A KÉSEI FELVILÁGOSODÁS IDEJE (1804–1833)

A NEMZETI MŰVELTSÉG JELENTKEZÉSÉNEK ÉS KIBONTAKOZÁSÁNAK KORA

(1804–1849)

1804-ben új korszak kezdődik a debreceni Kollégium történetében. Mégpedig egy olyan új fejlődési szakasz, amely az oktatás tartalmában, a nevelés szellemében, a tudo-mányos gondolkodásban és a diákifjúság érdeklődésében egyaránt nagy átalakulást eredményez. Ez az időszak az 1804. évi Literaria Deputatio álmosdi gyűlésével kezdődik és a magyar szabadságharc bukásával 1849-ben fejeződik be. Ebben a korszakban az álmosdi Ratio ugyanis új tartalmi és strukturális fejlődést nyit a Kollégium életében, a szabadságharc bukása pedig, melyben a kollégiumi ifjúság önkéntes nemzetőrségi zász-lóaljjal vett részt, zárja az időszakot. A négyszázötven éves Kollégium történetének mindössze egy tizede ez a 45 év, de annál gazdagabb szakasza, hiszen ekkor jelentkezik a felvilágosodás kései hatása, ebben a korszakban bontakoznak ki a nemzeti szellemű tö-rekvések, és ennek az időszaknak a végén a forradalom szelleme hatja át a kollégiumi életet. Ezt a fejlődéstörténeti folyamatot a következőkben három periódusban mutatjuk be.

I. A KÉSEI FELVILÁGOSODÁS IDEJE (1804–1833)

Míg a XVIII. század utolsó harmadában a kollégiumi oktatás és nevelés szellemében a felvilágosodás gondolatvilága a természettudományos műveltség előretörését eredmé-nyezte, addig a XIX. század első évtizedeiben ugyanez az eszmevilág már a nemzeti is-kolakultúra szellemiségét sugallja. Tekintettel azonban arra, hogy az európai felvilágo-sodás természetelvűségének rousseaui koncepciója a századfordulón mind az egyetemes, mind pedig a hazai iskolázás terén elhalványulni látszik, a magyar református kollégiu-mok neveléseszménye is mintha a természettudományi és a humanisztikus képzés komp-romisszumára készülne. Sárospatakon, Nagyenyeden, Pápán és Debrecenben, – hogy csak a legjelentősebb kollégiumokat említsük – az előző korszakhoz viszonyítva az okta-tás tartalmában és a nevelés szellemében, ha eltérő tantervi struktúrákban is, de egyaránt hasonló módon törekednek nagyobb teret engedni a humanioráknak; nem egy esetben a reáliák rovására.

A tanulmányi rendszer

A debreceni Kollégiumban ennek a törekvésnek a jegyében „... projectálja a Túl a Tiszán lévő Venerabilis Superintendencia által kirendelt Literaria Deputatio a Debreczeni Ref. Collégiumban tanítandó Tudományok Rendét” – írja Budai Ézsaiás a tanárkari jegyzőkönyvben.¹ Budai mint az Álmosdi Literaria Deputatio megbízottja, 1804. december 30-án a Senioralis Házban tartott rendkívüli profesz-szori gyűlésen, ahol Sárvári Pál rector és Szilágyi Gábor lelkész is jelen volt, nagy körültekintéssel arról is beszámolt, hogy a „Fő Tiszteletű Superintendentiától

rendelt Literaria Deputatio Gyűléséből, amely Álmosdon december 27-dik és 28-dik napján tartódott tegnap érkezett meg; és azon Deputatiónak Actáit, melyeket maga jegyzett fel, közölvén, hogy az Álmosdi Literaria Deputatio munkája ezen jegyzőkönyvbe egészen bé tétessék”.²

