A KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE 1849–1860 KÖZÖTT A Kollégium jogi helyzete az önkényuralom idején

A Debreceni Református Kollégium tulajdonviszonyai nem változtak a levert szabadságharcot követő időben sem. Változott viszont belső szervezete és a benne folyó oktatás. E belső változás nem magának a kollégiumi vezetésnek és a tulajdo-nos egyház felettes hatóságának önszántából történt. Az abszolutizmus egyház- és iskolapolitikájának diktátumához volt kénytelen igazodni a Kollégium. A kultuszi kormányzat rendelte el az iskola gyökeres átalakítását a Világost követő évben.

Nem kevesebbet kívánt, mint az addig egymásra épülő középiskolai, bölcsészeti, jogi és teológiai oktatás egymástól elkülönítését. A teológiai oktatásba nem szólt bele a

kormány. Természetesen az átszervezés arra is hatott. A bölcsészeknek és jogászok-nak korábban oktatott teológiai tárgyak kiszorultak azok oktatásából. A teológiai kurzus pedig rövid volt ahhoz, hogy felvegye azoknak a tárgyaknak oktatását, me-lyeket azelőtt a bölcsészeknek és jogászoknak tanítottak.

Láttuk, hogy évtizedekkel korábban a két Ratio Educationis szintén az iskola-rendszer átalakítását rendelte el. Céljuk ugyanaz volt, mint az önkényuralom kul-tuszpolitikájának. A Ratio Educationisokkal a protestánsok olyan mértékben szembe szegültek, hogy iskolarendszerük megőrizte alapvető karakterét. Az állam iskolai fő-felügyeletét viszont elismerték és a XIX. század közepére már egyenesen természe-tesnek tartották.

A kérdéskör anyagi vonatkozását sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az ön-kényuralom kultuszi kormányzata ugyanis az iskolafenntartók költségére hozta létre azt az iskolarendszert, amellyel mindenekelőtt saját politikai és kulturális törekvéseit szolgálta. Érezte ezt a kultuszminisztérium is, azért igyekezett 1851. szeptember 2-án kelt 4818/444. sz. rendeletében megnyugtatni az iskolatulajdonos testületet, hogy

„a kormányt kétségbevonhatatlanul illető felügyeleti jog mellett a superintendensnek és egyházkerületi közgyűlésnek felügyeleti joga sem mellőzve, sem megcsonkítva nem leend.”¹ Mindenesetre a levert szabadságharc után a neoabszolutizmus abban a politikai helyzetben volt, hogy keresztül tudta vinni, az oktatás átszervezését.

A magyarországi protestáns egyházak törvényhozási és egyház-igazgatási auto-nómiáját a református vallású Haynau 1850. február 10-i rendelete „ideiglenesen”

felfüggesztette.² Iskoláik ügyeinek intézését is messzemenően megnehezítette, hi-szen az iskolák ügyében illetékes testületek működését lehetetlenné tette az általános gyűléstilalom. 1850. szeptember 7-én kiadott rendeletével Leo Thun kultuszminisz-ter aztán a protestáns egyházak iskolai autonómiáján is nagy rést ütött. Elrendelte, hogy a középiskolákat az 1849-ben Ausztriában bevezetett nyolcosztályú középisko-lák mintájára alakítsák át. (A rendeletet német címének első szava után Entwurf-nak nevezték és nevezi ma is a szakirodalom.)³ Az addigi hatosztályú gimnáziumhoz csatolta a rendelet a bölcsészet főiskolai fokozatú két évfolyamát. Előírta az érettsé-gi vizsgát. 1850. október 4-én a jogakadémiák önálló főiskolává szervezését paran-csolta a miniszter. A Kollégium felsőoktatásának ezzel a második lépcsőfokát is ki-mozdította addigi helyzetéből.

Mind a középiskolák, mind a jogakadémiák megszervezésétől függött az iskola nyilvánossági joga, azaz, hogy államérvényes bizonyítványt állíthasson ki. Az isko-lák működése ezzel átszervezés nélkül illuzórikussá vált, bár lehetséges maradt.

