A KARÁCSONYI IDŐ
I.2.4 Urunk megkeresztelkedése
Az ószövetségi idézet Izajás próféta könyvének abban a részletében (Iz 40–55. fejezet) olvasható, amelyet a Kr. e. 6. században – feltehetően több megelőző átszerkesztést követően – állított össze a bibliatudósok által Második Izajásnak nevezett ismeretlen próféta. Az említett fejezetekben fellelhető négy dal egy titokzatos személyről, az Úr Szolgájáról (héb. Ebed-Jahve) és a Szolga üdvösséget hozó szerepéről szól. A megkeresztelkedés ünnepén az egyház az első dal szövegét ismerteti a hívekkel. • A Jézus megkeresztelkedésének eseményét felidéző újszövetségi szakasz Máté evangéliumából való.
Az evangélista történeti jellegű írásába beleszövődnek az Isten jelenlétének megnyilvánulását jelképekkel kifejező teofánia irodalmi műfajának elemei is, beszámolója nem tekinthető mai értelemben vett krónikának vagy riportnak.
Urunk megkeresztelkedésének ünnepe a bibliai szemelvények tükrében
a) Az Úr szenvedő Szolgája igazságot visz a nemzeteknek (Iz 42,1–4.6–7)
42 1 Íme, az én Szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam Lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek. 2 Nem kiált, nem emeli fel hangját, és nem hallatja az utcán. 3 A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja el;
hűségesen visz igazságot. 4 Nem alszik ki, és nem roppan össze,
míg igazságot nem tesz a földön;
és tanítására várnak a szigetek.
[…] 6 »Én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban, és fogom a kezedet; megőrizlek, és a nép szövetségévé teszlek, a nemzetek világosságává, 7 hogy megnyisd a vakok szemét, kihozd a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétségben ülőket.«
A fontosabb kifejezések magyarázata:
íme, az én Szolgám: a próféta az Úristen ajkára adja a Szolgát bemutató szavakat. E szavak egy titokzatos és különleges méltósággal felruházott személyről (vagy megszemélyesített közös-ségről) szólnak, akit Isten szeret és oltalmaz, miközben ő tökéletesen megfelel az isteni elvárásoknak.
ráadtam Lelkemet: Isten a prófétálás Lelkével ajándékozza meg kedvelt Szolgáját, aki így képessé válik arra, hogy hittérítő munkát végezhessen a pogányok (a nem zsidók) között. Mivel a prófétálás
lelkének kiáradása a zsidó felfogásban a messiási korszak jellemzője (vö. Iz 11,2; Jo 3,1–3), a Szolga valószínűleg a Messiást jelenti.
igazságot visz majd a nemzeteknek: az igazság ebben az esetben az Isten akaratához igazodó életvitelt, az igaz vallást jelenti. A Szolga tehát a nemzetek tanítója és törvényhozója lesz, aki lehetővé teszi a pogányoknak is, hogy életvitelüket Isten elgondolásához igazítsák.
nem kiált, nem emeli fel hangját: a bemutatott személy másként hirdeti tanítását, mint a hangos szóval fenyegetőző próféták vagy a fegyvercsörgetéssel békét hirdető politikai szabadítók: kíméletesen és szelíden szólítja meg az emberek lelkiismeretét.
a megroppant nádszálat nem töri össze…: a metaforikus nyelvezet arra utal, hogy a Szolga nem ítélni (összetörni, eloltani) jön, hanem segíteni és vigasztalni. Szelídséget és megértést tanúsít az élet megpróbáltatásaiban összetört és reményüket veszített emberek iránt.
hűségesen visz igazságot: az igaz vallást terjesztő személy sikerét állhatatossága, illetve a mennyei Atyához való hűsége biztosítja.
nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön: mivel az igazság a mennyei Atya akaratához igazodó életvitel, a mondat azt jelenti: a Szolga mindaddig tevékenykedik a földön, míg lehetővé nem teszi mindenki számára, hogy életét Isten akaratához igazíthassa. A negyedik dalból, amelyben a próféta a fájdalmak férfiaként tünteti fel a Szolgát, kiderül: ez a titokzatos személy a mások bűneiért vállalt szenvedésével (vö. Iz 53,3–4), az emberek bűnét engesztelő életáldozatával (vö. Iz 53,10) fog „igazzá tenni sokakat” (vö. Iz 53,11–
12), azaz teszi lehetővé minden ember számára az Isten akaratához igazodó életvitelt.
tanítására várnak a szigetek: a tanítás a Tóra (a Mózesnek tulajdonított öt szentírási könyv), azaz a zsidó felfogás szerinti egyetlen igaz vallás. A szigetek kifejezés Második Izajás szó-használatában (vö. Iz 41,1; 49,1; 51,5) a Földközi-tenger medencéjének távoli partvidékein lakó pogány népeket, vagyis azokat a nemzeteket jelenti, amelyek híján vannak a valódi isteni kinyilatkoztatásnak.
én, az Úr, hívtalak meg téged igazságban (más fordításban:
elhívtalak az igazságért): az igazság vagy igazságosság (gör.
dikaioszüné) az üdvösséggel és a szabadulással is rokon értelmű szó (vö. Iz 45,8; 46,13; 51,6.8). Azt jelzi, hogy az Úr üdvözítői feladatra rendelte választottját, amikor arra hívta, hogy hozzásegítse az embereket a bűneiktől való szabaduláshoz, az igazzá váláshoz.
a nép szövetségévé teszlek (más fordításban: benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet): az Úristen, aki Izraellel már szövetségre lépett, most kedvelt választottjában újabb szövetséget (vö. Jer 31,31–34) köt minden néppel. A Szolga ennek az újabb szövetségnek közvetítőjeként és megtestesítőjeként a nemzetek világossága és a pogányok üdvözítője is lesz.
Urunk megkeresztelkedése
hogy megnyisd a vakok szemét…: a mondat a lelki vakságban és a bűn sötétségében raboskodó emberek gyógyulására, illetve keresztségét, amely az erkölcsi tisztulás vágyát kifejező szertartás volt.
de János igyekezett visszatartani: a Keresztelő egyrészt azért tiltakozik, mert sejti, hogy a „nála nagyobb” Jézusnak nincs szüksége erkölcsi tisztulásra. Másrészt valamiképpen annak is tudatában van, hogy az általa kiszolgáltatott keresztség legfeljebb az erkölcsi tisztulás iránti vágyat fejezheti ki, de a hatékony erkölcsi tisztulást valójában majd Jézus (illetve az általa rendelt keresztség) fogja biztosítani a bűnös emberek számára.
így illik teljesítenünk minden igazságot (más fordításban: így kell nekünk beteljesítenünk minden igazságot): az igazságosság vagy igazság az ószövetségi ember számára az igazi vallásosságot, az Isten akaratához igazodó életvitelt jelentette. Amikor a bűntelen és tisztulásra nem szoruló Jézus felveszi János keresztségét, azt jelzi:
egész életét az isteni akarat szolgálatába fogja állítani. Az „illik” vagy
„kell” szó arra utal, hogy az isteni szándékhoz igazított életformát, illetve a bűnös emberiséggel való sorsközösség vállalását Jézus a mennyei Atya akaratának tekinti (vö. 2Kor 5,21).
miután Jézus megkeresztelkedett: a keresztelés (gör. baptiszma:
bemerítés) szertartásának ősi formáját a vízbe való bemerítés és az abból való kiemelés (kiemelkedés) keretében végezték: az erkölcsi tisztulásra vágyakozó ember bemerítése a vízbe, illetve kiemelése a szimbólumok nyelvén azt fejezte ki, hogy miként a keresztelendő a vízbe merítéssel külsőleg megtisztul, úgy tisztul meg belsőleg, lelkében is. – A keresztények csak Jézus feltámadása után értették
meg a jézusi keresztelkedés szimbólumainak igazi jelentését. Ekkor döbbentek rá: a Mester a Jordán folyónál végrehajtott cselekedetével az ő igazi keresztségét, életművének egészét (megváltó szenvedését, kereszthalálát és feltámadását), vagyis azt jelezte előre, amit nyilvános működése idején ő maga is keresztségnek nevezett (vö.