Tekintettel arra, hogy az idevonatkozó kollégiumtörténeti szakirodalom az ere-deti jegyzőkönyvben Budai Ézsaiás által saját kezűleg leírt tantervet kevésbé vette figyelembe, hanem elsősorban az 1807-ben nyomtatásban megjelent Ratio Institutionis-ra³ támaszkodott, a monográfia hitelessége érdekében célszerűbb a tanterv kéziratos eredetijét szemügyre vennünk. Annál inkább, mert a tanárkari jegyzőkönyvben a tanterv pedagógiai-didaktikai célzata jobban érvényesül, mint a nyomtatásban három évvel később megjelentetett latin nyelvű szövegben. Ez a célzat a tanterv alapelvében eklatánsan jelentkezik: „Principiumul tévén, hogy a Tudományok Rendinek olyannak kell lenni, mely az egész Ven[erabilis]

Superintendentiában lévő oskolákra, a hol és a mennyire lehet, kiterjedhessék, és amely szerint, minden tanuló Szüleinek Tutorának, vagy magának is, célja és szándéka szerint jó móddal készítődhessék: a Tanítani valók, kezdvén a legalsó Oskolán...”⁴

Ez az alapelv már nemcsak a Superintendentia egyházpolitikai érdekeit szol-gálja, hanem tekintettel van a tanulók szüleinek, tutorainak az igényeire, hangsú-lyozva a tanterv érvényességét az egész Tiszántúli Egyházkerületben, illetőleg an-nak partikuláris iskoláiban.

Ami a „tanítani valók”-at illeti, az oktatás tartalmát a tanterv az alábbiak sze-rint taglalja:⁵

I. Az ú.n. „Magyar oskola” négy classisában az elemi ismeretek általában ha-sonlóak a korabeli más, protestáns kollégiumok, illetőleg lyceumok tanulmányi anyagához. A „septima” és a „sexta” osztályok, melyek korábban a Methodus (1770) utáni időben rendszerint összevontan a kisebb kollégiumokban (ábécédáriusok, írók, olvasók, számolók, katekizálók stb. elnevezések szerint) né-mileg eltérő órarendben, de lényegileg az elemi tárgyköröknek megfelelően kerül-tek a tantervbe.⁶ A két elemi osztálynak a tanulmányi anyaga arról tanúskodik, hogy a korabeli alapismereteket, elsősorban az írást, az olvasást, a számolást és a vallást minden gyermek elsajátítsa. De amint az kitűnik, bizonyos állattani és föld-rajzi tudnivalókat is előírt ez a tanterv. Egészében olyan ismeretrendszert, amely-nek a birtokában akár tovább tanultak, akár nem, két osztály után is rendelkeztek a legszükségesebb tudnivalókkal a gyerekek. A tanulást a gyerekek nagyobbik há-nyada ekkor még tovább folytatta. Egy 1804-ik évi adat szerint ugyanis a Septima Classisban 335-en, a Sexta-ban pedig 212-en. Igaz, hogy a két osztály összlétszá-ma (547) több mint egyharösszlétszá-mada az elemi és gimnáziumi tagozat tanulólétszámá-nak, mely ekkor 1572 fő.⁷

II. A Quinta Classisban a továbbtanulók 1. „Magyar Grammatica”-t, 2. „Írást”, 3. „Egyszeres Sokszorozás”-t tanultak, melynek legfontosabb kellékéül a „Sokszo-rozó Tábla” használatát írja elő a tervezet; módszertani utasítása, hogy „azt sok-szori diktálás és együtt való mondatás által kell megtanítani”. 4. „Az állatok országa bő-vebben” (Szentgyörgyi József tankönyve alapján). 5. „Magyar Ország Geographiája”, Európának országai, ezeknek nevezetesebb városaival, folyóival és hegyei-

vel együtt”; 6. „Vallás az Útmutatás szerint; Erkölcsi Tudomány, Imádságok, Zsoltá-rok, Ditséretek, Éneklés mestersége”.

Ezután a tervezet kétirányú, ún. bifurcatió-t ír elő, melynek egyik ágán azok a ta-nulók mennek tovább, akik nem kívánnak a latin osztályokban továbbtanulni, a másik ágán pedig a középiskolába készülők vesznek részt. Ez a bifurcatio az oktatási struktú-rában is biztosítani kívánja a nemzeti szellemű nevelés színvonalának emelését.

