A FELVILÁGOSODÁS LÉPCSŐIN, KÜZDELEM A HABSBURG HATALOMMAL

A XVII. század végével a tudományok szempontjából a Kollégiumban megállt az idő. Az új század első évtizedeinek tanárai mind filozófiában, mind teológiában megrekedtek az elmúlt század eredményeinél. Mint láttuk, az előbbiben még min-dig a kartéziánizmus, az utóbbiban a coccejanizmus jelentette az alapokat, s a ta-nárok előadásaikban kitűnő XVII. századi tanterveket (Szilágyi Tönkő Márton, J.

Melchior) követtek. Ez volt az oka annak is, hogy e félszázad tanárainak sem ki-sebb, sem nagyobb tudományos vagy más nyomtatott munkája sem jelent meg.

Lépkedtek kényelmesen az elődök nyomában. Pedig közben Nyugat-Európában a tudomány hatalmas léptekkel haladt előre, különösen a természettudományok terü-letén, amelyek kilépve a filozófia közös hajlékából, egyre inkább kezdenek önálló-sodni. A matematikának, fizikának olyan óriásai támadtak, mint a Bernoulliak Svájcban, G. W. Leibniz (1646–1716) Németországban s az egészet betetőző New-ton (1643–1727) Angliában, majd az új tudományos eredményeket, módszereket minden tudományra érvényes egységes gondolatrendszerbe ötvöző Chr. Wolff (1679–1754). A történettudományban az eddigi vallási szempontok helyett a poli-tikai, sőt nemzeti szempontok nyomulnak előtérbe, s a módszerben a pragmatiz-mus, tekintélyek tisztelete helyett a források kutatása, mérlegelése. E szemlélet is-kolai vetületét képviselik pl. Cellarius (Christoph Keller, 1638–1707) tankönyvei.

A teológiában a dogmák merev ismételgetése helyett a szabadabb biblia-kritika, önállóbb gondolkodás s az elvont tanok hangoztatása, követése helyett a keresztyén erkölcsnek gyakorlati, a mindennapi életben való megvalósítása lép előtérbe. Az egészet talán a svájci teológusok „ésszerű ortodoxia” kifejezése jelzi legtalálóbban.

Nem beszélve az összes tudományoknak gyakorlatibbá, a mindennapi élet szükségeit egyre jobban megközelítővé válásáról, erre való törekvéséről. Ezt szol-gálta pl. az iskolai munkában a kísérleti fizika, mely ekkor még jórészt a kémiát is magába foglalta, mely gyakorlati formában mutatta be az elméleteket, vagy példá-ul az anyanyelviség térhódítása a tanításban (Chr. Thomasius, Wolff).

De a klasszicitás, a latin nyelviség célja sem a latin nyelvnek a mindennapi életben való használata, hanem a klasszikus irodalom, a klasszikus stílus megis-mertetése s példájuknak esetleg az ízlés fejlesztésére, az anyanyelv területén való követésére szolgáló felhasználása, az ókor nagy alakjainak, eseményeinek jellem és gondolkodásformáló felidézése.

Mindezeket a törekvéseket melyeknek alapja az értelem, a józan ész érvényesí-tése az élet minden területén, közös néven később a felvilágosodás elnevezéssel il-lette a tudomány, a korszak stílusbeli törekvéseit pedig klasszicizmusnak mondta.

Ezekre az új ismeretekre nyitott kaput, tárt ablakot s ezek erejével szellőztette ki a Kollégium áporodott levegőjét az 1738 tavaszán tanárrá választott Maróthi György.

1.

A professzorokról Maróthi György (1715–1744)

Debrecenben született. Az ifjú 1731-ig a Kollégiumban tanult, aztán Zürich, Bázel, Bern, Groningen egyetemeit kereste fel. Hat és félévi külföldi tanulása idején Bázelben lelkészi oklevelet szerzett,⁹⁶ később pedig főleg a történeti és természettudományokkal foglalkozott, de Groningenben belekóstolt a jogtudományba is. Ezek mellett a latin, gö-rög és héber nyelven kívül kitűnően megtanult németül, franciául, angolul, hollandul, s elsajátította a legnemzetközibb nyelv, a zene ismeretét.⁹⁷ Közben könyvtárnyi könyvet gyűjtött főleg az újabb tudósok műveiből a maga és a Kollégium számára.⁹⁸ Hazatérése után a Kollégium tanárává választotta a város tanácsa, mégpedig a történelem és az ékes-szólás (história, litteratúra elegantior) professzorává, az évek óta betöltetlen negyedik tanszékre.

