ÚJ UTAKON A JÖVŐ FELÉ Új iskolai törvények

Az egyházkerület hatalmának további növekedéséhez hozzájárult az 1791-ben tartott budai zsinat 93. kánona, mely az egyházi iskolák feletti rendelkezés (fel-ügyelet) jogát az egyházkerületek kezébe tette le, kiegészítve ezt a 101. kánon ama rendelkezésével, mely azt mondja ki, hogy azok az egyházak, melyek az általuk alapított és fenntartott iskolákat presbitériumaik révén eddig is igazgatták, marad-janak továbbra is e jog birtokában. A két, egymásnak némileg ellentmondó határo-zat közti feszültséget Debrecenben a már kialakult helyzet is fokozta, amelyet

azonban, mint már utaltunk rá, Domokos Lajos egyénisége és szerepe oldott meg, aki mindkét fenntartó és irányító szervezetben a legdöntőbb szerepet játszotta, s általuk a Kollégiumot teljesen befolyása, sőt hatalma alá vetette. Mutatják ezt a helyzetet az 1792. és 1796. évi törvények szakaszai és aláíróinak sora, akik között az egyházkerület és egyházmegyék lelkészi vezetői csak a világi vezetők után következnek, a debreceni egyházat pedig egyedül Domokos képviseli, mint az „egyház és a Kollégium gondno-ka”.²¹⁸

Ez a helyzet, valamint a Ratio Educationis-ban kifejezésre jutott új követelmé-nyek, szigorúbb rend megkívánása volt az alapja az egyházkerületi tanács ama, még 1777-ben – feltehetőleg Domokos Lajos kezdeményezésére – kibocsátott határozatá-nak, mely arról kért véleményt a protestánsoktól, hogyan lehetne a felsőoktatás rendjét a Kollégiumban korszerűbbé tenni. Kifogásolta ez az irat, hogy a tanárok kéthetenként párosával felváltva tanítanak s a diktálás módszerét követik, amelyek magukban is a tananyag előadásának elnyújtását eredményezik.

A tanári kar 1777. szept. 20-án kelt válasza szerint, melyet Sinai Miklós szerkesz-tett, nincs szükség változtatásra, mert az addigi rend jó és hasznos: „Nem szükség azért mi nekünk ily szoros időben kivált a régiek felforgatásával, új methodusokat csi-nálni”. A kéthetenkénti váltást szerintünk az teszi szükségessé, hogy csak két auditóri-um van, a közbeeső idő egyébként is szükséges a tanárok készülésére. A diktálást pe-dig a tankönyvek hiánya teszi elkerülhetetlenné.²¹⁹

Az egyházkerület azonban nem enged (Domokos Lajos nem hátrál meg könnyen), 1781. okt. 2-án az ügyben hat tagú bizottságot küld ki, melyben természetesen Domo-kos is ott van. 1782. január 6-án a kerület jóváhagyja a küldöttség megállapításait és javaslatait, s utasítja a professzorokat, hogy az utóbbihoz alkalmazkodjanak. Ha vala-mi kisebb módosítást akarnának azon tenni, azt csak a debreceni kurátorok (azaz Domokosék) tudtával tehetik, s megismétli 1777. évi észrevételeit, javaslatait, január 12-én pedig elrendeli az új Ordo Studiorum-nak (melyhez hasonlót egyébként már Maróthi is készített) az 1783. tanév kezdetétől való végrehajtását.²²⁰ A rendelkezés kimondja, hogy a professzorok a most előadott tárgyakat fogják rövidre, s az év végéig fejezzék be. A táblázatban előírt tárgyaikat pedig nem váltakozva, hanem folyamato-san adják elő. A tanítást ne szakítsák meg cenzúrák, kérdezgetések. A tanulók az egyes tárgyakból meghatározott időben vizsgákon adjanak számot. A vizsgákat a diligentia (szorgalmi idő) négy utolsó napján az első szemeszterét pl. karácsony előtt kell tartani.