III. A harmadik „Magyar Oskola” – ahogyan azt a tervezet nevezi – tanít : 1. „A jó Ortographiával való és Szép Magyar írást”; 2. „Az Arithmeticának négy Simplex Speciesét”, 3. „A Természet Históriájából a Plánéták és az Ásványok országát a Technológiával egybe kötve”; 4. „Magyar Országnak és minden Ausztriai Tarto-mánynak bővebb Geographiáját oly móddal, hogy ezeknek természeti javai és fogya-tékozásai is adódnak”; 5. „Mindenféle mértékeknek nemeit a legközönségesebb és legegyügyűbb földméréssel együtt”; 6. „Vallást az Útmutatás szerint; Keresztény Erkölcsi Tudományt, Imádságokat, Énekeket”.

IV. A negyedik „Magyar oskolában” a tanulók gyakorolják magukat: 1. „A Ma-gyar Conceptusban [fogalmazványban] Obligatóriák [kötelezvények] és levelek írá-sában, Számadás készítésében”, 2. „Az Arithmeticának Composita Specificumában, a Regula Detrivel együtt”, 3. „Tanulhatnák az egyik Geographiát”, 4. „Magyaror-szág Históriáját, a Hazában lévő rendnek, Szokásoknak, Törvény útjának és Juridictióknak esméretével együtt”, 5. „Közönséges életben alkalmaztatott rövid Phisicát, Mechanikát és Architectúrát”, 6. „Rajzolást”, 7. „Vallást és Keresztyén Er-kölcsi Tudományt bővebben”.

Az elemi tagozatnak ez a strukturális továbbfejlesztése a Kollégiumban több te-kintetben igen tanulságos. Mindenek előtt abban, hogy Budai Ézsaiásék a XIX. szá-zad elején a népoktatást szolgáló alsó osztályokban erősíteni kívánják a nemzeti jel-leget és a classisok számának növelésével – amint már utaltunk rá – emelni annak színvonalát. Ugyanakkor, mint a kései felvilágosodás képviselői, a természetelvű-ségnek ugyan szerényebb szerepet szánnak XVIII. századi elődeiknél, de a fent idé-zett oktatási tartalom a reáliák esetében, főleg a két felső osztályban igen figyelemre méltó. Ez az oktatási tartalom más felekezetek alsó fokú iskoláinak tanulmányi anyagával való összehasonlításban is megállja a helyét; különösen a katolikus egy-ház hatáskörében működő elemi iskolák tananyagához képest, ahol a népoktatási in-tézmények fejlesztésére kevesebb gondot fordítottak, mint a közép- és felsőoktatás-ra. Talán csak a piarista gimnázium hatáskörében működő nemzeti iskola tanulmányi anyaga fogékonyabb a természettudományi ismeretek iránt, nem annyira a népokta-tás, hanem inkább a gimnáziumban történő továbbtanulás jobb megalapozása érde-kében.⁸

A Kollégium középiskolájának, vagyis ahogyan az Álmosdi Deputatio tervezete nevezi a „Deák Oskola” rendszerének két tagozata van: grammatikai és humanitasi.

A deák oskola grammatikai tagozata négy, a humanitási három classisból áll, ami azt jelenti, hogy a korszakunkban egyre inkább használatos gimnáziumi elnevezés mint iskolatípust jelölő fogalom itt hétosztályos oktatási intézményt jelöl. Ez a szisztéma pedig abban az időben igen rangos középfokú iskolát képvisel. Az Institutionis idevonatkozó tantervi előírásai az oktatás tartalmára vonatkozóan ezt

a színvonalat jól illusztrálják. Ennek igazolására a deák oskola osztályainak tanulmányi anyagából emeljünk ki néhány tantárgyat; először a grammatikai tagozaton:

I. Az első Deák Oskolában a latin nyelv alapjaink és az ún. „deák törzsök szavak”-on kívül Magyarország és Ausztria geografiáját, arithmeticát és vallási ismereteket ta-nulnak.

