapján bocsátották ki.) A más országok jogszabályai alapján kötött szer-zıdésekben viszont az eurót nem lehet redenominálni az új deviza árfolyamától függet-lenül. E probléma megoldására talán az egyik lehetıség a GMU-ból kiváló ország szá-mára az, hogy új fizetıeszközének árfolyamát valamilyen nagy devizához köti, amilyen például a dollár.¹⁷⁷ Ennek fényében viszont nincs értelme a GMU-ból való kilépésnek.

A redenominálást követıen lebegı és sávos árfolyamrendszer fenntartása jöhet szóba.

Lebegı árfolyamrendszer esetén a GMU-ból kiváló ország monetáris politikája teljes mértékben visszanyeri autonómiáját, az új nemzeti valuta leértékelıdése javítaná, felér-tékelıdése rontaná a versenyképességet. Sávos árfolyamrezsim alkalmazása, amilyen például az ERM-2, gyengítheti, de nem szünteti meg az ilyen árfolyamrendszerek sáv-szélei ellen indítandó spekulációt. Kérdés, hogy az Európai Központi Bank intervenciói-ra számíthatna-e a GMU-ból kiváló ország. Nagy valószínőséggel nem.

A kilépés gyakorlati vetületeivel kapcsolatban az a kérdés vetıdik fel, hogy egy ország miért lépjen ki a GMU-ból. Erre az erıs és a gyenge országok esetében egyaránt az lehet a válasz, hogy vissza kívánják nyerni monetáris politikai autonómiájukat. További kér-dés, hogy milyen elınyük származna a kiválásból.

A szakirodalom Görögországot, Írországot, Portugáliát és Spanyolországot tekinti a GMU „gyenge” tagországainak, amelyekrıl elképzelhetı a kiválás. Közülük Görögor-szágról gondolják a legtöbben, hogy adott esetben, reménytelen gazdasági helyzetében elhagyhatja a GMU-t. Feltéve, de meg nem engedve, ezek az országok elsısorban azért válnának ki a Gazdasági és Monetáris Unióból, hogy megszabaduljanak a rögzített árfo-lyamrendszertıl, és nemzetközi versenyképességük visszanyerése érdekében leértékel-hessék új nemzeti valutájukat.

A kiválás hatására gyors ütemben leértékelıdı új nemzeti valuta ugyan rövid távon javí-taná a kivitel nemzetközi versenyképességét, ennek ára viszont a felpörgı infláció lenne.

Ez viszonylag rövid idı alatt semlegesítené a leértékelés exportösztönzı hatását, azaz visszaállna a korábbi gyenge versenyképesség. Görögországban nincsenek meg azok a feltételek (például a bérek befagyasztása inflációs környezetben), amelyek a valutaleér-tékelıdés nemzetközi versenyképességet javító hatását tartóssá tennék. Ha a GMU-ból való kilépés az EU-ból való kiválást is maga után vonja, akkor Görögországnak keres-kedelempolitikai korlátokkal is számolnia kell, ami a leértékelés exportösztönzı hatását tompítja. Külsı finanszírozás hiányában egyébként az import is összeomlana, ami ka-tasztrofális hatással lenne a hazai termelésre, beleértve az exportra történı termelést is.

Emellett a leértékelıdés nyomán nıne az euróban és más konvertibilis devizában deno-minált adósságállomány hazai devizában kifejezett értéke, ezáltal a GDP-hez viszonyí-tott aránya, továbbá az adósságszolgálat, ami a nemzetközi hitelminısítık részérıl újabb

177 Jennifer HUGHES: Greek woes raise eurozone questions. Financial Times FM melléklet, 2010. április 12., 3. o.

leminısítéshez vezethet. Ez negatív spirált indíthat el. Ezt a gazdasági szereplık, azok közül is fıként a külföldiek államcsıdnek tekintenék, mert eszközeik értéke csökkenne euróban kifejezve. Ráadásul ebben az esetben a görög kormány nem kapna kamatfizeté-si könnyítést, miként az korábbi államcsıdök esetén történt.

A GMU-ból kilépı országoknak azonnal egyensúlyba kellene hozniuk államháztartásu-kat, mert a piacról nem tudnák finanszírozni a deficitet. Ez Görögország esetében azon-nal a bérek 20 százalékos csökkenéséhez vezetne.