A dictatióval szakítani kell. A tankönyvek, auktorok kiválasztása is az egyházkerület feladata. Mellőzni kell Winkler kézikönyvét, a logikából Wolff tankönyvét kell taníta-ni. (Ez Fr. Christian Baumeister Logikájának bevezetésével valósult meg.) Heineccius logikája, etikája, természetjoga maradhat (ez engedmény talán Hatvaninak).

Az Ordo elrendelése volt az első eset, mikor a superintendencia határozattal nyúlt az iskola belső ügyeibe. A beavatkozás mint láttuk a tanári kar éles ellenke-zését váltotta ki, ami egy tíz évi áldatlan huzavonának lett a szülője. A professzo-rok 1784. szept. 4-én 12 pontba foglalt válaszban kérték a szuperintendenciát az új tanrend félretételére s a régi megtartására.²²¹ Több érvvel bizonyítják annak helyes voltát, pl. hogy a reggeli 7–8 óra közé előírt órákat gyertyavilágnál kellene tartani, ami lehetetlenné tenné a táblára írt számok, ábrák olvasását a tanulók számára, a

diktálást pedig azért nem lehet mellőzni, mert a tankönyvek továbbra is hiányoznak, s azokat a tanulók szegénységük miatt nem is tudják beszerezni.²²²

A szuperintendencia nem vette figyelembe a tanári kar válaszát s 1782. évi hatá-rozatát szept. 25-i gyűlésében megerősítette. A professzorok ezt sem fogadták el, s Hatvani fogalmazásában ismét tiltakozást nyújtottak be. A szuperintendencia azon-ban hajthatatlan maradt, s lassanként az egész küzdelem beleolvadt az „urak és lel-készek” egyházalkotmányi harcába, amely végül elvi alapjáról lecsúszva Sinai és Domokos késhegyig menő személyes küzdelmévé fajult s 1791-ben az előbbi buká-sához vezetett.

A küzdelem hevében az Ordo szinte lekerült a napirendről. 1788-ban esik újból szó róla, amikor a tanárok új beadványban²²³ bizonyítják, hogy a tananyag évszerinti beosztását nem lehet követni, s ismét hangsúlyozza, hogy az előadásokhoz való fel-készülésre szükségük van a kéthetenkénti szünetre. Az egyházkerület azonban nem enged. 1792. január 17-én és 18-án, miután Varjas és Hatvani 1786-ban meghaltak, Szathmári Paksi István püspök 1790-ben a tanításról lemondott, Sinait pedig 1791-ben felfüggesztették, 1792-1791-ben pedig állásától is megfosztották, Milesz József, Or-mós András és Szilágyi Gábor professzorokkal elkészíttette az új Ordot, s 1792.

febr. 24-iki, majd július 28-iki határozatában kötelezi a professzorokat az engedel-mességre, az Ordo követésére. Az elkészült Ordot-t Domokos Lajos és Kabai Tóth József segédgondnok hagyta jóvá. A tanári kar ezzel teljes függésbe jutott az egy-házkerülettel, illetve a debreceni egyházakkal szemben, ami az 1792-ben ápr. 28-án elkészült, az új viszonyokat kifejező iskolai törvényekben majd ennek nyilván még 1796. január 18-án elfogadott (szigorított) változatában jutott kifejezésre. Az új tör-vényekkel, mint ezek bevezető szavai is hangoztatják, az 1704-ik éviek az újba át-vett szakaszok kivételével hatályukat veszítik. Megszűnt tehát azoknak mintegy száz évig tartó érvénye.