II. A második Deák Oskolában (Grammatica Classis) az Institutionis a Latin Gram-matikát írja elő, „... de úgy, hogy Regulákkal ne terhelődjenek”. Emellett Latin Stiliszti-kát, valamint Arithmeticát, Geographiát és Keresztyén Vallást oktatnak ebben az osz-tályban;

III. A harmadik Deák Oskolában (Classis Syntaxistorum Novitionum) többek között az ún. könnyebb syntaxist a regulákkal, Cellarius Nagy Vocabularium-át, Schütz hallei professzor Lateinisch Deutsches Lehrbuch-ját, magyar nyelvről latin nyelvre való fordí-tást, az európai országok és tartományok földrajzát, arithmeticát, a latin beszéd gyakorlá-sát és keresztyén erkölcstudományt rendelt el a tanterv.

IV. A negyedik Deák Oskolában (Classis Syntaxistorum) az ún. nehezebb syntaxis reguláin és a keresztyén vallás fő ágazatain kívül Cellarius Nagy Vocabularium-át az Appendixxel együtt” Cornelius Nepos-t, Phaedrus-t, magyarból latinra való fordítást, arithmeticát, valamint az „Ó Geographiából Graeciá-t, Macedoniá-t, Thraciá-t, Italiá-t, Kis- és Nagy-Ásiá”-t írja elő az álmosdi Ratio;

V. Az ötödik Deák Oskolában (Classis Rhetorum Novitiorum) a tanterv szerint Terentius-t, Julius Caesar gallíciai háborúját, földrajzból a „Romanum Imperium”-ot, az Arithmeticából a „Tört Számok”-at, „Magyarország Históriájá”-nak deák nyelvre való fordítását, a latin beszédben való gyakorlást és természetesen vallási ismereteket tanul-nak ennek az osztálytanul-nak tanulói;

VI. A hatodik Deák Oskolában (Classis Poetica) a főbb tantárgyak: vallástanon kívül a „Poetica Regulák”, a „Mithológia”, „Cato Moralis versei”, „Ovidius Metamorphosis”-a, „Vergilius és Horatius, a deák költők élete”, az Ó- és Új GeographiMetamorphosis”-a, a tört számok és

„Versek írása”;

VII. A hetedik Deák Oskolában (Classis Rhetorum Veteranorum) a vallási ismerete-ken és a latin beszéd gyakorlásán túl „Cicero-t” Magyarból Deákra való fordítást, „Deák Conceptusok gyakorlásá”-t és Maróthi Arithmeticá-ját írja elő az Institutionis.

Szándékosan részleteztük a tanárkari jegyzőkönyvnek Budai Ézsaiás által saját kezűleg bejegyzett, a középfokú oktatás tartalmára vonatkozó fejezetét, mert bizo-nyítani akartuk azt a fejlődéstörténeti tényt, miszerint a Kollégium deák classisaiban a praeceptorok nemcsak latint tanítottak, hanem nemzeti ismereteket, természeti tudományokat is; arithmeticát pl. kivétel nélkül minden osztályban. Az egyes classisok elméleti ismeretei pedig gyakorlatokkal párosultak, mint pl. a grammatikai osztályban stílus-, a syntaxisták és a rhetorok klasszisaiban beszéd-, a poétikai osztályban pedig versírásgyakorlatokkal egészültek ki. Igaz, hogy a kémi-ai és a fizikkémi-ai ismeretek a XVIII. századi tantervekhez, különösen Hatvani István korához képest elenyészően csekély szerepet játszanak a kollégiumi képzésben, de a földrajz tanítása annál jelentősebb; Magyarország történetét pedig – önálló tan-tárgyként – kevés helyen tanítják ebben a korban, még „deákra való fordításban”

sem. Ezért a latin iskolakultúra keretében itt a nemzeti művelődés eszménye már nagyon

fontos, ha nem is átfogó, de lényeges vonása a középfokú oktatásnak. És amennyi-ben a tanulólétszám arányait itt figyelembe vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy a Kollégium középfokú tagozatában a debreceni diákok javarésze, 65–70%-a a klasszikus ismeretek mellett realisztikus és nemzeti jellegű tanulmányokat is elsa-játított; a declinisták: 183-an, a conjugisták: 172-en, a grammatisták: 177-en, a nov. syntaxisták: 145-en, a veter. syntaxisták: 117-en, a nov. rhetorok: 84-en, a poéták: 74-en, a vet. rhetorok: 78-an, összesen 1025-en jártak ekkor a középiskolai tagozatra.⁹

