A FORRADALOM ÉS A SZABADSÁGHARC IDEJE (1848–1849)

A reformkori ifjúság Debrecenben is egyre radikálisabb eszmények nyomába szegődik. A reformországgyűlések, a megyei ellenzéki mozgalmak a kollégiumok if-júsága, általában az értelmiségi ifjúság körében a radikalizálódás irányában hatnak.

Ezért 1848-ban már sem a coetus, sem a nyelvi-irodalmi társaság vagy az önképző egyesület nem elégíti ki az ifjúság érdeklődési körét, nem tudja lekötni tettrekés-zségét, tenni akarását. A forradalmat megelőző, radikális követeléseket megfogal-mazó országgyűlési tanácskozásokon és megyegyűléseken részt vevő ifjúság köré-ben szép számmal ott vannak a kollégiumi diákok is. Főleg a „Társalkodási Egy-let” pozsonyi találkozói váltanak ki élénk érdeklődést a diákifjúság körében. En-nek a testületEn-nek a tagjai között olyan személyekkel találkozunk mint pl. Szemere Bertalan, aki a pataki Kollégium diákja volt és ott a „Nándor Megye” nevű ellen-zéki szellemű diáktársaság vezéreként tűnt ki,¹³⁰ vagy például Pázmándi Dé-

nes, aki a nagyenyedi Kollégium „Társalkodva Olvasó Egyesületében játszott ve-zető szerepet”.¹³¹ Itt említjük meg, hogy a „márciusi fiatalok” közül Jókai Mór a pápai Kollégium „Képzőtársaságá”-nak volt a tagja, aki vezető tanárukra így em-lékezett: „Tarczy Lajos volt a legkiválóbb tanár a főiskolában. Ő magyarázta a természettant és a felsőbb matezist... De az iskolán kívül is folyton gondja volt a tanítványaira. Nemcsak tanítónk, hanem nevelőnk, vezetőnk volt.”¹³²

A debreceni Kollégiumban is voltak a forradalom és a szabadságharc idején a diákifjúságnak a pápai Tarczy Lajoshoz hasonló tanáregyéniségei, akik nemcsak tanították, hanem nevelték, sőt vezették is tanítványaikat ezekben a viharos hóna-pokban, években. Közülük megemlítjük Révész Bálintot (1844-ben került a gya-korlati lelkészettan tanszékére), Lugossy Józsefet, (1845-ben a Kollégium könyv-tárnoki állását cserélte fel Kalós Mózes utódaként a magyar nyelv- és irodalom ka-tedrájával), valamint Török Józsefet, (1848-ban Csécsi Imre helyére lépett), és vé-gül Búzás Pált (az 1848-dik évben újonnan létesített politikai tudományok katedrá-ját foglalta el). Ez utóbbival 11-re emelkedett a kollégiumi katedrák száma; ami azt bizonyítja, hogy a Tiszántúli Superintendentia ebben a viharos időszakban is fejleszteni igyekezett az intézményi struktúrát.

Az 1848-as márciusi események a debreceni Kollégiumban is felgyorsították az ifjúság aktivitását. Március 22-én az Egyházkerület foglalt állást az országos haladás mellett, majd 23-án a Kollégium tanulóifjúsága szerkesztett és juttatott el a rectorhoz egy nyolc pontból álló petíciót. Érdemes idézni ezeket a mondatokat:

„Először: Hogy az eddig szokásban volt cenzúrák és examenek töröltessenek el és helyükben kétszer tartandó rigorosum állíttassék fizetés nélkül.

Másodszor: Felsőbb tisztviselőinket mi választhassuk meg magunknak mint seniort és contrát.

Harmadszor: Az esküdtszék töröltessék el általjában.

Negyedszer: Lehessünk polgári katonák a nemzetőrségben.

Ötödször: Az olvasó egyletben mindenkinek befolyása lehessen fizetés nélkül, azt a Kollégium segítse.

Hatodszor: Minden professzor a maga stúdiumát nyomassa ki.

Hetedszer: Révész beszédje nyomassék ki és osztassék szét.

