Karácsony, éjféli mise

A Messiás eljöveteléről és az izraeliták csodálatos szabadulásáról szóló háladal, amelynek szövegét feltehetően többször is átdolgozták, eredetileg Izajás próféta ajkáról hangzott el a Kr. e. 8. században. • A Messiás születését a gyermekségtörténet irodalmi műfajában bemu-tató részlet Lukács evangéliumában olvasható, aki szóbeli és írásos források alapján az első század harmadik harmadában állította össze művét.

a nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát: a sötétségben járó és a halál árnyékában lakó nép azok a Palesztina északi és keleti részén élő izraeliták, akik Kr. e. 732-ben a pogány asszírok uralma alá kerültek. Az Istentől eredő világosság minden élet előfeltétele és az élet szimbóluma (vö. Ter 1,3; Jób 33,30). Ebben az esetben az új életet biztosító szabadság jelképe.

megsokasítod az ujjongást, megnöveled az örömet…: a szabadulás örömét a próféta az aratók és a zsákmányosztók kitörő örvendezéséhez hasonlítja.

összetöröd terhes igáját… és sanyargatójának pálcáját, mint Mádián napján: a Mádián (Midián) napja kifejezés arra a hagyományra utal, amely szerint a bírák korában Gedeon, az izraeliták vezetője kizárólag Isten erejében, azaz fegyveres harc nélkül győzelmet aratott a midianiták beduin törzse fölött (vö. Bír 7,15–22). Az utalással Izajás

azt jelzi, hogy a leigázott nép szabadulása nem fegyveres harc és erőfeszítések árán, hanem Isten műveként fog bekövetkezni.

mert gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk: Izajás vagy a háladalt később átalakító szerző az „adatik nekünk” kifejezést tartalmazó mondatban kiszélesíti az eljövendő szabadulást bemutató látomás távlatait: olyan szabadulásról beszél, amely nem csupán az asszírok által sanyargatott izraeliták életében hoz örvendetes változást, hanem egész Izrael sorsát is jobbra fordítja. Ez a fordulat kapcsolatban áll egy gyermek, egy jövendőbeli dicsőséges király születésével.

így fogják hívni nevét: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme: az új király kitüntető címeit az ókori keleti szokásoknak megfelelően a koronázási okiratokban so-rolták fel. Az eljövendő szabadítónak a próféta előlegezve megadja e címeket. A Csodálatos Tanácsadó név arra utal, hogy az új uralkodó azért képes útmutatást adni az üdvtörténeti szempontból nagy tettek megtervezésére és végrehajtására, mert Isten irányítja gondolatait (vö. Iz 25,1; Zsolt 20,5). Az Erős Isten cím alapja az, hogy a Biblia nem csupán az örökkön élő Mindenhatót illeti az Isten névvel, hanem időnként a hozzá közel álló emberi lényeket is isteneknek vagy Isten angyalainak mondja (vö. Zsolt 82,6; 2Sám 14,17). Mivel a jeruzsálemi királyeszme szerint a királyt Isten a fiává fogadja (vö. 2Sám 7,14;

Zsolt 2,7), az uralkodó is Istenhez közel álló lény, „isten” lesz, vagyis a Magasságbeli törvényes képviselőjeként fog fellépni. Az Örökkévalóság Atyja cím arra utal, hogy az eljövendő király uralmát tartós, atyai kormányzás jellemzi: atyaként gondoskodik népének javáról és védelméről (vö. Iz 22,21). A Béke Fejedelme címet az eljövendő azért kapja meg, mert helyreállítván az Isten és az ember között megbomlott békességet, lehetőséget ad a békés emberi együttélésre is, miközben ő maga semmilyen háborús tevékenységet sem folytat.

a Seregek Urának féltő szeretete műveli ezt: az eljövendő király békét és igazságot hozó uralma azért lesz szilárd és örökkévaló, mert ezt az uralmat nem emberi erők szavatolják, hanem a minden ember üdvösségét szeretettel munkáló Isten. A Seregek Ura (Jer 6,9) Isten neve azoknak a zsidóknak az ajkán, akik az izraelita törzseket hadseregnek, Istent pedig antropomorf módon (azaz Istent emberi tulajdonságokkal felruházva) hadúrnak tekintették.

b) Jézus születése Lukács evangéliumában (Lk 2,1–14) 2 ¹ Történt pedig azokban a

napokban: Rendelet ment ki Augustus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség. ² Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriát Kirínusz

kormányozta. ³ El is ment mindenki, hogy összeírják, mindenki a maga városába.

4 Fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet

Karácsony, éjféli mise nyájukat az éjszakában. ⁹ Egyszer csak ott termett mellettük az Úr

rendelet ment ki Augustus császártól, hogy írassék össze az egész földkerekség: az evangélista azon fáradozik, hogy történelmi keretbe illessze Jézus születésének eseményét. Jézus annak az Augustus császárnak uralkodása alatt (Kr. e. 27 – Kr. u. 14) született, aki a

„földkerekségen”, azaz a Római Birodalmon belül több részleges és egyetemes népszámlálást is elrendelt.

fölment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, amelyet Betlehemnek hívnak: Galilea a Jordán folyótól (illetve a Genezáret-tavától) nyugatra eső terület, ahol a Názáret nevű település is található. Az evangélista ezzel a megjegyzéssel elsősorban azt hangsúlyozza, hogy József annak a Dávid királynak kései leszármazottja volt, aki a hagyomány szerint a Jeruzsálem közelében lévő Betlehemben született (vö. 1Sám 17,12).