Munkáját a történelem tanításával kezdte, amelyet diktálás helyett Cellarius Historia universalis-a (Egyetemes történelme) alapján adott elő. A történelemhez kezdettől hoz-zákapcsolta az ó- és újkori földrajz tanítását. Ezt is Cellarius könyvei alapján.⁹⁹ Egyúttal előadta a görög és római régiségtant (Antiquitates Graecae, A. Romanae). Ezek kézirat-ban fennmaradtak.¹⁰⁰ Régiségtani előadásai közben sort kerített – Locke nyomán – hala-dó társadalmi nézeteinek kifejezésére, a görög társadalom demokratikus vonásainak ki-emelésére,¹⁰¹ a római régiségtanban pedig bő teret szentelt a római jog részletes ismerte-tésének.

Előadásait majdnem egy évre megszakította az 1739 márciusától 1740 áprilisáig dü-höngő pestis, amely mintegy 8600-at ragadott el a város 20 000-nyi lakosából. A diákság már az első jelekre szétszaladt, az iskolában a tanítás megszűnt. Maróthi azonban ez idő alatt sem pihent: készült a további teendőire és ekkor alapította a városban maradt né-hány diákból máig is élő négyszólamú énekkarát, a Kántust.

A felvilágosodás igényének megfelelően igyekezett tanítványai latin tudását a cice-rói stílus szintjére emelni. E cél elérésére egyebek mellett 1741-ben megindította a latin klasszikusok kiadásainak sorozatát. Egy év alatt kiadta Minucius Felix Octaviusát, Phaedrus Fabuláit, Cornelius Nepos Vitae excellentium imperatorum c. művét és Eutropius Breviarium historiae Romanae-ját, mindegyiket a legjobb európai kiadások nyomán. Mivel pedig szótár sem volt az ifjúság kezében, 1742-ben megjelentette Cellarius Liber Memorialis-át, annak egy rövidített változatát (Primitiva Linguae Latinae), s készült kiadni az egészet. (Ez 1748-ban meg is jelent, s azután még ötször a század folyamán.)¹⁰²

Mindezekkel egy időben, jóformán tanítása első percétől hozzáfogott a természettu-dományi ismeretek oktatásához is. Ebben nagy hasznát vette annak, hogy Hollandiában foglalkozott kísérleti fizikával is.¹⁰³

A tanítás új módja, a gyülekező kísérleti eszközök szükségessé tették egy fizikai auditorium kialakítását. Ez 1742 nyarán készülhetett el. Felszereléséhez, mint arról a vá-rosi tanács 1742. augusztus 6-i ülésének jegyzőkönyvéből értesülünk, több szenátor je-lentős pénzadománnyal járult hozzá, köztük Domokos Márton 100 forinttal.¹⁰⁴ A felava-tás 1743. október 12-én történt Maróthi beszédével. Az új teremben Szilágyi Sámuel kezdte meg a kísérleti fizika tanítását.¹⁰⁵

Maróthi azonban ezután sem hagyta abba a fizika iránti érdeklődést és a vele va-ló foglalkozást: létrehozta az első magyar csillagászati obszervatóriumot és e téren folytatta tovább természettudományi munkásságát. Itt végezte azokat a csillagászati megfigyeléseket, amelyeknek eredménye Astronomia c. munkájában tanítványai kéziratában maradt ránk. A munka legfőbb jelentősége abban áll, hogy benne, a ma-gyar csillagászat történetében először, Maróthi saját megfigyelésein alapuló, a deb-receni égboltról kiinduló csillagismeretet ad elő.¹⁰⁶

A járvány megszűnése után Maróthi hozzálátott a matézis főiskolai tanításához.

1740. május 17-én Johann Friedrich Weidler Institutiones Matheseos c., a német protestáns főiskolák tankönyvének megrendeléséről és fizikai eszközök beszerzésé-ről értesíti bázeli barátját.¹⁰⁷ 1743-ban pedig az alsóbb iskolai osztályok és a latinul nem tudó köznép (sőt a nők) számára megírta magyar nyelvű Arithmetica-ját, mely majd háromnegyed századig használatban volt református iskoláinkban. E könyvével jelentősen hozzájárult a magyar matematikai műnyelv gazdagításához is.¹⁰⁸