Nyolcadszor : Mind az al-, mind a főiskolai törvényszékek nyíltak legyenek és a tanuló ifjúság képviseltessék.”¹³³

Jelen keretek között nem vállalkozhatunk az 1848-as forradalom kollégiumi hatásának és a diákifjúság forrongó életének teljes bemutatására, bár igen tanulsá-gos tantervi, strukturális és pedagógiai törekvések színtere volt a főiskola. Annyit azonban mégis meg kell állapítanunk, hogy a fent idézett ifjúsági petíció mind az oktatási tartalom és a nevelési szellem, mind pedig a diákság politikai-világnézeti felfogása terén a kollégiumi élet progresszív átalakulásának a tendenciáiról tanús-kodik.

Egyelőre azonban az 1848-as átalakulás Debrecenben főleg a diákság körében vált ki erőteljesebb mozgalmat, „a márciusi első hírekre megmozdult tömeglelke-sedést elsősorban a kollégium tanulóifjúsága vette át és irányította.”¹³⁴ A városban

magában a kezdeti időkben, hónapokban kevésbé megy végbe más magyarországi városokhoz hasonló átalakulás. Debrecenben „lényeges változást tehát a 48-as átala-kulás csak annyiban hozott, hogy a vagyonos polgárságnak szélesebb rétegei kerül-tek be a város ügyeit intéző közgyűlésbe... Az 1848. június 7-i közgyűlésen Nánássy Benjámin javasolta, hogy más városok, mint Szeged és Szabadka példájára a tisztvi-selők választásánál figyelembe kellett volna venni az eddig kirekesztett néprétegek kívánságait és kérte, hogy a közgyűlés efelől hozzon határozatot. A javaslatot azon-ban a közgyűlés elutasította azzal az indoklással, hogy a közgyűlés tagjai maguk is választottak és nem választók.”¹³⁵ Bizonyos polgári és haszonélvezeti jogok gyakor-lati megvalósítására a város szélesebb körű cívis rétegeinek 1848 végéig kellett várniok.

Közben azonban egészen 1848 márciusáig a Kollégium megszokott élete folyt tovább. A reformkorban kibontakozott tanszéki struktúra gyakorlatilag tíz katedrával működött és jól ellátta az oktatási-nevelési tevékenységet. A 11. tanszék 1848-ban Búzás Pál kinevezésével kezdi meg működését. Rajta kívül ekkor Aranyi István a dogmatika és az egyháztörténet, Erdélyi József az exegetika, Tóth Ferenc a klasszi-ka-filológia, Kerekes Ferenc a mértan-fizika, Szűcs István a jog, Vecsei József a fi-lozófia, Csécsi Nagy Imre a természetrajz, Zákány József a pedagógia, Lugossy Jó-zsef a magyar irodalomtörténet és Révész Bálint a gyakorlati teológia professzora-ként gondoskodott a főiskolai képzés színvonalas ellátásáról. Többségük a Kollégi-um neveltje, akik külországi egyetemeken öregbítették a debreceni iskolakultúrának már a kezdeti időkben megalapozott jó hírét. S tegyük hozzá, hogy nemcsak a pro-testáns egyetemeken, hanem a katolikus főiskolákon és egyetemeken tanulmányaikat befejező debreceni diákok is szívesen jönnek vissza professzornak Debrecenbe. Így pl. az említettek közül Kerekes Ferenc, aki többek között a bécsi, az osztrák uralko-dóház katolicizmusának egyetemi előadásait hallgatta, örömmel tért vissza Debre-cenbe a kollégiumi katedrára. Ezeknek a katedráknak a javadalmazásáról, a profesz-szorok egy részének a jövedelméről ebben az időszakban is az Egyházkerület gon-doskodott, mert a város ebben az időszakban anyagilag kevésbé támogatta a Kollé-giumot, mint a XVIII. században. Megnőtt azonban az egyéni adományozók, vég-rendelkezők szerepe, akik nemcsak pénzzel, hanem ingatlannal is támogatják az in-tézmény oktató-nevelő munkájának a zavartalan működését. Debrecenben „a Kollé-giumra való vagyontestálás 100 Ft-on aluli összegektől 10 ezer Ft-on felüli összege-kig terjedt. ... A végrendeletek között több olyan is volt, amelyik az örökhagyó egész vagyonának kegyes adományként való felhasználásáról szólt, ezen belül is legna-gyobb részesedése azonban a Kollégiumnak volt.”¹³⁶ Ezekből az anyagi forrásokból azonban a professzorok és a praeceptorok jövedelmének a biztosításán túlmenően ju-tott az „alumnus deák ifjak” részére éppúgy mint az itt „tanuló szolgagyermekek számára.”¹³⁷

A kollégiumi ifjúság március 23-i nyolcpontos követelése, mint láttuk, a poli-tikai szabadelvűségnek és az intézmény polgári szellemben történő demokratikus továbbhaladásának a jegyében született. Ezeknek a progresszív pontoknak a meg-fogalmazásában kiemelkedő szerepet játszott Révész Imre, az ifjúság vezéralakja.

