A DEBRECENBE MENEKÜLŐ VÁRADI ISKOLA MÚLTJA

1660. augusztus 27-én, 45 napi ostrom után török kézre került Várad, az erdélyi fe-jedelemség legfontosabb végvára. Hősies védelmezőinek a török hódítók szabad elvonu-lást engedtek. A diákok, mármint azok, akik az ostrom alatt a falakon harcolva el nem estek, az egyedül megmaradt professzorral, Martonfalvi Tóth György vezetésével Deb-recenben kerestek menedéket.⁹ Nem úgy, mint az erdélyi száműzetésben önálló létét fenntartó sárospataki iskola, a váradi beolvadt a debrecenibe s ezzel emléke elhalványult a magyar iskolatörténetben. Méltatlanul halványult el, hiszen a XVII. század derekán a református iskolákról szóló vers a váradit a debrecenivel, a sárospatakival és a gyulafe-hérvárival együtt a legrangosabbaknak állítja.¹⁰

Kegyessé tesz Debrecen és bölccsé, ki szerény is, Patak tudással táplálja az élet erőit,

Üdvös erényekkel dúsítja a szívedet Alba, Várad Marsnak is, Arsnak is ad katonákat,

Pénzét kedveli Szatmár, ez a cél, amelyre törekszik, Némethi Debrecenben kelt plántáinak örvend, Nagybánya bora frissít, fürgévé tenni elméd, Kis fagytól is védi a Múzsát, óvja Kolozsvár, Olajfás hegy alatt bővül mindegyre Komárom, Sorsát más-más néven váltja, cserélgeti Pápa.

Vígan ront fegyverrel erős Veszprém a törökre, Nagyszombatban tapstól harsog az amfiteátrum, Kassán nincs állandóság, változik egyre, Gönc minden lépésében Patak követője, Bár gyökerét sem láttuk, fává nőtt ki Diószeg, Gyermekeit saját tejjel táplálja Szoboszló, Honnan lett Körös, tanításával tanusítja,

Víz közepén szenved Székelyhid, szomjazik, izzad, S mert elapadt tava, Tasnád nádja kiszáradt.

(Ford.: Tóth Béla)

Apáczai is úgy nyilatkozott róla, mint a legszínvonalasabb magyar református tanin-tézetről. ¹¹

Apáczai dicsérete elsősorban a váradi iskolában érvényesülő puritán szellemiségnek szólt. Tolnai Dali Jánosnak a sárospataki rectorságtól való megfosztatása után Várad vet-te át a puritán szellemű oktatásban a vezető szerepet s vitvet-te egészen a városnak török uralom alá eséséig. Az, hogy 1660 után Debrecen vállalta ezt a feladatot, nem csupán a megelőző évtized puritán tanárai magvetésének, hanem legalább annyira, sőt még inkább a váradi iskola ideköltözésének és nagyhatású professzora, Martonfalvi tudományműve-lő és iskolaszervező tevékenységének tulajdonítható. Ezért a váradi iskola történetének helye van a Debreceni Kollégium történetében s nem mulaszthatjuk el ezt a helyet leg-alább fő vonalaiban kijelölni.¹²

Várad iskolájának kezdetei egybeesnek Várad reformációjával. Amíg Martinuzzi (Fráter) György volt a váradi római katolikus püspök s egyben Erdély teljhatalmú kormányzója, a reformáció Váradon nem szervezkedhetett nyíltan egyházzá. Így történhetett, hogy Várad reformációjának nincsenek kimutatható lu-theri előzményei, hanem Martinuzzinak 1551-ben történt meggyilkoltatása után a szomszédos Debrecen akkor már helvét reformációja hatott Váradon is. Annál in-kább, mivel a város első ismert prédikátora az 1552-ben a török által elfoglalt Te-mesvárról ide menekült Köleséri Kristóf szintén a svájci irányzatot képviselte. A szent királyok szobrait szerencsére nem, csak a templombeli oltárokat érintő kép-rombolással egybekötött reformáció meggyökeresedését egy időre az Erdélyt meg-szálló Habsburg-hadsereg által behelyezett új váradi püspök, Zabardi Mátyás gá-tolta. 1556-ban azonban Izabella királyné hazatérése döntő fordulatot hozott. Had-vezére, a reformációt pártfogoló Varkoch Tamás 1557-ben elfoglalta a Habsburg-párti védőrségtől Váradot s most már tartósan megszerveződhetett itt a református egyház Czeglédi György, Melius barátja és munkatársa vezetésével. Mellette már ez évben feltűnik az iskola református tanítójának, Sásvári Gergelynek a neve is, akit ebben az állásban nem kisebb ember mint Károlyi Péter, később a tiszántúli püspökségben Melius utódja követett.

