Évközi második vasárnap

Az ószövetségi idézet az Úr szenvedő Szolgájáról szóló második dal egyik részlete, amelynek szerzője a babiloni fogság második felében (Kr. e. 6. sz.) működő ismeretlen, Második Izajásnak nevezett próféta. • Az újszövetségi szemelvény a Kr. u. 100 körül keletkezett János-evangéliumból származik. Értelmezésénél figyelembe kell venni, hogy a teofánia (istenjelenés) irodalmi műfajában fogalmazódott meg, azaz olyan írás, amelynek szerzője a történeti eseményt és ennek jelentését az Isten jelenlétére utaló szimbólumok alkalmazásával világítja meg.

Az évközi második vasárnap a bibliai szemelvények tükrében

a) A szenvedő Szolga mint a nemzetek világossága (Iz 49,3.5–

6)

49 ³ [Az Úr] Így szólt hozzám:

»Szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni.« […] ⁵ Most pedig így szól az Úr, aki az anyaméhtől fogva Szolgájának

alkotott engem, hogy

visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön; mert becses vagyok az Úr szemében, és

Istenem lett az én erőm; ⁶ ezt mondta: »Kevés az, hogy Szolgám légy, hogy helyreállítsd Jákob törzseit, és Izrael maradékát visszatérítsd; a nemzetek világosságává teszlek, hogy eljusson üdvösségem a föld végéig.«

A fontosabb kifejezések magyarázata:

Szolgám vagy, Izrael: a hagyomány szerint a Kr. e. 1800 körül élő Jákob pátriárkának, a zsidó nép ősatyjának, Isten adta az Izrael (jelentése valószínűleg: Istennel küzdő, Istennel szemben erősnek bizonyuló) nevet egy éjszakai küzdelem után (vö. Ter 32,23–33). Ettől kezdve nevezték a Jákobtól származó tizenkét héber törzs tagjait is izraelitáknak. A Második Izajás jövendölésében szereplő titokzatos Szolga bizonyára azért kapja az Izrael megnevezést, mert eszményi módon ő testesíti meg a Jákob pátriárka (Izrael) fiaitól származó választott népet.

benned fogok megdicsőülni: az ószövetségi ember felfogása szerint maga Isten a dicsőség (héb. kabód: súly, fontosság, dicsőség). Istent dicsőíteni annyi, mint elfogadni, hogy Ő a „legsúlyosabb”, legfontosabb valóság életünkben. Az a mondat, amely szerint Isten a Szolgában (azaz általa) fog megdicsőülni, ezt jelenti: a titokzatos

Évközi második vasárnap Szolga fogja rábírni az embereket annak belátására, hogy a teremtmény életében nem lehet fontosabb valóság az Istennél.

Szolgájának alkotott engem, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izrael hozzá gyűljön: a Szolga elsődleges feladata az, hogy Jákob Istentől elfordult utódait, a pogány istenekkel kacérkodó izraelitákat visszatérítse az igaz Istenbe vetett hitre, és hiteles vallási közösséggé kovácsolja őket.

kevés az, hogy… helyreállítsd Jákob törzseit… a nemzetek világosságává teszlek: a Szolga küldetése nem csupán Izrael szétszórt és vallástalanná vált fiaihoz szól, hanem a pogány (azaz nem zsidó vallású) népekhez is. A Szolga a nemzetek világossága lesz. Ez azt jelenti: ő fogja megvilágítani annak az üdvösségnek útját, amelyet Izrael Istene nem csupán a zsidóknak szánt, hanem minden Messiás előhírnökéről van szó, aki a Jordán folyónál szolgáltatta ki a bűnbánat keresztségét a megtérni szándékozó embereknek.

íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét: Keresztelő János feltehetően azért nevezte Isten Bárányának a közeledő Jézust, mert úgy vélte: ő az a Szolga, akiről Második Izajás azt jövendölte, hogy a mi vétkeinkért fog szenvedni, s bárányként, türelemmel viseli majd sorsát, hogy az emberi vétkeket magára vállalva közbenjárjon a bűnösökért (vö. Iz 53,1–12). A hasonlatban szereplő bárány a Kr. e. 13. századtól fogva arra az áldozati állatra emlékeztette a vallásos zsidókat, amelynek vérét az Egyiptomból való kivonulás előtt házaik ajtófélfáira kenték, s így elkerülték az egyiptomi újszülötteket pusztító járványt (vö. Kiv 12,5–14). A világ bűne kifejezés a bűnös állapotot jelenti, amelynek következményét (az örök halált) az Isten Báránya megszünteti, azaz úgy szabadítja meg az embert a bűn fogságából, mint ahogyan az Izrael Istenébe vetett hitet jelképező

húsvéti bárány vére lehetővé tette a zsidók számára az egyiptomi szolgaságból való kiszabadulást.