(Akinek később, Debrecennek és a Kollégiumnak az orosz-cári hadsereg által tör-ténő megszállásakor – ahogyan Zsigmond Ferenc írja – ,,...gondviselésszerű

szerep jutott osztályrészül; ...nem hagyta el a Kollégium épületét az ellenséges meg-szálláskor sem, az éjszakákat is a könyvtárban töltötte, s élete folytonos kockáztatásá-val őrizte a pótolhatatlan értékű gyűjteményt.”¹³⁸)

A szabadelvűség szellemének, a polgári haladás gondolatának nemcsak a diákifjú-ság, hanem a professzori kar keretében is voltak hívei. Péczely, Kerekes a reformkor-ban, majd Lugossy József, Szűcs István és Zákány József 1848–49-ben a forradalmi szellemű diákifjúságot együttérzéssel, rokonszenvvel bátorítják; annak ellenére, hogy az Egyházkerület, személy szerint Szoboszlai Pap István püspök – akárcsak nagy előd-je Budai Ézsaiás – Bécs irányában rugalmas, diplomatikus iskolapolitikát kénytelen folytatni. Abban a tudatban folytatja ezt az iskolapolitikai koncepciót, hogy „... a té-nyekkel számolnia kell, s bármily keserves is ránézve a rosszindulatú osztrák hatalom iránti engedelmesség, egyelőre még sincs számára más út, mint ez.”¹³⁹ Bécs méltá-nyolta is és el is ismerte Szoboszlainak ezt az egyház és iskolapolitika koncepcióját, s még 1845-ben „királyi tanácsos” címmel honorálta azt.

A magyar forradalom és szabadságharc nem volt tekintettel a kompromisszumok-ra. Sem az iskolapolitikai, sem az egyházpolitikai kérdésekben. A haladó szellemű egyházi emberek, közöttük felekezetiek és világiak egyaránt Könyves Tóth Mihály irányvonalát követték. Ekkor a Kollégium azonban inkább szellemében követi a kor hívó szavát és nem önnön törvényeinek iskolakultúrát teremtő programjában. Tekintet-tel arra, hogy a kollégiumi ifjúság önként csatlakozott a nemzetőrséghez, „1848 máju-sától az év végéig üres és csendes volt a Kollégium.” De „1849 első napjaitól kezdve azonban élet költözött bele, ha nem is az iskola szokásos élete. Az uralkodó önkény el-lenében szabadságharcot vívó magyar nemzet kormánya Debrecenbe menekülvén, az országgyűlés képviselőháza a kollégiumi épület akkori legnagyobb termét, az oratóri-umot választotta ülései színhelyéül.”¹⁴⁰ Továbbá a Kollégium épületében folyt a bank-jegyek nyomtatása is.¹⁴¹ Ez a szerepe azonban a Kollégiumnak közismert a hazai tör-ténetírás jóvoltából.¹⁴²

Befejezésül csak arra kell még rámutatnunk, hogy a debreceni Kollégium oktató és nevelő tevékenysége következtében nem véletlen az, hogy a szabadságharc idején a debreceni önkéntesek száma ,,... a kollégiumi diákság tömeges belépésével nőtt meg.”¹⁴³ Az pedig már a magyar szabadságharc dicsőségtáblájára írandó, hogy a deb-receni önkéntes nemzetőrségnek, vagy a kalapról lelógó szalagról „veres pántlikások-nak” elnevezett „325 főnyi zászlóalj fele diákokból állott.”¹⁴⁴ S hogy a debreceni gya-log századok kapitányai között ott találjuk Révész Bálint és Szűcs István kollégiumi professzorok neveit is. Széll János kollégiumi diákból lett honvéd hadnagy naplójából az is ismert tény, hogy a debreceni fiatalok, akik Kossuth felhívására önként jelentkez-tek a forradalmi hadseregbe, fegyverrel is helytálltak a szabadságharcban.¹⁴⁵

Debrecen kollégiumi iskolakultúrája tehát nemcsak a reformok terén, hanem a for-radalom és szabadságharc síkján úgyszintén korszakunk nemzeti progresszióját szol-gálta. Nem rajta múlt, hogy ez a progresszív küzdelem a cári orosz hadseregnek a be-vonulása után hosszú időre újra az önkényuralomnak kényszerült átadni a helyét. En-nek a bemutatása azonban a következő fejezetre tartozik.