A matézis tanítása lehetőséget adott Maróthinak az európai protestáns országok-ban Descartes bölcseletét felváltó wolffi filozófia „becsempészésére” a Kollégium-ba, mellyel már Bernben kezdett foglalkozni. A Wolff-féle matézist közvetítette Weidler tankönyve is, amely aztán az egész századon át használatban volt Debre-cenben. De mivel Weidler tankönyve kiterjeszkedett a fizika területére is, itt is érvé-nyesült a wolffi felfogás. A legnagyobb lépést azonban ez irányban a logika tanítása terén tette meg. Szinte tanársága kezdetétől sürgette az elavult ramusi logika kicse-rélését.¹⁰⁹ 1742-ben frissen megválasztott tanártársa, Szilágyi Sámuel segítségével kiadta Johann Jakob Breitinger Principia artis cogitandi c. művét, mely a wolffi gondolkodás erőteljes hatását mutatja. Ettől kezdve Wolff gondolkodása fokozott mértékben s egyre szélesebb területeken (filozófia, jog, teológia) hatott a debreceni tudósokra, tudományra.

Tanítási tapasztalatai, diákkori élményei, stb. ráébresztik a kollégiumi tanítás rendszertelenségére, mint arról több levelében panaszkodik barátjának.¹¹⁰ A helyzet javítására 1740. december 19-én Idea címmel 16 pontban javaslatokat terjeszt a Ta-nács elé. Elgondolásai ezekben még csak a felső tagozat tanítási rendjének jobbá téte-lét és saját tárgyai, a klasszika filológia és a matézis sikeresebb tanításának lehetőségé-re irányulnak, mint az előterjesztésének záró szavaiból is kitűnik.¹¹¹ Az Idea-hoz pár nappal később egy Typusnak nevezett két hétre szóló órabeosztást is csatol.¹¹²

Az Idea azonban ekkor mindjárt nem került tárgyalásra, valószínűleg azért, mert időközben Domokos Márton szóban vagy írásban újabb átfogóbb javaslat ké-szítésére kérhette meg Maróthit, olyanra, mely a felsőfokú tanítás rendjének kiala-kításán kívül az egész iskolai tanítási szintjének emelését is szolgálná. Ez a mű lett az Opiniones.¹¹³ A hatalmas, kilenc függőleges rovatból álló latin nyelvű táblázat (az utolsó két oszlop üres) pontokba foglalva adja elő a kollégiumi nevelés, tanítás egészére vonatkozó javaslatait. Először is a szükséges változások, kiegészítések részletes előadásával pontos képet ad a Kollégium akkori állapotáról. Megismerjük belőle a tanított tárgyakat, tankönyveket, a tanítás módját, „rendjét” stb. Az iskolai élet egészére, a tanítási rend és módszerek megváltoztatására, új tantárgyak, tan-könyvek bevezetésére irányuló javaslatai pedig egy korszerű, az eddiginél jóval

magasabb szinten oktató, nevelő intézmény képét tárják elénk. Javaslatai közül leg-fontosabb az oktatás rendjének megszilárdítása, az eddigi laza, szétfolyó keretek, al-kalomszerű megoldások helyett állandó szervezett formák, osztályok kialakítása.

Különösen jelentős volt ez a lépés a felső tagozat szempontjából, ahol a tanítás tár-gyai, rendje, módja, mint láttuk, teljesen személyhez kötött volt, s így alakult ki az a zűrzavar, amelyről Maróthi több ízben panaszkodott Becknek. S bár itt is egyik leg-főbb szempontja a „res litteria” színvonalának emelése, illetve az emelés lehetősé-gének biztosítása, nem feledkezik meg a reáltárgyakról, a matézis, a fizika, a föld-rajz stb. tanításáról sem, s mindezek egy vérbeli, a kor humanista felfogásával telí-tett pedagógust állítanak elénk.

Az Opinionest már 1741. január 20-i ülésében megtárgyalta a Tanács, s vélemé-nyét 11 pontból álló jegyzőkönyvi kivonatban közölte az iskola tanári testületével.

Ezek lényege, hogy az alsóbb osztályokban teret nyit a magyar nyelvűségnek (pl.

magyar nyelvű latin nyelvtan). Comenius tankönyvei helyett újabbak (Cellarius) be-vezetésének (1–5 p.), elrendeli Ramus és Piscator tankönyveinek kicserélését (7. p.) s ajánlja, hogy az arithmetikát tanítsák valamennyi osztályban (8. p.). Megszigorítja a következő osztályokba lépés mértékét, elrendeli az osztálytanítók, a praeceptorok munkájának ellenőrzését, s megemlíti egy részükre készítendő utasítás elkészítését.