Számos protestáns iskola hosszabb-rövidebb időre, esetleg véglegesen megszűnt, mert nem tudta előteremteni az átalakításhoz szükséges anyagi fedezetet. Szoboszlai Pap István tiszántúli püspök arra számított, hogy előbb-utóbb biztosítja a szükséges pénzt, illetve eléri, hogy a kultuszi kormányzat elégedjék meg mérsékeltebb átszer-vezéssel és nem szüntette meg sem a gimnáziumot, sem a jogi oktatást, holott mind-kettő elvesztette nyilvánossági jogát.

Az 1850–51. tanévtől a gimnázium magániskolaként működött. Növendékei 1851 őszétől három éven keresztül Nagyváradra jártak érettségizni a premontrei-eknek az Entwurf szerint szervezett gimnáziumába. 1853. augusztus 10-én kelt

6974/887. sz. leiratában ismerte el újra nyilvános gimnáziumnak a Kollégium tagoza-tát a minisztérium.⁴ 1859. június 24-én kelt 9872/570. sz. leiratával aztán újra meg-fosztotta attól a Kollégium gimnáziumát.⁵ 1855-től a német tannyelvet kívánta a gim-náziumi oktatásban részben bevezetni a minisztérium. Némi látszatengedelmességi kí-sérlet után, ami viszont kudarcba fulladt, az egyházkerület rendeletére az 1856–57.

tanévben újra magyarul tanítottak mindent a gimnáziumban⁶ és erre következett 1859-ben a nyilvánosság jogának megszüntetése.

A gimnázium azonban nyilvánossági jogának másodszori elvesztése után is az Entwurf eredeti előírásai szerint működött nyolc osztállyal és 12 rendes tanárral, de már az egyházkerület magániskolájaként. Azok a diákok, akik nem kívántak nyilvános felsőoktatási intézetben tovább tanulni, az egyházkerület előtt, a többiek pedig ismét Nagyváradon érettségiztek. Ez az állapot 1861-ig tartott. A protestáns pátens végrehaj-tásának 1860. május 15-i kelettel történt felfüggesztése visszaadta a magyarországi protestáns egyházak autonómiáját. Gimnáziumaik azonban csak 1861 tavaszán nyerték el a minisztériumtól a nyilvános iskolákat megillető autonóm érettségiztetés jogát. A Kollégium gimnáziumában 1861. július 1-jén kezdték el az első autonóm érettségi vizsgát.⁷

A jogi oktatás átszervezését előíró rendeletnek Szoboszlai Pap István vezetésével az egyházkerület csupán 1853 őszére tudott eleget tenni. 1856 őszéig négy professzor-ral és két évfolyammal nyilvános tanintézetként működött a Kollégium jogakadémiája.

Akkor a minisztérium további három professzor alkalmazását és a tanulmányi idő há-rom évesre emelését kívánta. Ezt anyagi erők híján az egyházkerület képtelen volt tel-jesíteni, inkább megszüntette a Szoboszlai-féle jogakadémiát. Majd 1861 őszén szer-vezett autonóm jogakadémiát.⁸

Sajátos színfoltot képvisel a Kollégium jogállása szempontjából a tanítóképző. Az akadémián 1825-től létezett neveléstani tanszék Zákány József professzor vezetésével.

Ennek azonban korántsem élethivatású tanítók képzése volt a célja. A vidéki rektoriéra kimenő akadémiai ifjakat készítette fel átmeneti pedagógusi feladatukra. Az önkény-uralom az elé a választás elé állította a Kollégiumot, hogy ha vidéki elemi iskoláit fenn óhajtja tartani, akkor képzett és állandó tanítókról kell gondoskodnia. Szoboszlai Pap István a tőle megszokott szükség szülte furfanggal akarta megoldani a kérdést. 1852-ben felállította a második neveléstani tanszéket, 1855-1852-ben pedig tanítóképző (praeparandia) létesítéséről határozott az egyházkerület. Az első neveléstani tanszéken Zákány utódát, Veress László tanárt kinevezték a tanítóképző igazgatójává. Az intézet két tanárral működött és egy évfolyamú volt. 1856 októberében azonban azt követelte a Helytartótanács, hogy tegyen jelentést a létesítendő praeparandiáról az egyházkerü-let, és szervezésében igazodjék az államilag nyilvánosnak elismert római katolikus ta-nítóképző intézetekhez. Az egyházkerület azonban az akkor már erősödő autonomista öntudat jegyében elutasította a tanítóképző ügyébe történő állami beavatkozást. Hivat-kozott autonómiájára és arra, hogy a teológia keretében működő tanfolyamról van szó, amely csupán bővült egy teológiához tartozó tanszékkel. A nyilvánossági jog elisme-résére nem tartott igényt. 1856-ban autonómiája hangsúlyozásául tanítóképesítő vizs-gai bizottságot hozott létre az egyházkerület, és a vizsgákat felvéve maga adott ki taní-tóképesítő bizonyítványokat.⁹