Az új Ordo hat félévben szabja meg a felsőfokú tanítás anyagát s az egyes tár-gyakat félévenként osztja be, mindegyiknek kiszabva az óraszámát s azt, hogy hány félév alatt kell befejezni. Megszűnt tehát a szabad tananyag és időbeosztás a tanárok részére, mint ezt az előbbiek által elkészített Tabella de instituendo Praelectionum ordine azaz a tanítás rendjét rögzítő táblázat mutatja.²²⁴

Megismerhetjük ebből az egyházkerület által újonnan bevezetett tankönyvek so-rát is. Logikából, metafizikából, etikából a wolffiánus Fr. Chr. Baumeister (1709–

1785) műveit (Institutio philosophiae rationalis methodo Wolffii conscriptae, Institutiones metaphysicae methodo Wolffi adornatae) ajánlja. A filozófiából (ezen még mindig a fizikát értik) J. G. Krüger hallei professzor Naturlehre című művét vezeti be, melyet Kováts József nagyenyedi professzor diákjai számára latin nyelvre (!) dolgozott át. A természetjog tankönyveként Gottfried Achenwallius (1719–1772) göttingai professzor műveit írja elő („ex Achenwallio”), három hasonló tárgyú műve közül nyilván a leginkább idevágó Prolegomena iuris naturalis címűre gondolva.

A történettanítás vezérfonalául előírt könyvek közül Matthias Schroek-nak (1733–1808), Historia religionis et ecclesiae Christianae című vallás és egyháztör-téneti munkáját említjük elsőként, de az ő munkája volt az egyetemes történelem ta-nításához továbbra is használt Offerhaus Compendiuma javított és egy, a XVIII.

századról szóló fejezet hozzáadásával bővített negyedik kiadása is, melyben a magyar-országi események is elég tág teret kaptak. – A dogmatika új tankönyvei H. D. Stosch, Odera-frankfurt-i teológiai tanár Introductio in Theologiam dogmaticam (1778) és Institutiones theologiae dogmaticae (1779) című művei lettek. Ezeket 1792-ben Deb-recenben is kinyomtatták, de mivel lutheránus szerzőről volt szó, az utóbbi esetében

„szükségesnek ítéltetett, hogy ennek elébe valamely Jelentés nyomassék, mely az ab-ban tett változásokat magáab-ban foglalja”.²²⁵ Ezek mellett mint erkölcstan Szilágyi Gá-bor professzor ajánlatára rövidesen használatba került Gottfried Less (1736–1797) tübingeni professzor Christliche Moral című könyve, mely 1788-ban magyar fordítás-ban is megjelent. Ez a könyv jelentette a kanti filozófia első „hivatalos” megjelenését a Kollégiumban.²²⁶

A felsőfokú latin tanítás célját szolgáló tankönyvek sorában újként jelenik meg az Ordo-ban Immanuel Johann Gerhard Scheller kompendiuma : Praecepta stili bene latini in primis Ciceroniani seu eloquentiae Romanae (Tehát még mindig Cicero a stí-lus-eszmény.) Valószínűleg tankönyvként használják J. Ferdinand Müller Tentamen publicum ex praelectionibus statisticis és J. G. Hasse Liber de causis stili Latini című művét is, melyeket 1797-ben, illetve 1799-ben Debrecenben is kiadtak.

Az új intézkedések egyelőre nem érintették az alsóbb fokú tanítás rendjét, bár a debreceni egyház 1782. okt. 5-iki határozatában szükségesnek mondta az itteni lecke-órák elrendezését is, ez csupán a Methodus új, 1791. évi kiadásával történt meg,²²⁷ me-lyen ha enyhén is, már meglátszik a Ratio hatása. Ebben először is felcserélik a rétorika- és poétika osztályokat. Módosítják a számtan (Arithmetica) tanulásának rend-jét. A földrajzban a deklinistáknak meg kell tudni mutatniuk Magyarország és Palesz-tina főbb helyeit, s tanúságot kell nyújtaniuk a szabadban való tájékozódásukról. A deklinistáknak a latin nyelvtant magyarul kell tanulniuk, s utasítása szerint a grammatisták és syntaxisták a közéleti iratok (levél, nyugta, kötelezvény) készítését magyarul gyakorolják, főképp azok kedvéért, kik az iskolát idő előtt elhagyják. (Ez a Ratio szempontja is.) Az új Methodus már kötelezően írja elő a hazai történelem taní-tását. Új tárgyként pedig bevezeti a természethistóriát Buschigius nyomán s a „mezei élet” (Agricultura) egyik-másik írójának (Cato, Varro, Columella) olvasását, ami az Oratoriában némi túlterheléshez is vezet, de bővíti a latin írók körét is.