A XVIII. század végén még működő, de 1801-ben megszüntetett

„Encyclopaedicus Cursus”-t a Ratio Institutionis újra visszaállítja. Most a cursus felállítását az alábbiakkal indokolja a tanárkari jegyzőkönyvben Budai Ézsaiás:

„Általmenvén a deákságra a tanulók, hasznosnak, sőt szükségesnek látszik, hogy elsőben valamely Encyclopaedicus Cursusra vivődjenek mind azért, hogy akik kö-zülük sok időt a Collegiumban nem tölthetnek minden felsőbb tudományokban va-ló tinctúra nélkül ne menjenek ki; mindazért, hogy akik tovább akarnak tanulni, magokat előre Conceptust és esméretet szerezvén a tudományokban, azok közül különösen akármelyikhez is jobb kedvvel és készülettel foghassanak”.¹⁰ A kollégi-umi oktatásnak és képzésnek ez a tagozata, amint azt a két évfolyam tanulmányi anyaga is igazolja, tulajdonképpen átmeneti szerepet biztosít a középiskolai és a főiskolai stúdium között, illetőleg a világi pályára történő előkészítést végez. Az

„Encyclopaedicus Cursus” néhány fontosabb tartalmi eleme:

1. Az első esztendőben: a) „theológiai dogmatica”, b) „pura mathesis”, c)

„logica és methaphisica”, d) „görög nyelv és grammaticája”.

2. A második esztendőben: a) „universalis história”, b) „ó- és újgörög geographia”, c) „phisica”, d) „Aplicata mathesis”, e) „philosophia practica”, f) „Új testamentum”.¹¹ Ennek a cursusnak az első évfolyama tehát a Kollégium teológiai tagozatára, a második évfolyam pedig a világi életre volt hivatva közvetlenül fel-készíteni a tanulókat. Ezzel kapcsolatosan Budai Ézsaiásék gondoltak a partikulá-ris iskolák, illetőleg más gimnáziumok tanulóira is: „Reményelhetni – olvashatjuk a tanárkari jegyzőkönyvben –, hogy ezen Encyclopaedicus Cursus-hoz örömest al-kalmaztatnák magokat azoknak a gimnáziumoknak tanítói is, melyekből a deákok a Debreczeni Collégiumba szoktak jönni, mivel ha az Encyclopaedicus Cursus, melyet nagy részint eddig is követtek, jól elvégeztetik tanítványaikkal, nem az el-ső, hanem a harmadik esztendős Deákok közé vevődhetnek.”¹² Vagyis ezek az ta-nulók egyenesen a főiskolai tagozatra iratkozhatnak be, annak ellenére, hogy alsó- és középfokú tanulmányaikat nem a Kollégiumban, hanem más oktatási intéz-ményben végezték, amennyiben saját iskolájukban elsajátítják, megtanulják az Encyclopaedicus Cursus tantervi anyagát. Ehhez hasonlóan más kollégiumok is felállítják ezt a cursust. Így p1. a nagyenyedi Kollégiumban, ahol másfél évtized-del később a „Norma discendi” elnevezésű tanterv keretében az enciklopedisták osztályát, mely „közönséges gyakorlati életre kilépendő ifjak” képzésének korsze-rű igényeit volt hivatva kielégíteni, bevezetve számukra pl. a háziállatok ismeretét és gyógytanát, továbbá mértant, természettant, géptant, árutant, jogi és egyéb vilá-gi tanulmányokat.¹³

A debreceni tanterv ezután a „Speciális Cursus” tanulmányi rendjéről intézkedik.