Máriával, eljegyzett feleségével: a korabeli zsidó felfogás szerint az eljegyzett leány jogilag már feleségnek számított.

eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát: az elsőszülött (és nem egyszülött) szó nem jelenti feltétlenül azt, hogy Máriának később több gyermeke is volt. A Jézus testvérei és nővérei (vö. Mk 6,3; ApCsel 1,14; 1Kor 9,5) kifejezések a sémita nyelvekben jelenthetnek unokatestvért is. A szó használatával az evangélista valószínűleg azt akarja kiemelni, hogy a gyermekre érvényes a törvény előírása, amelynek értelmében minden elsőszülött fiúgyermek az „Úr tulajdona”, ezért az Úrnak kell őt szentelni (vö.

Kiv 13,12).

pólyába takarta őt és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson: a szállás (gör. katalüma) a palesztinai ház vagy fogadó egyik helyisége (vö. Lk 22,11). A leírás szerint Mária, József és a gyermek feltehetően a „szállás” raktárnak vagy szerszámtárolónak

használt földszinti részébe kényszerült, ahol az állatok etetésére szolgáló vesszőkosarat vagy kőedényt (jászlat) is tárolták. Tehát a későbbi népies elképzelésekkel ellentétben Jézus nem istállóban vagy barlangban született. Születési helye mindenesetre jelzi, hogy nagyon egyszerű, szerény körülmények között jött a világra.

azon a vidéken pásztorok tanyáztak: a gyermekségtörténet irodalmi műfajának szabályait követő evangélista e megjegyzéssel szimbolikus elemeket, jelképeket kezd beleszőni elbeszélésébe, melyekkel értelmezi a történeti eseményt, azaz megvilágítja, hogy a gyermek születése később mit jelentett a Jézus föltámadását ünneplő keresztény közösség számára. A pásztorok szimbolikus szereplőkként azokat képviselik, akik nem csupán szociológiai, hanem lelki értelemben is egyszerű, szegény, a korabeli társadalom megítélésében pedig lenézett és bűnös emberek. Olyanokról van szó, akikről föltételezték, hogy nem tisztelik a magántulajdont, titokban megkárosítják az általuk őrzött nyájak tulajdonosait. Hivatalos tanúk sem lehettek. Az elbeszélés szerint mégis ezeknek az egyszerű, nincstelen és bűnös embereknek szívében talált először Jézus születése örvendező visszhangra, s ők a születés első tanúi. Ők

„igazolják”, hogy Jézus születése elsősorban a szegények és a bűnösök számára örömhír.

az Isten fényessége körülragyogta őket: a megjelenő angyal és a fény a teofánia (istenjelenés) irodalmi műfajának szimbólumaként azt jelenti, hogy a pásztorok megtapasztalták Isten dicsőségét (vö.

Kiv 40,34–35). Nem az angyal és a fényesség a történeti valóság, hanem az, hogy a pásztorok (azaz a Jézus feltámadása utáni keresztények) tapasztalatot szereztek Isten titokzatos jelenvalóságáról.

ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek: az angyali szavak a teofánia elemeként azt jelzik, hogy az örömhír (gör. euangelion) Istentől eredő bátorító üzenet.

ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában: a mondat jelentésekben gazdag. – A „ma” időhatározó a Messiást váró zsidók szóhasználatában a messiási korszak kezdetét jelölő szó. – Jóllehet a zsidók időnként üdvözítőnek, megváltónak vagy szabadítónak (gör. szótér) nevezték a népet politikai értelemben megmentő királyokat is, elsődleges értelemben Istent tartották Üdvözítőnek (vö. Iz 44,6; 45,21; Lk 1,47), aki a bűn nyomorúságos állapotából szabadítja ki teremtményeit. Az angyal ünnepélyes szavaiból kiérződik, hogy ilyen isteni természetű és vallási értelemben vett Üdvözítő születését jelenti be, aki a bűnöktől szabadítja meg népét (vö. Mt 1,21). – Az Úr Krisztus egyedülálló kifejezés az Újszövetségben, amely másutt az Úr Krisztusa birtokos szókapcsolatot használja (vö. Lk 2,26) Jézus megnevezésére. Az elbeszélés égi küldöttje Jézus különleges méltóságát hangsúlyozza, akinek a jövendölés szerint a vállán uralom lesz (vö. Iz 9,5), az Úr cím

Karácsony, éjféli mise megadásával pedig isteni mivoltára is utal. – Dávid városa Betlehem, ahonnan a prófétai ígéret szerint a Messiás származni fog (vö. Mik 5,1).

dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben (más fordításokban: jóakaratának embereiben, illetve azokban, akiket szeret): a mennyei seregek éneke a szimbólumok nyelvén azt hirdeti, hogy a Messiás elküldésével Isten kinyilvánította dicsőségét, és lehetővé tette a békesség és a jó akarat megszületését az általa szeretett teremtmények szívében.