Bár, mint láttuk, mind a régi, mind az új Methodus részletes útmutatást tartalma-zott a praeceptorok eljárására, az 1792. április 23-án tartott egyházkerületi gyűlés új, részletes utasítást fogad el „A Tanítóknak kötelességei és a Tanításnak rendi” címmel, jeléül annak, hogy e kor tiszántúli egyházi vezetősége mily nagy jelentőséget tulajdo-nított a gyermekek megfelelő oktatásának. A nyolc írott levélen fennmaradt elaboratum három részből áll: 1. A tanítók kötelességeiről közönségesen. 2. A tanítás idejéről különösen. 3. A tanításnak tárgyáról és ezeknek rendjéről.²²⁸ Az egész kis munkát „igen humánus és a tanítói hivatás fontosságát mélyen átérző szellem lengi át”

– írja róla Sinka Sándor.²²⁹

Eszerint a tanév két félévre oszlik: március 26-tól szept. 17-ig, s nov. 1-től márciusig. Szünetek húsvétkor, pünkösdkor, karácsonykor vannak 2–2 hétig. A há-rom debreceni vásár idején 3–3 nap. Van nyári szünet is, 3 hét és az őszi vásártól (okt. 8, 10.) nov. 1-ig szüreti vakáció. A szüneteket azonban úgy kell érteni,

hogy a vasárnapokat s a három nagy ünnep két napját kivéve, szünet idején is dél-előtt, délután 1–1 óra tanítás van. A többi napokon naponta déldél-előtt, délután 2–2 órában folyik a tanítás, szerdán és szombaton délután 1–1 órán, vasárnap délelőtt, délután ugyancsak. A harmadik rész a tantárgyak anyagát osztja be félévek, napok, sőt órák szerint.²³⁰

Az új helyzetet legátfogóbban az 1792-iki új iskolai törvény s annak 1796-iki kiegészített, új szakasszal ellátott változata juttatja kifejezésre. Az új törvény beve-zetésében ismerteti létrejöttének szükségességét s elrendeli az 1704. évi törvények hatályon kívül helyezését.

A törvények két szakaszt képeznek. Az elsőben tizenhét „lex” a professzorokról intézkedik, a másodikban pedig negyvenhat a tógátus diákokról. A törvény a pro-fesszorok megválasztásának jogát (ez nevezi őket először hivatalosan propro-fesszorok- professzorok-nak) a debreceni egyház kezébe teszi le. Előírja a tőlük megkívánt ismereteket, ma-gatartást (I) s kimondja, hogy „hivatalos ügyekben a szuperintendentia a patronátus a gyülekezetek képviselője, a szuperintendenciális gondnokság, valamint a közvetlen felügyeletet gyakorló debreceni egyház consistoriuma iránt alárendeltetést (subiectionem), figyelmet, engedelmességet és tiszteletet tanúsítsanak.” A Kollégi-umot, annak fundusát magukénak ne követeljék s ne vallják sem szóban, sem írás-ban. Mindezek megtartására előírt esküvel kötelezzék magukat (II). Az igazgató tisztét szolgálati idő szerinti sorrendben évenként felváltva viselik. A rector végzi a kollégiumi kormányzat és nevelés egységes irányítását, elnököl a professzori gyűlé-seken, végzi azokat a teendőket, melyek „a Kollégium nevelési és kormányzati ügyében hivatalára tartoznak”, „absque tamen praedominio” : uralkodástól mente-sen. (III) Ő ügyel arra, hogy a tanárok előadásaiknál az egyházkerület és a helyi consistorium által előírt tankönyveket használják, az előírt tanrend szerint tanítsa-nak, félévenként pedig az elvégzett tananyagról a helyi consistorium útján az egy-házkerületnek jelentést tegyenek.