Az iskolának továbbra is kiváló tanárai voltak. A wittenbergi és heidelbergi protestáns humanizmust képviselték az ékes latinsággal verselő Debreczeni Joó János (1573–1576) és Kassai Zsigmond Dávid (1579–1581). Ez utóbbi tanította még Bihar vármegye református alispánjának fiát, Pázmány Pétert, a későbbi esz-tergomi érseket, aki 1583-ban buzgó katolikus anyja s Szántó Arator István jezsui-ta hatására vallást változjezsui-tatott, majd belépett a jezsuijezsui-ta rendbe s végleg elhagyjezsui-ta szülővárosát. Már nem érte itt Gönczi A. József tanárságát (1596–1599), ami szin-tén a tiszántúli református püspökségre való előrelépéssel végződött. Hasonlóan jeles pályafutás várt két másik váradi tanárra, Alvinczi Péterre (1603–1604), Bocskai és Bethlen Gábor későbbi bizalmas tanácsadójára, valamint Kismarjai Veszelin Pálra, aki váradi tanársága (1625–1626) után debreceni prédikátor s a kálvinista orthodoxia legharciasabb, nagyhatású képviselője lett.

Új korszak nyílt a váradi református iskola történetében annak a Kecskeméti Mik-lósnak a tanárságával (1638–1639), majd váradi prédikátorságával (1639–1641), aki 1638-ban egyik aláírója volt a magyar puritánok Londonban kötött „ligáját” megalapító szövetséglevélnek. Váradi működéséről sajnos nem maradt fenn olyan gazdag forrás-anyag, mint a „liga” vezérének, Tolnai Dali Jánosnak sárospataki iskolai reformjairól, de aligha lehet kétséges, hogy Kecskeméti vetette meg az alapjait a nemsokára kiteljesedő puritán szellemű váradi oktatásnak. Utódja és követője, Harsányi Nagy Jakab az első olyan váradi tanár volt, aki nemcsak a szokásos 2–3 esztendőt töltötte el tanítással, hogy azután a jobb jövedelmet és függetlenebb életet biztosító prédikátorságra távozzék, ha-nem 1642 és 1646 között tanított s feltehetőleg tovább is tanár maradt volna, ha nyíltan hirdetett puritán nézetei miatt fel nem függesztik állásából. A szatmárnémeti zsinaton 1646-ban olyan kötelezvény aláírására ítélték, melynek feltételeit elvei megtagadása nél-kül nem vállalhatta. Ezért inkább világi pályára lépett s évekig az erdélyi fejedelem por-tai követe volt, majd török nyelvtudását kamatoztatva, a porosz király keleti politiká-

jának ügyvivője s mint ilyen egy nemzetközileg használt és elismert török nyelvtan szerzője, az európai turkológia egyik megalapítója lett. A szatmárnémeti zsinaton Váradot annyira a puritánizmus tűzfészkének tekintették, hogy kioltására nemcsak Harsányit próbálták megfélemlíteni, hanem a várbeli prédikátort, Borsai Sepsei Jánost Tolnaival együtt állásvesztésre ítélték, hacsak idővel nem mutat „javulást”.