2. Rendőri intézkedések kereszttüzében

A szabadságharc idején szünetelt a kollégiumi tanítás. Megkezdése mind az iskola-fenntartó egyházkerületnek, mind az önkényuralomnak érdekében állt. Utóbbinak azért is, hogy azzal is bizonyítsa a konszolidációt. 1849. augusztus 2-ától szeptember végéig Paszkevics serege megszállta Debrecent. A Kollégiumot katonai kórház céljára vették igénybe, ami meglehetősen sok kárt okozott az iskola felszerelésében. A felhalmozott tüzelő, élelmiszer és egyéb készleteken kívül elveszett a mikroszkóp, a Kollégium pe-csétje, hiányt szenvedett az éremgyűjtemény, a levéltár. Mindehhez járult a Kossuth-bankók kártalanítás nélküli megsemmisítése. 18757 osztrák értékű forint 30 krajcárra rú-gott a Kollégium kára.¹⁰

Uray Bálint debreceni cs. kir. főbiztos 1849. október 13-i iratával kezdte szorgal-mazni az egyházkerületnél, hogy annak joghatósága alá tartozó iskolákat november 1-jén nyissák meg. Az egyházkerületi főjegyző ezt el is rendelte az espereseknek.¹¹ A Kollégi-umban a püspök és a tanári kar kidolgozta a volt honvédek felvételének módját, a taníta-ni kívánt tárgyak jegyzékét.¹² A Kollégium ünnepélyes megnyitására 1849. november 5-ét írta elő az egyházkerületi főjegyző. Az ott elmondandó ima és beszéd gondolatmenete sem hiányzott belőle. Az évnyitót azonban három nap múlva tartották csak meg.¹³ A le-szerelt honvédeket ideiglenes hallgatókul vették fel még akkor is, ha péterváradi vagy komáromi kapitulációs elbocsátó levelük volt, ami büntetlenséget biztosított számukra.

A tanárkari jegyzőkönyv szerint 72 volt honvédet vettek fel. A honvédekről jelentést kel-lett tenni a kapitányi hivatalnak, de volt példa ennek szándékos elmulasztásáról. 1850 áprilisában pedig Domokos Józsefet vették vissza a professzorok joghallgatónak, noha börtönből szabadult. Erről tudott a hatóság, és intette is a tanári kart, hogy őrködjék, ne-hogy forradalmi szellem fejlődjék ki Domokos környezetében, sőt az ifjúságot lojálisan nevelje.¹⁴

Komoly erőfeszítésébe került mind a tanári karnak, mind az egyházkerületnek, hogy a kollégiumi diákságot legalább látszat szerinti lojalitásra bírja. Szoboszlai Pap István jó érzékkel dolgoztatta ki az 1845. évi iskolai törvény módosítását, amely megfelelt a kor követelményének, és igyekezett elejét venni a diákok gyanúba keveredésének. E szigorú törvények előírják, hogy a diákok fekete kalapot, sötét mellényt, fekete térdig érő dol-mányt, fekete nadrágot, fekete köpenyt és fekete vagy fehér nyakkendőt viseljenek. A csapszékek látogatása, 9 óra utáni kimaradás, a Kollégium előtti csoportosulás, a katona-ság, zsandárság csúfolása, szakállviselés, fegyverviselés, a szabadságharc emlékeinek őrzése tilos volt. Mindezt az önkényuralom hatóságai is ismételten tilalmazták a Kollé-giumnak. A tanári kar állandóan magyarázta az ifjúságnak a zsandárok különleges előjo-gait, és óvta a diákokat a fegyveres erők tagjaival történő összeütközésektől. Ennek elle-nére napirenden voltak azok és a Kollégiumban a zsandárok házkutatásai is. Provokatív volt a zsandárság és katonaság magatartása. Őrségváltásra a Kollégium elé sorakoztak fel, amit csak a püspök közbenjárására szüntetett meg a parancsnokság. Viszont a pa-rancsnokság elrendelte, hogy a városban lakó diákok (kinnlakók) jó magatartásáért a szállásadók felelnek.¹⁵

