A KOLLÉGIUM ÉS A FELVILÁGOSODÁS (Összefoglalás)

A Kollégium valójában már a ramusi-descartesi filozófia befogadásától a fel-világosodás útján járt, melyen a XVIII. században is olyan nagyságok tanításai mutatták számára az irányt mint Locke, Wolff, Newton. Vagyis az ún. tudományos felvilágosodás már korán helyet kapott falai között. A XVIII. sz. második felében azonban a felvilágosodás gátat szakítva, a tudományok mezejéről áttört a társa-dalmi, politikai törekvések, az irodalom, a művészetek világába is. Ez utóbbi téren pl. az ún. klasszicista stílus lett a megjelenítő formája. Ez a nagy gátszakadás ter-mészetesen éreztette hatását Debrecenben a Kollégiumban is. Ez az idő az iskolá-ban a nagy feszültségek, ellentétek kora. Ekkor folynak a harcok az állami törek-vések olykor előremutató, de ilyenkor is a protestáns magatartás, gondolkodás el-nyomására irányuló mozzanatai ellen (pl. Domokos Lajos levele az uralkodóhoz).

Folynak a harcok a Kollégiumon belül az ott is jelentkező visszahúzó erők ellen (Sinai és pártja). Közben azonban, ha nehézségek, ellentmondások közepette is, felvillannak egy frissebb, tisztultabb jövő – a korszerű felvilágosodás sugarai – a falakon kívül és belül egyaránt. Azok a sugarak, amelyek korábban elérték Bécset, egy-kettőre átterjedtek Magyarországra is. Nálunk talán Bessenyei volt legna-gyobb hatású hirdetőjük, sok műfajt képviselő, nagyszámú írásával s magyar nyel-vűségével. De rajta keresztül és mellette már közvetlenül hatnak Bayle, Voltaire, Rousseau eszméi is, akiknek művei ekkor már ott vannak a Kollégium könyvtárá-ban. Szilágyi Sámuel Voltaire Henriását fordítja.

Debrecenben – ami természetes – mintha az ifjúság érzett volna fel először az új szelek fúvására. Érthetően a legértelmesebb diákok köreiben mutatkozott ennek hatása, amit az alábbi néhány példa tipikusan szemléltet.

Kezdetben mintha csak „a klastromi servilis törvények”²⁵³ elleni lázadás for-májában jelentkezne a hatás, mint Pálóczi Horváth Ádámnál, a későbbi kiváló köl-tőnél, aki mint maga írja, 1789. május 13-iki levelében Kazinczyhoz: „Sok tettem volt, amiért tizenkétszer is kicsaphattak volna”, s végül „a’ miben legártatlanabb voltam s bízván magamhoz, semmit sem titkoltam, abban csíptek meg, s becsület-tel kicsaptak; 18 pálcát rendeltek”.²⁵⁴ Harmadnapra kegyelemből visszavették, de következő esetének már eszmei háttere van: disputa közben összekap egy „nyers nyakas primárius”-sal s a következmény, hogy „in causa atheismi” a Sedes elé ci-tálják, ő azonban nem hunyászkodik meg, összeszidja őket, mint írja, s ott hagyja.

1780-ban eltávozik a Kollégiumból. Hatvani Testimonialisával a zsebében.²⁵⁵ Mándi Márton István (1760–1831) esete már „súlyosabb”. Ő 1778-ban került a Kollégiumba, de 1780-ban őt is megvesszőzték és kizárták, mivel a professzorokat

„trágár nyelvével csúfosan megmarcangolta”. (Sinai szavai)²⁵⁶ Visszavétel után négy évig nem volt újabb fegyelmi esete, de aztán éles ellentétbe került Hatvanival, annak Wolff filozófiája iránti ellenszenve miatt²⁵⁷, mint egy későbbi vallomásából tudjuk, s mert Kant műveit is tanulmányozta²⁵⁸, Sinaival pedig szemléletének elmaradottsága, előadásainak hosszadalmassága hozta összeütközésbe, mint egy későbbi nyilatkozatá-ból tudjuk, melyben azt írja: „Mi szükség az ótestamentumi históriákba vakoskodni, hiszen az egy Fridrik [II. Frigyes porosz király] élete több materiát adhat a gondolko-dásra, mint a nem tudom hány Babilonico – Assyriaco – Medico monarchia”.²⁵⁹