Bajkó Mátyás

JEGYZETEK

1. Budai Ézsaiás professzor ekkor nemcsak a Deputatio kiemelkedő tagja, hanem egyben a tanárkari ülések jegyzője is volt, aki ilyen minőségében az Álmosdi Literaria Deputatio határozatait saját ke-zűleg írta be a tanárkari jegyzőkönyvbe. Curatoratus et Professoratus Illustris Collegii Helv.

Confessione Adjectoram Debrecinensis. 1804–1831. TtREL II. 1. d. 3. 40–55.

2. Uo.

3. Ratio Institutionis, ex praescripto Conventus Superintendentiae. Helv. Conf. Addictorum trans Tibiscanae Die 6. Octobris Anni. 1804 habiti per Deputationem Literariam Álmosdini Diebus 27, 28, et 29. Decembris Anni eiusdem Elaborata Congregationi Superintendentiali Anno 1806. diebus 18 et 19. Aprilis celebratae exhibita, ab eademque Approbata Debrecini. Impressit Georgius Csáthy. 1807.

Ugyanebben az évben kapja meg a Kollégium és Debrecen városa a II. Ratio Educationis-t, melyet minden különösebb kommentár nélkül tudomásul vesznek és iktatnak. Közgyűlési jkv. HBmL. Köz-gyűlési jkv. mutatója. IV. A. 1011/a. 119., 178., 494.

4. TtREL II. 1. d. 2. 41.

5. Mészáros István erre a korszakra vonatkozóan a következőket írja a partikuláris iskolákkal összefüg-gésben írott a Rész és egész viszonya a partikuláris iskolarendszerben: „A 19. század első felében a rendszer a szervezet lehetőségét már megadta az egyházkerületi- egyházmegyei keret, így érvénye-sülhetett egyrészt a központosítás egységesítés szándéka, másrészt a körülhatárolt területi szervezés kívánalma.” Közli: A Ráday Gyűjtemény Évkönyve. III. 1983. 41–53. Bp. 1984. 49.

6. TtREL II. 1. d. 3. 42.

7. Uo. 40.

8. Cserhalmi József: A kegyes-tanítórendiek debreceni gimnáziumának története. Debrecen. 1896. 61–

65.

19. Nagy Sándor 1933. 180. A szerző itt alapos és részletes leírását adja a disputációnak, melynek kap-csán a lelkészek vizsgáztatásánál megkülönbözteti a „polemica disputatio”-t.

20. Részletesebben lásd: Benda Kálmán: A Kollégium története. SRK 146–148. Továbbá: Bajkó Mátyás:

A sárospataki kollégium a reformkorban. ACTA Pedagogica Debrecina. Tom. IX/I. Debrecen 1963.

13–15.

21. TtREL II. 1. d. 3. 54.

22. Uo. 55.

23. Ezenkívül Losonczi István Hármas Kis Tükre és Maróthi György Arithmeticaja is szerepel a Ratio Institutionis 1807-ben kiadott tankönyvlistáján, melyeket a tanterv a Kollégium elemi tagozata részé-re írt elő. Mindkét mű korszakunkban végig a kötelező tankönyvek közé tartozik továbbra is; népsze-rűségüket és ennek nyomán többszöri kiadásukat felvilágosult racionalista tartalmuk és nemzeti szel-lemük magyarázza nemcsak a debreceni, hanem az egész magyar kollégiumi iskolakultúrában. Ratio Institutionis I. m. 15.

24. Ratio Institutionis 15–16. Továbbá még említésre méltó a grammatikai osztályokban a későbbiekben is használatos „Rudimenta Lingvae Latinae”. (Deák nyelv kezdete példákban. Debreczen, 1804), va-lamint a „Primitiva Lingvae Latinae”. (Deák törzsök szók. Debreczen, 1804.).