Ennek alapvető elvi álláspontja az egyetemi szisztémát teszi magáévá, mikor a stúdiu-mok hallgatásának megválasztásában széleskörű szabadságot biztosít a főiskolásoknak;

„Az Encyclopaedicus Cursus végződésével Speciális Cursus-ra, Professzorok keze alá már így bocsátódhatnának a Deákok, hogy a tudományokat bővebben, ki-ki czéljához és hajlandóságához képest minden kényszerítés nélkül, önként hallgathatnak”.¹⁴ A hallgatói önállóság elvének ez a meghatározása a tanterv készítői részéről felvilágosult pedagógiai gondolkodásról tanúskodik. Ugyanakkor preventív intézkedéseket tesznek a szabadosság megakadályozására vonatkozóan: „Hogy mindazon által ebből valami rendetlenség ne következzék és az ifjak a szabad választással vissza ne éljenek, a következő rendelések szükségesek lennének:

1. Minden Deák napjában Ordinárium Stúdiumul három órán tartozik letzkét hall-gatni, meg nem köttetvén mindazon által, hogy Extraordinárium Stúdium név alatt ne-gyediket is ne hallgasson.

2. Az Ordinárium Stúdiumból... minden esztendő végével egyenként Rigorosam Exament adjon”, stb.¹⁵ Ezen túlmenően a tanterv egyéb szigorú követelményeket támaszt a főiskolai hallgatókkal szemben, hogy azok – a szabad választás ellenére – tartoznak

„minden stúdiumot elvégezni, egyet is azok közül ki nem vévén”.¹⁶

A továbbiakban a Ratio Institutionis a kollégiumi professzorok „letzkéit” is ponto-san előírja, hogy elejét vegye a Sinaihoz hasonló, de más kollégiumok és külországi egyetemek tanáraira is jellemző előadói parttalanságnak a veszélyét. Erre vonatkozólag így intézkedik a tanterv:

„A Theológia Professor tanítson:

1.Theologia Dogmatico Polemát,

2..Historia Ecclesiasticat Schroeck Compendiuma szerint;

A Exegeseas Professor:

1.Régi és Új Testamentum Exegesisét, 2.Helvetica Confessiót;

A Juris Professor:

1.Statisticát,

2.Jus Patriumot és Jus Publicum Ecclesiasticum, Protestantum in Hungaria;

A Historiarum Professor:

1.Historiam Regnorum, et Imperiam Antiquam et Novam [ó- és újkori or-szágok, birodalmak történetét],

2.Téli Semesterben Görög-, Nyári Semesterben Deák Literatúra;

A Matheseos és Phisyceos Professor:

1.Analisist és Mathesis Aplicátát, 2.Experimentalis Phisicát.

A Philosophia Professor:

1.Philosophiae Theoreticát és Practikát, 2.Philosophiae Historicát”.¹⁷

A főiskolai tagozatnak ez a tanulmányi rendje szervesen ráépül a középfokú ta-gozatra, illetőleg annak tantervi elemeire. S ha figyelembe vesszük az Encyclopaedicus Cursusnak az átmenetet biztosító szerepét, mely évente mintegy 250–300 hallgatónak tette lehetővé a főiskolai tanulmányokat, akkor arra az ered-ményre jutunk, hogy a kollégiumi iskolakultúrának ez a fokozata sokkal jobban kö-zelít az egyetemi szisztémához, mint egyéb főiskoláké és akadémiáké, természetesen a protestáns universitás rendszeréhez. A professzorok kötelezettségeit illetően még tanulságos a tantervnek az alábbi utasítása is: „Közönségesen pedig minden profesz-szor tanítsa a tudományának Literatúra Históriáját, a Theológia Professorok tartsa-nak Disputátiókat Oppenensek és Reopponensek által, Deák nyelven; ugyanezt tselekedhetik a többi Professorok is, kivévén a Juris Professort, aki a helyett a Tör-vényes dolgokban előforduló Instrumentumoknak készítésében gyakorolja tanítvá-nyait.”¹⁸