1784 végén újból a Sedes elé került, s a contrascribával való elvi hátterű összetű-zése miatt újból vesszőzésre és végleges kizárásra ítélték, csak Domokos Lajos városi főkurátor közbelépésére vették vissza, de elvették tanítványait (a publicusok praeceptora volt), azzal a váddal, hogy helytelen tanokra oktatja őket, vagyis mint egy Sárvári Pálhoz írott leveléből tudjuk, arra tanította őket, hogy „az igazságot kutassák s hogy fülüket és lelküket meg ne nyissák senki fia számára, ha csak erős észokokkal meg nem győzik őket.”²⁶⁰ Primáriusnak sem jelölték, ami tanulmányi eredményei alapján megillette volna, viszont Domokos a primáriusi vizsgán, melyen maga elnö-költ, a professzorok ellenében 1786. január 17-én beválasztatta az esküdt diákok kö-zé.²⁶¹ Bár diáktársai szerették (többször is kérték, hogy továbbra is taníthassa őket), a professzorok előtt helyzete tarthatatlanná vált, ezért márciusban elfogadta a hajdúná-násiak meghívását, iskolájuk rektorságára, a következő évben pedig Göttingába távo-zott. 1790-től az újraéledő pápai Kollégium professzora lett, s mint ilyen nagy sikere-ket ért el az iskola felvirágoztatásában.

A harmadik nagy példánk a Kollégiumnak és Debrecennek felvilágosodás felé ve-zető útján Csokonai Vitéz Mihály (1773–1805).

Kötetünkben egy későbbi tanulmány részletesen foglalkozik ugyan Csokonai-val, de itt is hangsúlyoznunk kell az alábbiakat. Ő mint költő vonta magára a fi-gyelmet már diákkorában, s költészetét már ekkor a felvilágosodás eszméinek, stí-lusirányainak a szolgálatába állította. Ő az egyik legkiemelkedőbb példája az egy-korú kollégiumi ifjúság iskolán túli tájékozódásának. Kötelező tanulmányain kívül diáktársaival már 1790 körül olvasótársaságot szervezett az élő európai nyelvek tanulására, melyben ő az olasz nyelvet választotta, s ennek oldaláról életre szóló hatások érték.²⁶² Érdeklődése már ekkor kiterjedt a német és francia irodalomra, és érintette az angol és keleti nyelveket is. A franciák közül olvasta Rousseau fő mű-veit, Voltaire-t, részleteket a Nagy Francia Enciklopédiából, megismerte Helvetiust, Diderot-t, részletet fordított d’Holbach a Természet rendszere című munkájából (a természeti morál) és ismerte a korszak politikai-ideológiai röpirata-it.²⁶³ Ekkor születtek, a kilencvenes évek elején a felvilágosodás eszméit hordozó nagy versei, mint Magyar! Hajnal hasad, Konstantinápoly, Az álom, az Estve, az általa állatbeszélgetéseknek nevezett éles társadalomkritikát tartalmazó prózai ál-latmesék (pl. A bagoly és kócsag), de a nagy szatirikus társadalmi körkép is, a Tempefői (1793), s a kora eseményeit gúnyoló Békaegérharc (1791). Nagy radiká-lis verseiben Csokonai főképp „Bessenyeinek és körének a francia felvilágosodott klasszicizmus példáján kifejlesztett elmélkedő költészetét vitte végső diadalra”,²⁶⁴ azaz vitte volna, de a végső diadalt megakadályozta a francia forradalomtól megrettent Habs-

burg és hazai reakció kegyetlen fellépése, Martinovicsék mozgalmának felszámolása (1795). A végső véres jelenetnek állítólag szemtanúja volt Budán a költő is. S utána következett személyes tragédiája. Alig két hónappal a vérmezei jelenet után s épp hogy hazaért halasi, kecskeméti, pestbudai útjáról, nagy sietve s nagy kegyetlenül el-távolították a Kollégiumból. Szokás ezt a szomorú eseményt a Kollégium szemére vetni, pedig mondhatni, nem tehetett semmiről. Az országos politikai helyzet volt az iskola eljárásának kényszerítő oka, mint ezt újabban egyre többen felismerik, s ép-pen a költő legkiválóbb kutatói: Juhász Géza, Julow Viktor. Igaz, hogy Csokonai nem volt mintadiák, s szinte mindent elkövetett, hogy kihívja maga ellen a sorsot, de a Kollégiumban szinte mindent elnéztek neki, annál is inkább, mert Domokos már többször megmutatta (s mások is a városban), hogy a hasonló felfogású emberek mellett áll. 1794 decemberében Csokonai már szinte ugyanazokkal a vádakkal állt a Sedes előtt, mint 1795 júliusában (ekkor csak a legációs pénzekkel való el nem szá-molás tetézte a vádakat), de ennek tisztázására, s nyilván szándékosan, időt sem hagytak neki, és most jött a súlyos ítélet.²⁶⁵