Számtalan esetben került a diákság összeütközésbe a cs. kir. fegyveres erők tag-jaival. Nem egy diákot vetettek fogságba és több ízben az iskolai vagy egyházke-

3.

rületi hatóság közbenjárása is eredménytelen volt.¹⁶ 1851. március elején az egyház-kerület elrendelte a diák-tűzoltóság munkájának beszüntetését. Léderer altábornagy területileg illetékes katonai parancsnok kérésére azonban a püspök elrendeli a Tűzol-tó Társaság felállítását Szűcs István professzor felügyeletével. Az altábornagy ki-emelte a diáktűzoltók hasznos tevékenységét és ígérte, hogy a katonaság és csendőr-ség utasítást kap a diákok tűzoltó tevékenycsendőr-sége zavartalan biztosítására. Az engedély birtokában Szűcs István professzor ünnepélyesen megszervezte a diák-tűzoltó Társa-ságot a régi mód szerint. Más kérdés, hogy ez az ünnepélyes újjászervezés éppen 1851. március 15-én ment végbe.¹⁷

Mindezek a politikai ellenállást jelző mozzanatok végső soron a Kollégium mű-ködését is veszélyeztették. A rendőri szervek latolgatták az iskolával és a tanári kar-ral szembeni megtorlás lehetőségét.¹⁸ E megtorlás a Kollégium bezárását vagy leg-alább a felsőoktatás engedélyének megvonását is maga után vonhatta volna. Érthető, hogy I. Ferenc József 1852. évi magyarországi látogatása emlékét márvány emlék-táblával jelölte meg az egyházkerület a II. emeleti könyvtári galériás teremben. A következő évben Szoboszlai Pap István ünnepség keretében leplezte le a latin felira-tú emléktáblát, és azért imádkozott, hogy Isten hajlítsa Magyarország felé az uralko-dó szívét.¹⁹

Az 1852–53 összeesküvéseinek légkörébe robbant bele 1853. február 18-án Libényi Jánosnak Ferenc József ellen elkövetett merénylete. Az uralkodó súlyos késszúrással a nyakán, túlélte a merényletet. Az egész birodalomban hálaadó isten-tiszteleteket rendelt el a kormány. A hálaadó istentisztelet napján, 1853. febr. 22-én Kovács Márton I. éves teológus társaitól búcsúzva a Cegléd utcai kávéházban „éljen a’ ki rosszul szúrt!” mondással emelte poharát. Szerencséjére a rendőri szervek ké-sőn kaptak szimatot, és mire a püspöknél elrendelték a nyomozást, Kovács Márton már régen nem volt a Kollégiumban. Valójában a búcsúpoharat köszöntötte Libényire, Földesre rectornak ment, ahová a Kollégium küldte, és még aznap eltávo-zott. Így a körülményes vizsgálat azt eredményezte, hogy Kovács Márton felháborító tette elkövetésekor már nem volt kollégiumi diák. Ez nem volt igaz, hiszen a parti-kulákba küldött rector diákja maradt a Kollégiumnak. A diákok pedig aláírásukkal ellátott iratban ítélték el volt társuk kijelentését, biztosították, hogy a felséges ural-kodóház iránti tiszteletben nevelik őket professzoraik.²⁰

Az 50-es évek közepére csendesedett a helyzet és a kollégiumi diákok körül szaglászó spicliket visszább parancsolta a hatalom. Enyhült az önkényuralom szorí-tása. Megengedhette magának a biztonság demonstrálását. Úrrá lett a belső ellenál-lás felkelés tervét szövögető csoportjain. Kívül maradt a külpolitikai bonyodalma-kon.

Az elemi és a polgári iskola

A Kollégium régi hagyományainak megfelelően 1849-ben az elemi oktatás is megindult falai között. Az elemi iskola négy osztályból állt, annak folytatásaként épült ki a 40-es években a polgári. A két iskolatípus között korszakunkban is inga-dozás tapasztalható. A polgári 1851–52-ben négy osztályból áll az elemit képező két osztály fölött, de a következő évben már az elemit négy osztályosnak, a polgárit

4.

két osztályosnak tekintették. Ez a megosztás maradt 1864-ig a Kollégiumban, amíg az az elemivel egy szervezeti egységet képezett.