A nemzeti valuta újbóli bevezetése nagyszámú technikai nehézségbe ütközik: át kell programozni a számítógépeket, át kell állítani az új pénzre az árukat értékesítı, a menet-jegykiadó és más automatákat, át kell képezni a készpénzt kezelıket, pénztárosokat, bankjegyeket kell nyomni, érméket verni és az új pénzt el kell juttatni a gazdasági sze-replıkhöz. A meglévı szerzıdéseket egymással összhangba kell hozni. Azokról van szó, amelyeket euróban határoztak meg, de amelyek teljesítése másik devizában történik.

A kilépés elıtt az érintett GMU-tagállam Európai Központi Banknál lévı devizatartalé-kait át kellene vinni a Nemzetközi Fizetések Bankjához. A jegybankban kamatláb-megállapító mechanizmust kell létrehozni, és ki kell alakítani az árfolyam-politikát, hogy csak a legfontosabbak közül említsünk néhányat. A nemzeti jegybank hitelessége meg sem közelíti az Európai Központi Bankét. A gyenge hitelesség hátrányosan érintené az összes gazdasági tevékenységet. Az új pénz bevezetéséig tartó átmeneti idıszakban az euró is forgalomban maradna, de az árakat a leértékelıdı vagy leértékelıdött új nem-zeti valutában is fel kellene tüntetni.

A GMU-ból való kilépésre vonatkozó hírek nyilvánosságra kerülésekor, illetve már elıtte nagy a valószínősége annak, hogy a háztartások megrohanják a bankokat, hogy kivegyék euróban denominált megtakarításaikat, mielıtt azokat a bankok új nemzeti valutára váltanák, ezáltal súlyosbítják a bankok helyzetét. A jelenlegi helyzet fennmara-dásának kockázata Görögországban az, hogy érvényesülni kezd a közgazdaságtanból jól ismert Gresham-törvény. Ez általános értelemben azt mondja ki, hogy a rossz pénz ki-szorítja a jó pénzt, a Gazdasági és Monetáris Unióra alkalmazva, a rossz euró kiki-szorítja a jó eurót, ami a kormányok euró melletti elkötelezettségének megkérdıjelezésével egyenértékő. Mivel a közös pénz miatt leértékelés nem lehetséges, ezért Görögországból menekül a tıke, ezáltal nehezebbé válik a forrásszerzés. Ez új válságot generálhat. A görög betétesek 2010-ben 40 milliárd eurót vontak ki a görög bankokból, ami a teljes betétállomány 14 százalékának felelt meg.

A tıkekivonás hatására a jegybanknak valószínőleg a tıkemozgásokat is korlátoznia kellene, megakadályozandó a tulajdonosoknak a bankokból való tıkekivonását, illetve a háztartások kereskedelmi bankokból történı pénzkivonását. Mindez hátrányosan érinte-né a kiskereskedelmet. A tıkemozgások korlátozása ellentmond az EU egységes piacára vonatkozó jogszabályoknak, ezáltal a GMU-ból kiváló országok aligha maradhatnának az EU-ban. Az érintett országoknak a Schengeni Egyezményt is meg kellene sérteniük, máskülönben nem tudnák megakadályozni a készpénz külföldre menekítését. A szuve-rén adósságválság kezdete óta 200 milliárd euróra becsülik azt az összeget, amelyet görög gazdasági szereplık svájci bankokba menekítettek. A görög jegybank szerint

2010 eleje óta 33,3 milliárd eurót vontak ki Görögországból. Van olyan becslés is, amely ezt az összeget 87 milliárd euróra teszi. A GMU-ból kiváló ország évekre el lenne vágva a nemzetközi pénz- és tıkepiacoktól. Mivel a gazdasági szereplık világszerte azt találgatnák, hogy a GMU melyik gyenge országa követi a kilépı ország példát, a görög kilépés a GMU-ból annak jövıjét illetıen is nagy bizonytalanságot okozna.