Igen, mert közben megváltozott a történelmi légkör: a reakció kegyetlen támadá-sai ellen menteni kellett a Kollégiumot, a várost és Csokonait is. Ha a Kollégium tűri őt falai között, magának s a városnak árt. A költő is jól járt azzal, hogy csak iskolai, és nem világi bíróság elé állították. Az eljárás és az ítélet indokaiból a költő is sejt-hetett valamit, mert harmadnap így kommentálta: „Ha a Collegiumnak java azon áll:

ám legyen! De ha csak én vétkemnek büntetése, esküszöm... hogy én olyan szörnyűt nem érdemeltem.”

Szentjóbi Szabó Lászlónak (1767–1795), akiről méltatlanul hallgatni szoktunk, nem volt ugyan látványos összeütközése a Kollégiummal, amelyben tanulmányait végezte, de ízig-vérig a felvilágosodás embere volt. Már diákként megismerkedhe-tett a francia felvilágosodás íróival, mert miután tanulmányai befejeztével Nagyvá-radon tanár lett, itt írott A kívánsághoz című idilljében Rousseau Emiljéből vett rész-leteket ültetett át. Később a korabeli német költészet hatása alá került. Mint II. Jó-zsef meggyőződéses híve, egy ideig állami (nemzeti) iskolákban tanított. II. JóJó-zsef halálakor versben búcsúzott tőle, mint „az emberi nemnek igaz, hív szolgájá”-tól.

Később kapcsolatba került Martinovics és társai mozgalmával, s ezért halálra ítélték, de ezt kegyelemből bizonytalan ideig tartó fogságra változtatták. Súlyos betegen ke-rült Kufsteinbe, ahol rövidesen meghalt.

Ugyancsak kollégiumi diák volt (négy évig) Szacsvai Sándor (1752–1815), a ké-sőbbi kitűnő újságíró, a Magyar Hírmondó, és a Magyar Kurír harcos, antiklerikális szellemű, csípős tollú munkatársa is, a francia forradalom híve. Dömény Diáriuma ezt a bejegyzést őrzi róla: „Alex. Szatsvai exuit, 1780. Novellista insignis, vivat.”

(467). Vagyis: Alexander Szacsvai 1780-ban tette le a tógát. Jeles újságíró, éljen.

Mint korábbi, főleg Sinaival való harcaiból, az újfajta tanítási rendért való küzdelmeiből valamint a haladó felfogású ifjak (pl. Márton István) melletti kiállá-saiból láttuk, a debreceni felvilágosodásnak központi alakja Domokos Lajos lehe-tett tisztségénél s erős egyéniségénél, bátorságánál, törhetetlenségénél fogva. Mint realista, reálpolitikus, kifelé ugyan a gazdag, nemesi, patrícius-polgár helyzetéből csatázott, ez volt a gyökere, háttere, s innen tudta építeni, ápolni kapcsolatait, az

őt támogató társadalmi rétegekkel. Egyébként már külföldi útjáról magával hozta a protestáns-polgári-kapitalisztikus munkaerkölcsöt s a felvilágosodás utilitarista fel-fogását. Voltaire-t kora legnagyobb írójának tartotta, s antiklerikalizmusát magáévá téve egyformán harcolt mind a protestáns, mind katolikus klerikalizmus ellen. Kiállt az örökös jobbágyság eltörlése érdekében. A Kollégiumban ő vezetette be a francia nyelv tanítását 1776-ban, és Sinainak mint könyvtárosnak elrendelte Montesquieu, Voltaire, Rousseau, Diderot műveinek beszerzését.²⁶⁶ A felvilágosodáshoz kapcsol-ják magyar nyelvi törekvései is. 1797-ben az ő kezdeményezésére vezetik be a Kol-légiumban a magyar nyelvű tanítást, s részt vett a debreceni grammatika készítésé-ben is. Írói tollát is a felvilágosodás érdekékészítésé-ben forgatta. Fordítása, az Álom második Józsefről, meggyőződéses jozefinistának mutatja, bár a röpirat inkább hívei kívánsá-gát tárja a császár elé, mint a későbbi valóságot (pl. összbirodalmi törekvések). Ha-ladó társadalmi gondolatai, nevelési eszméi kedvéért ültette magyarra Fénelon Telemaque ját. Sajnos, hatalmát és erélyét Csokonai mellett már nem volt ideje latba vetni, illetve: talán éppen az ő elméjéből született a kettős megmentést célzó ítélet, amint azt Szabó Magda Macskák szerdája című drámája helyes érzékkel sugallja.²⁶⁷