A szentírási szemelvények mondanivalója

Izajás a könyvéből idézett szakaszban először az asszírok által leigázott északi országrész lakóinak ígér szabadulást, de aztán vagy ő, vagy a művét később átalakító ismeretlen szerző – a látomás horizontját térben és időben kitágítva – olyan felszabadulásról beszél, amely a nép egészének életében hoz örvendetes változást. A távoli jövőbe tekintve felvillantja egy eszményi király alakját, aki egész Izraelt (s talán az egész emberiséget is) megszabadítja nyo-morúságos helyzetéből. A megjövendölt király egyik fontos jellemzője az, hogy nem fegyveres erőszak révén, hanem egyedül Isten erejében biztosítja a szabadulást, s teremti meg az egyetemes béke feltételeit.

Ennek a dicsőséges királynak alakja arra az Emmánuelre emlékeztet, akiről ugyancsak Izajás jövendölt (vö. Iz 7,14). • A Jézus isteni mivoltát elfogadó és földi születését ünneplő keresztények azért idézik fel Izajás szavait, mert az általa bemutatott eszményi király, az Emmánuel vonásait a Názáreti Jézusban fedezik fel. Jézus feltámadása után tudatára ébrednek, hogy a jövendölés a Názáreti Jézusban teljesült be, éspedig olyan módon, amelyről a próféta még csak nem is álmodhatott. Ez a Jézus nem azért Csodálatos Tanácsadó, mert emberi tanácsosként mutatja meg az üdvösség útját, hanem azért, mert ő maga az üdvösségre vezető út (vö.

Jn 14,6). Ő nemcsak úgy isten, mint a Magasságbelihez közel álló emberek, hanem valóban isteni természetű valóság, amint ezt feltámadása is igazolja (vö. Róm 1,4). Ő nem csupán azért nevezhető az Örökkévalóság Atyjának, mert törvényes emberi képviselője Istennek, hanem azért, mert istenemberként szoros életegységben van a minden emberre gondot viselő mennyei Atyával (vö. Jn 10,3;

10,38). Jézus nemcsak azért a Béke Fejedelme, mert prófétaként békességet hirdetett, hanem elsősorban azért, mert kereszthalálával kibékítette az emberiséget Istennel (vö. 2Kor 5,19), és ezzel megteremtette az emberek közti békesség lehetőségét is.

A Jézus születését bemutató lukácsi elbeszélés a gyermekségtörténet irodalmi műfajának jellemzőit hordozza. A születés eseményére utaló történeti jellegű adatok mellett olyan szimbolikus elemeket is tartalmaz, amelyeknek rendeltetése annak a keresztény meggyőződésnek tanúsítása, hogy Jézus már születésekor is olyan

isteni természetű lény volt, amilyennek felnőtt korában s főleg feltámadásában bizonyult. A szimbólumokkal tarkított történetből egyértelműen kiviláglik: a keresztények hite szerint az Augustus császár uralkodása alatt született Jézus valóságos ember és valóságos Isten. Emberi mivoltára utal a földi lénytől, Máriától való születés és világra jöttének nagyon is emberi, szegényes körülményei. Isteni eredetét és természetét a teofánia jelképeként a fényesség és az angyali hírnök, valamint a vallási értelemben vett Üdvözítő cím és az Úr Krisztus megnevezés jelzi. • A Jézus születését bemutató elbeszélés azt tudatosítja a karácsonyt ünneplő hívőkben, hogy a mennyei Atya minden képzeletet felülmúló módon teljesítette a messiási várakozásokat. Arra emlékezteti őket, hogy a teremtményeit szerető Isten olyan Üdvözítőt küldött a világba, aki embertől és emberként született, de már születésétől fogva ő volt a mennyei Atya isteni Fia is, aki azért jött a földre, hogy megszabadítván az embereket a bűn fogságából, felkínálja számukra a feltámadás és az örök üdvösség lehetőségét.

Gondolkodj el karácsony neked szóló üzenetén!

A környezetedben megtapasztalt sok békétlenség, torzsalkodás hatására, vagy azért, mert időnként engedsz a világ értékeit istenítő kísértéseknek, gyakorta te is nyomorúságos helyzetbe, a bűn rabságába kerülsz. Az ószövetségi jövendölést hallgatva gondolj arra, hogy téged is csak a próféta által ígért Szabadító menthet meg, akit Isten azért küldött a földre, hogy számodra is Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja és Béke Fejedelme legyen.

A Jézus születéséről szóló „történetet” hallgatva adj hálát Istennek a megtestesülés titkáért! Köszönd meg, hogy nem csupán egy kiváló embert küldött a földre, hanem Jézus személyében Ő maga jött el, hogy megmentsen bűneid rabságából, értelmet, távlatokat adjon földi küzdelmeidnek, és segítségedre legyen az örök boldogság elérésében.

A Szent Család ünnepe