Görögország GMU-ból való kiválása hatásainak modellezésére gyakran utalnak Argen-tínára mint analógiára. Argentína 1991-ben a GMU-hoz hasonló monetáris uniót hozott létre az USA-val, amikor nemzeti fizetıeszközének az árfolyamát a dollárhoz kötötte, amit a valutatanács támogatott a devizatartalékokon keresztül. Eme árfolyamrendszer tapasztalatai nagyfokú hasonlóságot mutattak a GMU-ban szerzett görög tapasztalatok-kal. Kezdetben mindkét ország fejlıdött, késıbb viszont mind versenyképességük, mind pedig államháztartási egyensúlyuk nagymértékben romlott. A 2001 végi és 2002 eleji argentin válság (államcsıd) sokkoló volt, mind a betétesek, mind a bankok óriási veszte-ségeket szenvedtek, amikor erıteljesen leértékelt árfolyamon eszközeiket és kötelezett-ségeiket redenominálták. Végül is egy nagymértékő zuhanás után Argentína GDP-je 2003-ban 9 százalékkal nıtt. Ez a dinamika egészen a 2008–2009. évi globális pénzügyi és gazdasági válságig fennmaradt.

Az argentin analógia értékelésénél nem hagyható figyelmen kívül, hogy egyrészt a di-namikus gazdasági növekedés nem csekély mértékben táplálkozott az Argentína által is exportált nyersanyagok és élelmiszerek világpiaci árának az emelkedésébıl. Másrészt az argentin válság óriási társadalmi költségekkel, politikai zavarokkal járt. A GMU-ból való kilépés Görögország esetében is fokozná a társadalmi feszültségeket. Nem lehet kizárni a magasabb bérszínvonalú EU-tagállamokba irányuló tömeges kivándorlást.

Kétségtelen tény, hogy a GMU-ból való kiválást követı, rövid idın belül végbemenı erıteljes leértékelıdés révén Görögország könnyebben nyerné vissza versenyképességét, mint a munkaerıköltségek és az árak leszorítása révén. Emellett a görög államkötvények jelentıs részét helyi jogszabályok alapján bocsátották ki, ami nagyobb mértékő veszte-ségleírást tesz lehetıvé. Nem ez a helyzet viszont az angolszász jog alapján kibocsátott kötvényekkel, ez a szabályozás jobban védi a befektetıket.¹⁷⁸ A nem görög jog alapján kötött szerzıdésekben elıírt kötelezettségeket meg kell tartani. Az említett okokon túl-menıen a folyó fizetési mérleg óriási hiánya miatt a GMU-ból való kilépést követı gö-rög válság az argentinnál is súlyosabb lenne. A GMU-ból való kiválás ezért Gögö-rögor- Görögor-szág számár nagyon kockázatos stratégia, és semmi garancia nincs arra, hogy ezáltal gazdasági kilátásai javulnak.

A GMU-ból való görög kiválással felerısödne az a veszély, hogy a szuverén adósság-válság más országokra, fıként Spanyolországra és Olaszországra is átterjed. Görögor-szág sokkal nagyobb mértékben integrálódott az EU-ba, illetve a GMU-ba, mint Argen-tína a világgazdaságba.

Ha Görögország kilépne, akkor a GMU-nak fel kellene készülnie arra, hogy a piacok nyomására a periféria más országai is követnék a görög példát. Az európai uniós bankok

178 Profligacy is not the problem. The Economist, 2011. szeptember 17., 66. o.

és biztosítótársaságok ezzel kapcsolatos költségeit valószínőleg állami tıkeinjekciókkal lehetne fedezni. Nagy a valószínőssége annak, hogy az európai uniós intézmények nem fogják tudni megállítani a fertızésnek a többi dél-európai országra történı átterjedését, aminek hatásai a szuverén adósok mellett a vállalatokra és a háztartásokra is kiterjedné-nek.

Görögország spontán, nem szervezett kiválása a GMU-ból önmagában még menedzsel-hetı lenne, mert részesedése mindössze 2,2 százalék a GMU GDP-jében és 4 százalék az államadósságában. Olaszország elı nem készített kiválása azonban bedöntené az Európai Unió bankszektorát. Az európai uniós periféria mind az öt országának (Görö-gország, Olaszország, Spanyolország, Portugália és Írország) szervezetlen kiválása vi-szont már az egész észak-atlanti térség pénzügyi rendszerét és a globális bankrendszer nemzetközi versenynek kitett szegmensét fenyegetné.¹⁷⁹