Foglaljuk össze mondanivalónkat Süle Sándornak, a XVIII. század végi kollégi-umi diák, Pethe Ferenc életrajzírójának a nagy reformer-író kollégikollégi-umi diákoskodá-sára vonatkozó szavaival: „Debrecen a magyar felvilágosodás Európával lépést tartó nagy iskolájának színhelye, és történelemhamisító az, aki csak a református konzer-vativizmust látja benne.”²⁶⁸

Tóth Béla

JEGYZETEK

1. Balogh István szerint: „A királyi uralom alá visszakerülés után az addig jóformán független mezővá-rosi respublica vezetőinek egy fél emberöltő alatt kellett beleszokni az új állami és politikai rendbe.”

A rendi állam várospolitikája. Debrecen II. 102.

2. Kováts Zoltán: A népesedési viszonyok. U. o. 42–43.

3. Varga Gyula: Ipari termelés – a társadalom iparos rétegei. U. o. 342–344.

4. A város területét a Tanács ez időben hat utcasorra osztva tartotta számon s adminisztrálta. Ezek vol-tak: a Csapó, Péterfia, Hatvan, Piac, Cegléd és Varga utcák.

5. HBmL IV. A. 1011/a. 25. k. 644.

6. Esze Tamás: A református Esze Tamás. Bp. 1941. 11. – Ladányi Sándor: II. Rákóczi Ferenc pedagó-giai és művelődéspolitikai törekvései. ThSz 1978. 158–168. – Az ifjúság Rákóczi iránti vonzódásá-ról, sőt a seregébe állásáról mind Barcsa János (A tiszántúli reformátusok a kuruc korban. DPL 1906. 680–688.), mind Esze Tamás olykor túlzott állításokat is megkockáztatnak.

7. Protocollum 1704. febr. 3. HBmL. IV. A, 1011/a. 721.

8. V. ö. Révész Imre 1959. 89–90.

9. Makkai László: Debrecen mezőváros művelődéstörténete. Debrecen I. 589–590.

10. HBmL. IV. A. 1011/a. 25. k. 816–818.

11. HBmL. u. o. 811.

12. U. o. 816–817.

13. TtREL II. 26. b. 1.

14. Békefi Remig 1889. 117.

15. TtREL II. 26. b. 1.

16. Az új törvényeket teljes egészükben közlő Békefi Remig szövegének végén azt írja, hogy azok kéz-iratban a Kollégiumi Levéltárban találhatók, nyomtatott példányuk pedig a Könyvtárban. Ma csak az előbbi van meg TtREL II. 26. a. 1. jelzet alatt.

17. A város már az új törvényeket megelőzően is beleszólt az iskola életébe. Például: „1700. márc. 28. in Congr. et Senatu. Komáromi György, Ajtai András, Bika Sámuel adjungáltatnak a Nemes Tanács mellé, hogy a Scholáb(an) mellyik Theologus Author taníttassék Praedicator s Professor Uraimékkal disentiállyák.” HBmL IV. A. 111/a. 26. k. 685.

18. Hivatalos nevük tehát még mindig „rector”, csak udvariasságból szólítják őket professzoroknak.

19. Békefi Remig 1889. 114.

20. Érdekes, hogy a festegetés ez időben erősen lábra kapott a Kollégiumban. Mutatja pl. a neutralisták naplója, melyek mindegyike díszes címlappal kezdődik. TtREL II. 16. b. 1–6.

21. Összehasonlításul: a senior havi készpénzfizetése 25 dénár volt.