A kétosztályú polgári iskolába olyan tanulók jártak, akik nem kívántak tovább-tanulni, hanem kereskedelmi vagy ipari pályán akartak elhelyezkedni. E követelmé-nyeknek jól megfelelt az iskola. Mindazokat az ismereteket tanította, amelyekre a gyakorlati életpályának azon a műveltségi szintjén szükség volt. Vallástan, illemtan, rajz, szépírás, német nyelv, természetrajz, technológia, fizika, kémia, mechanika, egészségtan, földrajz, csillagászat, történelem, alkotmánytan, számtan, könyvvitel, magánjog adták a tantárgyakat és torna, hogy a testi fejlettséget kívánó életpályáju-kon megállják a helyüket a növendékek.

A négyosztályú elemiből sokan nem tanultak tovább, mások a gimnáziumban folytatták tanulmányaikat, hiszen abból magasabb iskolába is léphettek. A polgári két osztálya az 50-es években egyre inkább elnéptelenedett, akkor összesen kb. 60 tanulója volt tanévenként. Az 1863–64. tanévben pedig az I. osztálynak 15, a II.-nak 3 tanulója volt. Már 1857-ben kérte az egyházkerület a várost, hogy vegye le a Kol-légiumról a kétosztályos, elemivel közös polgári fenntartásának költségét. A városi tanács mutatott is hajlandóságot arra, de elemitől külön választott alreáliskola szer-vezését kéri a Kollégiumtól, melyből idővel a mezőgazdasági intézet fog kifejlődni.

Ez járhatatlan útnak bizonyult. Megoldást az hozott, hogy az István Hengermalom Rt. alapítványa, a városi tanácsi, az ipartestületek és a kereskedelmi testület vala-mint az egyházkerület anyagi fedezetével 1864 őszén háromosztályú önálló polgári iskolát szervezett 5 rendes tanárral.²¹

Gimnázium és főiskola a tagozatokra bontás előtt

1849. november 10-én és a következő napokban keltek a tanszakok létszámje-lentései.²² A létszám alacsony volt és hiába hasonlították össze a főiskolai hallgató-két az előző 10 évi átlaglétszámmal, a helyzeten az sem változtatott.²³ A régi rend-szerű hatosztályos gimnázium működött 1852 őszéig. Tanulóinak száma megdöb-bentően alacsony. 1849–50-ben 136, 1850–51-ben 166, 1851–52-ben 199 főre rú-gott.²⁴

A főiskolai osztályzatok sorjegyzékét vallatva azt találjuk benne, hogy a főisko-la hat évfolyamból állt. Észtant, más néven bölcseletet három évfolyam tanult. Azt követte a jogtan második évfolyama, ami egyúttal a hittan első évfolyama is volt, majd a hittan második és harmadik évfolyama külön-külön. A bölcselet III. évfo-lyama egyúttal a jog I. évfoévfo-lyama gyanánt is szolgált. Főiskolán összesen 1849–50-ben 34, 1850–51-1849–50-ben 290, 1851–52-1849–50-ben 283, 1852–53-ban 252 hallgató kezdte az I.

félévet.²⁵

A teológiai oktatást három tanszék, a jogit kettő, a bölcsészetit hat látta el, tehát 11 professzor. E professzorok alkották, mint korábban is az akadémiai tanári kart, a Kollégium vezető tanári testületét. Gimnáziumi tanári kar nem létezett. A Kollégiu-mot az akadémiai igazgató irányította. Az volt a rend régtől, hogy a professzorok évente választottak maguk közül a szolgálati idő sorrendjében akadémiai igazgatót.

A gimnázium élén addig egy-egy professzor állt classium inspector néven.

1849-ben Szűcs István, az I. jogi tanszék professzora került a classium inspectori hiva-talba. Vezetésével a gimnáziumi osztályokat végzett teológusok, köztanítók (publicus praeceptorok) oktatták. E köztanítók az ifjúsági önkormányzat esküdtfelügyelői tisztét viselték. Minden osztályt egy-egy köztanító tanított minden ott előírt tantárgyra. Működ-tek a diákönkormányzat tisztviselői a régi rend szerint. Ennek a testületnek élén a senior, aztán a contrascriba, a gazda, az esküdtek álltak. Az önkényuralom évtizedében az es-küdtek fegyelmi bírósági működése szünetelt.²⁶