25. Ratio Institutionis 16. Ezenkívül itt is kiemelten kezeli a tanterv Maróthi Arithmeticaját, melyet az elemi iskolai tagozaton, valamint Tomka Szászky „Geographiáját”, amit a grammatikai tanulmányok kapcsán is előírt.

26. Ratio Institutionis. Uo. Továbbá szerepel a tanterv listáján még többek között Johann Friedrich Weidler „Institutiones Matheseos” (Sips, 1784.) c. munkája; de még logikai metafizikai poetikai és etikai kiadványok is a XVIII. század végéről.

27. Nagy Sándor : 1933. 172.

28. Uo. 178.

29. TtREL II. 1. d. 3. 216–219.

30. Uo. 370.

31. Julow Viktor–Tóth Béla 1981. 429.

32. Uo.

33. Uo. 429–430

34. Bajkó Mátyás: 1976. 95.

35. Julow Viktor–Tóth Béla 1981. 435.

36. Kiss András: Budai Ézsaiás a nevelő és az iskolaszervező. Bölcsészdoktori értekezés. Kézirat. Deb-recen. É. n.

37. Borzsák István 1955. 116–117.

38. Uo. 110. Borzsák István a budapesti felvilágosodás történeti konferencián „Lucrèce au siècle des Lumières” címmel tartott előadásában Budai Ézsaiásnak a felvilágosodás-felfogását újabb szempont-okkal egészítette ki. Septième Congres International des Lumières. Budapest, 26 juillet – 2 aout. Bp.

1987. 21.

39. Bajkó Mátyás: Budai Ézsaiás. MP 1966. 3–4. sz. 345.

40. Oskolai Magyar Új Atlasz. Kidolgozta és a’ mennyire lehetett a Nemzet nyelvéhez alkalmazta Prof.

r. r. Budai Ézsaiás Úr, Metszették és nyomtatták a Debreczeni Ref. Collégium Nagy Érdemű Előljáróinak és r. r. Predikatorok Endrédi József és Szoboszlai Sámuel Uraknak segítségével Debreczeni Tagátus Deákok: Erős Gábor, Papp József és Pethes Dávid Debreczenben 1804. A kiad-vány művészettörténeti bemutatását részletesebben lásd: Tóth Béla 1976. 22–27.

41. A városi tanács elismerő gesztusán túlmenően azonban országos sikert aratott ez az alkotás, amely nemcsak a kollégiumi rajzoktatásnak, hanem az egész magyar művelődésnek egyik kiemelkedő ese-ménye. Széchenyi Ferenc, Bánffy György, Kazinczy Ferenc és mások nyilatkozatai tanúskodnak er-ről. Tóth Béla 1976. 25.

42. HBmL. Közgyűlési jkv. 1802–1805. IV. A. 1011/a-79. 90.

43. Uo.

44. Idézi Julow Viktor–Tóth Béla 1981. 435.

45. Arany János költői művei. Bp. 1981. 182.

46. Professori Gyűlések jkv. 1831–39. 179. TtREL II. 1. d. 4.

47. Bajkó Mátyás: A debreceni Felsőoktatás a reformkorban. Közlemények a KLTE Pedagógiai Intéze-téből. Szerk. Jausz Béla. Debrecen, 1955. 2. sz. 17–18.

48. Kerekes Ferenc Kéziratai. TtREK R. 608–22.

49. Julow Viktor–Tóth Béla 1981. 436. Szénássy Barna: Kerekes Ferenc matematikai tevékenysége.

ACTA Universitatis Debreceniensis. Tom. III/2. Debrecen 1966.4. Csak mellékesen jegyezzük meg, hogy Kerekes közéleti tevékenységének említésre méltó eseménye az 1830–31. évi rektoroskodása, amikor is a kolera járvány miatt igen határozott – a kollégiumi oktatást szüneteltető – intézkedéseket kellett tennie, és a város főorvosával, főbírájával (Rakowszky Dániel, aki egyben a Kollégium kurá-tora is volt), többszöri tárgyalást folytatott. TtREL II. 1. d. 3. 865.

50. Kerekes Pedagógiai leveleit először Törös László ismertette: Kerekes Ferenc pedagógiai levelei, DPL 1926. 44.

51. Kerekes Ferenc: Pedagógiai levelek. Kézirat. TtREK R. 608. 53. 3.

52. 7.