22. HBmL IV. A, 111/a. 25. köt. 822.

23. A helyzetet szemléletesen mutatja az a levél, melyet egy Hatházi István nevű diák intézett a városi tanácshoz visszafogadása érdekében. Ismertettem a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár 1986. évi Év-könyvében. Debrecen 1986. 31–32.

24. Ezeket részletesen ismerteti Balogh István. Debrecen II. 118–125.

25. U. o. 133.

26. Esze Tamás: A debreceni Kollégium könyvtárának pusztulása. Egyháztörténet 1945. 54.

27. Géresi Kálmán: A kollégium külső történetének vázlata 1848-ig. Gimn. Ért. 1894/1895. 30–32.

28. Rákóczi intézkedésének kelte 1703. okt. 16. Tokaj. TtREL II. 22. a. 13.

29. TtREL II. 22. a. 13. (Rhédei-féle iratok) A szentimrei dézsmával kapcsolatos iratcsomó végén érde-kes jegyzék olvasható a dézsmát szolgáltatókról s az általuk adott bormennyiségről.

30. TtREL II. 22. a. 1.

31. Márki Sándor: II. Rákóczi Ferenc. 2. köt. Bp. 1909. 412–422.

32. Ladányi Sándor: i.m. 168.

33. 1715. dec. 29-i tanácsülés jegyzőkönyve. HBmL IV. A. 1011/a. 28. k. 753–754.

34. Kosáry Domokos 1980. 101.

35. V. ö.: S. Szabó József 1926. 29–32. – Nagy Sándor nem jelzi a tanároknál a tanszékek közötti, ez időben szokásos mozgást. (1940. 297–314.) P. Szilágyi Márton pl. először a filozófiai tanszéken mű-ködött, aztán lépett át a dogmatikaira. Szilágyi Tönkő István pedig a filozófiai tanszék ellátása után a ius naturae (természetjog) s az erkölcstan tanára lett, s ilyesmi többször megtörtént a század fo-lyamán. (pl. Szilágyi Sámuel esetében.)

36. RMK II. 1990.

37. Zemplén Jolán 1961. 241.

38. Lásd Esze Tamás: Egy fejezet a Rákóczi szabadságharc történetéből. Könyv és Könyvtár IV. Debre-cen 1964. 99–100.

39. Várit az eddigi irodalom 1701-től tekinti a Kollégium tanárának. Egy 1703. évi városi tanácsi jegy-zőkönyv újból professzori megválasztását említi. (HBmL IV. A. 1011/a. 25. k. 504.) Valószínűleg azonban csak az e korban szokásos „marasztás”-ról van szó: „Vári Mihály uramnak a Professorságra hivatal adatik.”

40. Dissertatio physiko-astronomica de planetis. Debrecini 1702. RMK II. 2102.

41. Lásd Balogh Ferenc 1904. 399.

42. Weszprémi István: Succinta Medicorum... Biographia. 2. köt. Bp. 1962. 188.

43. TtREL II. 1. e. I. 262–264.

44. HBmL IV. A, 1011/a. 25. k. 627. Tanársága újabb szakaszának emlékét három kinyomtatott disputa is őrzi 1703-ból. (Balogh Istváné, Kocsi Major Ferencé, Kocsi Major Istváné.) RMK II. 2146–2148.

45. Balogh Ferenc 1904. 16.

46. Nagy Sándor 1940. 51.

47. Békefi Remig 1889. 80.

48. TtREL II. 10. a. 1.

49. Révész Imre 1959. 83. szerint a felsorolt osztályokat egy kezdő évfolyam (initandi) előzte meg, melyben az írást, olvasást tanították. Ezek számára készültek az ábécés könyvek. – Az említett

névsorokból az tűnik ki, hogy a praeceptorok nem minden évben cserélődtek ki teljesen. Pl. 1724–

25-ben és 1726-ban csak 3–4, de 1727-ben már 8 név szerepel a megválasztottak sorában. – Az osz-tályok elnevezése olykor változott, illetve a kétéves részeket külön-külön nevezték meg.

50. Leges Specialis I/L 5: „...linguae nativae sive vernaculae litentia scholasticis in universum omnibus prorsu interdicitur.”

51. Ezért van pl. a tankönyvek sorában különbség a fiú- és leánygyermekek számára készült ábécés könyvek között. Az utóbbiak magyar nyelvűek voltak. Lásd Benda Kálmán-Irinyi Károly 1961. 340–

341.