A váradi puritánokat azonban nem sikerült sem az iskolától, sem a szószéktől tel-jesen eltiltani. Borsai visszatért Váradra és Szikra István lelkésztársával együtt tovább hirdette a puritán eszméket, az iskolában pedig Komáromi Szvertán István nemcsak tanította Amesius teológiáját, hanem elsőnek fordított tőle magyarra (Mikoron imád-koztok 1651), majd előkészítette Amesius latin tankönyveinek (Technometria, Theses logicae, Disputatio theologica adversus metaphysicam, Disputatio theologica de perfectione sacrosanctae Scripturae) 1653-ban a váradi nyomdában készült első hazai kiadását. Tolnai Dali János már 1639-ben Amesius tankönyveit használta Sárospata-kon, de a váradi iskola vette magának először a bátorságot, hogy itthon ki is nyomtassa és nyíltan a diákok kezébe adja azokat. A konzervatív egyházi vezetés csak annyit tu-dott elérni, hogy Komáromi és a tanárságban utódjai, a szintén puritán gondolkodású Szatmári Baka Péter, Tarpai Szilágyi András és Enyedi Sámuel mellé olyan konzerva-tív, de nagytudományú kollégákat állítson ellensúlyként, mint a később a református zsinati iratok összegyűjtésével nagy érdemeket szerzett Szilágyi Benjamin István és az I. Apafi Mihály fejedelem udvari papja, majd erdélyi református püspökként magasra ívelő pályát megfutó Tofeus Mihály.

A váradi puritán központ igazi veszélybe 1649 után került, mikor az I. Károlyt le-fejező angliai puritán forradalomtól megrettenő II. Rákóczi György fejedelem, a puri-tánokat pártfogoló anyjával, Lórántffy Zsuzsannával is meghasonulva, Apáczait Gyu-lafehérvárról Kolozsvárra száműzve Váradot is meg akarta tisztogatni a szerinte trón-ját fenyegető puritán lelkészektől és tanároktól. Mindenekelőtt a két harcias puritán váradi lelkipásztort, Kovásznai Pétert (a későbbi erdélyi református püspököt) és Nagyari Benedeket (1651-ben az Orthodoxus christianus latin címen angol szerzőktől magyarra fordított puritán antológia kiadóját) próbálta meg elhallgattatni. A fejedelmi parancsnak engedő tiszántúli püspök és zsinat olyan kötelezvény aláírására ítélte a két váradi prédikátort, amelyet nem vállalhattak. Az aláírás megtagadásáért a fejedelem 1655-ben bebörtönözte, de hamarosan szabadlábra helyezte őket, mivel lengyelországi hadjáratára készülve a puritán Cromwell uralma alatt álló Anglia jóindulatát nem nél-külözhette.

A lengyelországi hadjárat 1657. évi katasztrófája után a fejedelemségbeli puri-tánok nyíltan Rákóczi vetélytársához, a török beavatkozással ellenfejedelemmé tett Barcsai Ákoshoz csatlakoztak, elsősorban Apáczai, de a váradi puritán lelkészek és tanárok is. A váradi iskola fennállásának utolsó három évében Köleséri Sámuel (akivel majd Debrecenben fogunk újra találkozni), Püspöki János (aki még a török ostrom előtt távozott és világi pályára lépett) és Martonfalvi Tóth György tanítot-tak, mindhárman tudós és lelkes puritánok. Az ostrom idején már csak Martonfalvi tartózkodott Váradon. Ez a jeles férfiú, aki a debreceni iskola életében majd oly meghatározó szerepet fog játszani, 1630-ban született a székelyföldi Martonfalván.

Hazai tanulás után hollandiai egyetemeket látogatott s 1659-ben Franekerben szer-

zett teológiai doktorátust. (Doktori oklevele ma is megvan a debreceni kollégium kéz-irattárában.) Első jelentős műve már 1658-ban megjelent Utrechtben Petri Rami dialecticae libri duo... ungarico idiomate... resoluti et illustrati címen, mely 1664-ben Debrecenben második kiadást ért meg. Ebben Apáczai hű tanítványaként mutatkozik be nemcsak Ramus követőjeként, hanem mint a magyar anyanyelvű tudományosság úttörő-jeként is, amennyiben a latin tankönyvben kísérőszövegként magyar filozófiai szakkife-jezések is szerepelnek, részben Apáczaitól átvéve, részben saját nyelvújítói kezdemény-ből. Debrecenbe mind Ramus filozófiáját, mind a latinnal párhuzamos anyanyelvű okta-tást ő vezette be.