53. I. m. 80–81.

54. Kerekes Ferenc: Oskolai magyar pedagógia. TtREK R. 608–18–72.

55. Bajkó Mátyás: Kerekes Ferenc felsőoktatási systémája – 1817. PSZ 1957. 5. sz. 48–52; Uő: Kerekes Ferenc pedagógiai levele a „tanítók neveléséről”. PSZ 1964. 10. sz. 924–931.

56. Tóth Béla: Kerekes Ferenc. Gimn. Ért. 1982/83–1983/84. 206. 1.

57. Nagy Sándor 1933. 240.

58. Egyházkerületi jkv. 1882. ápr. 8. 65. TtREL I. 1. a. 13.

59. A Kollégium történetében ez a fontos egyházkerületi döntés a megvalósítás részleteit illetően a kö-vetkezőképpen szól: „Professzor Kalós Mózes Úr addig is, míg a tanítás rendje a minél elébb tartan-dó Literaria Deputatio által teljes rendszerbe vétethetnék, a magyar literatúra tanítását, legalább va-lamely részbe elkezdhesse. A 3. esztendős deákoknak most hetenként üresen lévén 3 órája, a jövő oskolai félesztendőbe a magyar literatúra hallgatására fordíttatni rendeltetik. Kiadta Szoboszlai Pap István mk. – A professzorátus a rendelést tudomásul veszi s teljesíteni rendeli.” Professzori Gyűlé-sek Jegyzőkönyve. 1831–39. TtREL II. 1. d. 4. 19.

60. Az 1844. évi II. tc. 9. paragrafusának vonatkozó része elrendeli: „hogy az ország határain belőli is-kolákban a közoktatási nyelv, a magyar legyen.” Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei.

1777–1848. Bp. é. n. 480.

61. Balogh István: Debrecen az újkori rendi társadalomban. 1693–1848. (Várospolitika és agrártársada-lom). Bp. 1984. 9.

62. Kováts Zoltán népesedési statisztikája szerint a reformkorszak elején, pontosabban 1827-ben a vá-rosban 44 100 református, 1510 katolikus lakos élt; 1844-ben pedig 51 462 református, 2024 katoli-kus és 34 izraelita vallású. Debrecen II. 45.

63. A Helytartó Tanács 1806. évi rendeletét, hogy a „Lányok számára külön oskolát kell állítani”, a ka-tolikus lánygyerekekre vonatkozóan a város korszakunkban nem hajtja végre. Az utcai lányiskolákba ugyanis a református lánygyerekek járnak, míg az ún. „normális iskola” keretében működő tanító, Görbe Péter – a városi tanács egy 1818. évi állásfoglalása szerint – a katolikus lánytanulókat is tanít-ja. HBmL. IV. A. 101l/a-89. 168–169.; Uo. 206; Részletesebben lásd: Mervó Zoltánné: A leányok iskolai oktatása Debrecenben a polgári forradalom előtt. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve.

I. Debrecen, 1974. 44.

64. Bajkó Mátyás: Egyházszervezet és iskolarendszer. Debrecen II. 466.

65. HBmL. IV. A. 1011/a-94. 237–238.

66. Balogh István: I. m. 10. Itt jegyezzük meg, hogy a korszakunkban végbemenő polgári átalakulásnak a hatására változtatja meg a Kollégium az iskolai törvénykezést is. 1836-ban ugyanis „az igazság biztosabb megtalálása és a pártatlanság biztosítása céljából” (Nagy Sándor) a Kollégiumi törvény-széknek két testületét: alsó- és felső tagozatát állítják fel. Az alsó fokú törvényszék a rektoron és a senioron kívül 9 esküdtdeákból áll; míg a felsőfokú törvényszéket a professzorok testülete alkotja, kiegészülve a seniorral és a jegyzőkönyvvezetővel. Nagy Sándor 1933. 75.

67. Bíró Sándor–Bucsay Mihály–Tóth Endre–Varga Zoltán: A magyar református egyház története. Bp.

1949. 320.

68. A Pesten felállítandó protestáns főiskola tanítási rendét tervező pályamunkák. Kecskemét 1843. IV.

69. A tervezett főiskola pályázati tanterveire vonatkozóan részletesebben lásd: Bajkó Mátyás: Az életre és a munkára nevelés igényei a reformkori tantervi tervezetekben. A munkára nevelés hazai történe-téből. Bp. 1965. 267–274.