52. Lásd Lengyel Imre-Tóth Béla: Maróthi György nevelési törekvéseinek külföldi gyökerei. Könyv és Könyvtár VIII : 2. Debrecen 1971. 70. (A továbbiakban Lengyel-Tóth II.) – Szilágyi nyilatkozata:

Oratio funebris c., Maróthi halálára mondott gyászbeszédében hangzott el. Museum Helveticum. II.

Tiguri 1746.

53. Az 1556-ban Kolozsvárt kiadott könyvnek mintegy 36 kiadása jelent meg 1827-ig, az ország egész területén. Debrecenben pl. kilencszer nyomtatták ki.

54. Az álmosdi tanterv (1804) is megemlíti Molnár Prosodiájának egy ugyanazon évben megjelent ki-adását (Posonii et Pestini).

55. A Colloquiát természetesen más, teljes kiadásban is olvashatták a Kollégium diákjai. A Nagykönyv-tár a debreceni kiadás két példányán kívül ma is kilenc példányban őrzi a művet latinul s egy pél-dány angol fordításban. Egyébként a Colloquiának egy válogatott kiadása 1697-ben Kolozsvárt is megjelent Tótfalusi Kis Miklós nyomdájában. RMK II. 1897.

56. Siderius János kátéja 1597-ben jelent meg először Catechismus cím alatt (RMK I. 297), s még 1763-ban is kiadták.

57. A könyv címe: Az arithmetikának, avagy a számlálásnak öt Speciesinek rövid Magyar Regulákba foglaltatott Mestersége. RMK I. 1175.

58. Lásd Lósy-Schmidt Ede 1931. 192.

59. A tankönyvekről Tóth Béla 1982.² 60. RMK II. 591.

61. Idevonatkozólag Révész Imre 1959. 83.

62. Polgári kézirata: Delineatio vitae és Itinerarium címmel TtREK R 550 jelzet alatt. Ismertettem a Déri Múzeum 1971. évi Évkönyvében. Debrecen 1973. 75–89.

63. TtREL II. 26. b. 1.

64. Polgári az adatokat említett írásának 4–6. lapjain közli.

65. TtREK R. 287.

66. A vezérfonal itt a legnagyobb valószínűség szerint Martonfalvi Szent Históriája lehetett, mely Sulpicius Severus nyomán valójában a Biblia történelmét adta elő „ez világnak Teremtésétül fog-ván.”

67. Lengyel Imre–Tóth Béla: Maróthi György külföldi tanulmányútja. Könyv és Könyvtár VIII : 1. Deb-recen 1970. 92. (A továbbiakban Lengyel–Tóth I.)

68. RMK II. 109.

69. RMK II. 1604.

70. „Akár a görög, úgy a héber nyelvet is ez időben e célra kiválasztott diákok tanították a Kollégium-ban” – írja Hatvani önéletrajzában. Lósy-Schmidt Ede 1931. 201.

71. Békefi Remig 1889. 27.

72. Révész Imre: A magyarországi ref. egyház énekeskönyvéről. Debrecen 1866. 9.

73. A kántordiákok névsora rendre olvasható a Neutralisták naplójában. TtREL II. 16. b. I. Ezek a tanu-lók „munkájukért” pénzt kaptak a város pénztárából s alkalmankint az elhunytak hozzátartozóitól is.

74. A collatiókkal részletesen foglalkozott Balogh Ferenc 1904. 192–195., és Nagy Sándor 1933. 62.

75. Dömény József Diáriumában részletesen leírja a felsorolt helyeken a magyar diákokra váró jótéte-ményeket. TtREL II. I. e. 2. 53–56. – Fináczy Ernő szintén ismerteti az említett városok nyújtotta ösztöndíjakat: A magyar közoktatás története Mária Terézia korában. Bp. 1899. 359.

76. A senior segélye 200–400 forint (50–80 arany) között mozgott, de más diákok is kaptak segélyt ér-demük szerint. Pl. Hatvani István részére a Sedes 25, a debreceni egyház 50 rajnai forint segélyt nyújtott, de máshonnan is kapott jelentős adományokat. (Ezeket részletesen felsorolja Lósy-

Schmidt Ede 1931. 60) A debreceni tanács 30 rajnai forintot adott neki, hátaslova részére pedig tel-jes felszerelést.