Ez utóbbi követelmény a professzorokkal szemben igen fontos kívánalom. Kü-lönösen ha az egyes disciplinák irodalmát, illetőleg annak történetét tekintjük, hi-szen ezáltal a főiskolai hallgatók filológiai felkészültségének a fokozását, történelmi tájékozottságának elmélyítését szolgálta a tanterv. Ugyancsak jelentős követelmény az, hogy a professzorok tartsanak disputációkat, méghozzá opponensek és reopponensek kijelölésével, hiszen ezáltal a gyakorlati képzés továbbfejlesztésének a távlatai nyíltak meg. Eddig is volt ugyan a Kollégiumban disputáció, de nem ilyen rendszeres és nem is minden professzor stúdiumával kapcsolatosan. A középkorból fennmaradt rendszere a disputációnak „a reformáció polemikus századaiban” emel-kedett igen nagy jelentőségre.¹⁹ Nemcsak Debrecenben, hanem minden főiskolai ta-gozatot működtető hazai református kollégiumban kialakult az egyes elméleti stúdi-umok gyakorlati elsajátításának a rendje. Egy-egy kiemelkedő professzor stúdiuma korszakunkban nagy mértékben hozzájárul a diákifjúság nemzeti szellemű eszmél-kedéséhez. Különösen tanulságos a jogi oktatás szerepe ebben az időszakban, hiszen a kései felvilágosodás korában a természetjog elmélete kezdi átengedni a helyet a

„jus patrium”-nak, mely főleg Sárospatakon és Nagyenyeden gyakorol mélyebb be-folyást a főiskolai ifjúságra. Kövy Sándor pataki professzor legendás hírű előadásai és az azokat követő joggyakorlatok a „Páncél vármegye” keretében az önálló, füg-getlen magyar államiságnak és a megyei ellenzékiségnek az eszméit terjesztették a kollégium diákjai között.²⁰

Debrecenben ugyan a kollégiumi ifjúság körében nem alakult ki hasonló szelle-mű joggyakorlat, noha a Ratio Institutionis – mint fentebb idéztük – utasítja a Juris professzort, hogy a törvényes dolgokban gyakorolja a hallgatóit. A debreceni Kollé-gium diákjai a kései felvilágosodás korában inkább a rézmetszésben és az irodalom-ban tűnnek ki. Nem véletlenül, hiszen – Sárvári Pál és Budai Ézsaiás professzorok ennek a korszaknak legnagyobb tanáregyéniségei ösztönözték alkotó munkára tanít-ványaikat.

Az álmosdi Deputáció, Budai Ézsaiás beszámolója szerint, az iskolamesterségre és a prédikátorságra menők gyakorlatait így szabályozza: „Utoljára jónak ítélné a Deputátio, hogy a mely oskola Mesterek végezvén a hivatalokat, külső országi Pro-testáns Akadémiákra ki nem mennek, – azonban Prédicatorságra igyekeztek, azok eránt tenne olyan rendelést a Ven. Superintendentia, hogy Debreczenbe vissza

jövén, magukat a Prédikátorságra megkívántató Tudományokban gyakorolják és azokat, amelyeknek híjjával volnának, hallgatják.” ²¹

Ezenkívül a tanterv a vizsgarendszerről és a canicularis vakációról intézkedik. Majd közli a Deputáció összetételét, melynek három világi tagja: Péchy Imre fő-curátor, Do-mokos Imre és Böszörményi Pál szenátorok, valamint három egyházi képviselője: Bene-dek Mihály generalis notárius, Fazekas István érmelléki senior, és Budai Ézsaiás

Ezenkívül a tanterv a vizsgarendszerről és a canicularis vakációról intézkedik. Majd közli a Deputáció összetételét, melynek három világi tagja: Péchy Imre fő-curátor, Do-mokos Imre és Böszörményi Pál szenátorok, valamint három egyházi képviselője: Bene-dek Mihály generalis notárius, Fazekas István érmelléki senior, és Budai Ézsaiás

In document DEBRECENI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETE (Pldal 151-165)