A viszálykodásokat kerüljék. Ha figyelmeztetésre nem térnek észre, előzetes figyel-meztetés nélkül el kell őket bocsátani, akárcsak azt, aki nem követi az előírt tanrendet. A helyi gondnokok tudta nélkül tanulót fel ne vegyenek, se ki ne zárjanak (VI). A kisebb tanulók tanítóit közösen jelöljék ki. Asszonyok a Kollégiumba csak a professzorok en-gedélyével léphetnek be (VII). A törvényekben változtatni a superintendentia és a helyi gondnokság feladata (VIII). Az iskolaszék ülésein a rector fontosabb ügyekben a curátorral együtt elnököl a professzorok jelenlétében, régi szokás szerint bevonva az es-küdt diákokat is. Előírja a törvény az eljárás módját is (IX), továbbá, hogy a Sedesnek külön jegyzőkönyve legyen, melyet a senior nagyon gondosan vezessen. Egy másik jegyzőkönyvbe pedig a gondnokok és professzorok végzéseit, a felsőbbség rendelkezése-it kell beírni s a professzorok osztálytanítók tevékenységével kapcsolatos feljegyzéseket kell megörökíteni. Ez üléseken a tanárok a gondnokkal együtt a törvények szerint szava-zattöbbséggel döntenek, semmi olyat nem tárgyalva, ami nem az ő dolguk (X). A vizsga és a kisebb iskolák rectorainak kiküldése lehetőleg szintén valamelyik gondnok jelen-létében történjék (XII). Ugyanez áll a publicus praeceptorok kiválasztására, akiket szi-gorú vizsga után munkájuk megkezdése előtt három hónappal kell kiválasztani és beál-lítani (XIII). A professzornak a gondnok és a helyi consistorium tudta és súlyos ok

nélkül a Kollégiumtól távol maradni, előadásaikat megszakítani illetményük el-vesztésének terhe alatt tilos. Az indokolt esetben távollevők helyére, ha valame-lyik professzor nem vállalkozna, a debreceni consistorium állítsa be lektorként az erre legalkalmasabb növendéket (XV). A professzornak megkülönböztetett gondja legyen a tehetséges növendékekre, akiktől a jövőre nézve sokat lehet várni (XV).

A lelkészi jelleggel rendelkező professzorok kötelesek a helyi lelkészeknek a sák-ramentumok kiszolgáltatásában segédkezni (XVI). Elégedjenek meg a számukra megállapított javadalommal s ne törekedjenek más illetmények, melyek 1792-vel megszűntek, visszaállítására.

A törvények második szakasza a tógás ifjakra vonatkozik. A felvétel ideje to-vábbra is Szent György napja. A felvételt kérőket a professzorok valamelyik gond-nok jelenlétében vizsgáztassák le s helyüket a sorrendben jelöljék ki. Az alkalmat-lanokat ne vegyék fel, a hanyagokat pedig, akik az iskolában csak megélhetésüket keresik, távolítsák el. (I–II). A latin nyelvű beszéd továbbra is kötelező. A görög nyelvet is mindenkinek tanulni kell. A keleti nyelveket csak az egyházi tisztségre készülőknek. A tankönyveket mindenkinek meg kell szerezni. A tanulók erkölcsi életére vonatkozó törvények szinte ugyanazokra a mozzanatokra utalnak (óraláto-gatás, templomba járás, kimaradások, temetésre járás, fajtalan beszéd, stb.), mint az 1704. éviek, de talán még szigorúbbak. A ruházkodás tekintetében engedéke-nyebb ugyan a törvény az előbbinél, de a formaruha viselése továbbra is kötelező (VII). Kilenc óra után a tantermekben még a publicus praeceptoroknak sem szabad tartózkodni, a hálószobák ajtaját pedig tilos bezárni.