(Classium inspector instructio praeceptorum.) E határozattal egyebek mellett meg-született a Kollégium első írott tanrendje.¹¹⁴

1741 márciusának első napjaiban az Idea megtárgyalására került sor a Tanács-ban, mint arról egy ránk maradt irat tanúskodik.¹¹⁵ Ebben a Senatus „Prédikátor Uramék opinióját” kéri a szóban forgó tárgyról. Ugyanez irat üresen maradt helyein olvashatjuk a Consistorium (ekkor még csak lelkésztestület) határozatát, mely kevés kivétellel (pl. az ifjak délutáni templomba, temetésre járása) elfogadta a javaslato-kat.¹¹⁶ Úgy látszik azonban, véglegesen csak 1743-ban dőlt el az Idea sorsa, amint erről az év március 13-án kelt városi jegyzőkönyv tanúsít. Az itt előadott határoza-tok öt pontban szabják meg a felsőfokú oktatás idejét, a leglényegesebb bennük, hogy „az egész Ifjúság két generalis classisokra osztassék. Az alsókban legyenek há-rom esztendős Deákoktól fogva végig a két Iffiabbik Professzorok keze alatt. A fel-sőbben pedig azon fellyül T. öregb Professzorok keze alatt.”¹¹⁷ Ami úgy értelmezhe-tő, s a későbbi gyakorlatból is ez tűnik ki, hogy a poétai, rétori s a később metafizi-kainak nevezett osztályok hallgatói alkották az első „generalis classist”, a többnyire kétéves teológiai tanfolyamé pedig a másodikat. Más szóval az alsó generális classis (három évfolyam) szolgálta az alapvetést (nyelvek, litteratúra, história, philosophia) a felső classis pedig a teológiát s melléktárgyait (pl. etika, természetjog stb.) ame-lyeket már persze korábban is elkezdenek. A „publica instructio”-kon pedig az egész felnőtt deákságnak részt kell vennie. Vagyis bizonyos mértékig megszűnt e téren is az összevisszaság.

Ez a határozat iktatta törvénybe a közvizsgákat is, amelyek ugyan nyilván a Ta-nács (azaz Domokos és követői) egyetértésével már 1741 szeptemberében megkez-dődtek. Az Acta Judiciaria III. kötetében (1738–1748) a 222. lapon található be-jegyzés szerint ekkor volt az első ünnepélyes közvizsgálat (nyilvános vizsga = examen publicum), a második a következő évben, a harmadik viszont csak 1744 őszén.

A megváltozott helyzetet tükrözték a beiratkozások is. 1743. április 27-én 47 főiskolai tanuló már osztályok szerint írja be nevét „in album collegii”.

Összefoglalva: míg az alsó fokú tanítás (classisok) rendjén nem változtatott az Opiniones, „csupán” tananyagát bővítette a reáliák (matézis, földrajz) irányába, ami a tanítás világi irányba való tágulását is szolgálta, s ezt tette eredményesebbé az anya-nyelvű oktatás kiterjesztésével, a fokozatosság beiktatásával, új korszerűbb tanköny-vek bevezetésével, methodikai tanácsaival, a tanítók munkájának ellenőrzésével, irá-nyításával, magasabb tanítási, tanulási színvonal megkövetelésével, a felső fokozatban erőteljes lépéseket tett a tanítás személyektől független, szervezett rendjének kialakítá-sára mind a külső (osztályok, évfolyamok létrehozása, osztályok, évfolyamok, óra-rend, szünetek szabályozása) mind a belső rend (tantárgyak előadási ideje, fokozatos rendje, a „litteratúra” tanítási szintjének emelése) megvalósításával. – A gyermekek terheinek csökkentésére irányuló javaslataival, a gépies tanulás helyett a gondolkozás előtérbe helyezésével egy új humánus pedagógia első megszólaltatója s szinte egy új antiskolasztikus módszertan kialakítója lett.

Az anyanyelv nagyfokú érvényesítésének az alsó fokú oktatásban, amellett, hogy a tanítás megkönnyítését szolgálta, a közvetlen célon túlmenő következmé-nyei is lettek, pl. a matematikai műnyelv kialakításában.