A GMU „erıs” országai közé Németország, Ausztria és Hollandia sorolható. A legva-lószínőbbnek Németország kiválását tartják. Ugyancsak feltéve, de meg nem engedve, ezekben az erıs országokban a GMU-ból való kilépés hatására a bankok menekülése lenne várható, aminek oka a tıkeáramlások ellenırzésétıl való általános, nem csak a bankokra szorítkozó félelem. A GMU-országokban befektetett német eszközök leértéke-lıdnének. A német bankokat fel kellene tıkésíteni, mert az euróban denominált külföldi eszközeik hazai devizában kifejezett értéke csökkenne. Az erıteljesen felértékelıdı német márka (amely felváltaná vagy kiegészítené a svájci frankot mint menedékdevizát) kedvezıtlenül érintené a feldolgozóipari termelést és kivitelt, ami az erıteljesen export-vezérelt GDP tartós visszaeséséhez vezetne. Megkérdıjelezıdne Németország Európai Unió melletti elkötelezettsége, ami a GMU felbomlásának a veszélyét is magával hozná.

Tıkekorlátozásokkal ugyanis nehéz lenne fenntartani az Európai Unión belüli kereske-delmet, így azok az egységes belsı piac felbomlásához vezetnének.

Németország kilépése a Gazdasági és Monetáris Unió, mint olyan, mő ködésképtelensé-gének az elismerését is jelentené. Mind politikai, mind gazdasági tekintetben igen jelen-tıs Németország hozzájárulása a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozásához és mő -ködtetéséhez, továbbá a szuverén adósságválság kezeléséhez. Becslések szerint például 1999 óta Németország gazdasági növekedésének egyharmada a Gazdasági és Monetáris Unió ezen hatásának tudható be. A német exportszektor tehát sokat profitált a GMU-ba irányuló kiviteli offenzívából. Ugyanez érvényes a bankszektorra, amely a hitelexpanzi-óból profitált. Mindezek alapján Németországnak nem érdeke a GMU elhagyása, éppen ellenkezıleg. Németország fontos a GMU számára és a GMU fontos Németország szá-mára.

Az UBS svájci bank számításai szerint Németország GMU-ból való kiválásának a költ-sége az elsı évben elérné a GDP 20-25 százalékát, majd ennek a felét a következı évek-ben. A GMU-ból való kilépés nyomán Görögország GDP-jének 40-50 százaléka semmi-sülne meg.¹⁸⁰ Függetlenül attól, hogy mennyire pontosak ezek a becslések (egyáltalán

179 Willem BUITER: The terrible consequences of a eurozone collapse. Financial Times, 2011.

december 8., 9. o.

180 Profligacy is not the problem. The Economist, 2011. szeptember 17., 66. o.

lehet-e pontosan számszerősíteni a hatásokat), a kilépéssel kapcsolatos veszteségek fe-lülmúlják azoknak az egyszeri költségeknek a nagyságrendjét, amelyek Görögország, Portugália és Írország államcsıdtıl való megmentése esetén fellépnének. Megjegyzen-dı, hogy az UBS szakértıinek feltételezése szerint a GMU-ból való kilépés az EU elha-gyását is jelentené az érintettek részérıl. Ugyanakkor a nagyobb gazdasági dimenziók miatt Spanyolország és Olaszország kimentése árnyaltabb megítélést tesz szükségessé.

Mindezek alapján a Gazdasági és Monetáris Unió felbomlása nem zárható ki teljesen, de nagyon kis valószínőségő esemény. A felbomlásból vagy a kilépésbıl a GMU egyik tagállama sem profitálna. Még ha hiba volt is egyes országok, legfıképpen Görögország belépése, illetve felvétele, a kilépés még nagyobb hiba lenne. Összességében a szuverén adósságválság ellenére a GMU fenntartásának költségei jóval kisebbek, mint felbomlá-sának a költségei. A válságkezeléssel kapcsolatos viták tárgya az, hogy milyen legyen a terhek megoszlása az egyes tagállamok, illetve gazdasági szereplık között, nem pedig az, hogy érdemes-e a rendszert megmenteni.¹⁸¹ Az euró melletti elkötelezettség elég erıs, de nem elegendı az erıteljesebb pénzügyi integrálódás támogatásához.