Lk 12,50).
mindjárt feljött a vízből: a bűntelen Jézus azonnal feljön a vízből – eltérően a többi embertől, akik a bemerítés után a vízben állva még megvallották bűneiket (vö. Mt 3,6).
íme, az ég megnyílt neki: az ég megnyílása a teofánia irodalmi műfajának szimbóluma, amely arra utal, hogy a bemutatott eseményben titokzatos módon jelen van a világfeletti Isten (vö.
Ez 1,1). Megjegyzendő, hogy az ég végső megnyílását, vagyis azt a történést, amelyben a Mindenható végérvényesen kinyilvánítja titokzatos jelenvalóságát, a zsidók a messiási időszakra várták (vö.
Iz 63,19).
látta az Isten Lelkét, mint galambot leereszkedni: a galamb szimbóluma Isten Lelkét jelenti, ahogy ott lebegett a teremtéskor a vizek felett (vö. Ter 1,2). Máté nem azt mondja, hogy Jézus galambot látott, hanem hasonlattal él: a Lélek galamb módjára ereszkedett Jézusra. A szimbólummal és a hasonlattal azt fejezi ki, hogy a Szentlélek Jézust a megkeresztelkedésekor keni fel, teszi Fölkent személlyé (gör. Khrisztosz) a megváltás művének végrehajtására.
íme, egy hang hangzott az égből: a zsidó hagyományban a mennyei hang vagy szózat Isten kinyilatkoztatását jelző szimbólum.
ez az én szeretett Fiam: a mennyei hang a Második Izajásnál olvasható isteni szózatot ismétli (vö. Iz 42,1). Igaz ugyan, hogy a prófétai szövegben a Szolgát a görög paisz szó jelöli, de a görög nyelvben ez a szó nem egyértelmű: nemcsak szolgát, hanem fiút is jelenthet (vö. Mt 8,6.8 és Jn 4,46–53). E kifejezésben Máté azt a keresztény meggyőződést foglalja össze, amely szerint Jézus, a Messiás, Isten Fiaként (vö. Zsolt 2,7) azonos azzal a kedvelt Szolgával, akiről a próféta beszél, s akiben Isten minden nemzetet átfogó szövetséget köt az emberrel.
A bibliai szemelvények üzenete
A Kr. e. 6. századból származó jövendölés egy titokzatos személynek, Isten szeretett Szolgájának eljöveteléről ad hírt. A jövendölés szerint a Szolga azért jön, hogy a bűneik miatt igaztalanná vált embereket megigazulttá tegye, azaz lehetőséget adjon számukra ahhoz, hogy akaratukat és életvitelüket Isten akaratához igazítsák. A Szolga megigazító tevékenysége nem csupán Izrael fiaira, hanem minden népre (a pogányokra is) kiterjed. • Az Úr megkeresztelkedésének ünnepén az egyház azért emlékezik vissza erre az ószövetségi jövendölésre, mert hite szerint az igazzá tevő Szolga azonos a
Urunk megkeresztelkedése bűnöket megbocsátó és a nyomorultakat szelíden felkaroló történeti Jézussal, aki megváltó életművét (szenvedését, halálát és feltámadását) keresztségnek nevezte (vö. Lk 12,50), és e keresztséggel a bűnösöket megigazultakká tette. A feltámadást követően az egyház már tudatában van annak, hogy Jézus belemerülése a Jordán vizébe az ő megtestesülését és halálát, a vízből való kiemelkedése pedig megdicsőülését, illetve az általa megváltottak feltámadását hirdette előre a szimbólumok nyelvén.