Az iskolai tanítás rendjének szabályozása mellett sort kerített Maróthi az ifjú-ság körében jelentkező visszásifjú-ságok orvoslására, az alumniák, a magántanítás rendjének a törvények szerinti szabályozására. 1741 folyamán a város nyomdájá-ban pedig megjelent a Praeceptorok Instructiója c. könyv, mely nyilván annak a gondolatnak a megvalósítója, melyet Maróthi az Opiniones B. szakaszában a I. 2.

pontban vetett fel s a Tanács elé terjesztett javaslat (1741. jan 20.) 4. pontjában is megismételt: „...a Praeceptoroknak lenne istructiójuk”. Az említett munka ugyan név nélkül került ki a sajtó alól 120 példányban, öt ívnyi terjedelemben,¹¹⁸ s bár ma talán egyetlen példánya sem létezik (vagy legfeljebb lappang), véleményem szerint ez a módszertani mű Maróthi munkája volt. De ha ma nincs is meg az Istructio, tanításai ott olvashatók az 1770. évi Methodus általános és részletes uta-sításaiban. Így gondolja ezt Sinka is, ha átfogóbb értelemben is, mikor ezt írja:

„…legszebb gyümölcse Maróthi szellemének és hatásának az 1770-ben nyomta-tásban megjelent Methodus”.¹¹⁹

De mindezeken a szervezési, módszerbeli eredményeken túl volt Maróthi egész tanári pedagógiai tevékenységének még egy igen fontos mozzanata: szemé-lyiségének, példájának kisugárzó ereje, ami nélkül jó nevelő nem képzelhető el.

Rendkívüli, korszerű tudásával át tudta tekinteni kora egész ismeretanyagát (a filo-lógia, a természettudományok mellett a teológiát is), és a korabeli kollégiumi ne-velés egész problematikáját, sőt tudott azokra korszerű, egységes megoldásokat ajánlani. A gyermekek (pueri), ifjak (iuvenes, studiosi) egyéniségét, teherbíró ké-pességét tekintetbe vevő a tanulást megkönnyíteni, megkedveltetni s nem megne-hezíteni kívánó munkássága őt a magyar neveléstörténet legkiemelkedőbb alakjai közé emelik.

Vele a kollégiumi nevelés kilépett elmaradottsága béklyóiból s utolérte saját korát, sőt némely téren meg is előzte azt, ami munkásságának kisugárzását az egész századon át életben tartotta.

Mindezekkel egy időben Maróthi folytatta a pestis idején elkezdett egyházzenei te-vékenységét, s az éneknégyes után, a Domokos Mártonhoz írott levele szerint, már 1741.

január elején fölvetette a hangszeres muzsikálást, Musicum Collegium szervezését.

1740-ben zürichi mintára (tigurumi exemplár szerint) kiadta a „‘Soltároknak Első Verse-ikkel együtt” A Szent Dávid Király és Próféta Száz-Ötven ^‘Soltárinak minden Francziai Notáji-t. Az előszóban a helyes éneklésmódról szól, egyöntetű és együtemre éneklést kí-ván (aequabilitas és aequalitas). A zsoltárok után még alapvető zenei ismereteket is, és kezdőknek való gyakorló példákat is közöl A ‘Soltároknak a Kóták szerént való Éneklé-sének Mesterségének Rövid Summája címmel. 1743-ban azután megjelentette A’Soltároknak négyes Nótájik. című kiadványát, Claud Goudimel XVI. századi harmó-niáival. Valószínűleg egyik-másik magyar szöveget Maróthi maga írta vagy alakította a dallamokhoz, pl. ezt :

Istennél ez kedves ének, Ha megegyez száj és lélek Mert másképpen bár nyalka, Kelletlen a Musika.

Ebben a kiadványban a többszólamú éneklés elemi tudnivalóiból és az egykori énekkar gyakorlatáról is találunk tájékoztatást A harmóniás éneklésről való rövid tanítás címmel. Mindezek Maróthi érdemeit szinte páratlanná teszik a magyar egyházzene tör-ténetében.¹²⁰

A törhetetlen energiájú ember nem feledkezett meg az iskola könyvtáráról sem. Ál-lományáról 1742 késő őszén újra kimutatást készített, ez lett a könyvtár negyedik kata-lógusa.¹²¹ Elkészültéről levélben értesítette Domokos Mártont, csatolva a kiselejtezendő, illetve eladásra ajánlott könyvek jegyzékét. E munkának egyik eredménye lett az 1743.

augusztus 15-én Debrecenben tartott könyvárverés. Jelentős beszerzésekkel is gazdagí-totta a könyvtárat és emelte színvonalát. Már külföldi útjáról 128 művet, de ennél jóval több kötetet kitevő könyvsorozatot hozott részére a Tanács megbízásából. (Halála után pedig saját könyvtára jó része is, 237 mű, a Kollégium birtokába került.¹²²) Maróthi te-vékenysége hozzájárult ahhoz, hogy a könyvtár kilépett korábbi szerény keretei közül, s elindult a szakszerűen kezelt egyetemes érdeklődésű tudományos könyvtárrá fejlődés irányába.