előbb volt, mint én: Keresztelő János, aki még nem tudhatott Jézus isteni mivoltáról, az „előbb volt, mint én” megjegyzésében csak azt a sejtését fogalmazhatta meg, hogy Jézus minden tekintetben nagyobb próféta, mint ő. Az evangélista értelmezése szerint azonban ez a megjegyzés már azt jelenti: a Jordánhoz közeledő Jézus nem csupán ember, hanem örökkévaló, isteni lény is.

azért jöttem vízzel keresztelni, hogy őt megismertessem Izraellel:

Keresztelő János szavaiból kiviláglik: ő elsősorban arra kapta hivatását, hogy kiemelje Jézus személyét az ismeretlenség homályá-ból, s megismertesse őt Izrael népével.

láttam, hogy a Lélek… leszállt az égből és rajta maradt: a teofánia irodalmi műfajában megfogalmazott mondat arra utal, hogy Jézus a végső időkre ígért szabadító, akire leszáll Isten Lelke, s rajta is marad, amint ezt Izajás próféta megjövendölte (vö. Iz 11,2).

ő az, aki Szentlélekkel keresztel: az ószövetségi jövendölések szerint a végső időkben a vízzel egyesült Lélek tisztítja meg az embereket vétkeiktől, s biztosítja megszentelődésüket (vö. Ez 36,25–28;

Zak 13,1).

tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia: mivel Jézus csak feltámadásában bizonyult Isten hatalmas Fiának (vö. Róm 1,4), Keresztelő János csak olyan értelemben nevezhette őt Isten fiának, mint amilyen értelemben a zsidók az uralmon lévő királyt vagy a várakozásaikban élő Messiást is az Isten fia címmel illették.

A bibliai szemelvények üzenete

A Második Izajás próféta jövendölésében szereplő titokzatos Szolga két feladatot kap: egyrészt vissza kell térítenie az Istentől elfordult izraelitákat az igaz Istenbe vetett hitre, másrészt a nemzetek világosságaként a pogányok számára is meg kell mutatnia az üdvösségre vezető utat. • A liturgikus évközi idő elején az egyház egyrészt azért idézi fel ezt a régi jövendölést, mert a Názáreti Jézusban látja a Szolga eljövetelére vonatkozó ígéret beteljesülését, másrészt azért, mert a jövendölés tömören összefoglalja Jézus egész életművének jelentését és jelentőségét.

Az újszövetségi idézetben Keresztelő János a világ bűnét elvevő Isten Bárányaként mutatja be Jézust. A Bárány kifejezés használatával egyrészt arra utal, hogy Jézus azonos a Második Izajás által megígért szenvedő Szolgával, másrészt azt jelzi: áldozati Bárányként Jézus ahhoz hasonlóan fogja biztosítani minden ember számára a bűnös állapotból való szabadulást, miként a kivonulás időszakában az áldozati bárány vére. Ez a vér az Izrael Istenébe vetett hitet szimbolizálta, aki lehetővé tette a zsidóknak a pusztulásból, illetve az egyiptomi fogságból való megmenekülést. • Az évközi időszak

Évközi második vasárnap második vasárnapján az egyház ezzel az evangéliumi részlettel akarja tudatosítani a hívőkben, hogy a liturgiában titokzatos módon az a Jézus jelenik meg, aki isteni természetű lényként életáldozata árán mentette meg az emberiséget a bűnös állapot következményétől, az örök haláltól.

Adj hálát Jézusnak, aki Szolgává és áldozati Báránnyá lett érted!

Az ószövetségi olvasmány hallgatása közben gondolkodj el azon, hogy amikor Jézus vállalta az emberek üdvössége érdekében a szenvedő Szolga szerepét, ezt az irántad való szeretetből is tette.

Köszönd meg neki, hogy a te vétkeid miatt is szenvedett!

A Keresztelő János igehirdetését felidéző evangéliumi részlet üzenetén elgondolkodva adj hálát Jézusnak, hogy midőn áldozati Bárányként odaadta életét azért, hogy kiszabadítsa az embereket az örök halállal fenyegető bűnös állapot fogságából, ezt a te örök boldogságod érdekében is cselekedte.