A teofánia elemeivel átszőtt újszövetségi beszámoló a bűntelen Jézust állítja elénk, aki aláveti magát a bűnbánati keresztségnek. Az evangélista szerint Jézus azért tette ezt, mert így akarta jelezni: az a szándéka, hogy sorsközösséget vállalva embertestvéreivel, beteljesíti Isten igazságosságát, azaz akaratát teljes összhangba hozva a mennyei Atya üdvözítő akaratával, segíteni fog az embereknek abban, hogy ők is meg tudják tenni ugyanezt. • Az elbeszélés szövegéből, amely végső formáját csak Jézus feltámadása után kapta meg, az is kiviláglik: a keresztények már „tudják”, hogy a Második Izajásnál szereplő Szolgával azonosított Jézus kicsoda valójában, és miként valósíthatta meg megváltó, megigazító művét. Az evangélium olvasói már tudatában vannak, hogy a Jordánnál való megkeresztelkedés Jézus megváltást hozó „keresztségét”
(szenvedését, halálát és feltámadását) jelezte előre. Tisztában vannak azzal, hogy a megnyíló ég azt szimbolizálja: a bűnös embertestvéreivel sorsközösséget vállaló Jézus személyében és vállalkozásában a titokzatos, a földi szemmel nem látható Isten van jelen. Ezek az olvasók már hittel vallják: a galamb módjára leszálló Szentlélek jelképe arra utal, hogy a történeti Jézus éppen az önként vállalt bűnbánati keresztségben válik Lélekkel Fölkent személlyé (héber eredetű szóval: Messiássá; görög eredetű kifejezéssel:
Krisztussá). A Jézust szeretett Fiának (Szolgájának) nevező égi hangot már hitük fényében értelmezik: elfogadják, hogy Krisztus nem csupán abban az értelemben Isten fia, mint az ószövetségi próféták vagy királyok, hanem olyasvalaki, aki feltámadásával igazolta, hogy nem csupán kiváló ember, hanem isteni természetű lény is, a mennyei Atya hatalmas Fia (vö. Róm 1,4). Hittel vallják azt is, hogy Jézus valódi istenfiúsága és isteni ereje a magyarázata annak, hogy végbe tudta vinni a bűnös állapotból való szabadítás, a megigazítás művét, amelyet pusztán önerejében egyetlen emberi lény sem tudott volna megtenni. A bűnöket ugyanis csak Isten bocsáthatja meg, és a bűnös állapot végzetes következményeinek megszüntetésére is csak Ő képes.
Gondolkodj el azon, hogy mit jelent számodra Jézus keresztsége!
Az Úristen szabadító Szolgáját bemutató jövendölés hallgatása közben gondolj hálásan arra, hogy az ószövetségi nép hite és vallási tapasztalata szerint Isten nem feledkezett meg a bűn fogságában vergődő emberiség üdvözítéséről. A bűnös állapotból szabadító Szolga érkezésére vonatkozó ígéretet hallgatva tudatosítsd: ez a jóindulatú isteni ígéret neked is szól, hiszen te is a bűn uralma alatt élő emberek közösségében jöttél a világra.
Az evangéliumi elbeszélés jelképeiben elmélyülve fejezd ki köszönetedet Jézusnak, aki azért merült bele a történelem bűnöktől szennyezett folyamába, és azért halt meg az örök halállal fenyegető bűnös emberi állapot megsemmisítése érdekében, hogy a halálból feltámadva magával vigye a mennyei dicsőségbe mindazokat, akik tudatosan vagy lelkiismeretük szavát követő életvitelük által elfogadják az ő megváltó ajándékát. Gondolkozz ezen, és törekedj arra, hogy te is az elfogadók közé tartozz!