A tananyag az egész Kollégiumban nem sokat változott eleinte. 1850. március 7-én utasította báró Geringer Uray Bálint főispánt, hogy hasson oda, miszerint a Kollégium-ban tanítsák az új közigazgatást és jogot. Szűcs István válaszul azt jelentette, hogy a kí-vánság megérkezése előtt tanította azokat. Ez a tanítás azonban mindössze annyiból állt, hogy Szűcs István a Reichgesetzblattban közölt rendeletek közül a valóban közérdekűe-ket felolvasta hallgatóinak. Az alkalmazkodásnak ez az önkéntes példája nem tévesztette el hatását a magas kormányzatnál. Szoboszlai Pap István a későbbiekben is értette a módját annak, hogyan tájékoztassa lojális iskolai intézkedéseiről Uray útján Geringert s a felsőbb kormányszerveket. Geringer 1850 májusában már megdicsérte a Kollégium ta-nári karát és diákságát.²⁷

Fegyelmi rendeletekkel és apró tantervi módosításokkal nem lehetett elhárítani a kultuszi kormány iskolaszervezési szándékát. 1850 őszén gyors egymásutánban jelent meg előbb a gimnáziumok nyolcosztályúvá átszervezésére vonatkozó Organisations-Entwurf, majd október 4-én a jogakadémia megszervezését előíró rendelet. Mindkét ren-delet már az 1850–51-es tanévben végrehajtandó volt. A kormány 1850-ben kerületi is-kolatanácsosokat nevezett ki, akik aztán kötelességüknek eleget téve kísérték figyelem-mel az iskolák működését, és őrködtek a kormány rendelkezéseinek maradéktalan vég-rehajtásán. Az Entwurf teljesen külön választotta a gimnáziumot a főiskolától. A bölcsé-szet két évfolyamát a gimnáziumhoz csatolta. Előírta a tananyagot, a tankönyveket, a taneszközöket. A szakoktatás ellátására gimnáziumonként 12 szaktanárt követelt meg. A tanároknak állami vizsgabizottság előtt kellett 5 éven belül szakvizsgát tenniük. Alkal-mazásuk állandó jellegű lett. Az 1850–51. tanévet már az Entwurf szerint kellett, hogy éljék a gimnáziumok, ha meg akarták őrizni nyilvánossági jogukat. 1851 nyarán sor ke-rült Magyarországon először az érettségi vizsgákra. Mindez a gimnáziumi oktatás szín-vonalának emelését eredményezte. Előnye volt, hogy a birodalom iskolaügyét egysége-sen rendezte. A birodalom valamennyi nyilvánossági joggal rendelkező középiskolájá-ban ugyanazt oktatták az iskolafenntartó által meghatározott nyelven, de ugyanazokból a tankönyvekből, azonos feltételek mellett. Az érettségi bizonyítványok így nem csupán formálisan igazolták, hogy birtokosaik felsőbb tanulmányokra érettek. Az egyetemen, ál-lami főiskolán építhettek az érettségi bizonyítvány garantálta anyag ismeretére. Kivételes helyet foglalt el kezdetben is a német nyelv oktatása. Ne feledjük, egy német hivatalos nyelvű birodalom számára képeztek alattvalókat, és a felsőbb tanulmányok nyelve is az volt az állami felsőoktatásban.

A protestáns tanintézetek tiltakoztak az átszervezés ellen. Ebben teljesen egyetértettek az iskolafenntartó egyházi vezetőséggel. Autonómiájuk a nemzeti és felekezeti érzés sérelmét látták mindebben. Joggal. De általában hiányoztak anyagi erőik is. Pénztelenségük valósággal nyomasztó volt. A Kollégium átszervezésének

legfőbb akadálya valóban az volt, hogy 1850 őszén és még évekig nem állt rendel-kezésére a szükséges fedezet. Nem beszélve arról, hogy a Tiszántúli Református Egyházkerületnek nagyon sok középiskolájáról – ha nem is mindegyik volt hatosztá-lyú – kellett gondoskodnia egyidejűleg. A hazafias érzésen túl ez is tüzelte az ellen-állást, hátha vissza lehetne utasítani az Entwurfot.

Szoboszlai Pap István püspökre számos református iskola gondja szakadt 1850

Szoboszlai Pap István püspökre számos református iskola gondja szakadt 1850