70. Nagy Sándor 1933. 133–134.

71. Szűcs István 1871. 935.

72. Kornis Gyula ugyan az 1820-as tantervet követő két évtizeddel kapcsolatosan azt a megállapítást te-szi, hogy „most megint a humanisztikus hullám csap magasra...”; csakhogy Kornis nacionalizmusa nem engedte, nem is engedhette meg semmiféle komparatisztikának, összehasonlító történeti mód-szernek az alkalmazását a református iskolakultúra javára. Kornis Gyula: A magyar művelődés esz-ményei. 1777–1848. Bp. 1927. 325.

73. Idézi Nagy Sándor 1933. 25.

74. Szűcs István 1871. 241.

75. Uo. 241–242.

76. Nagy Sándor 1933. 269.

77. Julow Viktor–Tóth Béla 1981. 436–437.

78. Nagy Sándor 1933. 269.

79. Bajkó Mátyás: Adalékok Beregszászi Pál rajz iskolájának történetéhez. Közlemények a KLTE Peda-gógiai Intézetéből. Szerk.: Jausz Béla, Debrecen, 1956. 4. sz. 191.

80. HBmL. Protocollum Politicum. 1819. IV. A. 1011/a-90.

81. Bolyai Farkas: Tan- és nevelésügyről. c. értekezését idézi Koncz József: A marosvásárhelyi evang.

reform. kollégium nyomdájának története. Marosvásárhely. 1887. 299–303.

82. Kerekes Ferenc: Pedagógiai levelek. I. m. 80.

83. Nagy Sándor 1933. 269.

84. Csécsi Imre: Földünk s néhány nevezetesebb ásvány rövid természetrajza, különös tekintettel a fel-sőbb polgári és közép tudós iskolák szükségeire. Debreczenben. Nyomtatta Tóth Lajos. 1842.

85. Ercsei Dániel művei közül meg kell itt említenünk kétkötetes Filozófia c. alkotását, melynek első da-rabját: Lélek munkái, Tudománya (psychologia empirika) címmel, Debreczenben 1813-ban jelentette meg; második kötetet pedig: Ontológia, Metaphysika és erkölcsi philosophia címen ugyancsak Debreczenben, 1817-ben adta ki; megírta továbbá a Philosophia Historiáját, Debrecen. 1825, vala-mint Compendium psychologiae empiricae et Logical. In usum auditórium edidit Daniel Ercsei, Philosophiae Doctor et Professor. Debrecini. 1833.

86. Nyíri István 1806 és 1838 között tanított a pataki kollégiumban, többek között filozófiát, pedagógiát és pszichológiát. Sárospatakon a reformkorban vezető szerepet játszott mind a tudományos irodalom, mind pedig az oktatás és nevelés fejlődése terén. „Psichologiae Empiricae” c. ma is kéziratban lévő jegyzetének szisztematikusan felépített anyaga, az alapfogalmaktól kezdve, az érzékszervnek tárgya-lásán át, tudományos igénnyel magyarázza a figyelem, az emlékezet, a logikum szerepét. Ercsei tan-könyvéhez hasonlóan jellegzetesen – de nem vulgárisan – tapasztalati jellegű, TIREK Kt. 84/7. To-vábbá: Bajkó Mátyás: A Sárospataki Kollégium a reformkorban. Acta Pedagogica Debrecina. Tom.

IX/I. 1963. 16; valamint Koncz Sándor: A filozófia és a teológia oktatása 1703–1849 között. SRK.

148.; továbbá Benda Kálmán: Uo. 110–113.

87. Michnay Endre, a reformkor kimagasló pozsonyi tanára, aki 1831-től 1857-ig működött a lyceumban, a filozófiai és a jogi stúdiumok mellett, pszichológiát is tanított. Részt vett a felvidéki evangélikus iskolakultúra fejlesztésében, reformálásában. Kezdetben a Schedius-féle tantervnek a

87. Michnay Endre, a reformkor kimagasló pozsonyi tanára, aki 1831-től 1857-ig működött a lyceumban, a filozófiai és a jogi stúdiumok mellett, pszichológiát is tanított. Részt vett a felvidéki evangélikus iskolakultúra fejlesztésében, reformálásában. Kezdetben a Schedius-féle tantervnek a

In document DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE (Pldal 183-192)