Legnagyobb újítása a szakasznak, hogy teljes egészében törli a pénzbüntetése-ket s helyette a „carcer”-t a napokra való bezárást teszi. Pl. a lacikonyhákba, csap-székekbe, kávéházakba, tánchelyiségekbe belépni szigorúan tilos. Akik ilyet tesz-nek, „belépnek és táncolnak kenyér és víz mellett töltendő egy heti börtönbünte-tésben részesüljenek. Másodjára két heti börtönnel bűnhődjenek, akik pedig nem táncoltak, szintén két napi de egyszerű börtönbüntetésben részesüljenek. Másodjá-ra két heti börtönnel bűnhődjenek és mind az itthoni, mind a vidéki ünnepi jótéte-ményektől egész évre megfosztassanak, harmadszori kihágás esetén távolíttassa-nak el” (XI).

Az 1796. évi törvények legfőbb újdonsága, hogy annak harmadik szakaszát a „non togati”-nak nevezett, a publicusokra vonatkozó rendelkezések teszik. Akik, mint láttuk, a század elején jelentek meg a Kollégiumban, mint nem bentlakó, többnyire világi pályára készülő tanulók, és ezért a tógát sem viselték. Eddig is több rendelkezés foglalkozott ve-lük,²³¹ itt azonban már „törvényileg” elismert csoportját képezik a kollégiumi diákság-nak. Általában ugyanaz az iskolai rend vonatkozik rájuk is, mint a tógátusokra, de ta-nulmányaikban inkább a világi tárgyakkal foglalkoznak, mint a hittudományiakkal pl. a századfordulótól inkább a joggal. (Ilyen kint lakó diák volt pl. Kölcsey Ferenc.) A pro-fesszorok között külön felügyelőjük (inspector) volt és soraikból választott „cenzor”-uk.

A szórakozások terén nagyobb szabadságuk van, mint a tógásoknak. Bizonyos napokon pl. az inspector engedélyével derék emberek társaságában szabad vadászniok, halászniok (VII). Csapszékekbe, kávéházakba járni nekik is tilos, de a bálokat szüleik és a Sedes engedélyével látogathatják (VII). A rájuk vonatkozó törvények sorában találkozunk

azzal a paragrafussal is, amely szerint „A festésnek és zenélésnek üres órákon való tanulása és gyakorlása nemcsak hogy ne tiltassék, de ajánltassék is azoknak, akik a természettől (!) ilyen ajándékot nyertek (XV).” Sajátos helyzetüknél fogva fe-gyelmezésükre, megbüntetésükre már nem áll annyi mód rendelkezésre, mint a tó-gásoknál. Leggyakrabban a carcer az amit velük szemben alkalmaznak. Ha pedig nem fog rajtuk sem a tanulmányi, sem az erkölcsi szempontból alkalmazott dorgá-lás, ügyüket jelenteni kell szüleiknek vagy a helyi presbitériumnak, szükség esetén pedig ki kell őket zárni.

A törvényeket, mint az aláírásokból is látjuk az egyházkerület consistoriuma bocsátotta ki, megtanácskozván azt a debreceni egyház presbitériumával s „meg-hallgatva” a Kollégium professzorait. Jellemző az is az egészre, hogy az aláírók sorában először a világiak, az egyházkerületi debreceni, egyházmegyei gondnokok neveivel találkozunk s csak azután jönnek a püspök és az esperesek aláírásai. A tanároké sehol.

Ez a körülmény is jelzi azt, ami az egyes törvényekben lépten-nyomon kifeje-zésre jut, hogy a tanárokat nemcsak hogy minden joguktól megfosztották, de való-sággal „gondnokság” alá helyezték: minden dolgukban csak a gondnokok közre-működésével, jelenlétében, tudtával, engedélyével járhatnak el. Ahogy pedig az 1704. évi törvényeken az egykorú s azokat megelőző diákzavargások s a megszün-tetésükre irányuló igyekezet látszik, az új törvényekre a Sinai-féle törekvések s a hozzá hasonló elgondolások, megmozdulások megelőzésére, elnyomására való haj-landóság árnyéka vetül.