Jelentős szerepe volt a város nyomdájának fejlesztésében is.¹²³ A Tanács megbízá-sából latin, görög betűket és zenei jeleket rendelt egy bázeli betűmetszőtől, s előkészítet-te a héber betűkészlet megrendelését is. Saját munkái mellett ezeknek a kiegészítéseknek volt köszönhető Cebes (Kebesz) Thebanus Tabulájának görög, latin nyelvű kinyomtatá-sa professzortárkinyomtatá-sa, Szilágyi Sámuel gondozásában 1744-ben.

Már többszólamú zsoltárkiadásánál utaltunk fordítói munkájára is. Ezt a tevé-kenységet folytatta Jean Fréderik Osterwald (1663–1747) svájci református lelkész A szent históriának rövid summája című műve inkább átdolgozásnak mondható le-fordításával. A könyvecske egy gyermekeknek szóló bibliai vallástörténet és kate-kizmus. A munka 1744-ben jelent meg Debrecenben, 1837-ig 32 kiadása került ki-nyomtatásra a városban,¹²⁴ de kiadták más helyeken is. Ugyancsak Osterwald mű

következő fordítása is: A keresztyének között ez idő szerint uralkodó romlottságnak kútfejeiről című két kötetben megjelent (1745) munka. Ezt az átfogó „ideológiai” jel-legű művet valószínűleg a város vezetőinek kívánságára akarta lefordítani, ezt mutatja az is, hogy nemcsak a könyv felfogása, tanítása esett egybe a város vezetőinek gon-dolkodásával (és a Maróthiéval), de az is, hogy mikor Maróthi kb. harmadrész lefordí-tása után más sürgősebb elfoglaltsága miatt kénytelen volt a munkát abbahagyni, négy kiemelkedő városi vezető „értelmiségi” folytatta: Domokos Márton, Buzinkai György főfizikus, Szeremlei Sámuel első szenátor és Szilágyi Sámuel professzor.¹²⁵

A fordítások Maróthi haladó teológiai felfogását is mutatják, hiszen Osterwald egyike volt a svájci „ésszerű ortodoxia” képviselőinek. Annak az irányzatnak, melyet Maróthi legtöbb ottani professzora is magáénak vallott. Ezek az emberek szakítottak a kálvinizmus szigorú predestináció tanával, dogmatizmusával, s ellene voltak minden teológiai vaskalaposságnak. Teológiai felfogásuk alapját a Biblián alapuló jámborság (pietas) és az erkölcsi normák józan belátáson alapuló megtartása, a keresztyéni élet gyakorlati megvalósítása alkotta. Mintha az angolszász puritanizmust egyesítették vol-na a német földön (Halle) kibontakozó pietizmussal. Íme Debrecen vallásosságávol-nak új útja. Ezt az utat segített megnyitni, bővíteni Maróthi is fordításaival és személyes pél-dájával.

Íme Maróthi hat és fél évi tanárságának rövid summája. Tevékenységével megállí-totta a Kollégium elmaradottságát, s a fejlődés, a nagy lendülettel bontakozó felvilágo-sodás útjára, egyre emelkedő lépcsőire terelte ezt a tudományok minden területén : a történelemben, klasszika filológiában, társadalomelméletben (Locke), s a nevelés el-méleti és gyakorlati teendőiben, s ezzel a század polihisztori hajlamát is képviselte igen magas szinten. Munkájával megalapozta a Kollégium történetének egész követ-kező félévszázadát, s személyiségével világító példát szolgáltatott azon túl is, időben és térben is.

Nagyságát, kortársai elismerését nemcsak Szilágyi Sámuel remek emlékbeszéde, az 1745. január 13-án tartott s a Museum Helveticumban (Zürich, 1746) kinyomtatott Oratio funebris tükrözi, hanem Bod Péter, Kazinczy Ferenc, Sárvári Pál, Péczely

Nagyságát, kortársai elismerését nemcsak Szilágyi Sámuel remek emlékbeszéde, az 1745. január 13-án tartott s a Museum Helveticumban (Zürich, 1746) kinyomtatott Oratio funebris tükrözi, hanem Bod Péter, Kazinczy Ferenc, Sárvári Pál, Péczely