77. Segesváry Lajos: Magyar református ifjak az utrechti egyetemen (Debrecen 1936) c. tanulmányában hasonlóan írja le ezt a szokást. Nála olvassuk, hogy pl. Tótfalusi Kis Miklós a fogarasi rektórián 350 aranyat gyűjtött három év alatt külföldi útjára. (50–51.) Hasonlóan járt el pl. Segesvári István, a deb-receni Kollégium diákja 1787-ben hódmezővásárhelyi rector korában. (Tóth Béla: Első magyar nyel-vű irodalomtörténetünk szerzője. Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyve X. Debrecen 1983. 190–

191.)

78. Nagy Sándor 1933. 192–197, szemléletes grafikont közöl a XVIII. században külföldet járt debreceni diákokról. – Az ide vonatkozó irodalmat közli Herepei János: Adattár XVII. századi szellemi moz-galmaink történetéhez. III. Bp. –Szeged 1971. 441–451.

79. Lásd Tóth Lajos kéziratban lévő dolgozatát a hallei egyetem magyar diákjairól. TiREK Kt. 4041. sz.

alatt.

80. A göttingai egyetemnek jó XVIII. századi leírása olvasható Fogarasi Sámuel: Marosvásárhely és Göttinga c. önéletírásában. Bukarest 1974. 209–213, 230–236.

81. Ezekről a látogatásokról nagyon jó képet adnak az ún. peregrinációs albumok. (Németül:

Stammbuch) Lásd Keserű Bálint: Újfalvi Imre és az európai „későhumanista ellenzék”. Acta Universitatis Szegediensi 1969. 5. Továbbá Tóth Béla: Maróthi György albuma. Studia Litteraria Debrecen 1973. 107–125. Történelmi könyvtáraink több ilyen értékes albumot őriznek.

82. Révész Imre 1966. 19.

83. Tóth Béla: Maróthi György szerepe a kollégiumi könyvtár fejlesztésében. Könyv és Könyvtár X.

Debrecen 1975. 215–228.

84. A hasonló esetek sokaságáról Varga Zsigmond 1945. 66–68.

85. Valószínűleg Szilágyi István professzor kezétől. TtREL II. 26. b. 1.

86. A neutralisták törvényének 11. pontja pl. előírta, hogy ha a neutralista felső fokozatba lépett (ad publicas lectiones), s alumniát élvez, félév elteltével tógát kell öltenie. Békefi Remig 1889. 138.

87. Balogh Ferenc 1904. 153.

88. TtREL II. 26. b. 1.

89. Hívták még a Sedest Sedes iudiciaria-nak, Tribunal Scholasticumnak, Sedriának is.

90. Ezek a feljegyzések TtREL II. 10. a. 1–25 jelzet alatt találhatóak.

91. Az új collegák megválasztása eleinte a város által kiküldött gondnok és két segédgondnok jelenlét-ében, esetleg külön ülésen történt, amint ezt a Sedes 1. jegyzőkönyvének elejére bekötött, 18 oldal-nyi, 1711 decemberével kezdődő feljegyzések mutatják. Az ott szereplő praeceptorok nevei a Nagy Sándor 1933-ban nem szerepelnek.

92. TtREL II. 10. a. 1. köt. 48.

93. Békefi Remig 1889. 127, 129.

94. TtREL II. 10. a. 1. köt. 74–75.

95. TtREL II. 10. a. 3. köt. 231–234.

96. Oklevelét a TtREK őrzi R 641/21 jelzet alatt.

97. Maróthi külföldi utazásainak, tanulásának legjobb forrása levelei, melyeket külföldi tartózkodása alatt intézett bázeli barátjához, később az ottani egyetem tanárához, Jakob Christoph Beckhez (1711–1785). A leveleket fordítással, magyarázatokkal lásd Lengyel–Tóth I. i. m.

98. A Maróthi által hozott könyvek jegyzékét összeállította Ötvös János: Maróthi György könyvtára. A Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának évkönyve. 3. Debrecen 1955. 331–370.

99. Lásd Tóth Béla: Maróthi György földrajzi munkái. Déri Múzeum Évkönyve. Debrecen 1974. 805–

99. Lásd Tóth Béla: Maróthi György földrajzi munkái. Déri Múzeum Évkönyve. Debrecen 1974. 805–

In document DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE (Pldal 139-151)