Másrészt, bár az előbbi törvény is tökéletes jogi alkotásnak volt mondható, ezen még jobban eluralkodik a jogászi, mondhatni „vármegyei” jelleg. A bünteté-sek is mintha a megyei intézkedébünteté-sek köréből kerültek volna ide.²³²

Mivel az 1791-ben megújított tanterv (II. Methodus), mint jeleztük is, némi túlterhelést jelentett mind a tanulókra, mind a tanítókra nézve, másrészt a reális-meretek szükségessége, a nemzeti tárgyak előtérbe kerülése egyre nagyobb, 1795-ben a superintendencia által kiküldött, ún. „Litteraria deputatio” új tantervet dol-gozott ki, mely még ugyanazon évben nyomtatásban is megjelent A tanítók köte-lességei címmel. Ez a két legelső osztályt teljesen magyar nyelvűvé teszi s „ma-gyar iskolának” is nevezi. A rá következő „deák-iskola” hét osztályú lett azzal, hogy a rétorok osztályát ketté osztotta, első és második éves rétorikára, nyolcadi-kul pedig, megtartotta a Maróthi által kezdeményezett s a Methodus által metafizi-kainak nevezett osztályt. Itt kezdik az osztályok sorrendjét alulról számozni. Tan-anyagként újból felveszik a két legalsó osztályban a magyar grammatikát. A kö-vetkező fokon már a 2. osztályban valamint a negyedikben latinul tanulják a ma-gyar történelmet. Az utóbbiban Mama-gyarország constitutióját (Alkotmánytan) is. A második éves rétorok tanulják a fizika néhány szükséges részét, a logikát s némi pszichológiát. A tanítás nyelve a legalsó osztályban itt is magyar, a 3–4-ikben a lehetőség szerint latin, azontúl pedig teljesen latin. Érdekes újítása a tantervnek, hogy az osztályok tananyagában a nevében szereplő tantárgy (grammatika, syntaxis, retorika, poétika) bővül, a többi viszont kevesebb időre szűkül. Így a hit-tan a három felső osztályban vasárnapra, a mathézis délutánonként pár napi fél-fél órára, a földrajz szerda és szombat délutánra szorítkozik. Ugyanez a helyzet pl. a

magyar történelemmel, mely öt-hat héten át szintén szerda és szombat délutánokon kerül sorra. Tehát a tanterv a latin nyelv, a humán tanulmányok irányába mozdult, s fő célja a felsőfokú tanulmányokra való előkészítés.

A Tanítók kötelességei című elméleti munka akár ma is megszívlelendő, magas-rendű elveket tartalmaz a tanításról, a tanítók munkájáról. „A gyermekek tanítása olyan dolog, amelynél alig lehet valakire nagyobbat bízni, mivel gyermekkori okta-tásától függ nagyobb részt minden embernek nemcsak világi és ideig való, hanem örökkévaló állapotja is.” Ezután a jó tanító legyen mintakép, legyen benne istenféle-lem s kegyesség, ne legyen kevély, kegyetlen, s igyekezzen maga iránt bizalmat, szeretetet kelteni. Tantárgyaiból mindent alaposan tanítson meg, s ne csak látszatra,

A Tanítók kötelességei című elméleti munka akár ma is megszívlelendő, magas-rendű elveket tartalmaz a tanításról, a tanítók munkájáról. „A gyermekek tanítása olyan dolog, amelynél alig lehet valakire nagyobbat bízni, mivel gyermekkori okta-tásától függ nagyobb részt minden embernek nemcsak világi és ideig való, hanem örökkévaló állapotja is.” Ezután a jó tanító legyen mintakép, legyen benne istenféle-lem s kegyesség, ne legyen kevély, kegyetlen, s igyekezzen maga iránt bizalmat, szeretetet kelteni. Tantárgyaiból mindent alaposan tanítson meg, s ne csak látszatra,